Sporthirlap, 1940. szeptember (31. évfolyam, 69-76. szám)

1940-09-04 / 69. szám

Az újpesti szélsők beleszólnak a válogatottságért folyó „tolongásba" .Az Újpest—Kispest mérkőzés azok közé a ritka mérkőzések közé tar­tozott vasárnap, amelyek igazolták a papírformát. Az Újpest biztos győzelmében oroszlánrésze van a két szélsőnek: Ádámnak és Tóthnak. Villámgyors lefutásaikban, kapurahú­­zásaikban, bombalövéseikben szinte másfél órán keresztül gyönyörköd­hetett az újpesti szurkolótábor. A két szélső pompás játéka némikép­pen meglepetés, hiszen Tokodon, az első bajnoki mérkőzésen mindketten meglehetősen gyengén játszottak s osztályozókönyvünkben mindkét já­tékosnak 4-est kellett adnunk. Most meg Adám is, Tóth is 1-esre ját­szott. — Vajjon mi az oka hirtelen formajavulásuknak ? — ezt a kérdést tesszük fel nekik a keddi edzés után. Először Adám, a mérkőzés „első­számú" hőse válaszol. — Elsősorban az, hogy sokkal jobb talajon játszottunk, mint To­kodon. A tokodi pálya talaja füves ugyan, de egyenetlen, göröngyös. A mi pályánk tükörsima talaján há­romszor olyan gyorsan vezethettük a­ labdát, mégsem pattant el tőlünk. Aztán meg az volt az első mérkő­zésünk, amikor még természetesen nem lehettünk olyan jó formában, mint most. Tóth Matyi közbeszól: p­áfás oka is van a két játékunk közötti nagy különbségnek. A To­kod tiszta angol rendszerben játszik s a két tokodi hátvéd bizony alapo­san vigyázott ránk. A kispesti vé­dőkkel szemben sokkal könnyebb dolgunk volt, mert többen még nem tudják, hogy kit is fogjanak. Lát­szott, hogy nagyon nehezen tudnak belejönni az angol rendszerbe, így aztán sokszor nyugodtan átvehettük a labdát s tisztán futhattunk vele a kapu felé. Főleg Adám Sanyi, hi­szen ■— véleményem szerint — ő a leggyorsabb magyar jobbszélső, Adám két pompás gólt szerzett. Különösen az első volt igazán pa­zar, az a bizonyos „nagykönyvben megírt" gól. Tóth eszményi beadá­sát csukafejessel küldte Gergő háló­jába. Adám érdekesen mondja el a gól körülményeit: — Amikor Zsengelér Gyuszi ki­adta Tóthnak a labdát s láttam, hogy Matyi elfut vele, későn kap­tam észbe. Vincze kiáltott rám, hogy fussak én is és így egy-két tizedmásodperccel későbben rajtol­tam, mint kellett volna. Ezt a két­tizedet kellett vetődve pótolnom s így fejelhettem be az első gólunkat. Érintés nélküli szöglet­gólt is rit­kán látni manapság. Legutóbb a kispesti Szilágyi rúgott ilyet az Elektromosnak az esti mérkőzésen. Most Tóth szöglete is ilyen pompá­san sikerült. — Ez már vagy a tizedik szög­letünk volt — magyarázza a szélső­­— és előzőleg egyikből sem esett gól. Gondoltam, most­ nem a hatos és a tizenhatos vonal közé irányí­tom a labdát, hanem kapura csava­rom. Sikerült... Tóthék még arról beszélnek, hogy most Vincze és Zsengelér is sok­kal jobban játszottak, mint Toko­don. — Végeredményben nekik, meg a fedezeteinknek köszönhetjük, hogy jól játszottunk — mondja Adám. — Olyan sok pompás labdát kaptunk tőlük, hogy ezekkel élvezet volt tá­madásra indulni. Szóba kerül a­ válogatottság is. Adámnak erről a kérdésről ez a vé­leménye : — Az ősszel nagy verseny lesz a válogatott csapat minden helyéért. A legnagyobb „tolongásét valószí­nűleg a széleken lesz, hiszen általá­ban sokkal könnyebb dolga szokott lenni a szövetségi kapitány úrnak a szélsőkkel, mint például a belső csa­­tárokkal. Természetes, hogy mi is igyekezni fogunk bekerülni a csa­patba. Annál is inkább, mert már régen játszottunk utoljára a váloga­tottban. —­­ — Legalább 15.000 főnyi közönséget vár vasár­napra a DiMáVAG A Ferencvárost óriási érdeklődés­sel várják Diósgyőrött és egész Felsőmagyarországon. Az elővételi helyek még meg sem kapták a je­gyeiket, de máris több helyről je­lentkeztek, hogy az előirányzott mennyiséget teljesen előjegyezték. A DiMÁVAG-vezetők az érdeklődés­re való tekintettel közel húszezer nézőt várnak, de abban bizonyosak, hogy tizenötezer nézőnél több lesz Diósgyőrött. A csapat kedden rendes edzését tartotta. A katonák és vitéz Bohus kivételével valamennyi játékos meg­jelent. Csapkay edző ezeket mondta: — A BSzKRT elleni mérkőzésen maár láttam, hogy lassan úgy kezd játszani a csapat, ahogy azt én el­gondoltam. A fedezetek már nem játszanak oldalt, hanem mindig előre. A Ferencváros ellen jó sze­replést várok, sőt titokban remény­kedem is. Ha nem kellene a jobb­­hátvéd posztja miatt aggódnom, ak­kor nem is titokban reménykednék. A HALADÁS keddi edzéséről Szabó, Lovász és Körmendi hiányzott. Szabó régi sé­rülése még nem jött rendbe, Lovász­nak csontgyulladása van, Körmendi pedig tetanuszoltást kapott, a mel­lén elszenvedett sérülései miatt. (Körmendi Turay II-vel csapott össze.) ATLÉTIKA Harsány 1 800-on szeretne futni a válogatottban — Csak gyorsulnom kell — mon­dotta nekünk Harsányi Gusztáv a BBTE „kettős bajnoka" — és máris a régi formámban leszek. — Azt mondják, hogy megártott a bajnokság utáni pihenője. — Ugyan mire alapítják esti Tudtommal a finn-magyar találkozó három hét múlva lesz. Már most ,letaglóznak ? Még van idő rá, hogy formába lendüljek. Annyit ígérhetek, hogy a válogatottban legalább „bajnoki“ eredményt sze­retnék elérni. — Mikor versenyez? — A most következő két vasár­napon. Mindkét alkalommal 800 méteren indulok. — Milyen eredményt vár? — Ismerem magamat, pillanat­nyilag „csak“ 1:54-es formában va­gyok. — Milyen számban szeretne in­dulni a válogatott viadalokon? — Nagyon szeretném, ha 800 mé­teren lennék válogatott, de termé­szetesen, ha szükséges, 1500-on is szívesen futok. Az idén csak „tartalék­nak”” érzi is magát REMECZ, de majd jövőre! ... Az UTE-pályán nem lehet disz­koszt dobni. A diszkoszvetők az ed­­zőpályára szorulnak. Amint kibal­lagtunk az UTE-versenyre, az ifjú­sági diszkoszvetők már melegítet­tek. Egy testes bácsi állt ott civil­ben és csak úgy balkézzel vissza­­hajigálta a diszkoszt. Helyből — 40 méterre! — Hiszen ez Donogán, — örvend­­tünk neki. — Csak nem­ kezd újra edzésbe ? — Szó sincs róla, — volt a vá­lasz. — Majd a fiam a helyembe áll. 15 éves és milyen jól megnőtt! — mutat a mellette álló hatalmas ter­metű fiúra. — De van ám itt más is, aki felveszi a versenyt a fiatalok­kal. Itt van Remecz barátunk. Akar indulni versenyen kívül, és Remecz el is indult. Dobott 46.23-at. Idei legjobb eredményét. A verseny után beszélgettünk vele. — Most valóban komolyan edzés­be állt? — Hogy komolyan-e? Minden nap edzek! Nem is törődöm a ver­senyekkel. A zágrábiak ellen is úgy indultam, hogy előtte való nap is erős edzést tartottam. Nem fontos, hogy az idén milyen eredményeket érek el. Két évet kihagytam, ezt ne­héz behozni. Most már kissé kezdek belejönni. Úgy érzem, hogy 46-ot már biztosan tudok, de imitt-amott kicsúszhat jobb is. Az idén nincs más ambícióm, mint hogy készen álljak, ha bármely okból helyettesí­teni kell Horváthot vagy Kulitzyt. A telet azután áttornázom és akkor tavasszal jöhet a régi forma! ■— Hány éves most tulajdonkép­pen? — Nem olyan veszélyes. So-ik évemben vagyok. Úgy számítom, hogy még öt esztendeig eldobálga­­tok. — Horváth Vilmosról mi a véle­ménye? — Most figyeltem csak meg iga­zán a bajnokságban. Óriási tehet­­ségnek tartom. Az én 50.78-as csúcs­­eredményemet biztosan megjavítja, de az sincs kizárva, hogy 55 métert dob. őszintén megvallom, hogy én is remélem, hogy elérem egyszer még régi formámat.. . Edzésben én is dobtam már 53 méteren felül.* A Pestvidéki került a vasárnap­ra tervezett Lenti Béla-emlékver­­senyt október 20-ra halasztotta el. Elsőosztályú páros atlétikai ver­seny lesz szombaton délután 4 óra­kor a WMTK-pályán az UTE, P. MOVE és a WMTK csapatai között. ­A finn atléták 1 35 tagú expedícióval jönnek Budapestre Mint ismeretes, a MASz azt a ja­vaslatot terjesztette a finn szövet­ség elé, hogy a szeptember 21—22-én eldöntésre kerülő finn-magyar atlé­tikai viadal műsorából töröljék a finnek által javasolt három verseny­számot: a hármasugrást, a kala­pácsvetést és a 400 m gátfutást. Mivel azonban a finnek ragaszkod­tak legalább is a három szám közül kettő megtartásához, a szövetség azzal a tervvel fordult a finnekhez, hogy megrendezzük ezeket a ver­senyszámokat is, de nem számítjuk bele a pontokért folyó küzdelembe. Erről a nagy horderejű kérdésről kellett volna kedden este végleges választ adnia a finn szövetségnek. Sándor Alfonz, a MASz nemzetközi bizottságának előadója beszélt is kedden este Kulai Sándorral, a finn szövetség helyiségében tartózkodó helsinki tudósítónkkal, de akkor még a finn szövetségben nem tar­tózkodtak benn a vezetők, így abban állapodtak meg, hogy Kulai még kedden beszél a finn vezetőkkel és az eredményt azonnal táviratban fogja közölni a magyar szövetség­gel. Kulai közölte még a MAS­-szal, hogy a finnek 35 főből álló expedí­cióval érkeznek Budapestre. ■ — Henlsfi’om Hamsat a svéd baj­nokságban Stockholm, aug. 26. A svéd bajnokságban felvonult minden svéd atléta, aki csak szá­mít. A svéd szövetség — igen helye­sen — nemcsak kiírja a bajnok­ságokat, hanem minden eszköz­zel rajta is van, hogy a bajnoki viadalon műtél többen indulja­nak. Nem baj, sőt jó, ha minden számban — még 1500-on is — előfutamokat kell tartani és ha az ügyességi szá­mok selejtezői — éppen úgy, mint az olimpián — a verseny délelőttjén vannak. Az eredmények méltók a nagy felvonuláshoz és a svéd atlétika színvonalához. . Csúcseredmények ugyan nem születtek (a hideg idő sem segítette elő őket), de­ minden számban legalább is biztatók voltak az elkövetkező svéd-finn viadalokra. A legnagyobb érdeklődés a „svéd Nurmi“-nak, Haggnek első komoly 5000-es próbálkozása felé fordult. Hagg az elmúlt héten egy kerületi versenyen próbaképpen elindult 5000-en és 15:10-es idővel könnye­dén győzött. Most is biztos győzel­mét várták a Helsinkiben Kelen ellen 14:20.4 mp-et futott Hellström ellen is. Ám Hellström megint „kitolt" a társasággal. Egy percig sem vezetett. Engedte, hogy 2:56 legyen az 1000, 6:00 a 2000, 9:01 a 3000 méter. Szánalmas ballagás! Akkor Nilsson ment előre és erősített, majd Hagg vette át a vezetést és elkezdett vágtatni. Min­denki leszakadt, csak Hellström gu­rult mögötte. Hiába fokozta Hagg az iramot, Hellströmöt nem tudta lerázni. A végén óriási küzdelem után Hellström egy méterrel győzött. Ideje 14:40.2 volt, az utolsó 2000-et tehát 5:39 alatt tette meg! A verseny legjobb eredményét kü­lönben Európa legjobb gátfutója, Lidman érte el. 14.5-ös Ideje magasan a legjobb idei európai eredmény. A verseny részletei a kővetkezők: 100 m: 1. Strandberg 11, 2. Hakansson 11.1, 3. Stenqviet 11.2. — 200 m: Strand­­berg 22.2, 2. Nilsson I 22.5, 3. Nilsson H. 22.8. — 400 m: 1. Ljuuggron 40.4, 3. Eriksson 49.9, 3. Franzén 50.2. — 800 m: 1. Nilsson L. 1:54.4, 2. Jonsson O. 1:54.5, 3. Molmbcrg 1:54.8, 4. Kislöv 1:54.9. -1500 m: Kálarno 3:52.4, 2. Eriksson 3:54. 3. Andersson A. 3:54.8, 4. Durkfeldt 3:55.8. — 5000 mt 1. Hellström 14:40.2, 2. Hága 14:10.4, 3. östbrink 14:51.2, 4. Nils­son 14:52. — 110 m gát: 1. Lidman 14.5. 2. Arnberg 15.1, 3. Lundberg 15.5. — 400 m gát: 1. Larsson S. 53.9, 2. öhman 55.2. S. Areskoug 55.8. - Magas: 1. ödmark 191, 2. Dnrogard 188. 3. Bagenholra 188. — Távot: 1. Stenqvist 718, 2. Katonáson 718, 3. Elisson 693. —, Hármas: 1. Hall* gren 14.84, 2, Andersson 14.64, 3. Jonsson 14.59. — Búd: 1. Gnstaf6son 400. 2. Wást­­berg 390, 3. Johansson 390, 4. Láng® 390, 5. Oláson 390. — Súly: 1. Betgrh 15.05, 2. Bernström 14.57. 3. gellbérg 1451, — Diszkosz: 1. Rergh 48.39, 2. Hedvall 43.45, 3. WostHn 45.80. — Gerely; 1. Atterwáll 66.06, 2. Tegstedt 63.54, 8. Petterssoa 62.50. — Kalapács: 1. Backlnnd 51.86. 2. Tryvelli 50.66. 3. Eriksson 49.02. — 3000 m akadály: 1. Larsson 9:14.2, 2. Ar vidsson 9:15.4, 3. Ollander 9:16, 4. Söder­­striim 9:16.2. ---------■—■■ BUDAPEST-KOLOZSVÁR VÁLTÓFUTÁST tervez október végére a MASz. A hazatérő Erdély fővárosát éppen úgy aa­rja felkeresni a magyar at­létika, mint két évvel ezelőtt Rá­kóczi fejedelem városát, Kassát. Meghívják a magyar válogatott országúti négyesfogatot a Nürnberg körüli kétnapos versenyre Német, olasz, szlovák, váloga­tottak is részt vesznek a verse­nyen Beszámoltunk már arról, hogy a német kerékpáros szakhivatal szep­tember 28-án és 29-én bonyolítja le nemzetközi országúti kerékpárver­senyét Nürnbergben, a négy nemzet díjáért. Ez a torna, mely Nürnberg belterületén zajlik le, nagy nyolcas kört ír le útvonalával a város körül is és távja 100 km. E viadal az idény egyik legjelentősebb amatőr­­tornájának ígérkezik, mert a német válogatott négyesfogaton kívül nye­­regbe száll az olasz, a szlovák és a magyar csapat is. Az MKSz tegnapig nem kapott Magyarország 1000 méteres bajnokságai­nak előfutamaival kezdődik ma délután a kerékpáros vágtabajnok­­sági futamsorozat Hoffmann, a bukósisakos német csütörtökön érkezik Budapestre Kéthetes szünet után vasárnap ismét megnyitja kapuit a Millenáris, hogy be­tonján a legjobb magyar vágtázókat lássa vendégül a kerékpáros pályabaj­­nokságr keretébe®. Az idei magyar bajnokságok országos kiírásúak és a következő számokat ölelik fel: 849 méteres vágtás­aj nők sár, 1080 mé­teres sdfif­utam bajnokság, 4269 méteres egyesületi csapatbajnokság, kétüléses gé­pek 2999 méteres bajnoksága és végül a 25 km-es pontverseny-bajnokság. Ez a gazdag műsor nem volt egy ver­senynapba beszorítható , így az MKSz úgy döntött, hogy e tornasorozatot há­rom egymásra következő vasárnap bo­nyolítja le. De még így is végeláthatat­lan zsúfoltság és torlódás veszélyeztette az egyes futamokat, mert a tömeges ne­vezések folytán elő- és középfutamok beiktatására volt szükség. Szittya főtit­kár ezen a nehézségen úgy segített, hogy a vasárnap döntésre jutó bajnoki szá­mok előfutamai közöl az 1009 méteres időfutam elő­mér­kőzése szerdán délután hat órakor, a vágta előfutamokat pedig pénteken rendezteti meg. Ilyen körülmények között hm kezdő­dik voltaképpen a pályabajnokság, mely a hazai repülők legjobbjait ülteti nye­regbe. Az itzen méteres időfutambajnokság a­ tavalyi bajnok Élest, Nóttát, a váloga­tott mérkőzések hősét, Papp I-et, az idei Budapest bajnokát és sokakat másokat, összesen 21 indulót vonultat a pályára. Az előfutam nyolc első helyezettje jut be a vasárnapi döntőbe. Az esélyek nyíl­tak. Győzni az fog, aki Élest lebírja s erre pillanatnyilag Nótáénak is, Papp I- nek is esélye van. Igaz, hogy Nótás térdfájdalmakról panaszkodik . Papp kézsérülése sem gyógyult meg tökélete­sen, viszont Éles még erősen érzi lábá­ban a Balaton körüli verseny fáradal­mait, így aztán kiegyenlítődnek a lehe­tőségek. A döntőbe­n három versenyzőn kívül valószínűleg Nagy, Liszkay, Boday, Pelvássy és a fiatalok közül valamelyik kerül. A motorvezetéses őszi nagydíj, mely vasárnap jut dűlőre, a német Hoffmannt is vendégül látja, aki csütörtökön este érkezik Budapestre. AUTÓ A tihanyi körpálya egyetlen hibája: messze van a fővárostól Tihanyi - visszhang A KMAO tihanyi motorversenyének nemcsak az eredményei voltak érdekesek és értékesek, nemcsak a sportszempontok avatták komoly, nagy eseménnyé, hanem említést érdemelnek azok a körülmények is, melyek között ez a verseny megszü­letett. Ahogyan szinte a semmiből terem­tette meg Kozma Bandi és szűkebb ve­zérkara, a hajdani KTT lelkes gárdája. Két hét áll­t rendelkezésre. Ennyi idő alatt kellett elvégezni azt az ezer és egy tennivalót, melyből versenyt lehet terem­teni. Hiszen nehezebb körülmények között még nem is rendeztek versenyt Magyar­­országon, üzemanyagnehézségek, hatóságilag igény­bevett gépek, katonai szolgálatot végző versenyzők — kell ennél többet mondani! És mégis sikerült.... Néhány apróság: Az egyik katonai szolgálatot végző KTT-ra­jongó helyébe idős édesapja lé­pett és sajátkezűiig festett fordulójelzé-­seket. A „hivatásos” rendezők hiányoztak, elmaradtak a hajdan KMAC-körök­­ben szokásos és rango­sztályra való tekintet nélkül a sport számlájának terhére felvett napidíjak. A legnagyobb szenzáció maga a pálya volt. Ennél tányéribb és a motorport szempont­jából értékesebb körpályát nehéz el­képzelni. Hosszú és enyhe kanyarokkal fűszerezett egyenesek, hajtűk, kncsfordulók, jó fe­lület. És ami a legritkább erény , a pályának voltak olyan pontjai, ahol vagy másfél-két kilométeres szakasz teljes egészében áttekinthető volt. A küzdelem az egyéb körpályákkal ellentétben a néző szeme előtt folyt le, egyszerre lehetett kanyartechnikát, sebességet, gyorsí­tást és előzést látni. Mintha csak tíz szeme lett volna minden nézőnek. És a háttérben a ra­gyogó magyar tenger, a susogó nádasok és a méregdrága, méregsavanyú szőlőt árusító hamisítatlan balatoni matrónák... A pálya egyik legélvezetesebb pontja a­ tihanyi révforduló után következő enyhe S-kanyar volt, ahol igazi angol TT-hangulat ural­kodott. Aki versenyárával a jobbjában idecövekelte magát félórára, igen érde­kes és jellemző anyagot szedhetett össze. Mert itt kitűnt, hogy a lassúnak látszó menő egyáltalában nem lassú és a rettenetes sebesnek látszó verseny­ző a valóságban — lassú. Mert az ember szereti, ha becsapják. Ha becsapja a motorhang. Mely, ha magas és szapora, mely ha igen magas fordu­­latszámra enged következtetni, úgy nagy sebességet sejtet. A szerény és nem magas fordulatszámú, nem túl hangos egy hengeres lassúnak látszik, bármilyen nagy is a se­bessége. Aki időt mért, például az alig pattogó Dőry-féle NSU-nak, de ugyan­akkor a géppuskát megszégyenítő hangú egyéb gépeknek is ebben az S-kanyar­­ban, hamarosan ráeszmélt arra, hogy a lassúak látszó Dőry milyen vészesen gyors­­is volt. A tihanyi versenypályának azonban nagy hibája van. Az mégpedig, hogy Tihany­­ nem Budapest tőszomszédságá­­ban terül el. A pályát, sajnos, semmi­ iswmmwmm ! 1940 szept. 4. A meghívást a német szakhivataltól és ezért előzetes híradásunkat megle­hetős kétkedéssel fogadta. Most azonban megszűnt a bizonytalan­sága. A német kerékpáros szakhiva­tal hivatalos meghívója is be­futott már Budapestre. E meghívóból kitűnik, hogy a torna nem egy-, hanem kétnapos. Az első napon országúti mérkőzés lesz — a Nürnberg körüli verseny —, a má­sodik napon ugyanez a mezőny a pályán, a nürnbergi stadionban méri majd össze erejét, — valószínűleg egy páros és egy csapatverseny ke­retében. Az MKSz elfogadta a meghívást és már pénteken össze is állítja vá­logatott keretét. féle módszerrel nem lehet közelebb holni Budapesthez, így bele kele törődni abba, hogy csak nagyritkán gyűjti majd egybe a versenyzőket. Bezzeg, ha egy a pálya valahol a budai hegyekben volna. De minek fájjon a szívünk olyasmiért, ami­­ elérhetetlen. -------------■`♦‹--------------­ A Budapest-Balaton kis­­motoros verseny vezetési és műszaki csodája Az MKSz Budapest-Balaton kis­­motoros sebességi versenyének ered­ményei már közismertek. És a mo­torsportok iránt érdeklődők már el is könyvelték azt a 89 kilométeres átlagsebességet, melyet a verseny főgyőztese, Vágai István ért el kis „Mátra 100"-gépén. Nyolcvankilenc kilométeres átlag, tehát hajszál híjján kilencven! Könnyű megérteni, hogy mit is jelent ez? Hogy mi ez az átlagsebesség az alig 35 kilós és alig egyetlen deci­liter hengerűrtartalmú moto­­r­ocskával ? Kötve hisszük. És éppen ezért egy kis elmefuttatást végzünk. A kilencven kilométeres átlagse­bességet csak­ úgy lehet elérni, ha a versenyző, mondhatni, állandóan százas vagy ezen felüli iramban vágtat. A fordulók, emelkedők, a forgalom akadályai, a közbeeső vá­rosok egytől-egyig csökkentik az átlagot, az itt elszenvedett idővesz­teséget csak úgy lehet behozni, ha a vezető ott, ahol lehet, szabadjára engedi a gépet. És, mondhatni, végig ki kell vennie mindent, ami a motorban van. Hogy ez vezetésművészet és műszaki szempontból mit jelent, az­­ üljön kismotorra, amikor az közel kétszer annyit megy, mint a közönség által hozzáférhető sorozatgép sebessége. Vágai nagyszerű átlaga tehát részben vezetésművészeti kérdés, de talán elsősorban műszaki diadal Gondoljunk csak a közelmúltra, amikor sokszoros bajnokunk, Ke­­ledy Pál 500 kcm-es, tehát öt akkora motorral ellátott Sunbeam-gépén a nyolcvanas átlagot sem érte el a hatvani országúti versenyen. És ma: a százas kismotor furcsa emlékké homályosítja azt a teljesítményt, mely akkor csak a legjobbnak jutott országrészéül. A kis Mátrák és Csepelek telje­sítményét tehát úgy kell felfogni, mint a mai kor műszaki csodáinak megnyilvánulását. A kis liliputiak sebessége, úttartása, kormányozha­­tósága, fordulóbiztonsága olyan vív­mány, melyre méltán lehetünk büsz­kék. Mert műszaki szemponttól nem marad el a leghatalmasabb bombá­­zógép vagy búvárhajó mögött.

Next