Sporthirlap, 1941. január (32. évfolyam, 1-9. szám)
1941-01-01 / 1. szám
2 15^1 1941 "■ minis — Mztyiatátta és t**ácis di esxit! — Kiről moryiog itt érthetetlen szavakat, Lesbepálló Adorján ? — A Bajnokok Tornáján voltam vasárnap, szerkesztő úr és ott hallottam a II. félidőben. Az ellenkező lábú jobbszélső úgy belejött a játékba, hogy repesett a jó ferencvárosiak keble az örömtől. Ekkor azonban megszólalt az egyik benfentes: „Végre megtaláltuk a jobbszélsőnket és máris elveszítjük.“— Nos, mit akar ez jelenteni, Adorján ? — Azt, hogy az illető doktor nemsokára elfoglalja a szülővárosában neki felajánlott városi hivatalt, minek következtében nem lehet tagja tovább a bajnokcsapatnak. — Mikor lesz ez? — A zöld-fehérek remélik, hogy csak az idény végén. Tenegy ízülete mapi ajándéka, (Idiawrizáff legjobb sportolója, cattler első pre) /V mérkőzése... Mi újság a nagyvilágban ? A téli idény ellenére sem uralkodik csend Európa sportolóinak körében. Szinte minden ország sportlapjaiban olvashatunk érdekes hírekről, versenyekről, szenzációkról. Nézzünk csak körül, Európa egyes városaiban mi most a legérdekesebb újság ? Kopenhága: Ragnhild Hoeger, a dánok világhírű hölgyúszója most ünnepelte huszadik születésnapját. Születésnapi-— és egyben karácsonyi — ajándékul a Nemzetközi Úszó Szövetség táviratilag közölte vele, hogy az 1000 és 1500 méteres gyorsúszócsúcsot (14:09.2 és 21:10.1) hitelesítette. Hoeger kisasszony ezzel 37-ik Világcsúcsát és 46-18 dán csúcsát állította fel. 1937-ben volt a legeredményesebb, ekkor nem kevesebb, mint IS országos és 11 világcsúcsot állított fel. Lisszabon: Spanyolország válogatott labdarúgócsapata január 12-én Lisszabonban mérkőzik Portugália válogatott együttesével. Barcelona: Barcelonába hívták meg Berlin válogatott futballcsapatát. A berliniek termimis nehézségek miatt nem fogadhatták el a meghívást, helyettük Stuttgart válogatottja fég januárban Barcelonában vendégszerepelni. Berlin: Henkel, a németek kitűnő Davis Cup-játékosa, aki most érkezett vissza Giesevel együtt Japánból, érdekes dolgokat mesélt el a német újságíróknak. Elmondta, hogy összesen 62 napig voltak úton, ebből 42-t vasúton töltöttek el. 20 nap alatt 11 városban 34 mérkőzést vívtak. Mukdenben például 10 fokos hidegben került a sor a mérkőzésükre ... London: Campbell világrekordos autóját, a „Kék madár II.-t, amellyel 1039-ben világrekordot futott, a parti őrség szolgálatába állították. Az oxfordi evezősök máris nagyban készülnek a tavaszi idényre, a cambridge-iek ezzel szemben pihennek és csónakházaik zárva vannak. Helsinki: Most adták át Helsinkiben Mikkelának „a legjobb finn sportoló 1040-ben“ címért folyó verseny tiszteletdíját, 75.61 méteres gerelyvetésért kapta meg Miskola a büszke címet. Zürich: A svájci teniszszövetség ezen a héten közölte az idei svájci teniszranglistát. Eszerint a férfiak között Fisher és Pfaff kerül az első helyre (holtversenyben). 2. Spitzer, 4. Grange. A hölgyek közül senki sem jutott, be az első csoportba! A második csoport, élén Sute kisasszony foglal helyet. Göteborg: Máris nagy érdeklődéssel várják Göteborgban a január 22-én sorrakerülő Svédország—Németország válogatott fedettpálya kézilabdamérkőzést. A mérkőzés a göteborgi iparcsarnokban kerül lebonyolításra. Oslo: Tiller, a berlini olimpia középsúlyú második helyezettje még ebben a hónapban megvívja első hivatásos ökölvívómérkőzését. December 20-én lesz a mérkőzés Trondheimban. Tiller ellenfeléül honfitárást, Nesheimet választották ki. Stockholm: Edström, a svéd birodalmi sportszövetség 70 éves elnöke lemondott tisztségéről. Utódául Bredberget választották meg. Stuttgart: Január 1-én Stuttgartban Ostmark—Württemberg mérkőzést rendeznek. Ostmark csapata így áll fel: Kartl — Wagner II., Purz — Wagner I., Mock, Skoumal — Zischek, Stroh, Binder, Hahnemann, Pestiér. Württemberg csapatában a válogatott Conen lesz a középcsatár! Kolláth,a tank, a szolnokiak elsőszámú kedvence beszél a feltűnéséről, a rendszerről, a kullancsról és a Dóvóról Szolnok ,csapata nem szűkölködik tehetséges, jó futballistákban. Kispéter, Szűcs, Szántó és Korom mellett is jó csomó játékost lehetne felhozni ennek az igazolására. A szolnokiaknak azonban évek óta Kolláth a kedvence. Már válogatott is volt Kolláth, nem is egyszer. És pompásam megállta a helyét a válogatott csapatban is. Gólerős, kemény középcsatárnak mutatkozott és sokan a következő évek magyar Fioláját látták benne. Nem sokkal később azonban elszürkült, szóba sem került a válogatott összeállításánál, sőt nagymeglepetésre csapatában is a jobbösszekötő helyére került. — Kiégett Kolláth — állapították meg sokan. A szolnoki csatár azonban nem ezen a véleményen van. — Majd tavasszal jövőkén — mondta nagy önbizalommal. Most elmondja, hogy1930-ban került az első csapatba a Vecsés ellen. A vecsésiek nem játszanak szívbajos futballt és a 16 éves Kolláth nagyon jól megállta helyét. Olyan jól, hogy azóta ki sem került az első csapatból. Bizony ennek már tíz éve... A KOLASz-bajnokságban sok kemény harcot vívott a Szolnok, de bajnokságot nem tudott nyerni. Végül három év előtt, az akkor megalakult H. ligába nevezett a csapat és a WMEC-vel vívott páratlan versenyfutás után egy ponttal megnyerte a II. liga bajnokságát és ez— Csuda jók voltak ezek a kemény mérkőzések — emlékezik vissza Kolláth. — Akkor három csapat került be az NB-be: a Zugló, a Salgótarjáni SE és mi. A Zugló, mint BLASz-bajnok, az LSE, mint vidéki bajnok, mi pedig mint a II. liga bajnoka. Az év végén mind a Zugló, mind az LSE kiesett, de mi kellően felkészültünk a II. ligában és bent is maradtunk. Akkor nekem is nagyon jól ment a játék. Voltam a B válogatott csapattal Hollandiában, Belgiumban, később a nagycsapattal a franciák ellen Párisban. Játszottam kétszer az írek ellen is és a románok ellen Bukarestben. Kellemetlen kérdést teszünk fel Kolláthnak: — Mi az oka a visszaesésének? Kolláthnak furcsa felfogása van erről: — Nem én estem vissza, hanem az új rendszer tett kevésbé veszélyessé. Az új rendszert a védelmek hamarosan betanulták, különösen a kullancsok jöttek hamar bele új feladatukba. A csatároknak eleinte nem volt semmi ellenszerük a kullancs ellen. Ma már az a helyzet, hogy lassan kitermelődnek a modern, munkabíró összekötők, akik gyorsan kezelik a labdát, hirtelen ugratják ki a középcsatárt, vagy pedig maguk is veszedelmesen lőnek. Az is kellemetlen, hogy a kullancsok nagy része néha kíméletlen és ezért sok sérülés történt. — Ezért menekült el középről ? — Kolláth nagyon tiltakozik. zépcsatár helyéről. "A vezetőség úgy találta, hogy jobban tud értékesíteni engem az összekötő helyén, ezért játszom összekötőt. Ha ismét középre állítanak, akkor középcsatárt fogok játszani. Kolláthnak sokan azt vetik a szemére, hogy nem volt elég erélyes a középen. — Én mindig keményen játszottam, de sohasem sportszerűtlenül. Lehettem volna kemény, sőt kíméletlen is. A Gamma elleni mérkőzésen a Gamma kapusa a lábamra vetődött, legutóbb pedig a BSzKRT ellen volt hasonló esetem. Mindkét alkalommal én sérültem meg, mert nem akartam a földön fekvő kapusba rúgni. A jövőre vonatkozólag ennyit mond Kolláth: — Még csak 26 éves vagyok, tehát nem vagyok még olyan öreg, hogy lemondjak a válogatottról. Elsősorban az a legfontosabb, hogy ne jöjjön olyan sérülés, amely megint visszavet a formámban. Ha nem sérülök meg, akkor biztos vagyok abban, hogy a Kolláth Feri megint bekerül előbb-utóbb a válogatott csapatba. Akár mint középcsatár, akár mint összekötő. Vasárnap réssel indul jugoszláviai portyájára a Szeged A jugoszláviai portyára készülődő szegedi csapat kedden délután edzést tartott. A legutolsó Szeged-edzésen a nagy hideg miatt panaszkodtak a játékosok, kedden pedig a sár volt a panasz tárgya. Markovits elnök újságolta: " Még nincs meg a portyára utazó csapat, csak az biztos, hogy tizenhárom játékos megy Jugoszláviába. Hesser Tibor, a csapat edzője Budapesten intézi a portya-ügyeket és ezért Cseh László vezette az edzést. Az edzés végén Markovits még ezt mondta: — Szerdán kétkapus edzést tart a csapat, csütörtökön pedig csak könnyebb mozgás lesz. Vasárnap reggel fél nyolckor társas gépkocsin megyünk Horgosig. Gyalog megyünk át határon s jugoszláv területen már vár bennünket a szabadkaiak társas gépkocsija és azon megyünk be Szabadkára, első mérkőzésünk színhelyére. Hierath,a Rapid sportvezetője: „A viszontlátásra — talán — húsvétkor!“ A Rapid sportvezetője, Hierath Hans nagyon elégedetten vezette haza Bécsbe csapatát. A budapesti eredményről is, a vendéglátásról is elragadtatással nyilatkozott. Amikor megkérdeztük tőle, hogy mi tetszett neki legjobban a Ferencváros és a Rapid két megkütközéséből, ezt válaszolta: 1-1 A Rapid csapatának játéka akkor, amikor tíz főre apadt Pesser kiállítása után. Ekkor úgy játszott az ifjú, bécsi zöld-fehér társaság, mint azelőtt a nagy elődei, Brandstatterék és Kutanék játszottak. . — Mi tetszett, vagy ki tetszett önnek a Ferencvárosból? — Talán Sárosi Béla energiája és remek fejjátéka. Tetszett még az ifjúsági Nagy II is, aki magasságával ellentétben igen nagy labdarúgó. Végül Hierath így búcsúzott: — Számunkra nagy boldogság volt és kiváló sportélvezet a Ferencvárossal, régi sportbarátainkkal kétszer is megütközni. Minden reménységünk az, hogy rövidesen viszontláthatjuk a Ferencvárost. — Hol? Budapesten, vagy Bécsben? — Hát — habozott pillanatig Hierath — a viszontlátásra talán húsvétkor, nem bánom — Budapesten. ---------♦-------- Kinek melyik a nótája? Jó kedvvel, vidáman, sőt dalolva lépjünk be az új esztendőbe! Szíves felhasználásra itt közöljük, kinek mi a nótája. Labdarúgószövetség: Maga, a legszebb álom életemben (olasz győzelem). Síszövetség: Csak tavasz ne jönne sohasem!... Teniszszövetség: Páron csillag ritkán ragyog az égen. Úszószövetség: Csak egy kislány van a világon (Novák Ilonka). Korcsolyázószövetség: Két szépe van a falunak, két virága (Bácskai, Kiss Árpád). Atlétikai szövetség: Volt már rosszabbul is, mégis itt vagyunk. Ferencváros: Wien, Wien, nur du allein... Gradjanski: Egy, kettő, három, négy, öt, hat... Újpest: Nincs vége még... Haladás: Idelenn már nem fáj semmi... Törekvés: Utánam f m adHdi már i —allj ! _ mi Minden magyar sikernek örült, de legszívesebben a berlini olimpia győzelmeiről írt tudósításokat szedte és valamikor a Vasasnak szurkolt a Sporthirlap legöregebb szedője.A JUBILÁLÓ ______WINKLER BÁCSI (Kedden délben a Sporthirlap szedőtermében gyönyörű albumot nézegetnek a szedők. Polhwimner mester elárulja, hogy Winkler Józsi bácsinak, a Sporthirlap legidősebb gépszedőjének az 50 éves jubileumára készülnek . Paron úr a kollégák ajándékaképpen készítette el a pompás albumot. A jubileumi ünnepségre január 5-én este fél 7-kor kerül sor a Park-szálló nagytermében.) Éppen ebédszünet van, Winkler bácsi ráér egy kicsit. Odamegyünk hozzá és gratulálunk neki a ritka jubileumhoz. Boldogan mosolyogva fogadja a jókivánatunkat, aztán azt mondja: Bizony, kereken ötven esztendeje, hogy n, nyomdász-pályára léptem. 1816-ban születtem és 1890-ben már a nyomdász-pályán működtem. Winkler bácsi összesen hét helyen dolgozott, 1900-tól 1924-ig a Pesti Részvénynyomdában, 24-ben jött a Stádium Sajtóvállalathoz s itt azóta mint a Sporthirlap és a Nemzeti Sport gépszedője dolgozik. Munkásságáról, életének fontosabb eseményeiről kérdezem. Erről azonban nem szívesen beszél Winkler bácsi. Csak annyit mond: — Éppen olyan volt az eddigi életem, mint más nyomdász-emberé. Megnősültem, két nagy fiam közül a kisebbik most 85 éves, 18 hónapig voltam kinn a fronton, aztán leszereltem s azóta is dolgozom. Fiatalabb koromban még elég gyakran mentem egyik városból a másikba, később aztán igyekeztem megállapodni, hiszen családdal nem lehet olyan kö-ren ugrálni egyik helyről a másikra... Most arról beszélgetünk, hogy az alatt a 17 év alatt, amióta csak sportcikkeket szed, melyik volt a legérdekesebb cikk, melyiknek örült a legjobban, amelyik a kezén keresztülment. Winkler bácsi gondolkodás nélkül válaszol: — Erre nehéz volna felelni. Egy bizonyos: minden olyan cikknek, amelyik a magyar válogatott csapatok, vagy versenyzők sikeréről számolt be, nagyon-nagyon örültem. De nemcsak én, hanem a többi kollégám is. Legjobban a berlini olimpia magyar győzelmeinek örültünk és" azokat szedtük a legnagyobb örömmel... Aztán azt is elmondja, hogy 1896 óta 1934-ig rendszeresen járt sportversenyekre, különösen labdarúgómérkőzésekre. Látta futni 1896-ban a magyar Rottenbillert és az osztrák Luriont a Millenáris kerékpárversenypályán, amelynek ebben az évben volt a megnyitója. (Az utóbbi, években Winkler bácsi azért nem járhat mérkőzésekre, mert — a múlttól eltérően ■*— vasárnap már kora, délután kezdődik a szedési idő.) Megkérdezzük tőle, melyik csapatnak szurkol. Egyiknek sem. Valamikor, régen a Vasasnak szurkoltam, mert az játszott a legszebben. De akkor még a kis Takács, Jelsinek, Kutruczi meg a többiek játszottak náluk... Itt a nyomdában sokszor azzal „húztak“ — különösen a tördelő kollégám, aki nagy fradista — hogy Hungária-szurkoló vagyok. Pedig hát nem voltam az,Winkler bácsi híres arról, hogy szinte hibátlanul szed. De nemcsak erről híres. Hanem arról is, hogy sokszor neki köszönhető, hogy nem kerül a lapba valamilyen értelemzavaró hiba. Megtörtént például, hogy egy kézirattal feljött a szerkesztőségbe és megkérdezte: — Uraim, nincs itt valami hiba. Hiszen a Fradinak jobb a gólaránya, neki kell a második helyen állnia." És Winkler bácsinak igaza volt... Winffler bácsi különben — bár sohasem sportolt — érdekes magyar csúcs birtokosának mondhatja magát: az utolsó 17 év alatt kereken 16 millió kiszedett sor került ki akeze alól... ... A szedőgép mellett ülünk, úgy beszélgetünk. Szó kerül a szerkesztőségi és nyomdász-élet minden csinja-binjáról. Winkler bácsi egyszerre csak abbahagyja a beszélgetést, majd egy kis szünet után azt mondja: — Hát.. Én nemcsak megszoktam a mesterségemet, hanem nagyon meg is szerettem. Egynek érzem magam a betűkkel, meg a szedőgépemmel... Amikor ezt mondja, egészen ellágyul a hangja s közben szeretettel, gyanúsan csillogó szemmel simogatja meg a szedőgépét... Amelyiken másfél óra múlva ő maga fogja kiszedni a róla írt cikket... Szűcs László. Újév után megkezdődnek a tanácskozások a Nemzeti Bajnokság átalakításáról A labdarúgószövetségben már elkészültek a körlevelek, amelyeket az új év első napjaiban fognak szétküldeni a Nemzeti Bajnokságban szereplő csapatok vezetőknek, az alszövetségeknek és az alosztályoknak. Ezekben a körlevelekben fel fogják szólítani az illetékeseket, hogy javaslataikat, elgondolásaikat a jövő évi Nemzeti Bajnokság új beosztásáról, új csoportosításáról és az ezekkel összefüggő kérdésekről juttassák el írásban a szövetséghez. Miért van erre az új tanácskozásra szükség, amikor az NB — az illetékesek, a szövetségi vezetők nyilatkozatai szerint — várakozáson felül jól bevált most folyó első esztendejében is. Az MLSz illetékes vezetőjétől a következő magyarázatot kaptuk: — Az 1940 -41. évi NB azzal indult el a múlt augusztusban, hogy csak „ideiglenes megoldás", mert ha bekövetkeznek azok a történelmi események, amelyeknek előszele már akkor érezhető volt, úgy lényeges átcsoportosításra lesz szükség. Íme, Erdély egy részének visszatérése parancsolóan előírja a Nemzeti Bajnokság II. és II. osztályáénak átcsoportosítását. Erdélyt véglegesen be kell kapcsolni a magyar labdarúgás szerkezetébe.— Bárhogyan is alakuljon az új NB — folytatta Informátorunk —, a most folyó NB-küzdelmek kiesői fognak sni. Ezt a sportszerűség megköveteli és keresztül is viszik. Az elkövetkezendő átszervezésből sportbéli hasznot a mostani küzdők semilyen vonatkozásban nem fognak szerezni. Szövetségi tájékoztatónk elmondta még, hogy az NB I változatlanul megmarad mostani létszámában, a négy kiesővel. Legfeljebb arról lehet majd szó, ha ezt a többség kívánja, hogy az NB I létszámát felemeljék. De hangsúlyozottan csak akkor, ha erre kifejezetten megnyilatkozik a többségi óhaj. A négy kiesőből azonban még akkor sem fognak engedni. Vidám és hangulatos Szilveszterestén búcsúztatta az MLSz az óévet. A családias összejövetelen kellemes baráti hangulatban töltötték el az estét a megjelentek. A SZOLNOK játékosai a téli holtidény alatt kivétel nélkül a jégsportokat űzik. Kitűnő edzőjük is van Fáskerti (Frasi tér) József személyében. - ig.............. női IV. VIPORTÉRMETŰ JELVÉNYT MORZSÁNYI J. IV. Váczi u. 3& Telefon: 182-217