Sporthirlap, 1941. január (32. évfolyam, 1-9. szám)

1941-01-01 / 1. szám

2 15^1 1941 "■ min­i­s — Mztyiatátta és t**ácis di­ e­sxit!­ ­— Kiről moryiog itt érthetetlen szavakat, Lesbepálló Adorján ? — A Bajnokok Tornáján voltam vasárnap, szerkesztő úr és ott hal­lottam a II. félidőben. Az ellenkező lábú jobbszélső úgy belejött a já­tékba, hogy repesett a jó ferencvá­rosiak keble az örömtől. Ekkor azonban megszólalt az egyik ben­­fentes: „Végre megtaláltuk a jobb­szélsőnket és máris elveszítjük.“­­— Nos, mit akar ez jelenteni, Adorján ? — Azt, hogy az illető doktor nem­sokára elfoglalja a szülővárosában neki felajánlott városi hivatalt, mi­nek következtében nem lehet tagja tovább a bajnokcsapatnak. — Mikor lesz ez? — A zöld-fehérek remélik, hogy csak az idény végén. Tenegy ízülete ma­pi ajándéka, (Idiawrizáff legjobb sportolója, cattler első p­re) /V m­ér­kő­zés­e... Mi újság a nagyvilágban ? A­ téli idény ellenére sem uralko­dik csend Európa sportolóinak kö­rében. Szinte minden ország­ sport­lapjaiban olvashatunk érdekes hí­rekről, versenyekről, szenzációkról. Nézzünk csak körül, Európa egyes városaiban mi most­ a legérdekesebb újság ? Kopenhága: Ragnhild Hoeger, a dánok világ­hírű hölgyúszója most ünnepelte huszadik születésnapját. Születés­­napi-­­— és egyben karácsonyi — ajándékul a­ Nemzetközi Úszó Szö­vetség táviratilag közölte vele, hogy az 1000 és 1500 méteres gyorsúszó­csúcsot (14:09.2 és 21:10.1) hitele­sítette. Hoeger kisasszony ezzel 37-i­k Világcsúcsát és 46-18 dán csúcsát állította fel. 1937-ben volt­ a legered­ményesebb,­­ ekkor nem kevesebb, mint IS országos és 11 világcsúcsot állított fel. Lisszabon: Spanyolország válogatott labda­rúgócsapata január 12-én Lisszabon­­ban mérkőzik Portugália válogatott együttesével. Barcelona: Barcelonába hívták meg Berlin válogatott futballcsapatát. A ber­liniek termimis nehézségek miatt nem fogadhatták el a meghívást, helyet­tük Stuttgart­ válogatottja fég ja­nuárban Barcelonában vendégszere­pelni. Berlin: Henkel, a németek kitű­nő Davis Cup-játékosa, aki most érkezett vissza Giesevel együtt Japánból, ér­dekes dolgokat mesélt el a német új­ságíróknak. Elmondta, hogy össze­sen 62 napig voltak úton, ebből 42-t vasúton töltöttek el. 20 nap alatt 11 városban 34 mérkőzést vívtak. Muk­­denben például 10 fokos hidegben került a sor a mérkőzésükre ... London: Campbell világrekordos autóját, a „Kék madár II.-t, amellyel 1039-ben világrekordot futott, a­ parti őrség szolgálatába állították.­­ Az oxfordi evezősök máris nagyban készülnek a tavaszi idényre, a cambridge-iek ezzel szemben pihennek és csónak­­házaik zárva vannak. Helsinki: Most adták át Helsinkiben Mik­kelának „a legjobb finn sportoló 1040-be­n“ címért folyó verseny tisz­teletdíját, 75.61 méteres gerelyveté­­sért kapta meg M­­iskola a büszke címet. Zürich: A svájci teniszszövetség ezen a héten közölte az idei svájci tenisz­ranglistát. Eszerint a­ férfiak között Fisher és Pfaff kerül az első helyre (holtversenyben). 2. Spitzer, 4. Grange. A hölgyek közül senki sem jutott, be az első csoportba! A má­sodik csoport, élén Sute kisasszony foglal helyet. Göteborg: Máris nagy érdeklődéssel várják Göteborgban a január 22-én sor­ra­kerülő Svédország—Németország vá­logatott fedettpálya kézilabdamér­­kőzést. A mérkőzés a göteborgi iparcsarnokban kerül lebonyolításra. Oslo: Tiller, a berlini olimpia közép­súlyú második helyezettje még eb­ben a hónapban megvívja első hiva­tásos ökölvívómérkőzését. December 20-én lesz a mérkőzés Trondheim­­ban. Tiller ellenfeléül honfitárást, Nesheimet választották ki. Stockholm: Edström, a svéd birodalmi sport­­szövetség 70 éves elnöke lemondott tisztségéről. Utódául Bredberget vá­lasztották meg. Stuttgart: Január 1-én Stuttgartban Ost­­mark—Wü­rttemberg mérkőzést ren­deznek. Ostmark csapata így áll fel: Kartl — Wagner II., Purz — Wagner I., Mock, Skoumal — Zi­­schek, Stroh, Binder, Hahnemann, Pestiér. Württemberg csapatában a válogatott Conen lesz a középcsa­tár! Kolláth,a tank, a szolnokiak elsőszámú kedvence beszél a feltűnéséről, a rendszerről, a kullancsról és a D­óvóról Szolnok ,csapata nem szűkölködik tehetséges, jó futballistákban. Kis­­péter, Szűcs, Szántó és Korom mel­lett is jó csomó játékost lehetne fel­hozni ennek az igazolására. A szol­nokiaknak azonban évek óta Kolláth a kedvence. Már válogatott is volt Kolláth, nem is egyszer. És pompásam meg­állta a helyét a válogatott csapat­ban is. Gólerős, kemény középcsa­tárnak mutatkozott és sokan a kö­vetkező évek magyar Fioláját látták benne. Nem sokkal később azonban elszürkült, szóba sem került a válo­­gatott összeállításánál, sőt nagy­­meglepetésre csapatában is a jobb­­összekötő helyére került. — Kiégett Kolláth — állapították meg sokan. A szolnoki csatár azonban nem ezen a véleményen van. — Majd tavasszal jövők­én — mondta nagy önbizalommal. Most elmondja, hogy­­1930-ban ke­rült az első csapatba a Vecsés ellen. A vecsésiek nem játszanak szív­bajos futballt és a 16 éves Kolláth nagyon jól megállta helyét. Olyan jól, hogy azóta ki sem került az első csapatból. Bizony ennek már tíz éve... A KOLASz-bajnokságban sok ke­mény harcot vívott a Szolnok, de bajnokságot nem tudott nyerni. Vé­gül három év előtt, az akkor meg­alakult H. ligába nevezett a csapat és a WMEC-vel vívott páratlan ver­senyfutás után egy ponttal meg­nyerte a II. liga bajnokságát és ez­— Csuda jók voltak ezek a ke­mény mérkőzések — emlékezik vissza Kolláth. — Akkor három csa­pat került be az NB-be: a Zugló, a Salgótarjáni SE és mi. A Zugló, mint BLASz-bajnok, az LSE, mint vidéki bajnok, mi pedig mint a II. liga bajnoka. Az év végén mind a Zugló, mind az LSE kiesett, de mi kellően felkészültünk a II. ligában és bent is maradtunk. Akkor nekem is nagyon jól ment a játék. Voltam a B­ válogatott csapattal Hollandiá­ban, Belgiumban, később a nagy­csapattal a franciák ellen Párisban. Játszottam kétszer az írek ellen is és a románok ellen Bukarestben. Kellemetlen kérdést teszünk fel Kolláthnak: — Mi az oka a visszaesésének? Kolláthnak furcsa felfogása van erről: — Nem én estem vissza, hanem az új rendszer tett kevésbé veszé­lyessé. Az új rendszert a védelmek hamarosan betanulták, különösen a kullancsok jöttek hamar bele új feladatukba. A csatároknak eleinte nem volt semmi ellenszerük a kullancs ellen. Ma már az a helyzet, hogy lassan kitermelődnek a modern, munkabíró összekötők, akik gyorsan kezelik a labdát, hirtelen ugratják ki a közép­csatárt, vagy pedig maguk is vesze­delmesen lőnek. Az is kellemetlen, hogy a kullancsok nagy része néha kíméletlen és ezért sok sérülés tör­tént. —­ Ezért menekült el középről ? — Kolláth nagyon tiltakozik. zépcsatár helyéről. "A vezetőség úgy találta, hogy jobban tud értékesíteni engem az összekötő helyén, ezért játszom összekötőt. Ha ismét középre állítanak, ak­kor középcsatárt fogok játszani. Kolláthnak sokan azt vetik a sze­mére, hogy nem volt elég erélyes a középen. — Én mindig keményen játszot­tam, de sohasem sportszerűtlenül. Lehettem volna kemény, sőt kímé­letlen is. A Gamma elleni mérkőzé­sen a Gamma kapusa a lábamra ve­tődött, legutóbb pedig a BSzKRT ellen volt hasonló esetem. Mindkét alkalommal én sérültem meg, mert nem akartam a földön fekvő kapus­ba rúgni. A jövőre vonatkozólag ennyit mond Kolláth: — Még csak 26 éves vagyok, te­hát nem vagyok még olyan öreg, hogy lemondjak a válogatottról. Elsősorban az a legfontosabb, hogy ne jöjjön olyan sérülés, amely megint visszavet a formámban. Ha nem sérülök meg, akkor biztos va­gyok abban, hogy a Kolláth Feri megint bekerül előbb-utóbb a válo­gatott csapatba. Akár mint közép­csatár, akár mint összekötő. Vasárnap réssel indul jugoszláviai portyájára a Szeged A jugoszláviai portyára készülődő szegedi csapat kedden délután ed­zést tartott. A legutolsó Szeged-ed­zésen a nagy hideg miatt panasz­kodtak a­ játékosok, kedden pedig a sár volt a panasz tárgya. Markovits elnök újságolta: " Még nincs meg a portyára utazó csapat, csak az biztos, hogy tizenhárom játékos megy Jugoszlá­viába. Hesser Tibor, a csapat edzője Bu­dapesten intézi a portya-ügyeket és ezért Cseh László vezette az edzést. Az edzés végén Markovits még ezt mondta: — Szerdán kétkapus edzést tart a csapat, csütörtökön pedig csak könnyebb mozgás lesz. Vasárnap reggel fél nyolckor társas gépkocsin megyünk Horgosig. Gyalog me­gyünk át határon s jugoszláv területen már vár bennünket a szabadkaiak társas gépkocsi­ja és azon megyünk be Szabadkára, első mérkőzésünk színhelyére. Hierath,­­a Rapid sportvezetője: „A viszontlátásra — talán — húsvétkor!“ A Rapid sportvezetője, Hierath Hans nagyon elégedetten vezette haza Bécsbe csapatát. A budapesti eredményről is, a vendéglátásról is elragadtatással nyilatkozott. Ami­kor megkérdeztük tőle, hogy mi tet­szett neki legjobban a Ferencváros és a Rapid két megkütközéséből, ezt válaszolta: 1-1 A Rapid csapatának játéka akkor, amikor tíz főre apadt Pesser kiállítása után. Ekkor úgy játszott az ifjú, bécsi zöld-fehér társaság, mint azelőtt a nagy elődei, Brand­­statterék és Kut­anék játszottak. . — Mi tetszett, vagy ki tetszett önnek a Ferencvárosból? — Talán Sárosi Béla energiája és remek fejjátéka. Tetszett még az ifjúsági Nagy II is, aki magasságá­val ellentétben igen nagy labdarúgó. Végül Hierath így búcsúzott: — Számunkra nagy boldogság volt és kiváló sportélvezet a Ferenc­várossal, régi sportbarátainkkal két­szer is megütközni. Minden remény­ségünk az, hogy rövidesen viszont­láthatjuk a Ferencvárost. — Hol? Budapesten, vagy Bécs­­ben? — Hát — habozott pillanatig Hierath —­ a viszontlátásra talán húsvétkor, nem bánom — Budapes­ten. ---------♦--------­ Kinek melyik a nótája? Jó kedvvel, vidáman, sőt dalolva lépjünk be az új esztendőbe! Szíves felhasználásra itt közöljük, kinek mi a nótája. Labdarúgószövetség: Maga, a leg­szebb álom életemben (olasz győze­lem). Síszövetség­: Csak tavasz ne jönne sohasem!... Teniszszövetség: Páron csillag ritkán ragyog az égen. Úszószövetség: Csak egy kislány van a világon (Novák Ilonka). Korcsoly­ázószövetség: Két szépe van a falunak, két virága (Bácskai, Kiss Árpád). Atlétikai szövetség: Volt már rosszabbul is, mégis itt vagyunk. Ferencváros: Wien, Wien, nur du allein... Gradjanski: Egy, kettő, három, négy, öt, hat... Újpest: Nincs vége még... Haladás: Idelenn már nem fáj semmi... Törekvés: U­tánam­ f­ m ad­Hdi már i —all­j ! _ mi Minden magyar sikernek örült, de legszívesebben a berlini olimpia győzelmeiről írt tudósításokat szedte és valami­kor a Vasasnak szurkolt a Sport­­h­irlap legöregebb szedője.A JUBILÁLÓ ______WINKLER BÁCSI (Kedden délben a Sporthirlap szedőtermében gyö­nyörű albumot nézegetnek a szedők. Polhwimner mester elárulja, hogy Winkler Józsi bácsinak, a­ Sporthirlap legidősebb gépszedőjének az 50 éves jubileumá­ra készülnek . Par­on úr a kollé­gák ajándékaképpen készítette el a pompás albumot. A jubileumi ün­nepségre január 5-én este fél 7-kor kerül sor a Park-szálló nagytermé­ben.) Éppen ebédszünet van, Winkler bácsi ráér egy kicsit. Odamegyünk hozzá és gratulálunk neki a ritka jubileumhoz. Boldogan mosolyogva fogadja a jókivánatunkat, aztán azt mondja: Bizony, kereken ötven­ eszten­deje, hogy n, nyomdász-pályára lép­tem. 1816-ban születtem és 1890-ben már a nyomdász-pályán működtem. Winkler bácsi összesen hét helyen dolgozott, 1900-tól 1924-ig a Pesti Részvény­nyomdában, 24-ben jött a Stádium Sajtóvállalathoz s itt azóta mint a Sporthirlap és a Nemzeti Sport gépszedője dolgozik. Munkásságáról, életének fonto­sabb eseményeiről kérdezem. Erről azonban nem szívesen beszél Winkler bácsi. Csak annyit mond: — Éppen olyan volt az eddigi éle­tem, mint más nyomdász-emberé. Megnősültem, két nagy fiam közül a kisebbik most 85 éves, 18 hónapig voltam kinn a fronton, aztán lesze­reltem s azóta is dolgozom. Fiata­labb koromban még elég gyakran mentem egyik városból a másikba, később aztán igyekeztem megálla­podni, hiszen családdal nem lehet olyan kö­-­ren ugrálni egyik helyről a másikra... Most arról beszélgetünk, hogy az alatt a 17 év alatt, amióta csak sportcikkeket szed, melyik volt a legérdekesebb cikk, melyiknek örült a legjobban, amelyik a kezén ke­resztülment. Winkler bácsi gondol­kodás nélkül válaszol: — Erre nehéz volna felelni. Egy bizonyos: minden olyan cikk­nek, amelyik a magyar válogatott csa­patok, vagy versenyzők sikeréről számolt be, nagyon-nagyon örültem. De nemcsak én, hanem a többi kol­légám is. Legjobban a berlini olim­pia magyar győzelmeinek örültünk és" azokat szedtük a legnagyobb örömmel... Aztán azt is elmondja, hogy 1896 óta 1934-ig rendszeresen járt sport­­versenyekre, különösen labdarúgó­­mérkőzésekre. Látta futni­ 1896-ban a magyar Rottenbillert és az oszt­rák Luriont a Millenáris kerékpár­versenypályán, amelynek ebben az évben volt a megnyitója. (Az utóbbi, években Winkler bácsi azért nem járhat mérkőzésekre, mert — a múlttól eltérően ■*— vasárnap már kora, délután kezdődik a szedési idő.) Megkérdezzük tőle, melyik csapatnak szurkol. Egyiknek sem. Valamikor, ré­gen a Vasasnak szurkoltam, mert az játszott a legszebben. De akkor még a kis Takács, Jelsinek, Kutruczi meg a többiek játszottak náluk... Itt a nyomdában sokszor azzal „húz­tak“ — különösen a tördelő kollé­gám, aki nagy fradista — hogy Hungária-szurk­oló vagyok. Pedig hát nem voltam az,­­Winkler bácsi híres arról, hogy szinte hibátlanul szed. De nemcsak erről híres. Hanem arról is, hogy sokszor neki köszönhető, hogy nem kerül a lapba valamilyen értelem­­zavaró hiba. Megtörtént például, hogy egy kézirattal feljött a szer­kesztőségbe és megkérdezte: — Uraim, nincs itt valami hiba. Hiszen a Fradinak jobb a gólaránya, neki kell a második helyen állnia." És Winkler bácsinak igaza volt... Winffler bácsi különben — bár sohasem sportolt — érdekes magyar csúcs birtokosának mondhatja ma­gát: az utolsó 17 év alatt kereken 16 millió kiszedett sor került ki a­­keze alól... ... A szedőgép mellett ülünk, úgy beszélgetünk. Szó kerül a szerkesz­tőségi és nyomdász-élet minden csinja-binjáról. Winkler bácsi egy­szerre csak abbahagyja a beszélge­tést, majd egy kis szünet után azt mondja: — Hát.. Én nemcsak megszoktam a mesterségemet, hanem nagyon meg is szerettem. Egynek érzem magam a betűkkel, meg a szedő­­gépemmel... Amikor ezt mondja, egészen ellá­gyul a hangja s közben szeretettel, gyanúsan csillogó szemmel simo­gatja meg a szedőgépét... Amelyiken másfél óra múlva ő maga fogja kiszedni a róla írt cik­ket... Szűcs László. Újév után megkezdődnek a tanácskozások a Nemzeti Bajnokság átalakításáról A labdarúgószövetségben már el­készültek a körlevelek, amelyeket az új év első napjaiban fognak szétkül­­deni a Nemzeti Bajnokságban sze­replő csapatok vezetőknek, az alszö­­vetségeknek és az alosztályoknak. Ezekben a körlevelekben fel fogják szólítani az illetékeseket, hogy ja­vaslataikat, elgondolásaikat a jövő évi Nemzeti Bajnokság új beosztásáról, új csoportosításáról és az ezekkel összefüggő kérdések­ről juttassák el írásban a szövetség­hez. Miért van erre az új tanácskozásra szükség, amikor az NB — az illeté­kesek, a szövetségi vezetők nyilatko­zatai szerint —­ várakozáson felül jól bevált most folyó első esztende­jében is. Az MLSz illetékes vezető­jétől a következő magyarázatot kap­tuk: — Az 1940 -41. évi NB azzal in­dult el a múlt augusztusban, hogy csak „ideiglenes megoldás", mert ha bekövetkeznek azok a történelmi ese­­mények, amelyeknek előszele már akkor érezhető volt, úgy lényeges átcsoportosításra lesz szükség. Íme, Erdély egy részének visszatérése parancsolóan előírja a Nemzeti Bajnokság II. és II. osztályáé­nak átcsoportosítását. Erdélyt véglegesen be kell kapcsolni a magyar labdarúgás szerkezetébe.­­— Bárhogyan is alakuljon az új NB — folytatta Informátorunk —, a most folyó NB-küzdelmek kiesői fognak sni. Ezt a sportszerűség megköveteli és keresztül is viszik. Az elkövetkezendő átszervezésből sportbéli hasznot a mostani küzdők semilyen vonatkozásban nem fognak szerezni. Szövetségi tájékoztatónk elmondta még, hogy az NB I változatlanul megmarad mostani létszámában, a négy ki­esővel. Legfeljebb arról lehet majd szó, ha ezt­ a többség kívánja, hogy az NB I létszámát felemeljék. De hangsú­lyozottan csak akkor, ha erre kife­jezetten megnyilatkozik a többségi óhaj. A négy kiesőből azonban még akkor sem fognak engedni. Vidám és hang­ulatos Szilveszter­estén búcsúztatta az MLSz az ó­­évet. A családias összejövetelen kellemes baráti hangulatban töltöt­ték el az estét a megjelentek. A SZOLNOK játékosai a téli holtidény alatt kivé­tel nélkül a jégsportokat űzik. Ki­tűnő edzőjük is van Fáskerti (Frasi tér) József személyében. - ig.............. n­ői IV. V­IPORTÉRMET­Ű JELVÉNYT MORZSÁNYI J. IV. Váczi­ u. 3& Telefon: 182-217

Next