Sporthirlap, 1941. június (32. évfolyam, 44-51. szám)
1941-06-25 / 50. szám
2 Ez a Lampart, az új NB-csapat Az NB II Tisza-csoportjában izgalmas küzdelem után a Lampart nyerte meg a bajnokságot s ő került az NB-be. A „Lampart" Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt az 1937—38. bajnoki év elején vette át a Erzsébet FC-t. Az első bajnoki évben, még régi neván játszott a csapat s a Szolnok és Csepel mögött a harmadik helyen végzett. Az 1938—39. bajnoki év végén — már mint „Lampart" a Haladás mögött a második volt. Tavaly a Tokod és a SFAC mögött ismét harmadik lett. Az egyesület működését a sokezer munkással dolgozó nagy gyár minden tekintetben hathatósan támogatja. Amellett a régi kapcsolatok (így az Erzsébet FC teljes gárdájának átvétele) biztosították az egyesület számára a 70.000 lakosú Pestszenterzsébet közönségének a rokonszenvét is. A város a csapatot mindig a színeit képviselő egyesületnek tekintette és aszerint támogatta is a Lampartot. A csapat kitűnő, lelkes játékosokkal rendelkezik s elsősorban éppen a játékosok nagy lelkesedése szerezte meg a bajnokságot. A bajnokságot nyert csapat legtöbbször Berkes — Erdős, Nádas — Stark, Szenes, Szomolányi — Soós, Bihari, Lukács, Kisalagi, Tolvaj összeállításban játszott. Berkesi Miksa jól helyezkedő, ruganyos kapus 28 éves. Erdős Sándor, a jobbhátvéd 23 éves. A Szürketaxi játékosa volt régebben. Jó rúgású, kemény játékos. Náldasi Ferenc, a balhátvéd 27 éves. Remekül helyezkedő, jól rúgó védőjátékos. Biztosan irányítja játékostársaihoz a labdát messziről is. Stark Ferenc, a jobbfedezet 20 éves. Az FTC játékosa volt. Kitűnő támadószellemű játékos, az ország egyik legjobb amatőr szélsőfedezete. Szenes József, a középfedezet 32 éves. A Nemzeti, a Soroksár, a Kispest, majd Franciaországban a Longwy-BAS játékosa volt. Négy évvel ezelőtt, Franciaországból való hazatérése után került a Lamparthoz. Azóta minden vágya az volt, hogy csapata bajnokságot nyerjen. Hogy most ez végre sikerült, abban nagy része van Szenes „szívének" is. Szomolányi Gábor, a balfedezet 26 éves. Nagytudású, megbízható játékos. Soós János, a jobbszélső 23 éves. A Nemzeti játékosa volt előzőleg. Bihari (Ritz) Károly, a jobbösszekötő 22 éves. Az Újpest játékosa volt. Híres lövő. Ha a tizenhatos körül lövőhelyzetbe kerül, kevés kapus védi bombáit. Lukács István, a középcsatár 28 éves. Az ősszel még a Szeged játékosa volt. Gólratörő erélyes játékos, a kapu előtt nagyon veszélyes. Kisalagi János, a balösszekötő 28 éves. A Nemzeti válogatott játékosa volt. Kitűnő formában van. Különösen a mezőnyben végez nagy és értékes munkát. Tolvaj Lajos, a balszélső 22 éves. Gyors, ügyes, remekül lövő játékos. Sokat hallunk még róla. A fenti játékosokon kívül Csintalan János, Haraszty Lajos, Purceld József, Havas László, Baranyai János, Zimonyi (Zwick) András, Wéber László és Kollár István játszottak még az év folyamán bajnoki mérkőzést a Lampart színeiben. A csapat edzője Tomecskó József, a Vasas volt sokszoros válogatott játékosa. Oroszlánrésze van a Lampart bajnokságában, hiszen amikor a csapathoz került (az ősszel), a Lampart hét ponttal állt a MÁVAG mögött. A Lampart vezetősége mindenben a legvégsőkig támogatta a csapatot. Dammang András dr, a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt vezérigazgatója, a Lampart díszelnöke, a legnagyobb szeretettel karolta fel a csapat ügyeit. Matucsek Richárd egyesületi elnök, Schibl Dezső dr ügyvezető elnök, Laucsek Gyula szakosztályvezető pedig önfeláldozó módon, fáradhatatlanul dolgoztak a siker érdekében. Lelkes csapat és kitűnő vezetőség összefogása eredményezte a Lampart bajnokságát. SPORTHÍRLAP SZERDA, 1941 JÚNIUS 25. A játékvezető nem cézár! A JT további erélyes lépéseket tesz a játékvezetés színvonalának emelése érdekében NB I. mérkőzésre — ifjúsági mérkőzés! A játékvezetők gárdája hétfőn este ismét zsúfolásig megtölti az MLSz nagy tanácstermét. Az emelvényen Vághy Kálmán országos ügyvezető elnök és Selmeczi Alajos országos főtitkár ül. Vághy Kálmán beszél: — Ebben a fordulóban is bajok voltak a játékvezetők erőnlétével. Sok játékvezetőnk rossz erőnléte miatt lemaradt az akciókról. Nem győzőm eleget hangsúlyozni, hogy a jó játékvezetésnek milyen fontos kelléke a jó erőnlét. Aki nem bírja követni a játékot, az ne vállaljon mérkőzést. Nem, dicsérni akarom Lantos tagtársamat, aki a Ferencváros—Gamma mérkőzést vezette, de példaképül kell állítanom őt játékvezetőink elé. Lantos az utolsó pillanatig loholt le-fel a pályán és követte a játékot. Ha erőnléte miatt ezt nem tudta volna megcsinálni, akkor bizony komoly bajok lehettek volna ezen a mérkőzésen, hiszen a közönség — indokolatlanul — így is tüntetgetett. A végén azonban a legvérmesebb szurkolónak is el kellett ismernie, hogy Lantos legjobb tudása szerint és a legnagyobb igyekezettel bíráskodott. Aki kint volt, láthatta, milyen biztonságot nyújtott neki az, hogy mindenütt ott volt és nem kellett partjelzőire támaszkodnia. Ezek után fontos bejelentést tesz az elnök. — A JT a jövőben a következő lépést fogja tenni: az ősszel meginduló bajnoki idényben az a játékvezető, aki egyik vasárnap NB- mérkőzést vezetett, a következő vasárnap ifjúsági mérkőzést fog vezetni. Elgondolásunk az: nem is annyira a nagy mérkőzéseken fogjuk ellenőrizni a játékvezetők képességeit, hanem az ifjúsági mérkőzéseken. A játékvezetőnek nemcsak az hivatása, hogy rangadókat, Ferencváros—Újpest és hasonló nagy mérkőzéseket vezessen, hanem az is, hogy a fiatal játékosokat a mérkőzéseken sportszerűségre, fegyelemre, szabályismeretre tanítsa. — Már régen meg kellett volna ezt csinálni! — hangzik a közbeszólás. — Ha az egyesületi vezetők nem tudják megtanítani a szabályok, tiszteletére és a szabályok ismeretére a játékosokat — folytatja tovább Vághy — akkor ez a feladat miránk vár. — De mi lesz akkor, ha nagy játékvezetőink nem lesznek hajlandók ifjúsági mérkőzésre menni? — hangzik valahonnan a kérdés. — Akinek ez nem tetszik — mondja erélyesen Vághy — az mondjon le a játékvezetésről. Biztos vagyok benne, hogy a lemondott játékvezetők helyett akad majd a JT nagy gárdájából ember, aki a helyükre lép. Pillanatig sem tartok azonban attól, hogy játékvezetőink ne értsék meg és ne fogadják jó szívvel elgondolásunkat. De hogy folytassam: eddig az volt a helyzet, hogy az ifjúsági és kölyökmérkőzéseket kezdő játékvezetőkre bíztuk. Ennek is megvolt az értelme, hiszen kezdő játékvezetőt mégsem küldhettünk mindjárt nagy mérkőzésre. A jövőben azonban azt akarjuk, hogy érett, rutinos, tapasztalt játékvezetőink gazdag tudásukat a fiatal játékosok között is gyümölcsöztessék. Kis szünet után ezt mondja az elnök: —■ Sajnos, megint sok volt a visszavont gól. Az egyik NB I- mérkőzésen egyik neves játékvezetőnkkel történt meg, hogy előbb megadott egy gólt, majd a partjelző megkérdezése után visszavonta. Guta kerülgeti az embert már, ha ilyesmiről hall. Hányszor hangoztattuk már ezen a helyen is, hogy ilyen fontos ítélet előtt, mielőtt a játékvezető a sípjába fújna, vessen egy pillantást a partjelzője felé, jelez-e valamit, avagy sem. Ha nem jelez, akkor hozza meg a döntését, de ha jelez, akkor várjon és a döntés előtt kérdezze meg a partjelzőjét, ne pedig a döntés után. Ezen a mérkőzésen közel négy percig tartó tanácskozás után vonta vissza a játékvezető előbbi ítéletét és hozta meg az újat. Uraim — emeli fel hangját Vághy — az ilyen eljárás kiválóan alkalmas arra, hogy megingassa a játékvezetőbe vetett bizalmat! — Ismételten erélyesen kell fellépnem az ellen, hogy a játékosok vitathassák a játékvezető ítéletét ésodaráncigálják a játékvezetőt a partjelzőhöz. Ez is több esetben előfordult vasárnap. Ha, a játékvezető megengedi, hogy valamelyik játékos tiltakozzék az ítélet ellen, akkor érthető, hogy a többi játékos is vérszemet kap. A játékvezető számíthat rá, hogy rövidesen újabb reklamálás következik és ettől a pillanattól kezdve a játékvezető nem ura többé a mérkőzésnek. Ha a jövőben újabb ilyen eset lesz, az a játékvezető — pihenni fog. — Előfordult megint, hogy a játékvezető durva hangon beszélt a játékosokkal. Ilyesmiket ordított a játékos felé: „Fogja be a száját! Takarodjon innen!" Uraim, ez a tagtársunk elfeledkezett arról, hogy a játékos a játékvezetőnek egyenrangú sporttársa, aki joggal megkövetelheti, hogy a játékvezető vele tisztességes hangon, sporttárshoz ülően beszéljen. A fegyelem megkövetelése még nem jelenti azt, hogy duma hangon beszéljünk a játékossal. A közelmúltban súlyos ítéletet hoztunk a durva hangon beszélő játékvezető ellen, a jövőben még súlyosabb ítéleteket fogunk hozni. Meg kell értenünk: a játékvezető nem cézár, akinek pallos van a kezében. A játékvezető legyen szigorú, tárgyilagos őre a szabályoknak, de ne legyen kiskirály. Előfordult az is, hogy az egyik játékvezető a nyilvánosság előtt bírálta a másikat. A bírálat szükséges, de legyen az jóindulatú és ne a nyilvánosság előtt történjék. Ha bírál egy játékvezető, akkor ne vetélytársat lásson a megbíráltban, aki esetleg elveszi előle a nagy meccseket, hanem bajtársat. A múltkor az egyik játékvezetőnk a fegyelmi bizottság előtt éles hangon tiltakozott a meccsére kiküldött ellenőr megállapításai ellen. Amikor azonban legközelebb őt küldtük ki ellenőrnek egy mérkőzésre, ugyancsak megnyomta a ceruzát a jelentésében. Végül bejelentette még Vághy, hogy az MLSz elnöksége őt bízta meg az országos ügyvezetői tiszttel, Selmeczi Lajos lett az országos főtitkár és ősz Sándor dr lett a budapesti alosztály elnöke. A játékvezetők nagy tapssal és éljenzéssel üdvözölték a JT új vezérkarát. Szekeres és Kiss II, a WMFC két újonca első NB I-beli benyomásairól Az NB I küzdelmeihez fehér hollónak számítanak az újoncok. Egyenesen példa nélkül áll, hogy a végküzdelembe egyszerre két újoncjátékost is ,,bedobjon“ valamelyik egyesület. Mint ahogy azt a WMFC tette, mikor Szekerest és Kiss II-t beállította csapatába az utolsó két mérkőzésére. A WMFC igazolására szolgál, hogy mindkét mérkőzését megnyerte. Most vasárnap különösen: Kiss II játszott kitűnően. A csatársor legjobbja volt. De Szekeresen is látszott, hogy méltó utódja lesz a kapuban Szabó Tóninak. Hétfőn beszélgettünk velük az NB I-ben játszott két mérkőzésükről. — Nem volt lámpalázuk a hazai közönség előtt? — kérdeztük. — Egyáltalán nem — felelték szinte egyszerre. *— Hogyan is lett volna, hiszen a múlt héten már játszottunk a csapatban az Elektromos ellen. Méghozzá villanyfénynél! — Milyen érzés volt? — Engem egyáltalán nem zavart — válaszol Kiss II —, pedig még csak nem is láttam azelőtt esti mérkőzést. Szekerest bizony zavarta a világítás. — Az ejtett labdákat nagyon rossz védeni villanyfénynél — jegyzi meg. — A gól is ilyen volt, amit kaptam. . . Mégis csak egészen más a nappali világítás. Rövid múltjáról így beszél Kiss II: — 21 éves vagyok. A CsTK kölyökcsapatában kezdtem ezelőtt hét évvel. Később, amikor a gyár átvette a csapatot, az ifibe, majd az amatőr I-be kerültem. Sokszor játszottam már középcsatárt, de úgy érzem, igazi helyem a jobbszélen van. Egyébként Hadrévi Józsi bácsinak és Burger Pista bácsinak köszönthetek mindent, amit tudok. Ők tanítottak a labdarúgás ábécéjére Szekeres egy évvel fiatalabb Kiss II- nél, tehát csak húsz éves. Békéscsabáról került a WMTK-hoz ezelőtt két esztendővel. Magas, izmos, roppant ruganyos kapus. A labdarúgás mellett rendszeresen atlétizál is. 175 cm-t ugrott már magasba! Űrnapján (tehát az Elektromos elleni mérkőzéselőtt két nappal!) is indult a WMTK—BEAC egyesületközi versenyen és 170 cm-rel megnyerte a magasugrást. Nagyobb magassággal — már a szombati mérkőzésre való tekintettel is — nem kísérletezett. — Nem megerőltető a labdarúgás mellett atlétizálni is? — kérdeztük. — Egyáltalán nem — felelt Szekeres. — Az én erős fizikumom szinte megkívánja a sok munkát. Az atlétizálás pedig — főleg a magasugrás — rugalmassá tesz, aminek a kapuban is nagy hasznát veszem. Szekeres Burger Istvánt, a WMTK edzőjét dicséri, Majd Molnár Ignácról áradozik. — „Náci bácsi*. igazi mestere a kapusképzésnek — mondja. — Aki az ő keze alatt sem fejlődik ki, az legjobb, ha sürgősen más „iparág** után néz. Én is nagyon sok hasznos dolgot tanultam Náci bácsi kapusakadémiáin. Szekeres többször védett már a BLASz ifjúsági válogatottjában, de az országos ifiválogatottba sohasem tudott bekerülni. Ott mindig csak tartalék volt. Ez még most is fáj egy kissé neki, mert mint mondja, ,.ott igazán nagy dicsőség lett volna védeni" . . . Viszont most azzal vigasztalja magát, hogy a WMFC-ben Szabó Tónit helyettesíteni sem utolsó dolog ... (i. k.) A SZOMBATHELYI SPORT GYÁSZA Porpáczy József, az SzSE volt kiváló jobbhátvédje, aki közel tíz éven keresztül játszott csapatában, fiatalon váratlanul elhunyt. Hétfőn délután temették el nagy részvét mellett. _ Osztályozókönyvünk Csak a Szolnok tett ki magáért az utolsó fordulóban Egy-két csapatunk teljesítményén már meglátszik, hogy idény vége van. A fárasztó tavaszi küzdelmek sokat kivettek a játékosokból. Most már nem akad olyan sok jó teljesítmény, mint az idény derekán. Egyedül a Szolnok tartja nagy formáját. Éppen a Magyar Kupa döntőjére lendült nagy formába. Az egyes mérkőzéseken a következő osztályzatokat érdemelték ki a játékosok: SZOLNOK—KISPEST 19:32 (Szolnok. Eredmény 7:1. Góllrff, Bora, Búza, Kolláth, Búza, Búza, Korom, Kolláth, Olajkár II) Szolnok: Horváth 1, Csabai 2, Kispéter 1, Selmeczi 2, Szívcs 2, Fazekas 2, Szántó 3, Kolláth 1, Búza 2, Nagy 2, Korom 1 , 19. Kispest: Bogár 4, Monostori 3, Szátkai 3, Odri 2, Szabó II 3, Hidasi 3, Kincses 2, Olajkár II 2, Gallai 4, Beke 3, Titkos 3 : 32. WMFC—DIMÁVAG 27:27 (Csepel. Eredmény 3:2. Góllövő: Fazekas, Kapta (limesből), Füzér, Szabadkai, Pintér). WMFC: Szekeres 3, Kállés 3, Szalay 3, Kapta 2, Gere 2, Dudás 1, Kiss II 2, Marosvári 3, Szabadkai 3, Tihanyi II 3, Pintér 2 .■ 27. DIMÁVAG: Gáspár 3, v. Bodug 2, Felföldi 2, Kalocsay 2, Sós 2, Barta 3, Füzér 3, Fazekas 2, Murza 3, Barna 2, Ijjász 3 , 27. SalBTC—TÖREKVÉS 29:29 (Salgótarján. Eredmény 2:1. GólkiVő: Borsányi, Dobay, Csuberda (11-esből) SalBTC: Géczy 2, Buda 2, Tímár 2, Kiss 3, Takács IV 3, Mátrai 2, Borsányi 3, Csuberda 3, Jenőfi 3, Laczkó 3, Trenka 3 , 29. Törekvés: Kiss I 2, Lőrinczy 2, Bánkuti 3, Kónya 2, Róják 3, Garamszegi 3, Zörgő 2, Kardos 3, Kiss II 4, Déri 3, Dobay 2 . 29. FERENCVÁROS—GAMM 30:30 (üllői út. Eredmény 4:4. Góllövő: Sáros III, Finta, Csikós (öngól), Gyetvai, Gyetvai, Ádám, Toldi, Toldi) Ferencváros: Csikós 4, Szoykadi 3, Tátrai 2, Nagy II 2, Polgár 3, Lázár 3, Kiss 3, Sárosi III 2, Finta 3, Jakab 3, Gyetvai 2 , 30. Gamma: Havas 3, Szilvás 3, Nádas 2, Magda 3, Tóth 3, Kovács 3, Ádám 3, Toldi 1, Turay II 2, Takács 4, Kemény 3 , 30. ELEKTROMOS OBSZKRT 29:34 (Latorca-utca. Eredmény 4:3. Góllövő: Gercsényi, Toros, Toros, Buzási, Bene, Marosi, Bene) Elektromos: Boldizsár 3, Pákozdi 3, Ónodi 2, Pázmándy 2, Gajdos 3, Pálinkás 2, Ilezsák 3, Törös 3, Marosi 3, Fekecs 3, Buzási 2 . 29. BSzIÍRT: Vattay 4, Szálai 3, Túri 4, Kovács II 3, Balogh 3, Sződi 2, Gercsényi 3, Kovács I 3, Bene 3, Forgács 3, Szabó III 3 : 34. SZEGED—HALADÁS 28:31 (Szombathely. Eredmény 3:0. Góllövő: Mester, Kalmár, Kisuczki) Szeged: Tóth 3, Szabó 3, Raffai 2, Ladányi 3, Báróti 2, Bertók 3, Bognár 3, Kisuczky 3, Kalmár 2, Mester 2, Nagy I 28. Haladás: Körmendi 3, Krasznai 3, Kovács III 2, Pillér 3, Kalocsai 2, Lipovics 3, Szabó 2, Szalai 3, Morócz 3, Koroknai 3, Medve 4 ,■ 31. „Szerencsés esetben második is lehetett volna talán a DiMÁVAG, de elégedettek lehetünk a hatodik hellyel is“ — mondja Csapkay, a diósgyőriek edzője Miért nem ment a DiMAVAG-nak az NB II-ben és miért ment az NB I-ben? — Túrán már 2 hete edz és ősszel játszhat, két belső csatárt akar még szerezni a DiMAVAG A DiMAVAG szereplése a bajnoki év meglepetése volt. Véletlenül, mondhatnék kegyelemből került be a csapat az NB I-be és a végén biztosan kötött ki a 6. helyen, de — szerencsés esetben — akár a 2. helyen is végezhetett volna. Várjon hogyan jutott el a diósgyőri csapat idáig? Mik voltak azok a körülmények, amelyek a csapat jó szereplését eredményezték. Csapkay Károllyal, a diósgyőriek jeles edzőjével beszélgetünk. — 1939 februárjában jöttem haza Olaszországból — meséli Csapkay. — Jó csapatot kaptam kézbe, hiszen az akkori csapat is alig-alig különbözik a mostanitól. Nem volt azonban szerencsénk és a fiúk idegekkel nem bírták a hajrát. Az NB II-ben éppen akkor mondott csődöt a csapat az idegesség miatt, amikor a cél előtt álltunk. Diósgyőrött az NB II-rangadón 4:0-ra kaptunk ki a Sal BTC-től, holott a szögletarány valami 17:2 volt a javunkra. Bán ezen a meccsen mellé rúgott egy 11-est. Amikor tavaly sem tudtuk kiverekedni az NB I-be jutást, bizony rosszul festett a helyzet, mert sokan kedvüket vesztették, Némethy elnök úr azonban nem vesztette a kedvét. Azt mondotta: „A jövő évi küzdelemre még jobban fel fogunk készülni.“ Aztán jött a szerencse: bekerültünk az NB I-be. Már ekkor gondoskodtunk a csapatban mutatkozó rések kitöltéséről. Csak két játékosra volt szükségünk: egy középfedezetre és egy jobbösszekötőre. Csonka, a régi középfedezetünk kivált a csapatból, de még ő nem is tudta ellátni megfelelően a középhátvéd szerepét. Turán azonban tökéletes megoldást jelentett, amikor hozzánk került. Berecz is komoly nyeresége volt csatársorunknak. Végeredményben azonban Turántól és Berecztől, eltekintve a régi gárda bizonyította be — az NB 1-ben —, hogy sokkal több érték volt régebben is a DiMAVAG-ban, mint amennyit mutatnia sikerült. Az NB I-ben már nem idegeskedtek a fiúk, nyugodtan játszottak és meg is lett az eredmény. A 6. hely a legvérmesebb diósgyőri szurkolót is büszkeséggel töltheti el. A csapat játékát talán legjobban a budapesti közönség szemüvegén keresztül lehet értékelni. A budapesti közönség minden pesti meccsünkön tapsolt nekünk és pártolt bennünket, mint hajdanában a Bocskait. Ez annak az eredménye is, hogy csapatunk nemcsak szépen játszott, hanem mindenkor sportszerűen is viselkedett. Nem mondom, végezhettünk volna előkelőbb helyen is. Szerencsés esetben talán a második, vagy harmadik helyen köthettünk volna ki. Tegye azonban a szívére a kezét, aki azt meri állítani, hogy tavaly ilyenkor biztosra vette a csapat 6. helyét az NB I-ben. Hogy nem sikerült a 2., vagy a 3. helyre jutnunk, annak több oka van : játékvezetői tévedések és más balszerencsés körülmények. Mindenesetre nem annyira a csapaton múlott a dolog. Csak arra hivatkozom, hogy ha az Újpest, a Kispest, az Elektromos és a Sal BTC elleni tavaszi mérkőzésünkön nem lépnek fel zavaró körülmények, akkor sokkal előkelőbb helyen állnánk a táblázaton. Mindez azonban nem jogosítja fel vérmesebb szurkolóinkat arra, hogy szemrehányást tegyenek a csapatnak és csalódást érezzenek. A DIMAVAG nem hivatásos játékosokból áll, de — merem állítani — éppen úgy megtette a kötelességét, mint egy hivatásos játékosokból álló gárda. Kérdezzük: miféle tervei vannak a DiMAVAG-nak a jövőt illetőleg. — Már beszélgettünk a jövőről Némethy elnök úrral. Neki is, intézőnknek is az a megállapítása, hogy két belső csatárt kell valahonnan kerítenünk. Máshol nincs szükségünk erősítésre. Lehetséges azonban az is, hogy a nyáron az utánpótlásunkból dolgo ■ zunk be játékosokat a csatársorba, hiszen utánpótlásunk remek. 3ét nagyszerű ígéret van közöttük. Hála Istennek, Túrán rendben van. Az orvos engedélyével már két hete edz. Most vizsgálta meg újból Kreisz főorvos és azt mondta, hogy Turánra számíthatunk ősszel. — Most még azt szeretném, ha sérült játékosaink a nyár folyamán gyógyfürdőbe mehetnének. Felföldi, Kalocsay, Füzér, Turbéki, Fazekas az utóbbi időben drótozott-foltozott lábbal játszott és bizony gyógykezelésre volna szükségük. • Remélem, hogy Némethy elnök úr módot fog találni a fiuk gyógykezeltetésére. Befejezésül csak annyit: minden érdem az elnök úré és a fiuké. Fiaimmal tökéletesen elégedett vagyok nemcsak mint játékosokkal, hanem mint emberekkel is. Hűséges szurkolóinknak pedig ezt üzenem: Lehetséges, hogy jövőre még szebb helyezéssel fogjuk őket megörvendeztetni. Higgyék el, hogy mi is nagyon akarjuk ezt. Ne feledjék el azonban, hogy a labdarúgás egy kicsit szerencsejáték is. A labda szeszélyes, a játékos is tévedhet, a játékvezető is, talán az edző is, ne legyenek tehát elkeseredettek, ha mondjuk jövőre is csak a hatodik helyen kötünk ki. Még a Berecz-ügyről próbálnék faggatni az edzőt, Csapkay azonban hirtelen elkomorul és ezt mondjam : Beszéljünk másból... !