Sporthirlap, 1941. június (32. évfolyam, 44-51. szám)

1941-06-25 / 50. szám

2 Ez a Lampart, az új NB-csapat Az NB II Tisza-csoportjában iz­galmas küzdelem után a Lampart nyerte meg a bajnokságot s ő került az NB-be. A „Lampart" Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt az 193­7—38. bajnoki év elején vette át a Erzsébet FC-t. Az első bajnoki évben, még régi ne­­ván játszott a csapat s a Szolnok és Csepel mögött a harmadik helyen végzett. Az 1938—39. bajnoki év vé­gén — már mint „Lampart" a Hala­dás mögött a második volt. Tavaly a Tokod és a SFAC mögött ismét harmadik lett. Az egyesület működését a sokezer munkással dolgozó nagy gyár min­den tekintetben hathatósan támo­gatja. Amellett a régi kapcsolatok (így az Erzsébet FC teljes gárdá­jának átvétele) biztosították az egyesület számára a 70.000 lakosú Pestszenterzsébet közönségének a rokonszenvét is. A város a csapatot mindig a színeit képviselő egyesület­nek tekintette és aszerint támogatta is a Lampartot. A csapat kitűnő, lelkes játékosok­kal rendelkezik s elsősorban éppen a játékosok nagy lelkesedése szerezte meg a bajnokságot. A bajnokságot nyert csapat leg­többször Berkes­ — Erdős, Nádas — Stark, Szenes, Szomolányi — Soós, Bihari, Lukács, Kisalagi, Tolvaj összeállításban játszott. Berk­esi Miksa jól helyezkedő, ru­ganyos kapus 28 éves. Erdős Sán­dor, a jobbhátvéd 23 éves. A Szür­ketaxi játékosa volt régebben. Jó rúgású, kemény játékos. Náldasi Fe­renc, a balhátvéd 27 éves. Remekül helyezkedő, jól rúgó védőjátékos. Biztosan irányítja játékostársaihoz a labdát messziről is. Stark Ferenc, a jobbfedezet 20 éves. Az FTC já­tékosa volt. Kitűnő támadószellemű játékos, az ország egyik legjobb amatőr szélsőfedezete. Szenes Jó­zsef, a középfedezet 32 éves. A Nemzeti, a Soroksár, a Kispest, majd Franciaországban a Longwy-BAS játékosa volt. Négy évvel ez­előtt, Franciaországból való haza­térése után került a Lamparthoz. Azóta minden vágya az volt, hogy csapata bajnokságot nyerjen. Hogy most ez végre sikerült, abban nagy része van Szenes „szívének" is. Szo­molányi Gábor, a balfedezet 26 éves. Nagytudású, megbízható játékos. Soós János, a jobbszélső 23 éves. A Nemzeti játékosa volt előzőleg. Bi­hari (Ritz) Károly, a jobbösszekötő 22 éves. Az Újpest játékosa volt. Híres lövő. Ha a tizenhatos körül lövőhelyzetbe kerül, kevés kapus védi bombáit. Lukács István, a kö­zépcsatár 28 éves. Az ősszel még a Szeged játékosa volt. Gólratörő eré­lyes játékos, a kapu előtt nagyon veszélyes. Kisalagi János, a bal­­összekötő 28 éves. A Nemzeti válo­gatott játékosa volt. Kitűnő formá­ban van. Különösen a mezőnyben végez nagy és értékes munkát. Tol­vaj Lajos, a balszélső 22 éves. Gyors, ügyes, remekül lövő játékos. Sokat hallunk még róla. A fenti játékosokon kívül Csinta­lan János, Haraszty Lajos, Purceld József, Havas László, Baranyai Já­nos, Zimonyi (Zwick) András, Wé­­ber László és Kollár István játszot­tak még az év folyamán bajnoki mérkőzést a Lampart színeiben. A csapat edzője Tomecskó József, a Vasas volt sokszoros válogatott játékosa. Oroszlánrésze van a Lam­part bajnokságában, hiszen amikor a csapathoz került (az ősszel), a Lampart hét ponttal állt a MÁVAG mögött. A Lampart vezetősége mindenben a legvégsőkig támogatta a csapatot. Dammang András dr, a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt vezérigaz­gatója, a Lampart díszelnöke, a leg­nagyobb szeretettel karolta fel a csapat ügyeit. Matucsek Richárd egyesületi elnök, Schibl Dezső dr ügyvezető­ elnök, Laucsek Gyula szakosztályvezető pedig önfeláldozó módon, fáradhatatlanul dolgoztak a siker érdekében. Lelkes csapat és kitűnő vezetőség összefogása eredményezte a Lam­part bajnokságát. SPORTHÍRLAP SZERDA, 1941 JÚNIUS 25. A játékvezető nem cézár! A JT további erélyes lépéseket tesz a játékvezetés színvonalának eme­lése érdekében NB I. mérkőzésre — ifjúsági mérkőzés! A játékvezetők gárdája hétfőn este ismét zsúfolásig megtölti az MLSz nagy tanácstermét. Az emelvényen Vághy Kálmán or­szágos ügyvezető­ elnök és Sel­­meczi Alajos országos főtitkár ül. Vághy Kálmán beszél: — Ebben a fordulóban is bajok voltak a játékvezetők erőnlétével. Sok játékvezetőnk rossz erőnléte miatt lemaradt az akciókról. Nem győzőm eleget hangsúlyozni, hogy a jó játékvezetésnek milyen fontos kelléke a jó erőnlét. Aki nem bírja követni a játékot, az ne vállaljon mérkőzést. Nem, dicsérni akarom Lantos tagtársamat, aki a Ferenc­város—Gamma mérkőzést vezette, de példaképül kell állítanom őt já­tékvezetőink elé. Lantos az utolsó pillanatig loholt le-fel a pályán és követte a játékot. Ha erőnléte miatt ezt nem tudta volna megcsinálni, akkor bizony komoly bajok lehettek volna ezen a mérkőzésen, hiszen a közönség — indokolatlanul — így is tüntetgetett. A végén azonban a leg­­vérmesebb szurkolónak is el kellett ismernie, hogy Lantos legjobb tu­dása szerint és a legnagyobb igye­kezettel bíráskodott. Aki kint volt, láthatta, milyen biztonságot nyúj­tott neki az, hogy mindenütt ott volt és nem kellett partjelzőire támasz­kodnia. Ezek után fontos bejelentést tesz az elnök. — A JT a jövőben a következő lépést fogja tenni: az ősszel meg­induló bajnoki idényben az a já­tékvezető, aki egyik vasárnap NB- mérkőzést vezetett, a következő va­sárnap ifjúsági mérkőzést fog ve­zetni. Elgondolásunk az: nem is annyira a nagy mérkőzéseken fog­juk ellenőrizni a játékvezetők ké­pességeit, hanem az ifjúsági mérkő­zéseken. A játékvezetőnek nemcsak az hivatása, hogy rangadókat, Fe­rencváros—Újpest és hasonló nagy mérkőzéseket vezessen, hanem az is, hogy a fiatal játékosokat a mérkőzéseken sportszerűségre, fe­gyelemre, szabályismeretre tanítsa. — Már régen meg kellett volna ezt csinálni! — hangzik a közbe­szólás. — Ha az egyesületi vezetők nem tudják megtanítani a szabályok, tisz­teletére és a szabályok ismeretére a játékosokat — folytatja tovább Vághy — akkor ez a feladat miránk vár. — De mi lesz akkor, ha nagy játékvezetőink nem lesznek hajlan­dók ifjúsági mérkőzésre menni? — hangzik valahonnan a kérdés. — Akinek ez nem tetszik — mondja erélyesen Vághy — az mondjon le a játékvezetésről. Biztos vagyok benne, hogy a lemondott já­tékvezetők helyett akad majd a JT nagy gárdájából ember, aki a he­­­lyükre lép. Pillanatig sem tartok azonban attól, hogy játékvezetőink ne értsék meg és ne fogadják jó szívvel elgondolásunkat. De hogy folytassam: eddig az volt a helyzet, hogy az ifjúsági és kölyökmérkőzé­­seket kezdő játékvezetőkre bíztuk. Ennek is megvolt az értelme, hiszen kezdő játékvezetőt mégsem küldhet­tünk mindjárt nagy mérkőzésre. A jövőben azonban azt akarjuk, hogy érett, rutinos, tapasztalt játékveze­tőink gazdag tudásukat a fiatal já­tékosok között is gyümölcsöztessék. Kis szünet után ezt mondja az elnök: —■ Sajnos, megint sok volt a visszavont gól. Az egyik NB I- mérkőzésen egyik neves játékveze­tőnkkel történt meg, hogy előbb megadott egy gólt, majd a partjelző megkérdezése után visszavonta. Guta kerülgeti az embert már, ha ilyesmi­ről hall. Hányszor hangoztattuk már ezen a helyen is, hogy ilyen fontos ítélet előtt, mielőtt a játékvezető a sípjába fújna, vessen egy pillantást a partjelzője felé, jelez-e valamit, avagy sem. Ha nem jelez, akkor hozza meg a döntését, de ha jelez, akkor várjon és a döntés előtt kér­dezze meg a partjelzőjét, ne pedig a döntés után. Ezen a mérkőzésen közel négy percig tartó tanácskozás után vonta vissza a játékvezető előbbi ítéletét és hozta meg az újat. Uraim — emeli fel hangját Vághy — az ilyen eljárás kiválóan alkalmas arra, hogy megingassa a játékveze­tőbe vetett bizalmat! — Ismételten erélyesen kell fellép­nem az ellen, hogy a játékosok vi­tathassák a játékvezető ítéletét és­­odaráncigálják a játékvezetőt a partjelzőhöz. Ez is több esetben elő­fordult vasárnap. Ha, a játékvezető megengedi, hogy valamelyik játékos tiltakozzék az ítélet ellen, akkor érthető, hogy a többi játékos is vér­szemet kap. A játékvezető számíthat rá, hogy rövidesen újabb reklamálás következik és ettől a pillanattól kezdve a játékvezető nem ura többé a mérkőzésnek. Ha a jövőben újabb ilyen eset lesz, az a játékvezető — pihenni fog. — Előfordult megint, hogy a já­tékvezető durva hangon beszélt a játékosokkal. Ilyesmiket ordított a játékos felé: „Fogja be a száját! Takarodjon innen!" Uraim, ez a tag­társunk elfeledkezett arról, hogy a játékos a játékvezetőnek egyenrangú sporttársa, aki joggal megkövetel­heti, hogy a játékvezető vele tisz­tességes hangon, sporttárshoz ülően beszéljen. A fegyelem megkövetelése még nem jelenti azt, hogy duma hangon beszéljünk a játékossal. A közelmúltban súlyos ítéletet hoztunk a durva hangon beszélő játékvezető ellen, a jövőben még súlyosabb íté­leteket fogunk hozni. Meg kell érte­nünk: a játékvezető nem cézár, aki­nek pallos van a kezében. A játék­vezető legyen szigorú, tárgyilagos őre a szabályoknak, de ne legyen kiskirály.­­ Előfordult az is, hogy az egyik játékvezető a nyilvánosság előtt bí­rálta a másikat. A bírálat szükséges, de legyen az jóindulatú és­­ ne a nyilvánosság előtt történjék. Ha bí­rál egy játékvezető, akkor ne vetély­­társat lásson a megbíráltban, aki esetleg elveszi előle a nagy meccse­ket, hanem bajtársat. A múltkor az egyik játékvezetőnk a fegyelmi bi­zottság előtt éles hangon tiltakozott a meccsére kiküldött ellenőr meg­állapításai ellen. Amikor azonban legközelebb őt küldtük ki ellenőrnek egy mérkőzésre, ugyancsak meg­nyomta a ceruzát a jelentésében. Végül bejelentette még Vághy, hogy az MLSz elnöksége őt bízta meg az országos ügyvezetői tiszttel, Selmeczi Lajos lett az országos fő­titkár és ősz Sándor dr lett a buda­pesti alosztály elnöke. A játékvezetők nagy tapssal és éljenzéssel üdvözölték a JT új vezér­karát. Szekeres és Kiss II, a WMFC két újonca első NB I-beli benyo­másairól Az NB I küzdelmeihez­ fehér hollónak számítanak az újoncok. Egyenesen példa nélkül áll, hogy a végküzdelembe egy­szerre két újoncjátékost is ,,bedobjon“ valamelyik egyesület. Mint ahogy azt a WMFC tette, mikor Szekerest és Kiss II-t beállította csapatába az utolsó két mérkőzésére. A WMFC igazolására szol­gál, hogy mindkét mérkőzését­­ meg­nyerte. Most vasárnap különösen: Kiss II játszott kitűnően. A csatársor legjobbja volt. De Szekeresen is látszott, hogy méltó utódja lesz a kapuban Szabó Tóninak. Hétfőn beszélgettünk velük az NB I-ben játszott két mérkőzésükről. — Nem volt lámpalázuk a hazai közön­ség előtt? — kérdeztük. — Egyáltalán nem — felelték szinte egyszerre. *— Hogyan is lett volna, hiszen a múlt héten már játszottunk a csapatban az Elektromos ellen. Még­hozzá villanyfénynél! — Milyen érzés volt? — Engem egyáltalán nem zavart — válaszol Kiss II —, pedig még csak nem is láttam azelőtt esti mérkőzést. Szekerest bizony zavarta a világítás. — Az ejtett labdákat nagyon rossz védeni villanyfénynél — jegyzi meg. — A gól is ilyen volt, amit kaptam. . . Mégis csak egészen más a nappali világí­tás. Rövid múltjáról így beszél Kiss II: — 21 éves vagyok. A CsTK kölyök­­csapatában kezdtem ezelőtt hét évvel. Később, amikor a gyár átvette a csapa­tot, az ifibe, majd az amatőr I-be kerül­tem. Sokszor játszottam már közép­csatárt, de úgy érzem, igazi helyem a jobbszélen van. Egyébként Hadrévi Józsi bácsinak és Burger Pista bácsinak köszönt­hetek mindent, amit tudok. Ők tanítottak a labdarúgás ábécéjére Szekeres egy évvel fiatalabb Kiss II- nél, tehát csak húsz éves. Békéscsabáról került a WMTK-hoz ezelőtt két esztendő­vel. Magas, izmos, roppant ruganyos kapus. A labdarúgás mellett rendszere­sen atlétizál is. 175 cm-t ugrott már magasba! Űrnapján (tehát az Elektromos elleni mérkőzés­­előtt két nappal!) is indult a WMTK—BEAC egyesületközi versenyen és 170 cm-rel megnyerte a magasugrást. Nagyobb magassággal — már a szombati mérkőzésre való tekintettel is — nem kísérletezett. — Nem megerőltető a labdarúgás mellett atlétizálni is? — kérdeztük. — Egyáltalán nem — felelt Szekeres. — Az én erős fizikumom szinte megkívánja a sok munkát. Az atlétizálás pedig — főleg a magasugrás — rugalmassá tesz, aminek a kapuban is nagy hasznát veszem. Szekeres Burger Istvánt, a WMTK edzőjét dicséri, Majd Molnár Ignácról áradozik. — „Náci bácsi*. igazi mestere a kapus­képzésnek — mondja. — Aki az ő keze alatt sem fejlődik ki, az legjobb, ha sürgősen más „iparág** után néz. Én is nagyon sok hasznos dolgot tanultam Náci bácsi kapusakadémiáin. Szekeres többször védett már a BLASz ifjúsági válogatottjában, de az országos ifiválogatottba sohasem tudott bekerülni. Ott mindig csak tartalék volt. Ez még most is fáj egy kissé neki, mert mint mondja, ,.ott igazán nagy dicsőség lett volna védeni" . . . Viszont most azzal vigasztalja magát, hogy a WMFC-ben Szabó Tónit helyettesíteni sem utolsó dolog ... (i. k.) A SZOMBATHELYI SPORT GYÁSZA Porpáczy József, az SzSE volt kiváló jobbhátvédje, aki közel tíz éven keresztül játszott csapatában, fiatalon váratlanul elhunyt. Hétfőn délután temették el nagy részvét mellett. _ Osztályozókönyvünk Csak a Szolnok tett ki magáért az utolsó fordulóban Egy-két csapatunk teljesítményén már meglátszik, hogy idény vége van. A fárasztó tavaszi küzdelmek sokat kivettek a játékosokból. Most már nem akad olyan sok jó teljesít­mény, mint az idény derekán. Egyedül a Szolnok tartja nagy for­máját. Éppen a Magyar Kupa dön­tőjére lendült nagy formába. Az egyes mérkőzéseken a követ­kező osztályzatokat érdemelték ki a játékosok: SZOLNOK—KISPEST 19:32 (Szolnok. Eredmény 7:1. Góll­rff, Bora, Búza, Kolláth, Búza, Búza, Korom, Kol­­láth, Olajkár II) Szolnok: Horváth 1, Csabai 2, Kis­péter 1, Selmeczi 2, Szívcs 2, Fazekas 2, Szántó 3, Kolláth 1, Búza 2, Nagy 2, Korom 1 , 19. Kispest: Bogár 4, Monostori 3, Szát­­kai 3, Odri 2, Szabó II 3, Hidasi 3, Kin­cses 2, Olajkár II 2, Gallai 4, Beke 3, Titkos 3 : 32. WMFC—DIMÁVAG 27:27 (Csepel. Eredmény 3:2. Góllövő: Fazekas, Kapta (limesből), Füzér, Szabadkai, Pintér). WMFC: Szekeres 3, Kállés 3, Szalay 3, Kapta 2, Gere 2, Dudás 1, Kiss II 2, Marosvári 3, Szabadkai 3, Tihanyi II 3, Pintér 2 .■ 27. DIMÁVAG: Gáspár 3, v. Bodug 2, Fel­földi 2, Kalocsay 2, Sós 2, Barta 3, Füzér 3, Fazekas 2, Murza 3, Barna 2, Ijjász 3 , 27. SalBTC—TÖREKVÉS 29:29 (Salgótarján. Eredmény 2:1. Gólk­iVő: Borsányi, Dobay, Csuberda (11-esből) SalBTC: Géczy 2, Buda­ 2, Tímár 2, Kiss 3, Takács IV 3, Mátrai 2, Borsányi 3, Csuberda 3, Jenőfi 3, Laczkó 3, Trenka 3 , 29. Törekvés: Kiss I 2, Lőrinczy 2, Bán­­kuti 3, Kónya 2, Róják 3, Garamszegi 3, Zörgő 2, Kardos 3, Kiss II 4, Déri 3, Dobay 2 . 29. FERENCVÁROS—GAMM 30:30 (üllői­ út. Eredmény 4:4. Góllövő: Sáros­ III, Finta, Csikós (öngól), Gyetvai, Gyetvai, Ádám, Toldi, Toldi) Ferencváros: Csikós 4, Szoyka­di 3, Tátrai 2, Nagy II 2, Polgár 3, Lázár 3, Kiss 3, Sárosi III 2, Finta 3, Jakab 3, Gyetvai 2 , 30. Gamma: Havas 3, Szilvás­ 3, Nádas 2, Magda 3, Tóth 3, Kovács 3, Ádám 3, Toldi 1, Turay II 2, Takács 4, Kemény 3 , 30. ELEKTROMOS OBSZKRT 29:34 (Latorca-utca. Eredmény 4:3. Góllövő: Gercsényi, Toros, Toros, Buzási, Bene, Marosi, Bene) Elektromos: Boldizsár 3, Pákozdi 3, Ónodi 2, Pázmándy 2, Gajdos 3, Pálinkás 2, Ilezsák­ 3, Törös 3, Marosi 3, Fekecs 3, Buzási 2 . 29. BSzIÍRT: Vattay 4, Szálai 3, Túri 4, Kovács II 3, Balogh 3, Sződi 2, Gercsé­­nyi 3, Kovács I 3, Bene 3, Forgács 3, Szabó III 3 : 34. SZEGED—HALADÁS 28:31 (Szombathely. Eredmény 3:0. Góllövő: Mester, Kalmár, Kisuczki) Szeged: Tóth 3, Szabó 3, Raffai 2, Ladányi 3, Báró­ti 2, Bertók 3, Bognár 3, Kisuczky 3, Kalmár 2, Mester 2, Nagy I 28. Haladás: Körmendi 3, Krasznai 3, Kovács III 2, Pillér 3, Kalocsai 2, Lipo­­vics 3, Szabó 2, Szalai 3, Morócz 3, Koroknai 3, Medve 4 ,■ 31. „Szerencsés esetben második is lehe­tett volna talán a DiMÁVAG, de elégedettek lehetünk a hatodik hellyel is“ — mondja Csapkay, a diósgyőriek edzője Miért nem ment a DiMAVAG-nak az NB II-ben és miért ment az NB I-ben? — Túrán már 2 hete edz és ősszel játszhat, két belső csatárt akar még szerezni a DiMAVAG A DiMAVAG szereplése a bajnoki év meglepetése volt. Véletlenül, mondhatnék kegyelemből került be a csapat az NB I-be és a végén biz­tosan kötött ki a 6. helyen, de — szerencsés esetben — akár a 2. he­lyen is végezhetett volna. Várjon hogyan jutott el a diósgyőri csapat idáig? Mik voltak azok a körülmé­nyek, amelyek a csapat jó szereplé­sét eredményezték. Csapkay Károllyal, a diósgyőriek jeles edzőjével beszélgetünk. — 1939 februárjában jöttem haza Olaszországból — meséli Csapkay. — Jó csapatot kaptam kézbe, hiszen az akkori csapat is alig-alig külön­bözik a mostanitól. Nem volt azon­ban szerencsénk és a fiúk idegekkel nem bírták a hajrát. Az NB II-ben éppen akkor mon­dott csődöt a csapat az ide­gesség miatt, amikor a cél előtt álltunk. Diósgyőrött az NB II-rangadón 4:0-ra kaptunk ki a Sal BTC-től, holott a szögletarány valami 17:2 volt a javunkra. Bán ezen a meccsen mellé rúgott egy 11-est. Amikor ta­valy sem tudtuk kiverekedni az NB I-be jutást, bizony rosszul festett a helyzet, mert sokan kedvüket vesz­tették, Némethy elnök úr azonban nem vesztette a kedvét. Azt mon­dotta: „A jövő évi küzdelemre még jobban fel fogunk készülni.“ Aztán jött a szerencse: bekerültünk az NB I-be. Már ekkor gondoskodtunk a csapatban mutatkozó rések kitölté­séről. Csak két játékosra volt szük­ségünk: egy középfedezetre és egy jobbösszekötőre. Csonka, a régi kö­zépfedezetünk kivált a csapatból, de még ő nem is tudta ellátni megfele­lően a középhátvéd szerepét. Turán azonban tökéletes megoldást jelen­tett, amikor hozzánk került. Berecz is komoly nyeresége volt csatárso­runknak. Végeredményben azonban Turántól és Berecztől, eltekintve a régi gárda bizonyította be — az NB 1-ben —, hogy sokkal több érték volt régebben is a DiMAVAG-ban, mint amennyit mutatnia sikerült. Az NB I-ben már nem ideges­kedtek a fiúk, nyugodtan játszottak és meg is lett az eredmény. A 6. hely a legvérme­­sebb diósgyőri szurkolót is büszke­séggel töltheti el. A csapat játékát talán legjobban a budapesti közön­ség szemüvegén keresztül lehet érté­kelni. A budapesti közönség minden pesti meccsünkön tapsolt nekünk és pártolt bennünket, mint hajdanában a Bocskait. Ez annak az eredménye is, hogy csapatunk nemcsak szépen játszott, hanem mindenkor sport­szerűen is viselkedett. Nem mon­dom, végezhettünk volna előkelőbb helyen is. Szerencsés esetben talán a má­sodik, vagy harmadik helyen köthettünk volna ki. Tegye azonban a szívére a kezét, aki azt meri állítani, hogy tavaly ilyenkor biztosra vette a csapat 6. helyét az NB I-ben. Hogy nem sike­rült a 2., vagy a 3. helyre jutnunk, annak több oka van : játékvezetői tévedések és más balszerencsés kö­rülmények. Mindenesetre nem annyira a csapaton múlott a dolog. Csak arra hivatkozom, hogy ha az Újpest, a Kispest, az Elektromos és a Sal BTC elleni tavaszi mérkőzésün­kön nem lépnek fel zavaró körülmé­nyek, akkor sokkal előkelőbb helyen állnánk a táblázaton. Mindez azon­ban nem jogosítja fel vérmesebb szurkolóinkat arra, hogy szemre­hányást tegyenek a csapatnak és csalódást érezzenek. A DIMAVAG nem hivatásos já­tékosokból áll, de — merem állítani — éppen úgy megtette a kötelességét, mint egy hivatásos játékosokból álló gárda. Kérdezzük: miféle tervei vannak a DiMAVAG-nak a jövőt illetőleg. — Már beszélgettünk a jövőről Némethy elnök úrral. Neki is, inté­zőnknek is az a megállapítása, hogy két belső csatárt kell valahonnan kerítenünk. Máshol nincs szük­ségünk erősítésre. Lehetséges azonban az is, hogy a nyáron az utánpótlásunkból dolgo­ ■ zunk be játékosokat a csatársorba, hiszen utánpótlásunk remek. 3ét nagyszerű ígéret van közöttük. Hála Istennek, Túrán rendben van. Az orvos en­gedélyével már két hete edz. Most vizsgálta meg újból Kreisz fő­orvos és azt mondta, hogy Turánra számíthatunk ősszel. — Most még azt szeretném, ha sérült játékosaink a nyár folyamán gyógyfürdőbe mehetnének. Felföldi, Kalocsay, Füzér, Turbéki, Fazekas az utóbbi időben drótozott-foltozott lábbal játszott és bizony gyógykeze­lésre volna szükségük. • Remélem, hogy Némethy elnök úr módot fog találni a fiuk gyógykezeltetésére. Befejezésül csak annyit: minden ér­dem az elnök úré és a fiuké. Fiaim­mal tökéletesen elégedett vagyok nemcsak mint játékosokkal, hanem mint emberekkel is. Hűséges szur­kolóinknak pedig ezt üzenem: Lehet­séges, hogy jövőre még szebb helye­zéssel fogjuk őket megörvendeztet­ni. Higgyék el, hogy mi is nagyon akarjuk ezt. Ne feledjék el azonban, hogy a labdarúgás egy kicsit sze­rencsejáték is. A labda szeszélyes, a játékos is tévedhet, a játékvezető is, talán az edző is, ne legyenek te­hát elkeseredettek, ha mondjuk jö­vőre is csak a hatodik helyen kö­tünk ki. Még a Berecz-ügyről próbálnék faggatni az edzőt, Csapkay azonban hirtelen elkomorul és ezt mondjam : Beszéljünk másból... !

Next