Sporthirlap, 1941. december (32. évfolyam, 96-104. szám)

1941-12-03 / 96. szám

2 SPORTHIRLAP SZEN­DA­ 1941 DECEMBER S* Mindenki a játékvezetők ajtaja előtt söpör... Molnár Náci megyeri beszéde — Nem a váradi védelem, hanem a híres váradi csatársor vesz­tette el a kispesti mérkőzést — Mitől függ, hogy mi lesz az Újpest-Gam­ma eredménye? *— A kis „Olaj“, akit nem lehet kötéllel fogni — A tarjáni partjelző és az Elektromos-játékos birkózása A „rangadó-pör“ és a diósgyőriek „pöre“ a játék­vezetőkkel Csevegések a labdarúgóházból d——-y Vadász-u. 31. -------------□ A folyosón Molnár Ignác szövet­ségi edző áll nagy társaság közepén és mesél: — Kijövök a megyeri úti pálya ka­puján, hát látom, hogy vagy száz fiatalemberből álló tömeg kiabál és indul fenyegetőleg a távozó játék­­vezetők után. Kiabáltak azok min­denfélét és rázták az öklüket a já­tékvezetők felé. A játékvezetők be­fordultak egy mellékutcába, a tömeg itt is utánuk. Gondoltam, próbálok valamit. Odaálltam eléjük és kérdez­tem: — Srácok, tudjátok-e, hogy én ki vagyok ? — Már hogyne tudánk — mondta egyik is, másik is. — Ki ne ismerné Molnár Náci bácsit? — És ti kik vagytok? — kérdez­tem én. — Boxolók... — Mindjárt gondoltam — mondtam nekik. — Mert ha futballisták lenné­tek és az én kezem alatt dolgoztatok volna, akkor most nem orditoznátok itt és nem akarnátok megverni a játékvezetőt. Tudnátok ugyanis, amit az én fiatal futballistáim tudnak, hogy egy sportember legszebb ere- SPoRTÉRMET ^JELVÉNYT MORZSÁNYI I.­­ IV ^ Váczi u. 36. Telefon: 182-217 nye a sportszerűség. A futballista tudja, hogy a játékvezető is téved­het, aminthogy a középcsatár is té­vedhet és hibázhat, amikor két lé­pésről fölé rúgja a labdát. Mit gon­doltok, a középcsatár szándékosan rúgja a labdát fölé? — Csak nem bolond... — Hát akkor hogyan képzelitek, hogy a játékvezető szándékosan té­ved? És mondjátok, megvertétek már valamikor a középc­satárt, mert olyan helyzetet hagyott ki, aminőt egy boxoló sem hagyna ki? — Már mér vertük volna meg? — Hát akkor most mér akarjátok megverni a játékvezetőt? Hát ő te­het róla, hogy a Fradi-csatárok nem tudtak gólt rúgni? — Ebben van valami, Náci bácsi. Erről inkább Bíró Sanyi, meg Mé­száros tehet. — No látjátok, akkor inkább Mé­szárost és Birót kellene megverne­tek. — Csakhogy azok kajakos srácok ám! — mondta valaki — No és magyar emberhez méltó megverni valakit, aki talán nem olyan kajakos, mint Mészáros ? — kérdeztem tovább. Aztán kivágtam még egy rövid szpícset a sportszerű­ségről. A vége az lett, hogy megél­jeneztek a srácok és lemondtak a játékvezető-verésről. — Hja — mondja tréfásan valaki — a birodalmi edzőnek nem lehet ellentállni. — Hátha még labda lett volna Ná­cinál — tréfál más. — Megtáncol­tatta volna az orrán, a feje bubján és gyalog hozta volna be a tömeget Pestre, mint a hammelni patkány­­bűvölő.• Moldoványi, a rangadó szflkségjátékve­­■aetője jön. Egy fiatal gyerek — valami „bennfentes” kölyök lehet — bizalmasan kiabálja feléje: — Ne ketten olyan szomorú, Moldo­­ványi úr. Ah­hoz képest, hogy szükség­­játékvezető volt, egész jól vezette a mér­kőzést. Jó közepesen. Hogy összetévesz­tette Kuckót Kalocsai dr-ral? Hát Iste­nem! Abban a nagy hidegben ... A kölyök utát szalad is. • Kisebb csoport veszi körül az egyik kispesti vezetőt — Mi van azzal a NAC-cal? ■— kérdi valaki. — Miért nem azt kérdi, hogy mi van a Kispesttel? — hangzik a vá­lasz. — Ha ezt kérdezné, akkor megmondhatnám, hogy kezdünk be­lejönni. Látta volna azokat a fiatal gyerekeket, milyen remekül játszot­tak. — Hja, ha a NAC hagyta őket... — Inkább a mieink nem hagyták a NAC-ot. Bizony ilyen játékkal még sok kellemetlen meglepetés fogja érni a váradiakat. Csak ját­szadozni akartak, csak dajkálták a labdát a híres csatárok, a kapu előtt: semmi... — És a NAC-védelem? — Nevetni fog, de ezt a mérkő­zést nem a NAC védelme vesztette el, hanem a csatársora. A védelem elvégre beengedhet egy gólt. — Milyen rendszerben játszottak a váradiak ? — Erre nem könnyű felelni. Fi­gyeltem őket. Az első 10 percben az volt a helyzet, hogy Záborszky, a jobbhátvéd vigyázott a balszélsőnk­­re, Demján a középcsatárunkra és Deményi a kis Egresire. Aztán Dem­ján állt ki a jobbszélsőre, Zábor­szky lett olyan középhátvédféle és Szurgyi, a jo­bb fedezet állt rá Nagy­ra. Ezt aztán még forgatták néha­­néha a mérkőzés alatt. — És Juhász? — ő ott portyázott középen a me­zőnyben. Vadászott az eltévedt lab­dákra és ,,kereste az ollót 11. Mészá­rossal talán négy esetben sem talál­kozott az egész mérkőzésen. Általá­ban a mi összekötőink szabadon sza­ladgálhattak az egyik tizenhatostól a másikig s ha ez a két összekötő nincs olyan rossz formában, akkor négy gólt is szerezhettek volna. • Czipper Oszkár, az Újpest Szövetségi képviselője lép be a liga­szobába. Ter­mészetesen mindenki gratulál a nagy győzelemhez. Jánóky Béla, a Gamma szakvezetője odaszól: — De mi lesz vasárnap? — Azt nem tud­om, — válaszol Czipper. — Nem tudom ugyanis, hogy mit fognak ígérni ezen a héten Juhász elnök úrnak. — Hogyhogy! — Hát, ha jól emlékszem, a szegedi meccs előtt megígérték neki, hogy győzni fognak és győztek is. Már azt nem tu­dom, hogy mit ígértek a DIMAVAG elleni meccs előtt, hogyan tudhatnám akkor, hogy mi lesz az ígéret jövő va­sárnapra? Benes Ernő, a csepeliek Intézője a Lampart elleni meccsről beszél. — Csodálatos, mennyire megfor­dult a mérkőzés, amikor a kis Olajt előrevittük. — Olajkárra igazán el lehet mon­dani, hogy „Jolly joker" — jegyzi meg Czipper. — A legnagyobb magyar futbal­listák egyike a kis Olaj — mondja Jánosy. Aztán felsóhajt: — Bár csak nekem volna 11 Olajkár Il­m! — Hát miért nem szereztétek meg? — hangzik a közbeszólás. — A kezetekben volt. — Dehogyis volt a kezünkben — válaszol Jánosy. — Velünk nem tár­gyalt komolyan. Kötéllel meg nem lehet játékost fogni. * Vághy Kálmán, a JT országos ügyve­zetője jön be, hogy meghallgassa a já­tékvezetők működésével kapcsolatos pa­naszokat. Az első panas­zos Kovács Dezső dr, az Elektromosok igazgatója­. Salgótarjánban az egyik partjelzőnk Takács IV-nek, a Stécé volt kiSzép fedeze­­tének az édestestvére volt. Azt hisz­em, ez kicsit összeférhetetlen. Vághy: Erről a kapcsolatról nem volt tudomásunk, azt azonban tudjuk, hogy Takács partjelző nem tagja az LBTJ-nek. Mindenesetre az ügyet meg fogjuk vizs­gálni. Kovács dr: Mi pedig bejelentettük a játékvezetőnek, hogy emiatt csak óvás alatt állunk ki. Van azonban panaszom a másik partjelzőre is. Ezzel az történt, hogy egy partdobás alkalmával odaro­hant a játékosunkhoz, aki a partot dobni akarta és valóságos birkózás közben el­vette tőle a labdát. — Tudunk az esetről és az eljárást megindítottuk, — hangzik a JT ügyveze­tőjének a válasza. Aztán kezdetét veszi a „rangadó­per“ a Ferencváros és a JT között. A ferencvárosiak azt állítják, hogy Ádám lesen volt a második gól előtt , hogy a játékvezető, meg a part­jelző Kalocsai dr-t összetévesztette Ruckkal. Vághy szerint Ruck állása miatt nem lehetett les. Az asztalon figurákkal mutatja be, hogyan látta ő az esetet. A ferencvárosiak azt állítják, hogy a JT NB I kerete túl­­nagy és hogy olyanok is vannak benne, akiknek még nincs meg a kellő rutinjuk ilyen nagy mér­kőzé­sek vezetésére. Vághy azzal érvel, hogy az NB I-keretben mindössze 22 játékvezető van és ezek közül igenis mindegyik alkalmas NB I­­mérkőzés vezetésére. * A DiMAVAG képviselője a Diósgyőrben szerepelt játékvezetők miatt panaszkodik. Vághy ezt mondja: — Furcsának tartom, hogy ugyanazok a játékvezetők, akiknek a vezetése mel­lett Pesten a DiMAVAG egyik pontját szerzi a másik után, éppen Diósgyőrben bíráskodnának a DiMAVAG ellen. Talán mégis másutt keresendő a hiba és nem a játékvezetőben. A „pörök" döntetlenül végződnek. • Gálffy András, a MLSz főtitkára be­jelenti, hogy­ az MLSz a tavaszi forduló sorsolását m­ár karácsony előtt meg akarja ejteni s éppen ezért mindenki je­lentse be idejében a sorsolással kapcso­latos óhaját. Vághy Kálmán kint az ajtó előtt elkeseredetten mondja: — Hát nem érdekes? Mindenki a JT ajtaja előtt söpör. Azt megbo­csátják, ha a csatár két lépésről ka­pus kezébe lő, ha a hátvéd öngólt lő, ha a kapus potyagólt enged be. Min­denki tévedhet, hibázhat, csak a já­tékvezető nem. Mindenkinek megbo­csátják a tévedését, csak az övét nem. Vájjon nem az volna a sport­szerűbb is, okosabb is, ha először saját magukban, a saját csapatuk­ban keresnék a hibát s csak aztán a játékvezetőben? — Node mikor ez könnyebb! — vágja rá egyik neves játékvezetőnk. „A győzelem ne tegyen elbizakodottá! Maradj szerény! Ez a jelszó Újpesten a rangadó után Zörgő ismét megsérült Kedden délután 3 órakor a rangadón diadalmasan szerepelt újpesti gárdából csak Balogh II hiányzik. A tartalékok is teljes számban itt vannak. Az öltöző aj­taja felett levő fekete táblán érdekes írásra leszünk figyelmesek. Krétával a következőket írták a táblára: — A győzelem ne tegyen elbizakodottá! Maradj Szerény! Takács edző mindjárt magyarázza is: — Mától kezdve ez lesz a jelszavunk. Egyik másik játékos fáradtságról pa­naszkodik, ezért felmentést kap az edzés alól. Ádám máris a fürdőszoba felé indul Közben ezt mondja: — Ezúttal semmi bajom sem volt Tát­raival. Polgár viszont egy ízben nagyon csúnyán viselkedett velem szemben. Zörgő kétségbeesett arccal ül az egyik padon és búsan magyarázza: — Sajnos, alig bírok a lábamra­ állni. Valószínűleg kiújult a régi sérülésem (Zörgőnek izomszakadása volt.) Nagymarosi hozzáteszi: " Vasárnap este alig tud­­ík ölben haza­cipelni Zörgőt, annyira fájt a combja. Kint, a dérrel borított pályán nem tart túlságosan hosszú ideig az edzés. A szokásos futó és ruganyossági gyakor­latokat most is elvégzik ugyan a játéko­sok de ezek most jóval rövidebb ideig tárlatiak, mint máskor. Utána egy kis egykapura való lövöldözés következik. A kapuban egy ideig Zsengellér áll, de azután ő is kimegy lövöldözni. A kapuban most „Girhes” és „Cigány áll, így „becézik” az újpestiek a kaput védő két labdaszedő gyereket, öt óra felé van vége az edzésnek. Vencze Jenő, az Újpest szakvezetője ezt mondja az edzés után: — Szerdán már nem játszunk idegen ellenféllel. Az UTE és az Újpest játéko­saiból hozunk össze két csapatot egy kis könnyű edzőmérkőzésre. A kemény talajon nem akarjuk kockáztatni a játékosok testi épségét. Pénteken könnyű edzéssel fejez­zük be előkészületeinket a Gamma elleni mérkőzésre. Nincs jobbszél­sője a WMFC-nek! A csepeliek keddi edzéséről meg­lepően sokan hiányoztak. Nem volt kint Gere, Olajkár II, Kiss II és Dudás. Kallós kint volt, de csak für­dött. Jávor edző a könnyű mozgás után rövid ideig tartó kétkapus já­tékot is engedélyezett. Ebben a já­tékban Jávor csapata fölényesen győzött Szabadkai csapata ellen. Az edzés után Jávortól megtudtuk, hogy Kiss II sérülése súlyosabb ter­mészetű és vasárnap semmiesetre sem szerepelhet. — Minthogy most Váradi is a sportszanatórium lakója, az a hely­zet, hogy jobbszélső nélkül állunk — mondotta az edző. — A szerdai két­kapus edzésünkön Devecserit, vala­mint az amatőr Burányit fogom ki­próbálni ezen a poszton. A szerdai edzőmérkőzésen a WMTK lesz a csepeli NB I-csapat ellenfele. Eltiltott — Szurkoló.... A szövetség Tarosit, a KAFC szurkolóját örökre el­tiltotta a pályák látogatásától. Pálinkás az újpesti „féltucatról11 A Fradi tartalékkapusa elmondja a hat lila gól történetét­ ­Pálinkás, a Ferencváros tartalék­­kapusa nem vett részt a zöld-fehérek pénteki edzésén s csak szombaton tudta meg, hogy ő véd a vasárnapi rangadón. Amikor szombaton délután találkoztunk vele, ezt mondta: — Pénteken nem éreztem valami jól magam, ezért nem mentem ki az edzés­re. Az előbb tudtam csak meg, hogy én védek az Újpest ellen. Váratlanul csöppentem be a rangadóra. .­ Hát egy kicsit szurkolok is ...) Kedden délelőtt újból összetalálkoz­tunk Pálinkással a körúton. Terjedelmes útitáskával igyekezett hazafelé . . . Gondoltuk, elsütjük azt a szakállas viccet, hogy hát mi is van abban a tás­kában, Pálinkás azonban megelőz ben­nünket. — Nem az újpesti gólokat viszem — mondja —, azokat már vasárnap kicso­magoltam. És már teszi is le a ,,kuffert*­ A köd pipál, hideg is van, de érezzük, hogy Pálinkásnak van valami mondanivalója arról a már vasárnap kicsomagolt „fél­­tucatról“ ... Mi is lehorgonyozunk. — Hát — állapítja meg Pálinkás — akárhogyan is vizsgálom és boncolgatom azt a vasárnapi mérkőzést, mindenféle­képpen az jön ki, hogy ezúttal az Új­pestnek feküdt jobban a rangadó. A lilákban meg több volt az akarás, mint bennünk. . . Én, amit tudtam, meg­tettem. Érzésem szerint csak a negyedik gólban voltam „bennem*, de itt is akadá­lyoztak . . . — Ha már a góloknál tartunk — mond­juk Pálinkásnak —, kezdjük mindjárt elölről. Az elsővel... — AZ ELSŐ ELLEN — mondja Pálinkás — semmit sem tehet­tem. Szusza Zsengellérnek adta a labdát, őt azonban Polgár fogta. Győrvárin viszont senki sem­ volt , így ő szabadon kaphatta a labdát Zsengellértől. Jól el­talált lövése ellen nem volt orvosság . . . A MÁSODIKAT foghattam volna. Zsengellér lövés® le­csúszott és gyengén jött a kapu felé. Én vetődtem a labda után s láttam, hogy az a kezeim közé is tart. Még egy pil­lanat is megfogom. . . Ekkor hirtelen beugrott Rock és az ő lábáról a hálóba perdült a labda. A HARMADIKAT megint nem tudtam védeni. Ádám el­futott a szélen, beadta a labdát Zsen­­gellérnek, ő meg belőtte. Tehetetlen voltam. •­ A NEGYEDIKET egy kis szerencsével foghattam volna. A szögletrúgásnál azonban az volt a helyzet, hogy csak Tátrai és Polgár volt hátul a mieink közül, így három új­pesti csatár is szabadon volt. Én kifu­tottam a labdára de valamelyik újpesti csatár kissé kibillentett a lendületemből s így nem tudtam eléggé felnyúlni a labdáért. Szusza magasabbat ugrott és be is fejelte a labdát. AZ ÖTÖDIK újpesti gól előtt az volt a helyzet, hogy Kalocsai és Ruck harcolt a vonal mellett a labdáért. Gondoltam, hogy Ruck partra rúgja a labdát, ez azonban nem sikerült neki. Kalocsai magasan beívelte a labdát, de hátrább, mint én számí­tottam , így hiába futottam ki, már nem értem el. Szusza, akit nem fogott senki, most is a hálóba fejelt. * A HATODIKAT tizenegyesből kaptam. A fiúk integettek, hogy Nagymarosi a jobbsarokba fogja rúgni a labdát s ezért fel is tettem mindent egy lapra. A jobbsarokra helyez­kedtem. Nagymarosi aztán a balsarokba küldte a labdát. Tizenegyest csak szeren­csével lehet védeni... — Szerintem — mondja még Pálinkás — az első két gól döntötte el a mérkőzés sorsát. De az az érzésem, ha az első „kettőt’* nem is lövik be a lilák, lőttek volna mást helyette. Ezen a mérkőzé­sen minden lépése kijött az Újpestnek... Pálinkás már búcsúzik is. Viszi a r­agy táskát. Solti József jogi doktor lett, de a labdarúgástól visszavonult „Tudatlanság azt állítani, hogy a WM-rendszer védekező** Régi, ke­dvce ismerős arc merült fel előttünk Kispesten, az öltözők folyosóján. Nini, ez Solti József. Két éve, vagy­ talá­n még hosszabb ideje már, hogy eltűnt a közönség szeme elől ez a válogatott lab­darúgó, a Phöbus egykor nagy hírre vergődött csapatának középcsatára. — Hol volt, mit csinált i­lyen hosszú ideig? Hát lehet ennyire kikapcsolódni a labd­a­rúgásból annak, aki abban élt, ann­ak él­­t Solti József hamifikál mosollyal vála­szolt: •­ Hát bizony nagy oka volt annak, hogy én eltűntem a labdarúgás színpadá­ról. Nekiültem a tanulásnak és csak annak éltem. A labdarúgás megszűnt a számom­ra, viszont megszereztem a jogi doktorá­­tust. őszinte szerencsekívánatunkat fejeztük ki az örvendetes hír hallatára. Solti­er azután így folytatta: — Az ember sohasem tudja, mi mire lesz jó, amikor valami történik vele. A Phöbus feloszlása után az Újpestbe kerültem. Én ugyan Szegedre akartam­ menni, illetve a Szegedben játszani, dehát jöttek a rábeszélések, befolyások, kecseg­tető ígéretek és másodszor­ is cserben hagytam szülővárosomat és újpesti labda­rúgó lettem. Ez volt a vesztem, illetve a szerencsém. Az Újpestben nem bírtam boldogulni Hiába követtem el minden tőlem telhetőt, nem ment az össz játék a társaimmal. Amikor legelőször kihagytak a csapatból, úgy éreztem, mintha tőrt döf­tek volna a szívembe. A fájdalmas visszaemlékezéseit így folytatta Solti: — Én nem voltam sohasem lelkiismeret­­len játékos. Mindig szorgalmasan edztem és a pályán is igyekeztem elkövetni min­dent a győzelem érdekében. Azt hiszem, nem is voltam olyan használhatatlan lab­darúgó. Azt azonban igazságtalannak éreztem, hogy az Újpest minden meg­jegyzés, szó és figyelmeztetés nélkül e­gy­­szerűen kihagyott a csapatból. Ekkor fordítottam hátat a labdarúgásnak. Azóta nem is szerepeltem Nekifeküdtem a tanu­lásnak és hála Istennek, itt berúgtam a győztes gólomat. A beszélgetés közben már megkezdődött a Kispest—NAO második félideje. — Nagyszerű kis meccs! — mondatta Solti elismerőleg. — Nekem ne beszélje­nek a magyar labdarúgás visszaeséséről, amíg ilyen tehetséges fiatalokat láthatunk és ilyen jó labdarúgómérkőzésekben gyö­nyörködhetünk. Azután nevetve kiáltott fel: — Még azt állítják némely tudatlanok, hogy a WM-rendszer védekező rendszer. Nos, én mint a WM-rendszerben játszó első magyar csapat tagja — azt hiszem ■— hozzászólhatok a dologhoz. Barna Sanyi bácsi hozta Angliából és mi alaposan ki­elemeztük a rendszer minden zsinját-bin­­ját. Állandó megbeszéléseket tartottunk és én különösen sokat beszéltem­ róla az elnökünkkel, akit valóságban elbűvölt a WM rendszer, meg Cullis, a híres kömén­­fedezet A Phöbus csatársora egész hadi­terveket dolgozott ki, hogy miként lehet leküzdeni a három hátvédes vé­delmet Itt jöttem én rá és már akkor is mondtam, hogy a WM-rendszer nemhogy nem véde­kező rendszer, de sokkal­ támadóbb, mint a régi volt Minden előírása, szabálya a támadás erősítésére, a támadók összponto­sítására szolgál. A védelemnek nagyon, de nagyon jól kell váltania és a lépcső­zetes felállást jól be kell gyakorolnia ha nem akar nagyon is kockázatos játékot folytatni. Az is bizonyos, hogy a WM* rendszer megváltoztatja a labdarúgó* belső és kül­ső tartalmát. Komolyabban kell edzeni, többet kell a labdával gya­korolni, nagyobb a küzdelem, több a kö­zelharc és ez bizony sok régi labdarúgó­nak nem ízük. Ezen nem is szabad cso­dálkozni. Az „öregeknek** félre kell állniok és akkor simán fog menni az új rendszer, amely tiszta és félreértésmentes feladatot ró minden csapatrészre, minden csapat­tagra. Mindenkinek meg van benne a felelőssége, nem lehet másra kenni a hibát. Solti József így fejezte be a beszél­getést: — Meggyőződésem, hogy ha minden csapat, minden vezető és minden játékos úgy áttanulmányozná a WM-rendszert, mint mi tettük annak idején Barna elnök úrral akkor már régen nem volna annyi mellébeszélés és főleg nem hallanánk olyan tudatlanságokat, hogy a WM-rend­­szer védekező.• Íme ez Prostl József véleménye. Aki is­meri a Phöbus egykori középcsatárát, az tudja, hogy ő sem volt a „verekedő*5 középese, távol fajtájából való. Inkább technikával és ésszel igyekezett megoldani a feladatát, de oda is tette a kapu előtt a „szegedi csülkét** ha kellett. Ma már visszavonult a labdarúgástól , amellett a Phöbusban a labdarúgástól független állása van. Véleménye tehát mindenféle „befolyástól” mentes. Ezért különösen nagy érdeklődésre tarthat számot. Az és­zigyök bajnokság vasárnapi eredményei IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG I. osztály Keleti csoport: FTC—KTK 6:1 (3:11. — Törekvés-WSC 5:0 (3:0). - MÁVAG— KAC 3:2 (1:2). Északi csoport: M. Pamutipar—BLK 5:4 (2:11. — Z. Daruvia-Elektrom­os 2:2 (1:0). — UTE—BTK 5:1 (1:0). Déli csoport- WMTK-KTC 4:0 (2:0). — BMTE—OTE 3:1 (1:0). — Hungária—Cs. MOVE 3:1 (1:0). II osztály Északi csoport: RTK-URAK 1:0 (0:0). — N­AC-M. Előre 5:1 (3-1). Keleti csoport: Fér. Vasutas—SzFC 4­ (4:1). Deli csoport: MAFC—PTSC elmaradt. — FSC-KTC 0:0. - Ganz- M. Textil el­maradt. III. osztály Északi csoport: RÁC—Vízművek elma­­radt. KÖLYÖKBAJNOKSÁG I. csoport: MAFC—TIT. kar. Árpád SE 1:0 (0:0). — KFC—OTF 4:0 (2:0). ■ SPORTKALAUZ Gudenus Hugó báró az MLSz országos amatőrkapitánya szerkesztette a most megjelent ,,Sportkalauz“-t. A magyar sport legfőbb vezetőinek, egyesületeknek és vezetőknek, edzőknek stb. címeit tar­talmazza a kis könyvecske. Kapható a szerzőnél: IX. Jellei­ út 1151b és Vadász­utca 31 alatt.

Next