Sporthirlap, 1942. január-június (33. évfolyam, 1-49. szám)
1942-01-03 / 1. szám
2 SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1943 JANUÁR 3. Hány klasszis játékossal rendelkezik a mai Újpest és hánnyal a vetélytársai ? Takács és Vincze teljhatalmat kapott a szakirányítás terén Nincs többé rendszerkérdés az Újpestben! - Bíró Sanyi bécsi megtérése - Megváltozott az újpesti csapatszellem és az edzésrendszer C sérgét elengedi az újpest, ha mindenképpen menni akar! Szilveszteresti csevegés Vincze Jenő asztalánál Szilveszter este... Amikor már kissé kezdenek megoldódni a nyelvek. A teremben táncolók keringenek a zene hangjaira. A fehér asztalnál egy kis gyeplős kiengedésfolyik. Dusóczky úr talán enyhén csóválgatná a fejét, dehát — Szilveszter-este van... A sarokban az egyik asztal mellett vincze Jenő ül. Miről is folyhatna a szó itt ■másról, mint labdarúgásról. Azaz az Újpestről. Kíváncsi emberek mindig voltak és lesznek, amíg világ a viág. Ezek most is faggatják Vinczét. A szakvezető úr talán szívesebben beszélne másról, dehát — úgy kell neki! — miért jegyezte el magát annak idején a labdarúgással. És az Újpesttel. Most aztán beszélhet. A KÖLYÖKCSAPAT VALISAIN A SZAKVEZETŐI „BÁRSONYSZÉKBE" Valahogyan úgy kezdődik, hogy az egyik kiváncsi megkérdezi: — Mondd Jenő, hogyan is lettél te az Újpest szakvezetője? — Úgy, hogy a kölykök edzője voltam. — Ezt nem értem. — Pedig ott kezdődött a dolog. Két éven át foglalkoztam az UTE kölykeivel. Ez alatt az idő alatt kölyökgárdánk két ízben is fölényesen nyerte csoportbajnokságát és az Esti Kupát. Ezeken a mérkőzéseken a gyerekek olyan összmunkáról tettek tanúságot, hogy az általános meglepetést okozott. Talán nem is voltak közöttük egyénileg olyan jó játékosok, mint a többi csapatban, de a csapat, mint együttes, kimagaslott a mezőnyből. 1941 nyarán az Esti Kupa mérkőzések után beszélgettem az elnök úrral. Azt mondotta: szeretné, ha a nála hétfőn kint tartott szűkebb körű sportbizottsági üléseken én is résztvennék és megtenném észrevételeimet. — És? — Tudjuk, hogy az Újpest roszszul szerepelt a Szent István Kupában, aminthogy rosszul szerepelt előzőleg két éven át. Nem ment valami fényesen az idény első mérkőzésein sem. A MAVAG elleni döntetlen után azt mondotta az elnök úr, hogy foglalkozzam fokozottabb mértékben a csapattal. TAKÁCS ÉS VINCZE TELJHATALMAT KAPOTT — Ekkor lehtél szakvezető? — Nem fontos, hogy minek nevezzük a beosztásomat. Nem nemi számit. Az elnök úr nyilván abban a hiszemben bízott meg mostani feladatommal, hogy ha összefogok Takács Gézával, akkor talán sikerül a csapat szénáját rendbehoznunk. Takács Gézával együtt teljhatalmat kaptam az elnök úrtól a csapat szakirányítását illetőleg. — Mit jelent ez a teljhatalom ? — Azt, hogy például az összeállítást csak mi ketten döntjük el, csak mi határozzuk meg az edzések menetét, a csapat szervezésével kapcsolatos kérdések is a mi hatáskörünkbe tartoznak. — Ez azt jelenti, hogy nem szól bele senki más? — Azt. Természetesen teljes felelősséggel tartozunk s ezt a felelősséget vállaltuk is. VISSZAÁLLÍTOTTUK a HÍRES, 1939 ES CSAPATSZELLEMET — No és a gyakorlatban hogyan fest ez a szakvezetői munka? — Úgy, hogy összeültünk Takács Gézával és megbeszéltük, hogy kissé átalakítjuk az edzésrendszert s pontos munkatervet dolgoztunk ki az egész idényre. Legelső feladatunk az volt, hogy megjavítsuk a csapat szellemét. — Miért? Talán valami egyenetlenkedés volt a fiúk között? — Ilyen nem volt. Azt láttam azonban, hogy a játékosok az edzések ésérkőzések után szétszélednek, így valahogyan nem tudott kialakulni az a baráti szellem, amely régebben annyira jellemezte az Újpestet. Például a diadalmas 1939-es évben, amikor megnyertük a bajnokságot és a ZISi-t. Én feltétlenül szükségesnek tartottam, hogy — miként régen — a mérkőzések és edzések után a fehér asztal mellett összeüljön a gárda egy kis baráti csevegésre, amelynek keretében megbeszélte tűik az edzés és a mérkőzés tanulságait, az ott tapasztalt erényeket és hibákat. Ezeket az összejöveteleket meg is valósítottuk. Ha a mérkőzés után valami okból nem tudtunk összejönni, akkor hétközben gyűltünk össze. A legfőbb cél — mondom — az volt, hogy a fiúk együtt, legyenek. Egy csapat csak akkor lehet „együtt“ a pályán, ha lelkileg is együtt van. Véleményem szerint ez a törekvésem sikerült is. Az idény utolsó mérkőzésein már úgy együtt volt a gárda, akár az 1939- esn híres Újpest. Már nem tekintették robotnak az edzéseket és mérkőzéseket, hanem baráti ügynek tekintették, hogy az edzésen kiki annyit dolgozzék, amennyi feltétlenül szükséges, a legjobb erőnlét, a legjobb forma eléréséhez és hogy a mérkőzések megnyerését is barátiügynek tekintették... AZ ÚJPEST JÁTÉKOSÁNAK IS VAN TANULNI'* VALÓJA — Miben állapodtatok meg Takáccsal az edzéseket illetőleg? — faggatják tovább Vinczét. — Megállapítottuk a megbeszélések alkalmával, hogy bár a csapatban sok tehetség van, de sok a kezdő, fiatal játékos, akinek nem elegendő, ha csal, az erőnlétével törődünk, hanem a labdakezelését is tökéletesítenünk kell. A labdásedzésre tettük át a hangsúlyt. Passzolásra, fejelésre, tappolásra, labdavezetésre tanítgattuk fiataljainkat. A csatároknál a lövőkészséget akartuk fejleszteni, gyakorol-t tattuk velük a kapáslövásskist, a futtából, mozgó labdából való lövéseket és az összjátékot. A fedezeteket fejelésben, lapos passzolásban igyekeztünk tökéltesíteni. Nagy érdeme például Takácsnak ezen a téren Mészáros fejlődése. Mészáros az idény elején még nagyon is csiszolatlan gyémánt volt. Nem tudott például mit kezdeni a kezével, nem tudta, hova tegye, nem tudott rendesen felmenni a levegőbe, csaknem minden felmenését lefújták a játékvezetők. Nos, mindezeket az idény vége felé már szinte tökéletesen csinálta. A hátvédek edzésénél is arra fektettük a súlyt, hogy a kapásrúgásokat gyakorolják. Megállapítottuk azt is Takáccsal, hogy a gyorsaság körül is fogyatékosságok észlelhetők, tehát rengeteg rajtgyakorlatot végeztettünk. VINCZE JENŐ „LELKIKLINIKÁJA" — S hogyan eszük meg a munka közted és Takács között? — Nincs itt szükség megosztásra, hiszen egyetértésben, együtt dolgozunk egyért. Csak ott válik le, hogy mivel én a gyárban dolgozom és a munkahelyükön is állandóan együtt vagyok a fiúkkal, én rám bízta az elnök úr, hogy foglalkozzam a fiúk magánéletével, ügyes bajos dolgaival is. Sohasem szabad elfelejteni, hogy a játékosnak magánélete is van, vannak lelki problémái, családi problémái, anyagi gondjai. Ezen a téren is voltak itt-ott zavarok. Ezeket igyekeztem kiküszöbölni. Egy kis lelkiklinikát tartottam fenn a fiúk számára. Ezzel külön is megbízott az elnök úr. Természetesen ilyen kettősség, ahogyan mi Takács Gézával dolgozunk, nem egészen egyszerű dolog. A kezdeti kisebb zavarokon azonban már túlvagyunk és most már egészen jól megy. Takács tudja, hogy én nem, akarok az Újpest edzője lenni, hiszen hivatali élfoglaltságom nem is engedné meg, hogy teljesen egyedül foglalkozzam a csapat szakirányításával. NEM VOLT TÖBBÉ RENDSZERKÉRDÉS — Mondd meg őszintén — hangzik a kérdés az asztali túlsó feléről —, amikor bekapcsolódtál a munkába, olyannak láttad a gárdát, amely képes eséllyel pályázni a bajnokságra. — Őszintén megmondom: nem! Nem volt akkor még együtt az a gárda, amellyel komoly esélyünk lett volna, annál is inkább, mert a rendszert illetőleg a csapatban nem volt kialakult vélemény. Az én bekapcsolódásom után már nem volt vita a rendszerről. A fiúkban meg volt az igyekezet, hogy útmutatásunk nyomán magukévá tegyék a rendszer elemi, majd később magasabb szabályait is. Én még bizony találtam a csapatban játékosokat, akik nem tettek eleget a rendszer által támasztott követelményeknek, akik a saját fejük után akartak menni, amire egypárszor keservesen ráfizetett a csapat. Soha sincs azonban olyan kár, amelyből haszon ne származnék Éppen ezek a váratlan és nagyon fájdalmas vereségek győzték meg a fiúkat végleg, hogy nem mehetnek a saját fejük után, így szüstelt meg az a nagyszerű sorozat, amelyet az idény végén játszottunk. Mondhatom, mintaszerűen játszották a fiúk a WM-rendszert és csillogtatták annak minden előnyét, szépségét. Éppen a legnehezebb mérkőzéseken mutattak meg, hogy milyen nagyszerűen, eredményesen és szemet-lelést gyönyörködtetően játszók a WM-rendszert, ha meggyőződéssel játszók. A NAC híres csatársora például lövőhelyzetbe sem jutott mellettük és maga a mérkőzés szerintem az idény legszebb meccse volt. Nyugodton mondhatom, hogy most már minden játékosunk teljes meggyőződéssel játszik a rendszerben. BIRÓ SANYIT A BÉCSI 8:3 „TÉRÍTETTE MEG" — Ezt Bíró Sanyira is mered állítani? — hangzik az újabb kérdés. — őrá is — mondja Vincze nagyon határozottan. — Bíró Sanyi esetében a bécsi mérkőzés volt a fordulópont. Ott látta ő is — amint utána nekem elmondotta —, hogy félmegoldásokkal nem lehet boldogulni. Csak két eset van: vagy betartjuk a rendszer minden követelményét, vagy nem. Ha nem tartjuk be, vagy csak félig tartjuk be, akkor születnek olyan eredmények, aminő a bécsi 2:8 volt. A bécsi meccs után már nem is kellett rábeszélnem, hogy jobban vigyázzon a szélsőjére. Ettől kezdve teljesen elégedett vagyok vele. Éppen Bíró Sanyi bizonyította be legékesebben, hol egy játékos, aki a régi rendszerben lett nagy, nagy lehet a korszerű rendszerben is. Belátta Sanyi, hogy akkor megy jobban a játék és a csapat számára akkor játszik hasznosabban, ha kiáll a szélsőre, amikor az oldalán fut a támadás. A keresztezésekkel, a váltásokkal Sanyinál sohasem, volt baj. A baj éppen oty volt, hogy azelőtt, ha a Sanyi oldalán indult el a támadás, a szélsőtmindig üresen találta a labda. BAJNOKSÁGOT NYERHET-E a MAI ÚJPESTI GÁRDA? HÁROM ÉJ JÁTÉKOS A LÁTHATÁRON — No és most már ezzela gárdával komoly eséllyel megyünk rá a bajnokságra? — kérdi az egyik főszurkoló. — Áin azt mondom — szól közbe a másik —, hogy bizony a mai gárdánk létszáma kevés. Nincs hátvédtartalékunk, nincs középfedezettartalékunk és ha Zörgő elmegy, komoly, azonnal bedobható csatártartalékunk sincs. — Én meg azt mondom — válaszol Vincze —, hogy Bíró Sanyi megszerzése óta erősen javult a gárda színvonala. Természetesen nem ülünk babérainkon, hanem mindig keresünk új embereket. Tervbe vettük, hogy szerzünk egy-két kiváló csatárt. Az ősz folyamán a legtöbb baj az összekötőkben volt. Zörgő és Vidor játéka fejelésben és közelharcok alkalmával sok kívánni valót hagyott maga után. Technika terén mindkettő rendkívüli képességekkel rendelkezik, ma azonban a technika mellé megfelelő erő és küzdőkészség is kell s csak akkor lehet eredményes egy játékos, ha a technikája erővel és keménységgel párosul. Zsengillért is azért tettük tússzá középre, mert láttuk, hogy Gyuszi tudása mégis csak középen érvényesül legjobban, viszont Szusza összekötőben is jól érvényesül, mert hajlandó visszamenni labdáért. — Hol jobb Szusza, összekötőben, avagy középen? — Ez még nyitott kérdés, hiszen ő még nem teljesen kiforrott játékos. Talán egy év múlva már fogjuk tudni, hogy hol érvényesülhet jobban. Mindenesetre a fejlődésére csak jó hatással lehet, ha a csatársor több helyen szerez magának tapasztalatot. — És mit fogunk csinálni, ha Aknavölgyi még nem lesz rendben tavasszal, Sziklai meg netán megsérül ? — Két tehetséges kapusunk van, az egyik Szekeres az NB III-csapatból, a másik Wimmer a kölyökcsapatból. Mindkettőre számítani lehet. — Mindjárt? — Hát mondjuk egy fél év múlva. Tervbe vettük azonban, hogy egy olyan kapust is szerzünk, aki bármikor nyugodtan őrizheti az Újpest kapuját. Ezt már ki is szemeltük magunknak és bármikor rendelkezésünkre áll, ha meg akarjuk szerezni. — S mi történnék, ha valamelyik hátvédünkkel baj lenne? ■— Ott van Mácsay, továbbá Dóra az UTE-ból. Fél év múlva ők is bedobhatók a csapatba. MÉSZÁROS HELYETTESE — NAGYMAROSI — MI VAN BALOGH BONZÓVAL? — És mit csináltunk volna, ha a NAC-mérkőzés után történetesen eltiltják Mészárost? — Akkor Nagymarosi lett volna a középfedezetünk. Nagymarosi éppen ellenünk bizonyította be még Firebus-játékos korában, hogy nagyszerűen érti a korszerű középfedezet szerepét. Kármán és Balogh Bonzó lett volna a két szélsőfedezetünk. — Igaz is — mondd Jenő —, mi van Balogh Bonzóval? Teljesen érthetetlen az ő letörése... — Nem is olyan érthetetlen, — válaszol Vincze. — Balogh Benzó már hosszú évek óta játszott egyfolytában állandóan. Előbb-utóbb várható volt a visszaesése. Ez éppen az elmúlt idényben következett be. Nem lehet a jó formát a végtelenségig tartani. Emellett magántermészetű gondok, bajok is hozzájárultak a letöréséhez. Én azonban biztosra veszem, hogy tavaszra megint a régi Bonzót fogjuk viszontlátni a pályán, akiben annyi örömünk tellett annakidején. De folytatom, amiről az előbb beszéltem: közép fedezetben nagyszerű kis tartalék Rózner, az UTE középfedezete, aki nagyszerű alakú fiú és tagja volt annak a leventecsapatnak, amely a Népligetben a nyáron megnyerte az ifjúsági villámtornát. Ott van még a kis Adám is, Adám Sanyi öccse, aki majdnem olyan magas, mint Sárosi Béla és, ha továbbra is szorgalmas marad a legnagyobb középfedezetek egyike lehet belőle. Mindkét fiú a 20-ik évében jár már, tehát nem is olan gyerek már egyik sem. Szélsőfedezetben ott van Schönberger, a csatársorban Németh Tóni, aki rendelkezésünkre áll szükség esetén. De megmondom őszintén: keresünk egy balszélső tartalékot és még egy olyan csatárt, aki belül bármelyik helyen használható, ha valaki megsérül. Nem befutott játékos egyik sem a kiszemeltek közül, de a nagyszerű játékos. A mi utánpótlásunk szervezése állandóan folyik. Ha csak módom van rá, járom a mérkőzéseket és keresgélek. A kiszemelt játékost többször is megnézem és nemcsak egyszer. A kiszemelt nem is tudja, hogy őt nézem és hogy érdekel bennünket. HOGYAN ÁLL KLASSZISOK DOLGÁBAN A MAI ÚJPEST? Most valaki érdekes kérdést tesz fel: — Mondd, Jenő, szerinted hány klasszisjátékos van az Újpestben pillanatnyilag? Vincze elgondolkodik és az ujján számolgat: — Egy-kettő-három-négy (hoszszabb szünet után folytatja)... mondjuk öt. — Csak ennyi? — Ennyi. De van még három olyan játékosunk, akiből már a tavaszi idényben klasszis lehet. A többi jó átlagjátékos... Neveket természetesen nem hajlandó elárulni a szakvezető úr. — És hány klasszis volt abban a csapatban, amely legutóbb egy évben nyert KK-t és bajnokságot? Vincze mondja annak a csapatnak az összeállítását: Sziklai — Futó, Fekete — Szalay, Szűcs, Balogh — Ádám, Vincze, Zsengellér, Kállai, Kocsis... Aztán ezt mondja: — Ebben 8 klasszisjátékos volt, a többi átlagon felülinek mondható. — No és abban az 1930 körüli Újpestben, amelyet a lilák aranycsapatának neveznek? Aknai — Sternberg, Fogl III —• Borsányi, Volentik, Vig — Ströck, Avar, Stófián (Kvasz), Spitz, P. Szaból’ — Ebben is körülbelül 8 klasszisjátékos volt — mondja Vincze —, a többi pedig átlagon felüli. ÉS A VETÉLYTÁRSAK? — No és hogyan állnak klasszis dolgában szerinted a vetélytársak, a WMFC és a többi? Vincze válasza így hangzik: — A WMFG-ben három játékost lehet klasszisnak tekinteni, a többi jó átlagjátékos, a Szolnokban négyet (három átlagon felüli játékos), a Szegedben Kirmát (három átlagon felüli), a Gammában négyet (négy átlagon felüli), a NAC-ban négyet (három átlagon felüli). — Ezek szerint nem is állunk olyan jól klasszisok dolgában, —• jegyzik meg. — Ez azt jelenti — mondja Vincze —, hogy a klasszisok ma már jobban megoszlanak a csapatok között. De nem minden a klasszis. Itt van például a Ferencváros. A Fradiban például 6 játékosra mondhatom nyugodt lelkiismerettel, hogy blaszszisjátékos, s a többi között is van három átlagon felüli, de a Fradi az őszi idényben még sem tudott klaszszisához méltóan szerepelni... Nem tartom azonban lehetetlennek, hogy tavasszal már klasszisok dolgában is lényegesen jobban fogunk állni. — Hogyan áll a Zörgő-ügy halljuk még a kérdést ? — Senkihez sem ragaszkodunk — mondja Vincze —, ha mindenáron el akar menni. Ezt Tóth Matyi esete is bizonyítja. Velünk eddig hivatalosan még nem tárgyalt a DiMÁVAG, de úgy hallom, hogy ezen a héten tárgyalni fog ebben az ügyben. Ha meg tudnak egyezni, azt hiszem, elengedjük Zörgőt... * ■ Tovább már nem kérdezhették Vinczét, mert „hölgyválasz* következett és így az szakvezető úr elmenekülhetett a kérdések pergőtüzéből. Jó néha a hölgy a háznál... Reméljük, Vincze Jenő nem fog megneheztelni ránk, hogy ezt a szilveszteresti fehér asztal melletti csevegést utólag papírra vetettük. ■C1 9 Cl A gyors és leljes portugálokkal sem bírtak a svájciak Portugália - Svájc 3:0 (3:0) A svájci válogatott téli portyája, során csütörtökön játszotta második mérkőzését. Ezúttal Lisszabonban a portugál nemzeti tizenegy volt a svájciaik ellenfele. A mérkőzésen megjelent a díszpáholyban Carmen AL elnök, a portugál államfő is. A lelkes és gyors portugál csapat biztosan győzött 3:0 (2:0) arányban. Az utazástól fáradt svájciak gyengébben játszottak, mint pár nappal előbb a spanyol válogatott ellen. (A spanyoloktól csak 3:2 arányban kaptak ki Szerk.) Ezzel szemben a portugálok meglepően jól játszottak. Az I. félidő 35. percében esett az első gól Gomes lövéséből, a 44. percben Mourae révén már 2:0-ra vezettek a portugálok. A II. félidő 2. percében Gomes újabb gólja 3:0-ás vezetéshez juttatta a hazai csapatot. Ez az eredmény aztán már nem is változott meg. A szegedi alosztály a tervek szerint március 1-én kezdi a tavaszi idényt. Tavasszal már bajnoki lzérkíídéseket szeretne játszani az Ungvári MOVE. A pár hónapja megalakult ungvári sportegylet már megszervezte labdarúgócszpolatát is és csak arra vár, hogy az MLSZ döntsön a tagfelvétel kérdésében. Az új egylet, amely az UKTv MSC-vel való egyesülés útján jött létre, már ba is nevezett a felső tiszai kerület bajnokságára. A csapat teljesen új felszerelést vett. Edzője is van, Bajza személyében. Az egyiasfilei egyelőre a levente pályán kapott helyet. 30 játékosa van, az UKMSC-től mindössze három játékost vett át. Bajza edző téli torna lenni edzéseket is fog tartani a felvidéki iparpalota Kazinczy utcai guirápadiós nagytermében hetenként kétszer . A labdarúgószakosztály mellett elsősorban az ökölvívó 63 vívó szakosztályt akarja megalapítani az Ungvári MOVE. Az egy ősület anyagiak terén sem áll rosszul, így komoly jövő előtt áll. TOLDI GÉZA A KULAI AFC FŐVÁJOSI KÉPVISELŐJE Új vezetőcéget választott a Kulai AFC a legutóbbi közgyűlésén. Az új tisztikar tagjai* elnök: Gsávossy László, ügyvezető: Szentpétery Kálmán, alók fele: Kása György dr. Pokrárz András, Korsóss István dr. néző: Baló Zoltán, főtitkár: Kovács Dezső, titkár: Tépnies István, főpénztáros: Csávossy László, budapesti képviselője: Toldi Géza. JÁTÉKVEZETŐI TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAMOK AZ ALFÖLDI KERÜLETBEN Január 9-én kezdődik Szegeden a JT alföldi kerületének továbbképző tanfolyama és február 9én végződik. Az előadások hetenként kétszer, kedden és pénteken lesznek az esti órákban. A szegedi tanfolyam mák egyidejűleg Hodruz "vásárhelyen, Makón, Kecskeméten, Kiskunhalason, Zomborban és Szabadkán is lesz továbbképző tanfolyam. Az alföldi kerületi JT megfelelő számújelentkező esetén tanfolyalmot akar rendezni játékvezetőjelöltek számára, de csak olyanoknak a jelentkezését fogadja el a tanfolyamra,, akik futballisták voltak[tZENT A Kis LUKACS ( Lukacstól, a Ferencváros jobbi szélsőjétől újévi üdvözletet kaptunk Váradról — A sérült lábfejem — írja Lukács — már szépen gyógyul. Ha az Isten megsegít, rövidesen leteszem a mankót. Aztán tavasszal én is elkezdek a többiekkel. Remélem és hiszem is, hogy tavasszal jobban fog menni a Ferencvárosnak, mint ahogy ment ősszel... SZÓFIÁBAN JÁTSZIK A BÉCSI LÉGIERŐK LABDARÚGÓCSAPATA A bécsi légierők városfatott kblartí'-ós csapata január 11-án az 7-én Szófiában von'lói c'serepel. Első napon a Slaviával Szófia bajnokcsapatával, a maníva ik nirtoa pedig a vasutas válogatottal játszanak a bécsiek. A bécsi válogat'.'tí a kővell'aríkből fog: állni: Brenner, Bchmann Scota, Zischck, Merkel, Hanreher, Pictsier, Hahnemann, Épp, Rckternaler, Ibírok' Okm is rossz ez a Légierő-csapat....)