Sporthirlap, 1943. július-december (34. évfolyam, 50-101. szám)

1943-09-25 / 74. szám

SZOMBAT, 1943 SZEPTEMBER 25.3 | KIVERI Itt KéiN­TVN A K­AttHI fi VÉREN Váratlanul — mondhatnák szomorú meglepetté­ író — két nagy problémája is akadt a ma­gyar vidéki labdarúgásnak. Az egyik probléma a Szol­noké. A szolnoki csapat, amely az NB I-be való bekerülése óta mindig nagyszerűen szerepelt az élvonalban, sőt nem egyszer még a bajnoki címre is komoly eséllyel pályázott , amely a ma­gyar válogatottnak olyan ra­gyogó játékosokat szállított, mint Kispéter, Szűcs, Szántó és Kolláth, most nagy bajban van. Horribile dictu — jórészt a szol­noki társadalom közömbössége miatt kénytelen a bajnokságtól való visszalépés gondolatával foglalkozni, de­­a jobbik esetben is kénytelen arra gondolni, hogy a mérkőzéseit más városban játssza le. Vajjon mi lehet az oka, hogy a Szolnoknak nincs megfelelő számú közönsége. A másik probléma Diós­győré. Három mérkőzést játszott a diósgyőri gárda és eddig még egy pontot sem szerzett. Diós­győrött nincs baj a közönséggel — legalább is egyelőre —, hiszen Budapest után Diósgyőr (és Miskolc) szállítja a legnagyobb tömegeket az NB I-mérkőzések­­re. A csapat azonban, amely a múltban — a tavalyi évet nem számítva —­ olyan remekül sze­repelt, most csak esetük­ botlik. Csapkay távozása óta sem Wetzer, sem Tomecskó nem tudta rendbe szedni a DiMAVAG szénáját — legalábbis egyelőre. Mi a baj hát Diósgyőrött ! Erre a két kérdésre próbá­lunk felelet adni az alábbiakban. Szolnoki közönség — hol vagy? Nincs szükséged NB I-csapatra? Tatabánya: 4000 néző! Győr: 3000 néző! Kassa: 3000 nőizős Kaposvár: 2000 néző! Marosvásárhely: 2000 néző! és végül: Szolnok 300 néző! Pedig néhány évvel ezelőtt nem volt ritkaság a szolnoki pályán 4— 5000 néző! Akkor megmozdult Szolnok környéke is. Gyalog, kocsin, autón, vonaton csak úgy özönlött a közönség a szolnokiak pályája felé. Várjon mostanában miért nincs így? Soók­y Imre, a Szolnok ügyvezető­je nem nagyon érti a közönség tá­volmaradását. — Tavaly átlagosan 2000 néző nézte végig NB I-mérkőzéseinket. •— mondja. — Volt természetesen nagyobb közönségünk is, de voltak bizony mérkőzések, amelyeken még ennyien sem voltak. Ez bizony igen kevés az NB I-ben. Sajnos, az idén még ez az alacsony szám is csökkent, pedig idehaa két nagy mérkőzést is játszottunk: A NAO és a Csepel ellen. Nem találok magyarázatot erre a nézőszám csökkenésre. Az ügyvezető gondolkozik és to­vább beszél: — Talán a közlekedési ne­hézségekben kell az egyik okot keresnünk. Ma igen körülmé­nyes és kényelmetlen akármilyen­­kis távolságról eljönni Szolnokra és ez igen sok nézőt visszatart a kör­nyékről. — Nem gondolja, Elnök úr, hogy valami más oka is lehet a részvét­lenségnek — vetjük ellen — hiszen az igazi szurkoló előtt nincs ilyen akadály. — Vagy talán nem tetszik a kö­zönségnek, hogy kénytelenek vol­tunk felemelni a helyára­kat. Ez azonban szükséges­ volt. Mindennek erősen felment az ára, amellett Szolnokon még mindig vi­galom a sport! A megnövekedett kiadásokat nem tudjuk másképpen fedezni, csak úgy, ha felemeljük a hely­árakat. — Sokan távolmaradtak — foly­tatja Soóky Imre — azzal az indo­kolással, hogy nem erősít­et­­tük meg a csapatot. Ez azon­ban korántsem egyszerű dolog ná­lunk. Mi is próbáltunk elsővonalbeli játékosokat szerezni, de ilyet a nyá­ron csakis hivatásosként kaphattuk volna meg. Ezt mi, mint amatőr­­csapat, nem tehettük meg. Kény­telenek voltunk tehát elsősorban a saját nevelésű játékosainkra építeni. Reméljük, hogy bennük nem is fo­gnak csalódni. A távolmaradt, szur­kolók azt mondják, hogy az erősí­tés elmaradása miatt a Szolnok sorsa meg van pecsételve. Ezt taga­dom. Ez nem lehet az elmaradás oka, hiszen akkor miért volt alig 2000 néző a NAC ellen, amelyik pedig az első bajnoki mérkőzésünk volt, tehát akkor még nem tudhat­ták, hogy milyen a csapat. A magam részéről mindenesetre bízom, hogy a közönségünk visszatér és akkor is­mét nem lesz meg Szolnoknak az a kétes értékű dicsősége, hogy a leg­kevesebb néző látogatja a mérkő­zéseit. Az ügyvezető után Mészáros Fe­renc intézőhöz fordulunk. Mészáros Ferenc másban látja a hibát: — Az a baj, hogy elkényez­tettük a közönséget, __ mondja. A csapat évek óta együtt van és igen sokszor látott tőle a szolnoki közönség szép és jó játékot. Most kétségtelenül hullámvölgyben vagyunk és a mi közöségünk hálát­lan. Elfelejti, hogy a játékos nem gép és elfele­jti, hogy ugyanazok a játékosok, akiket most szidnak, mennyi örömet szereztek nekik. — Azt is mondják, hogy s­ok az öreg a csapatban. Főleg Koromot és Kolláthot tartják öreg­nek. Ezt nem ismerem el. Korom 29, Kolláth pedig 28 éves! Ebben a kor­ban még nem öreg egy játékos, legfeljebb rosszabb formában van, ez azonban nem a korától függ, hiszen lehet egy 20 éves játékos is rossz formában. A játékosokat is nagyon bántja a közönség viselkedése, de ők biza­kodnak. — Elmaradtak a nézők, mert rossz formában vagyunk — mondja Szántó Jóska. — Pedig a közönség biztatására ilyenkor van a legnagyobb szükség. Úgy érzem azonban, hogy a csapat állandóan ja­vul és remélem, hogy a jó játék vissza fogja hozni a közönséget is! A szurkolókról van szó, halljuk tehát a szurkolókat is. Zsemlye József, a Szolnok régi játékosa így beszél: — Csak a rossz formának tudom tulajdonítani, hogy sok­ szur­kolótársam elmaradt a mérkőzések­ről. Én azonban kitartok a csapat mellett jóban és rosszban, mert hi­szem, hogy a föllendülés rövidesen megkezdődik. Van azonban olyan szurkoló is, akit nem kötnek játékosemlékek a csapathoz. Romhányi Imre, a szolnokiak egyik leglelkesebb szurkolója el­mondja, hogy a közönségnek is van­nak sérelmei. — Egyetlen szurkoló sem marad el szívesen kedvenc csapatának a mérkőzéseiről. A vezetőség azonban nem éppen megfelelően járt el ve­lünk, szurkolókkal szemben. A legfájóbb sebünk az, hogy ta­valy a vezetőség a Ferencváros elleni mérkőzést Budapesten ren­dezte meg. A pálya füvesítésére hivatkoztak! Aki csak egy kicsit ismeri a vidéki szurkolót, az tudja, hogy csapatá­nak tudását legszívesebben a Fradié­­val hasonlítja össze. Ezt nehezen fe­lejtjük el. És mi történt volna, ha most a Kispest elleni barátságos mérkőzést a bérletesek az­­elmaradt Fradi-mérkőzés ellenszolgáltatása fe­jében ingyen nézhették volna végig ! Ettől függetlenül mm tartottam jó ötletnek, hogy olyan csapatot hoztak le barátságos mérkőzésre, amelyet az NB küzdelmei során amúgyis lát­hatunk. Végül hallgassuk meg azt a bizo­nyos szurkolót, aki azelőtt kint volt minden mérkőzésen, most pedig el­maradt. .Kálmán István ilyen régi szurkoló. Azelőtt szívvel, lélekkel szurkolt a Szolnok mérkőzésein, az idén azon­ban még nem látták a pályán. —S sohasem felejtem el a vezető­ségnek, hogy tavaly a Ferencváros elleni mérkőzést elvitte Szolnokról és Budapesten rendezte meg. A szur­kolókkal sok mindent meg lehet csi­nálni, de nem mindent. A szurkolók tartják fenn a csapatot, ezért viszont megkövetelhetik, hogy a pénzükért megfelelő ,,kiszolgálást“ kapjanak. Mivel azonban ezt nem kaptuk meg, nem megyünk ki a mérkőzésig. Re­méljük azonban, hogy a vezetőség a jövőben jobb felfogást fog vallani s akkor szent lesz a béke. Úgy látszik, a Ferencváros elleni mérkőzés elvitele fáj a szolnoki szurkolóknak a legjobban. Nem lehetne számukra kiengesz­telésül valami hírverő mérkőzést rendezni, akár belépőjegy nélkül? Akkor bizonyosan ismét kimenne a pályára 4—5000 néző. És az a szurkoló, aki egyszer is­mét megkóstolta a szurkolást, nem fog elmaradni akkor sem, amikor a belépőjegyét meg kell váltania! Min­dent meg­ kell tennie a szolnoki ve­zetőségnek, hogy közönségét vissza­szerezze, mert a szurkolók és a ve­zetőség harcából csak a csapat ke­rülhet ki vesztesként. Ezt pedig nem akarhatja a szolnoki vezetőség! Istti-pálya swiwon Szeptember 26-án, vasárnap délután 4 órakor Szálnak !!— Újvidéki AC Nemzeti Bajnoki mérkőzés * A kis Tagányi nagy gondja: hogyan győzheti le a MáVAG a Kaposvári Rákóczit? Beszélgetés egy NB II-játékossal Tagányi Árpádot, a Törekvés és a Gamma volt fedezetét nagyon so­kan ismerik. Nemcsak kitűnő játé­kos most is (mindössze 24 éves), hanem emellett igen rokonszenves, szerény fiú is. Csapatában, a MÁVAG-ban hétről hétre nagysze­rűen játszik s a MÁVAG eddigi győzelmeinek majdnem mindig fö­­ldrészese volt. Tagányi most kérdésünkre arról beszél, hogy mi is hát a különbség az NB I és az NB II között. — Általában — mondja — termé­szetesen nem tudnak úgy futballoz­ni az NB I-ben, mint az NB I-ben, de az biztos, hogy itt a mérkőzések irama sokkal nagyobb és a játék is sokkal keményebb. Bizonyos te­kintetben tehát az NB II még az NB I-nél is nehezebb. Főleg a mi csoportunkban, a Nyugati csoport­ban. Olyan tülekedés folyik itt a bajnoki címért, hogy emellett még az NB I is elbújhat. Legalább nyolc­­tíz csapat küzd egyenlő eséllyel a bajnoki címért. Lelkesen beszél a MAVAG-ról, a játékostársairól és Csapkay mester­ről, az edzőjükről. Azt mondja, nagyszerű a gárda most a MÁVAG- ban. Sztancsik, azaz Szatmári már közel jár a 34-hez, mégis jobban bírja a mérkőzések iramát, mint sok 20 éves játékos. Kisuczki, a másik összekötő talán valamivel keveseb­bet vállal magára, de a labdái ara­nyat érinek. Gáspár nagyszerű for­mában véd mérkőzésről mérkőzésre. — Szinte csodálatos, hogy milyen jó a fiuk erőnléte — magyarázza. — Ez pedig elsősorban Csapkay Kari bácsi érdeme, aki — ha szük­séges — külön is foglalkozik az egyes játékosokkal. Igaz, nincs is nehéz dolga, mert a legtöbb játékos külön edzésadagokat is vesz, ha úgy érzi, hogy arra szüksége van. Ha például látja, hogy valakinek a labdakezelésével van baj, órák hosz­­szat képes vele külön is foglalkozni, így aztán érthető, hogy az össz­hanggal és a szellemmel sincs sem­mi baj a MAVAG-ban. A Kaposvári Rákóczi elleni mér­kőzésre terelődik a szó, a MAVAG— KRAC mérkőzés mindenképpen rangadónak számít a Nyugati cso­portban, hiszen a KRAC a máso­dik, a MÁVAG pedig a negyedik helyen áll pillanatnyilag a bajnoki táblázaton. — Nagyon nagy ellenfél lesz a KRAC — mondja gondterhelt arccal. —• Avar Ricsi ugyancsak pompás gárdát hozott össze Kaposvárott, ők még veretlenek s teljes erővel rá­mennek a bajnokságra. Ebben a baj­nokságban azonban mi is komoly szerepet akarunk játszani s éppen ezért, az itthoni mérkőzéseinken nem szabad pontot leadnunk. Ha teljes csapattal tudunk felállni, vélemé­nyem szerint legyőzhetjük a KRAC-ot. Különösen akkor, ha so­kat játszunk a szélsőinkre. Nagy III is, v. Mészáros is jó formában van, megfelelő labdákkal ők kettőn meg­nyerhetik a mérkőzést. Amikor búcsúzóul megkérdezzük, hogy nem lenne-e jobb az NB I-ben játszani, mosolyogva így felel: — Ez csak azért lenne talán jobb, mert­ ott jobban szem előtt vannak a játékosok. No, nem baj... Ha Isten segít, játszhatunk mi még az NB I- ben is... r Sport hírlap) TOMECSKÓ EDZŐ: — A rossz szereplés oka: nincs elegendő játékosunk És most hallgassuk meg, hogyan magyarázza Tomecskó, a DiMAVAG új edzője a csapat gyenge szereplé­sét. Tomecskónak nem is mi tettük fel az alábbi kérdéseket, néhány ismerőse tette fel azokat neki a labdarúgóházban. — Mondd, Tomi — kérdezte Plei­­ner, a Z. Danuvia intézője — nála­tok mi a baj? Nem akarnak a fiúk játszani ? — Dehogyis nem akarnak! Ki mondta ezt? Egyszerűen nem tud­nak, mert tele vagyunk sérültekkel. — És miért nem dobtok be tarta­lékokat? — Nagyon jó tréfa. Azért, mert nincs megfelelő tartalékunk. Az a legfőbb baj, hogy nincs kellő számú játékosunk és így kénytelen vagyok a sérülte­ket bedobni a csapatba, hogy ki­hozzak a pályára 11 embert. Füzért például akkor is be kell tennem a csapatba, ha tudom, hogy csak a féllábát tudja használni. — No és miért nincs játékosotok? — Mert egy-két kiváló játékosun­kat, mint Kassait és Penderít, el kellett engednünk, új játékosok megszerzésére pedig későn gondol­tak. Akkor, amikor már nem lehe­tett villámmal igazolni. Itt van pél­dául Vinyer, ez a k­iváló perecesi hátvéd, aki már nálunk dolgozik, de nem játszathatom, mert a Pe­reces nem adta ki idejében. Volna ott egy sereg jó játékos, olyan 27— 28 évesek, ezek azon­ban már régeb­ben abbahagyták a­­ labdarúgást. Itt van például Kalotai. Ragyogó já­tékos. Amikor azonban azt mond­tam neki, hogy szálljon újra be, akkor így válaszolt: ,,jaj, Tomi bá­csi, hagyjon engem! Engem már nyugdíjba tettek, mint labdarúgót, ne akarjon most megint előránci­gálni.­­ Én azonban mégis előrán­­cigálom őket. Csakhogy az ilyen játékost nem könnyű formába hoz-­ ni. Kell ehhez 3—1 hónap. — No és új játékos nem kell? — Az is kell. Lesz is. December­ben újra szabad lesz a villámigazo­lás. Akkor nézzék majd meg, kiket hozok a csapatba. Ha decemberig megszerez a csapat 12 pontot, akkor­­nem félek a tavasztól. • — Azt mondják, hogy a csapat­­szellemmel­ is bajok vannak. — Mesebeszéd. Lehet baj a csa­patszellemmel ott, ahol én vagyok. — És a vezetőség? — Ott sincs semmi baj. Ismétlem, csak az kell, hogy a játékosgárdát felfrissítsük, megerősítsük és akkor újra a régi szerepet fogja játszani a DiMAVAG az NB I-ben. Figyel­jék majd meg a DiMAVAG tavaszi szereplését! ■ A Kolozsvári MÁV Dobay edző veze­tésével szorgalmasan készül a KVSC el­leni mérkőzésre. Több helyen változás várható az összeállításban. AZ ÚJVIDÉK csütörtökön kétkapus edzést tartott, amelyen Platz edző minden szám­ba jövő játékost kipróbált. Veiker újra közép­­csatár volt, Mézes pedig jobbszélső, így sokkal jobban ment a csatársornak, amely 6 gólt lőtt a második csapatnak. Az UAC szombaton hajnalban elutazott Szolnokra. — Nehéz mérkőzésünk lesz — mondta Szuszedsz­ky elnök — örülné­nk, ha egy pontot sikerülne hazavinni. A SÁTORALJAÚJHELYI MÁV­AC­KAN örülnek a csapi győzelemnek. A vezető­ség a csatársor átszervezésében látja a siker titkát. A Gergely—Mester—Tiszolczi belső hármas kitűnően játszott s az új csatársor hat gólt rúgott, többet, mint az eddigi mérkőzéseken együttvéve. Az örö­met csak Lesnyik sérülés© rontja. Remé­lik, hogy az Aknaszlatinai BTE elleni rangadón már ismét játszhat. A csapa­tot csak szombaton állítják össze. A Hungária szerdai edzésén erősen ké­szülődött a SzAC­ elleni összecsapásra, mely a mostani bajnoki táblázat szerint rang­adónak számít. A sérülteket valószí­nűleg ifjúsági játékosok helyettesítik. A Kispesti AC az ifi Barossal és Váraljaival erősíti csapatát. Monorop a balszerencsére panaszkodnak a Kispesti AC elleni mérkőzéssel kapcso­latban. A vezetőség szerint legalább olyan jól játszottak, mint a kispestiek, de a csatársoruknak jóformán semmi sem si­került. A HOSC elleni így áll fel a csa­pat. Pólók — Moty­ovszky, Bánkaid — Havas, Szép, Szabó II — Szabó I, Má­­csay, Nagy, Ottró III, Darázsi. Az Újvidéki AC II. a Bácska ellen így áll fel: Baki — Majtány, Rumann — Ko­­toba, Lukanich II, Kuruc — Berkovics, Markos, Szl­uha, Lukanich I. Szerencsés. A Tatabányai SC vasárnapi összeállí­tása: Marosvári — Trifákon, Drexler — Szabó, Széles, Kis® — Magvasi, Székely, Smudla, Pallag, Jancsák. A Sátoraljaújhelyi MÁV SAC az Akasszletina elleni rangadóra így áll fel: Lesnyik — Ujj, Tiszolczi I — Goffa, Szervicki, Horgonyi — Moldo­­vány, Gergely, Mester, Tiszolczi II, Csabai. - v 4 bajnokság állása NB III osztály Dunántúli csoport 1-2. Budafoki MTE 4 3 1 — 16:­­ 7 1­2. Soroksári AC 4 3 1 — 10: 5 7 3. Budafoki LE 4 21 10: 5 5 4. FTC­­ 3 2 1 — 11: 8 5 5. UTE 4 2 11 9:8 5 6. II. ker. SC 4 2 11 10:13 5 7. WMTK 3 2 — 1 9: 5 4 8. Postás 4 1 1­2 13: 9­5 9. HaSC 4 112 10:12 3 19. Komáromi FC 4 112 10:13 3 8. EMERGÉ 4 112 7:10 3 12. Soproni FAC 4 1—3 12:14 2 13. Gamma SzSF. 4 1 — 3 6:34 2 14. Soproni SSE 4----------4 8:16 — * Budapesti kerület I. osztály Keleti csoport: 1. MÁVAG 4 3 1 — 13: 6 7 2. Polgári Sarf. SE 4 3 1 — 9: 4 7 3. Törekvés 3 3 ------- 23: 6 6 4. GASE .13—1 16:13 6 5. 7. Danuvia T­v 3 2 1 — 7:55 6. FVSK 3 2 — 1 9: 7 4 7. SzFC 4 112 5:12 3 8. KSSE 3 1 — 2 4: 5 3 9. BTC 3 1—2 8:11 2 10. SzNSE 4 1—1­ 3:16 2 11. SzRTC 4—13 7:12 1 12. BSzKRT 3—1­2 3: 8 1 13. Hálókocsi 4----------4 6:10 2 A WMTK-ban a jobbszélső kiléte bi­zonytalan, mert Faszokra Nagyváradon van szüksége a bajnokcsapatnak. Ha v. Surányi sérülése valaspernyire rendbe­­jönne, őt tennék a jobbszélre. Az MPSE-ben vasárnap már számítanak Szabó és Max játékára is a Fór. Tö­rekvés elleni mérkőzésen. BSzFCIRT-pálya Sport-n Szeptember 26-án, vasárnap délután fél 5 órakor I­zit-Ciepest Nemzeti Bajnoki mérkőzés előtte fél 3 órakor BSzKRTfI SzFC I­I. amatőrbajnok­ mérkőzés

Next