Sporthirlap, 1943. július-december (34. évfolyam, 50-101. szám)

1943-10-06 / 77. szám

. A DVSC NYERT! Zilahi 21) Hogyan született meg a DVSC nagy sikere? Debreceni hangok a csapatról, a fiatalítás­ról és a hibákról — Mi van a Csepellel? Erre sem sokan számítottak Deb­recenben! Debrecen NB I-újonc csa­pata, a DVSC meglepő biztosan fej­tette kétvállra nagy ellenfelét, a Csepelt, a kétszeres bajnokcsapatot. VALAMIT A MÉRKŐZÉSRŐL A mérkőzés lefolyáát, a csapatok és játékosok teljesítményét már is­merik az olvasók. Most még néhány dolgot el kell mondanunk a nagy meglepetéssel végződött találkozóval kapcsolatban. A DVSC az első perctől kezdve kezében tartotta a játék irányítását. Szinte az volt a néző érzése, hogy a DVSC a kétszeres bajnokcsapat s a­ Csepel az újonc. A DVSC az első félidőben valósággal lerohanta a cse­pelieket, sőt, némi szerencsével a második félidő első felében még növelhette volna góljai számát. FIATALOKÉ A JÖVŐ! A DVSC nagy sikerének főrésze­­sei kétségtelenül a legfiatalabb já­tékosok voltak. Az első hat játékos sorrendje — véleményünk szerint — a következő: 1. Nagy II, 2. B. Nagy, 3. Zilahi, 4. Tisza, 5. Mester, 6. Szilágyi. Ezek közül a játékosok közül Nagy II, B. Nagy és Zilahi 21 éves, Szi­lágyi 19, Tisza 22, Mester pedig 29. Érdemes megjegyezni a többi játé­kos életkorát is. íme: Nagy I 20, Csókái 23, Oross 28, Szabó 28, Sid­­lik 29. A DVSC játékosai tehát átlag­ban 27,5 évesek. A védelemben Csókai már öre­gebbnek számít, főleg nagy rutinja révén, a csatársorban pedig Mester jelenti az észt, a mozgató erőt. Kö­rülbelül ugyanaz­­ a debreceni csa­társorban, mint Zsengellér az Új­pestben, vagy Tihanyi az SzVSE- ben. A DVSC vezetősége szerencsés kézzel nyúlt hozzá a fiatalítás kér­déséhez. Amint azt nekünk Kántor Ferenc főtitkár mondta, nemsokára további fiatalítás várható. " Néhány egészen komoly ké­pességű fiatal játékosunk van még a fentieken kívül, így például a 11 éves Komlóssy a csatársor jobb­szélén, aztán Szabó II jobbfedezet­ben, hogy csak a legjobbakat említ­hogy a csapat ragyogóan szerepel­jen. A játékosokat igen jól fizetik, olyan bánásmódban van részük, amilyent egyetlen más egyesületben sem lehet látni, a vezetők szinte a gondolatukat is ellesik. (Bernáth Ferenc főtitkár például szombaton este félórát képes volt gyalogolni Debrecenben, hogy egy jó cukrász­dából finom süteményeket vigyen haza a vacsorához.) Pályájukhoz, klubházukhoz hasonló nincs Ma­gyarországon. Mi kell még tulajdon­képpen a jó játékhoz? Edzőjük, Jávor Pál igazán érti a mestersé­gét, tud a fiuk nyelvén beszélni és mégis... Úgy látszik, igaza van annak a csepeli szurkolónak, aki hazafelé jövet keserűen megjegyezte: — Szerintem az a hiba, hogy túl­ságosan is jól bánnak a fiukkal. No meg aztán az, hogy egyesek egé­szen öregurasan mozognak a mér­kőzéseken még a fiatalabb korosz­tályokból is... SZÉKELY ÁRPÁD MEGSZÓLAL A mérkőzés után a DVSC vezető­sége a pompás klubhelyiségben va­csorán látta vendégül a csapatokat. A vacsorán mondta Székely Árpád játékvezető, aki kifogástalanul, mintaszerűen vezette a mérkőzést: KV-* * — Nagyon, nagyon felkészültem erre a mérkőzésre. Tudtam, hogy ha ma nem megy a játékvezetés, örök­re búcsút mondhatok a játékvezetői sípnak. Márpedig én imádom a labdarúgást , arra gondoltam­: né­hányszor már bebizonyítottam, hogy nem vagyok rossz játékvezető. Rossz napja minden játékvezetőnek lehet, de ez független attól, hogy érti-e a játékvezetés minden csinját-binját, avagy sem. Székely Árpádnak különben a cse­peli vezetők is gratuláltak nagy­szerű teljesítmnyéhez. "Nemcsak ő, Berdó László­ partjelző is megérdemli a legnagyobb dicséretet, hiszen a mérkőzés izzó légkörben zajlott le, elég kemény is volt, úgyhogy nem­csak a játékszezetőt, hanem a part­jelzőket is komoly feladat elé állí­totta. Külön érdeme Székelynek, hogy a kemény, férfias játékot meg­engedte. A játékosok — főleg a debreceniek — ezt ki is használták a szabályok keretén belül. Az est legnagyobb sikerét külön­ben Génessy Sándor műhelyfőnök, a DVSC elnöke aratta a társaság­ban, amikor asztalától felállva, há­romszoros „éljen“-t vezényelt a Cse­pel játékosaira és vezetőire, Szűcs László. „ÁRPÁD" ping-pong labda C. Magyar Asztali Tenisz Szövetség által elfogadott hivatalos verseny­labda KAPHATÓ minden sportüzletben •Á­ 2 SporthirlapSZERDA, 1943 OKTÓBER 6. Újra pattogott a labda a Margitsziget vén fái alatt OSZTÁLYOZÓ KÖNYVÜNK - - - - * Nagyszerű csapattelje­sítményt (19) nyújtott az Újpest az ötödik fordulóban Tizenhárom játékos játszott 7-esre Ki volt a mezőny legjobbja a nyolc mérkőzésen ? (Nem szokás a sporthírlapban első személyben írni, mert olyankor mindig, túlságosan erősen előtérbe kerül az ,,én”. E cikk írója most ki­v­ét­elesen így írta meg az alábbi apróságot. Bocsánatot kér érte.) Tizenegyéves voltam és a MAC miatt elvesztettem az állásomat. Nem volt fényes állás. Teniszlab­dát szed­tem a Felső Margitszigeten. Egy hűvösbe haj­ló októberi délután is a „munkahelyemre” igyekeztem. A margitszigeti öreg lelátóról furcsa, tüzes indián csatakiáltás hallatszott: — Em! — A! — Cééé! MAC­­MAC-MAC! Dir-durr-bélen! Kíváncsian t­ekintettem a ritkuló bokrok között a lelátó felé. Végtele­nül tetszett tizenegyéves fülemnek a csatakiál­tás. Ez nem is csoda. Akko­riban olvastam a „Vadölő”-t és a ,,Borharisnyá”-t. Mindenáron látni akartam, hogy mi történik a bokrok mögött. Hamarosan találtam is egy olyan helyet, ahonnan be lehetett látni a pályára. Ott volt ez a hely az északi kanyarban, a szép épület, a mostani klubház közelében. A pályán a MAC—III. ker. TVE helyosztó mérkőzés folyt. A MAC csillaga akkor már halványabban volt, de még Fehér itt védett és Ja­ncsár—Szaffka volt a hátvédpár ... Végignéztem a mérkőzést. Nem mentem labdát szedni. Ezért bocsá­tottak el. A helyosztót a MAC nyerte 5:1-re. Ettől kezdve mindig ott áll­tam az északi kanyarban, a potya­­nézőik „fenntartott” helyén. Nem ker­getett el bennünket soha senki. Főleg ezért szerettem meg a MAC-ot... * Ennek már több, mint húsz éve. Most ballagok a Szig­etre, hogy tanúja legyek a MAC feltámadásának. Mi­kor kiérek, éppen akkor meszelik a pályát. Előttem egy tartalékos fő­hadnagy sétál a feleségével. A pálya déli végén megállnak, — hálod, itt állott a régi klub­­házunk ... — magyaráz a főhadnagy a feleségének. A MAC öltözőjében korán gyüle­keznek a „játékosok". Szaffka Zol­tán az első, ő is tartalékos főhad­nagy. A köpcös szertáros örömmel fogadja: — Isten hozta Szaffka úr! Ugye nem ismer meg!? Pedig már én ,,akkor" is a MAC-ban voltam. Igaz, hogy csak segédszertáros. Nem so­kat változott Szaffk­a úr. Most Fehér és Böhm nyit be bá­tortalanul. Utána kevés beszéd, hosszú kézszorítás, ölelkezés. Leül­nek a padra. Nem mondják, de lát­szik, hogy gondolatban megindultak vissza a múltba. Fehér kezd beszél­ni: — Együtt van már a védelem, ha tartalékos is. (Böhm Jancsár tarta­lékja volt akkoriban.) Nem tudjátok, Jancsár Jenő tud erről a dologról? A belépő Tamási, aki egyben az intéző is, válaszol: — Sajnos szegény Jenő nem játszhat. Kímélnie kell az egészsé­gét. Fodor is csak egy félidőt vál­lalt. — Fodor még ezelőtt sem igen birt többet... — jegyzik meg. Csendes mosoly. Most trombita szó hallatszik a folyosón. . — Ez csak Lator Géza lehet. • — állapítják meg. Nyílik az ajtó és valóban Lator Géza dr lép be. Élethűen és vidá­man, mint mindig, utánozza a trom­bitaszót és tovább fújja a MAC- indulót. A többiek is átveszik. Zeng a dal. Biztos, hogy ebben a percben 1943 elmenekült és néhány pilla­natra 1913 foglalja el az öltözőt... Majd ismét beszélgetni kezdenek: — Te, Géza, hány éves a leá­nyod! —­ kérdezi Böhm. — Tizenkettő. — Az én fiam meg most készül az érettségire, össze kellene hoz­nunk a fiatalokat... Rácz úr csodálkozva kérdezi: — „Fiúk"­, hát csakugyan játszani fogunk?* Míg beöltöznek, beszéd közben megemlékeznek mindenkiről, akinek valaha is köze volt a MAC-hoz. Bodnár Sanyit sokan sajnálják, hogy nem játszhat. Mielőtt a pályá­ra vonulnak, többen is megkérdezik Tamást: — És komolyan feltámasztjuk a MAC-ot? — Fél bizony, már meg is kezd­tük a szervezés munkáját. — No, akkor én is küldöm a fia­mat edzeni... *■ Egyelőre még nincs sok szurkoló a lelátón. Feleségek, gyerekek és né­hány őszülőhajú ember. Amikor a mérkőzés előtt a MAC elzengi a régi csatakiáltást, néhány őszhajú szur­koló egy könnycseppen keresztül nézi a kék-sárga „fiúkat”. A MAC így áll fel: Fehér — Szaffka, Böhm — Varga, Rácz dr, Gesztesi — Rácz (Rauch) Győző, Lator dr., Maróti, Tamási, Fodor. Az ellenfél a Futura: Budai — Horváth, Tóth — Budai Z., Kiss, Kuti Sztankó, Szalay dr., Kelemen, Kónya, Nagy. És megkezdődött a mérkőzés. A játék sok örömet szerzett volna a humoristának. Én ha humorista len­nék, akkor sem írnám meg, hogy hány lyukat rúgtak, hányan fejeltek a labda mellé, ki csuklott össze már a tizedik percben és kit verne meg vágtafutásban egy réti csiga, mert ezt a mérkőzést nem a humoristának Újabban csaknem mindig ezzel kell kezdenünk osztályozókönyvünk bevezeté­sét: ,,Amo, ez a forduló is alapos megle­petéseket hozott fel Mi csak a Csepel deb­receni vereségét és a Kolozsvári AC nagygólarányú győzelmét tartjuk igazán nagy meglepetésnek. Az Újpest és a Kis­pest győzelme várható volt (ahogyan ezt szombati számunkban megjósoltuk — a Kispest-mérkőzésre pontosan 4:3-at tip­peltünk). Ebben a fordulóban is láttunk jó egyéni és csapatteljesítményeket. Az utóbbiak élén az Újpest teljesítménye áll. Nem sokkal marad el mögötte a MAC és a Kispest eredménye sem. Ezúttal a kö­vetkezők játszottak 1-esre: Bíró, Balogh­­, Zsengellér, Ónody T, Szegedi, Tóth III, Nagy , DVSC, Csá­kány, Akna,völgyi, Horváth K., Kispéter, Csizmadia és Egresi. összesen tehát 1,1 játékos közülük Zsengellér, Balogh­­ és Szegedi az első fordulóban is 1-eet ér­demelt. Osztályozókönyvünkbe különben mos­tantól kezdve újítást vezetünk be. Ez­után minden mérkőzés végén megtalálta az olvasó annak a játékosnak a nevét is, aki azon a meccsen a mezőny legjobbjá­nak bizonyult. A heti osztályzatok a következők: KISPEST—FERENCVÁROS 22:27 (Kispest. Eredmény: 3:3 (3:1). Gól­szerző: Egresi, Radics, Mészáros 11-esből, Sárosi III, Egresi 11-esből, Sárosi III, Sárosi III.) Kispest: Boz­sik 2, Olajkár I 2, Csizmadia 1, Zalai 2, Pünkösdi 3, Ujhegyi 2, Egresi 1, Nemes 3, Mé­száros 2, Radics 2, Noni 2 : 22. Ferencváros: Csikós 2, Tátrai 3, Polgár 3, Rudas 2, Sárosi III 2, Lá­zár 3, Lukács 2, Sárosi dr 2, Onódy II 3, Kiss 3, Finta 2 : 27. A mezőny lejobbja: Csizmadia. ÚJPEST—NAGYVÁRADI AC 13:22 (Megyeri­ út, Eredmény: 2:1 (0:0). Gólzerző: Penderi, Szusza, Sárvári.­ Újpest: Tihanyi 2, Balogh II 2, Bíró 1, Balogh I 1, Rózsa 2, Szép­hegyi 2, Pozsonyi 2, Szusza 2, Várnai 2, Zsengellér 1, Penderi 2 . 19. NAC: Vécsey 2, Mészáros 2, Onódy I 1, Szegedi 1, Juhász 2, De­­ményi 2, Kovács II 4 (megsérült és kiállt, különben 2-esre játszott), Barna 2, Sárvári 3, Bodola 2, Tóth III 1 : 22. A mezőny legjobbja: Szegedi. DEBRECENI VSC—CSEPEL 24:31 (Debrecen. Eredmény: 3:2 (3:0). Gólszerző: Tisza, Szalay (öngól), Sidlik, Dudás, Dudás.­ DVSC Nagy I 3, Csókás 2, B. Nagy 2, Orosz 3, Nagy­ II 1, Zilahi 2, Szabó 3, Tisza 2, Sidlik 2, Mester 2, Szilágyi 2 : 24. Csepel: Szekeres 2, Olajkár II 2, Szalay 3, Kapta 2, Gere 2, Rákosi 4, Fuszek 3, Marosvári 4, Szabadkai 4, Dudás 3, Pintér 2 : 31. A mezőny legjobbja: Nagy II. ELEKTROMOS—SALETC 30:30 (Latorca­ utca. Eredmény: 2:2 (1:1). Gólszerző: Marosi, Csuberda 11-esből, Vincze, Dobos.) Elektromos: Bakon 2, Kállai 2, Kapocsi 3, Pázmándy 2, Gajdos 3, Buzási 3, Toros 2, Börzsei 3, Ma­rosi 2, v. Hidegkúti 4, Dobos 4 , 30. Sal BTC: Nádasdi 2, Simonyi 2, Kiss 4, Szabó 3, Debreczeni 2, Bog­nár 3, Kovács 4, Csuberda 2, Vincze 2, Laczkó 2, Puskás 4 — 30. A mezőny legjobbja: Marosi. KOLOZSVÁRI AC—SZEGEDI VSE 26:29 (Kolozsvár. Eredmény: 5:1 (2:0). Gólszerző: Beke 11-esből, Radnai, Koppány, Borbély (öngól), Beke, Váczi.­ KAC: Márki 2, Szaniszló 2, Vess 2, Páll 3, Szántai 3, Csákány 1, Radnai 2, Kovács IV 3, Váczi 3, Beke 3, Tolnai 2 : 26. SzVSE: Papp 3, Páli 2, Lajtos 2, Pakó 3, Kolozsi 2, Borbély II 3, Fá­bián 2, Pétervári 3, Koppány 2, Fás­kerti 1, Bundik 3­6: 29. A mezőny legjobbja: Csákány. ÚJVIDÉKI AC—VASAS 26:26 (Újvidék. Eredmény: 0:0.) UAC: Krimcsók 2, Rab 2, Avar 2, Takács 3,­­Máriás 2, Zsoldos 3, Mézes 3, Pálfy 2, Welker 2, Hatvani 3, Sörös 2­­ 26. Vasas: Aknavölgyi 1, Nádas 2, Aradi 2, Szentandrási 3, Nagy II 2, S­PORT ÉRMÉT JELVÉNYT Részit Morzsányi J. fegys­it Szomolányi 2, Németh 3, Kovács 3, Jenőfi 3, Nagy I 3, Junász 2 26. A mezőny legjobbja: Aknavölgyi. GAMMA—SZOLNOK 30.28 (Hungária-út. Eredmény: 1:0 (1:0). Gólszerző: Patkoló 1) Gahíria: Tóth I 2, Híres 2, Kónya 2, Horváth 1, Szabó 2, Kemény 3, Kincses 3, Hrováth II 4, Mike 4, Liszkay 2, Patkoló 5 (kiállítot­ták) . 30. Szolnok: Horváth 3, Csabai 2, Kispéter 1, Selmeczi 3, La­borcz 2, Fazekas 2, Szántó 4, Kolláth 2, Sárkány 4, Nagy 3, Korom 2 : 28. A mezőny legjobbja: Kispéter. DIMAVAG A BSZKRT 28:30 (Diósgyőr. Eredmény: 2:2 (1:2). Gólszerző: Tánczos, Füzér Szabó III, Füzér.)­­DIMAVAG: Károlyi 3, Sós 3, Fel­földi 2, Barta 3, v. Bohus 3, Rá­kóczi 2, v.Suhai 2, Prihelszky 3, Füzér 2, Ijjász 3, Turbók­ 2 — 28. BSzKRT: Dobos 2, Gombkötő 2, Biczó 3, Túri 3, Balogh 2, Ramos 3, Mészáros 3, Tánczos 3, Jakab 3, Mátrai 3, Szabó III 3 , 80. A mezőny legjobbja: Füzér. ö­t­t sem. Rövidesen ők is állandó tagjai lehetnek a csapatnak, hiszen Kom­lóssy például már játszott bajnoki mérkőzésen az NB I-csapatban. MÓRÉ A CSAPATÁRÓL ÉS­­ A CSEPELRŐL A debreceni szurkolók persze ön­feledt boldogsággal ünnepelték a csapatot és a játékosokat. A játéko­sokon kívül Móré edzőt éljenezték a legjobban. Amikor már felöltöztek a fiúk, beszélgettünk egy kicsit Móréval. — Kétségtelen, hogy a Csepel nagyobb tudású csapat a miénknél, ez azonban ezúttal nem volt elég ellenünk. Mindig azt hajtogattam a fiuk előtt, hogy nem szabad meg­ijedniük, csak játszanak úgy, mint az NB II-ben. Úgy hiszem, a védel­münk játékával a szakértők is elé­gedettek­ lehetnek. Persze akadnak még hibák, ezeket azonban lassan­­lassan lenyesegetjük. A csatársor­ban még jócskán akad javítanivaló. Csak annyit mondhatok, hogy lát­juk a még meglévő hibákat s azo­kat ki is fogjuk javítani. Nem értem azonban, mi volt a Csepellel. Mintha néhány játékos teljesen elvesztette volna a kedvét. Vagy ez a kedvet­lenség tulajdonképpen azt jelenti, hogy egyesek már nem bírák az irán­ot­­!... BAJNOKCSAPAT, HOL VAGY? A mérkőzés után egy debreceni szurkoló kérdezte: Várjon mi lehet a Csepellel ? Hogyan szabad a kétszeres bajnok, csapatnak ilyen gyengén játszania ?­ Tény, hogy valami baj van a Cse­pelben, helyesebben: egyik-másik csepeli játékossal. Pedig Csepelen "minden „kellék" megvan ahhoz. szánta a MAC. Ez a mérkőzés a jövőé volt. Ebből fog feltámadni a MAC. Hogy mennyire nem a halt meg a ,,MAC labdarúgó-.lélek”,­­csak szunnyadt, azt akkor láttam, amikor egy-egy gól után örömmel borultak egymás nyakába a kék-sárga „fiúk”. Gondoljuk csak meg. Ezek a „fiúk” már mind az ötven év közelében, vagy azon túl vannak... Érdekes, hogy a mérkőzés alatt egyre többen szivárogtak a nézőtérre Előkerültek a sziget vén fái alól a régi szurkolók. És ami különös öröm­mel töltött el, találkoztam a jövővel is. Ott az északi kanyarban, ahol egyszer én álltam, fiatal gyerekek szurkoltak. Mikor odamentem, az egyiket éppen hívta a társa: — Gyere már „szedni”! — Várj egy kicsit! Mindjárt vége a mérkőzésnek. És nem ment. Szegény kis­gyerek. Biztosan el fogja veszteni az „állását” a feltá­madt MAC miatt... Tari István. 11115 í­ráit* Budavári István, a Wesselényi Miklós SE intézője csod­álkozását fejezi ki a Fér, Törekvés egyik vezetőjének nyilat­kozata fölött, amelyet az a Fér, Vasutas­kapus kiállításával kapcsolatban tett. Budvári szerint a Fér, Vasutas kapusát nem lelkes, hanem 3:1-es állásnál állí­totta ki a játékvezető. Nem valószínű, hogy a Fér. Törekvés emiatt vesztette volna el a mérkőzést, hiszen már csak néhány perc volt hátra a befejezésig. A mérkőzést — mint írja — nem „csak" azért nyerték meg, mert a Fér, Vasutas­kapust kiállították hanem­ egyszerűen azért, mert­­ a WMSE jobb volt. ■ A Zuglói AC visszalép­tette ifjúsági csapatát a kerületi bajnokságtól. Fegyelmi eltiltások az ifiknél Schnei­­ddor F. MESE és Grácser R. GTE III kor 1943 október 29 ig, Ráhel T. MPSE és Pető F. URAK 1943 október 15-ig. .Abla­kául H. Budafoki I.F. 1944 június 25 .g és Székely ,1. FSE 1944 szeptember 29-ig nem játszhat. “a rákoskeresztúri LE annak közlésére kért fel bennünket hogy a megszűnéséről leadott hír csak a téve­désen alapulhat, mert az egyesület jobban virágzik, mint­ valaha és éppen mostanában akar sok örömet szerezni szerkez­őtáborának. Készséggel állapítjuk meg, hogy a fenti hír nyomdai hibából került a lapunkba. Nem a Rákoskeresz­túri LE, hanem a Ráckeresztúri LE megszűnését vette tudomásul az MLSz Vltr'Ök«!^2'r.

Next