Sporthorgász, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2002-08-01 / 8. szám

Halak és hol A­ki valaha próbált akár csak egyszer is megál­­lani a partján, az vissza­jár a nagy folyóhoz. Legyen az bár csalfa, kiszámíthatatlan, nincs mese, ha a vízállás meg­felelő - irány a Duna! Hol áll a víz? Régebben csak a napi vízállás­­jelentés adott eligazítást a fo­lyó medrének teltségéről (a Pe­tőfi Rádió sugározza), mely in­formáció létkérdés arra vonat­kozón, hova menjünk és mit vi­gyünk magunkkal a dunai hor­gászatra. Az m1 textjén négy­napos előrejelzés áll a rendel­kezésünkre (181. és 182. ol­dal), s az interneten is hozzá­férhetők a horgászokat érdeklő információk, akárcsak a mobil­ról (WAP). Legáltalánosabban megfogalmazva: a Duna akkor jó, ha 2 és 3 méter közötti a vízállás a fővárosi mércén. Legjobbak azok a napok, ami­kor a vízszint csak centiket, 5-10 centimétert emelkedik vagy apad. Erre mondja a Duna horgásza, hogy áll a víz. A kér­désre tehát, hogy hol áll a víz, a szabatos válasz, hogy sehol sem áll, mert folyton folyvást áramlik, továbbá emelkedik­­süllyed is, ám a szakszerű hor­gászválasz például imigyen hangzik: „Áll, tegnaptól jött tí­zet, de fönt (az Dunaremetét je­lenti) megint jön - holnap lesz a pezsdülés!” A pezsdülés nem­csak legenda, az áradást meg­előző napon tényleg megélén­külnek a halak. Amellett, hogy a vízállás meghatározó, fontos lehet a szélirány, s persze annak ere­je, valamint a vízhőfok, de az csupán télen. Nyáron szinte mindegy, hogy hány fokos a Nagy-Duna. A hidak közt éjféltől A fővárosi horgász-szlengben a „hidak közt” kifejezés csak a Lánchíd és a Petőfi híd közötti szakaszt és a budai oldalt je­lenti. A meder- és az áramlási viszonyok s feltehetően az Ör­dög-árok sodorta kommunális hulladék is hozzájárulhat ennek a folyószakasznak a jelentős mértékű halbőségéhez. Bár középkori feljegyzések is emlí­tést tesznek erről. S hol volt még akkoriban a „szennyvíz­­terhelés”! Egyébként ha meg­valósul a budai rakpart átépíté­se, mindnyájunknak újra kell „tanulni” a Dunát. A horgászat oldaláról nézve sajnos mostanában napköz­ben úgyszólván hasznavehe­tetlen a hidak köze. A turizmus és a dunai sétahajók, valamint a tranzit-uszályforgalom szinte lehetetlenné teszi a horgásza­tot, reggel nyolc órától éjfélig. Nem csupán arról van szó, hogy a partra csapódó hullá­mok „kiverik” a halat, hanem az „úszó falak” a teljes meder­­szelvényben szeszélyessé te­szik az áramlást, aminek követ­kezményeként előttünk van ugyan a hal, az ugrások elárul­ják, csak éppen nem lehet megfogni. Egy mondatban: a főváros szűken vett belterüle­tére eső Dunán éjféltől nagyjá­ból reggel nyolcig érdemes horgászni! Darabos kaja sok csontival Buda és Pest között ősidők óta tagolt, zátonyos és változé­kony mélységű a Duna medre. E körülményen a mederszabá­lyozás módosított ugyan, de lényegében ma is így van. A horgász szempontjából fontos dolog ez, mert a zátonyok ráfo­­lyásán és esésén mindig sok Nagy szemcsés, mámára való kaja (Vincenzo Natale olasz nagyágyú kísérletezte ki) Folyón a friss báb és a mádén (bábosodásnak indult csonti) is felhasználható A nagy víz partján megállani... Megspékeltük csontival és bábbal Vincenzo maestro kre­ációját, és a jászok kedvéért bojlizáshoz is alkalmas Biono­­mic’s aromával kezeltük a „vízbarát” hálóba gyömöszölt gombócokat A hűtőben tárolt régebbi pinki benedvesedik, amitől nyűve­ink megvadulnak, megfékezé­sükhöz mi száraz újságpapírt használunk, mely a nedvessé­get felszívja róluk

Next