Ardai Aladár: Vallomások a győzelemről (Budapest, 1974)
I.
t. „A küzdelem tetszik nekünk, nem pedig a győzelem.” PASCAL Ez a történet tulajdonképpen Bukarestben kezdődött, egy forró augusztusi délutánon, a Dinamostadionban. Ott láttam egy versenyt, egy 5000 méteres síkfutóversenyt, ami megerősítette bennem a gondolatot, hogy egy-egy győzelem vagy vereség majdnem annyi magyarázatot hordoz magában, ahány oldalról nézzük. Akkor jutott eszembe, és ma sem értem, hogy abban a füllesztően párás hőségben, amikor minden mozdulat nehezére esett az embernek, hogyan jutott eszembe egyáltalán valami. Ott fészkelte bele magát az agyamba egy tétova gondolat, hogy milyen érdekes lenne valamiféle oknyomozást folytatni a nagy győzelmek és a nagy vereségek ügyében, mennyire tanulságos lenne vallomásokat gyűjteni őszintéket, persze, ha ez egyáltalán lehetséges arról, ki hogyan látja, ki mivel magyarázza a konkrét sportsikereket. Kegyetlenül sütötte a nap a tarkómat. Langyos ásványvízben nedvesített zsebkendőt illesztgettem a fejemre, és miközben a pályán szép sorjában peregtek az események, örömök támadtak és drámák zajlottak, arról álmodoztam, milyen csodálatos lenne, ha az ember bele tudna nézni a koponyákba, ha 3