Ardai Aladár: Vallomások a győzelemről (Budapest, 1974)

I.

t. „A küzdelem tetszik nekünk, nem pedig a győzelem.” PASCAL Ez a történet tulajdonképpen Bukarestben kezdő­dött, egy forró augusztusi délutánon, a Dinamo­­stadionban. Ott láttam egy versenyt, egy 5000 mé­teres síkfutóversenyt, ami megerősítette bennem a gondolatot, hogy egy-egy győzelem vagy vereség majdnem annyi magyarázatot hordoz magában, ahány oldalról nézzük. Akkor jutott eszembe, és ma sem értem, hogy abban a füllesztően párás hő­ségben, amikor minden mozdulat nehezére esett az embernek, hogyan jutott eszembe egyáltalán vala­mi. Ott fészkelte bele magát az agyamba egy tétova gondolat, hogy milyen érdekes lenne valamiféle ok­nyomozást folytatni a nagy győzelmek és a nagy vereségek ügyében, mennyire tanulságos lenne val­lomásokat gyűjteni­ őszintéket, persze, ha ez egyál­talán lehetséges­­ arról, ki hogyan látja, ki mivel magyarázza a konkrét sportsikereket. Kegyetlenül sütötte a nap a tarkómat. Langyos ásványvízben nedvesített zsebkendőt illesztgettem a fejemre, és miközben a pályán szép sorjában pereg­tek az események, örömök támadtak és drámák zaj­lottak, arról álmodoztam, milyen csodálatos lenne, ha az ember bele tudna nézni a koponyákba, ha 3

Next