Göbölyös János (szerk.): 25 év 25 labdarúgója. Bp. Honvéd, Kispest-Honvéd (Budapest, 2001)
Pisont István "A legnagyobb király!"
PISONT ISTVÁN „A legnagyobb király!” Szép történet az övé. Vagy inkább mese. Valami olyasmi, hogy egyszer volt, hol nem volt, túl az óperencián volt egy család, az apának volt három fia, a középső elment világot látni, és végül elnyerte méltó jutalmát. Gádoros tizenöt kilométerre található Orosházától, Békés megyében, mondhatjuk azt is, a Viharsarokban. A kicsiny falu azonban egyáltalán nem viharos, sőt, kifejezetten nyugodt, és ez kiváló táptalaj egy futballozni vágyó fiúnak. Különösen, ha nincs egyedül. Az apa is ott rúgta a labdát, később az idősebb fivér is, és mivel a fiúk mindig is összetartanak, ő is beáll a sorba, és már kilencévesen igazolt labdarúgó lesz Gádoroson. Azonnal látszott, hogy roppant ügyes, tehetséges, hamar kinőtte a megye egyet, de mégis kilenc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a fiú elhagyja a szülői házat. Az új állomás Szarvas, ám egy hónap és három meccs után már ment is tovább. Katonának hívták, pontosabban honvédnak Angyalbőrbe öltözött, de maradt futballista, sőt akkortól lesz igazán futballista. Várta a Budapesti Honvéd, várták a nagy meccsek várta a hírnév, és várta az arrafelé ma is nosztalgiával emlegetett rigmus. „Pisont István a legnagyobb király!" Az 1970. május 16-án született legény 1989 elején került Kispestre, a Győr-Honvéd 4-0-ra végződött bajnokin játszott először a csapatban. A magyar élvonalban végig a kispesti együttesben futballozott, 153 bajnokin 21 gólt szerzett. Háromszor nyert bajnokságot (1988-89, 1990-91, 1992-93), egyszer ezüstérmes (1993-94) és egyszer bronzérmes (1991-92). Kupa-