Hencsei Pál: Az MTK százhúsz éve (Budapest, 2008)
A legkiválóbbak
A LEGKIVÁLÓBBAK A 2004-es athéni olimpia után a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült. Kalmár Jenő (1908-1990) Az MTK világklasszis labdarúgója a Baranya megyei Mocsoládon született, de a család rövidesen Soroksárra költözött, ő pedig a Haller téren rúgott először a rongylabdába. Az FTC ifjúsági csapatában kezdte bontogatni szárnyait, de kölcsönadták előbb az Ékszerészeknek, majd a II. ligás Erzsébeti TC-nek. A Hungária 1928 nyarán szerződtette és 1933-ig a kék-fehérek játékosa volt. 1933-ban Franciaországba távozott, ahol 1937-ig sikeres, ünnepelt labdarúgó volt. Visszavonulása után 1938 és 1956 között itthon, 1957/58- ban Ausztriában, 1958-tól hosszú éveken át edzőként dolgozott Spanyolországban. A Hungáriában nyolcvanegy bajnoki mérkőzésen játszott, ötvenhat gólt szerzett és 1928/29- ben a bajnokcsapat tagja volt. A válogatottban 1928 és 1932 között tizenöt alkalommal szerepelt. A válogatottban a legjobb teljesítményt 1929. május 5- én Bécsben nyújtotta Ausztria ellen a középfedezet helyén. Érdekes, hogy csak a közvélemény nyomására került a csapatba. Kalmár játéka a legjobb formában levő Orth Györgyöt idézte. Ragyogóan fejelt, nagyszerűen cselezett és olyan átadásokat küldött előre, hogy azokkal nem volt művészetveszélyes támadásokat kezdeményezni. A hazaiak Európa-hírű belső hármasa nemigen élt meg mellette. A nézők és a bécsi lapok elragadtatással nyilatkoztak teljesítményéről. A Sonn- und Montagszeitung többek között ezt írta róla: „Fényes technikájú játékos, aki csodálatos pontossággal passzol, mesésen helyezkedik és a futballművészet minden skáláján játszik." Másik sikeres mérkőzését Prágában játszotta 1929. szeptember 8-án Csehszlovákia ellen. Ekkor is középfedezetet játszott. A mérkőzés nyolcvankilencedik percében egy hosszú átadás nyomán az ellenfél kapujától harminc méternyire vette át a labdát. Villámgyors fordulattal, bal lábbal egészen váratlanul óriási lövést zúdított kapura. A világhírű Pjanicska és a közönség csak akkor eszmélt fel, amikor a labda a háló jobb felső sarkába fúródott. Egy magyar sportlap ezt írta róla: „Ilyen gól csak a mennyországban létezik. Csak az angyalok tudnak ilyen csodálatosan lőni." Kalmár játékát tökéletes technika, fejlett taktikai érzék, magas fokú játékintelligencia, robbanékonyság, nagy lövőerő és szinte páratlan fejjáték jellemezte. A kapus és a szélsők helyének kivételével minden poszton bebizonyította kivételes képességeit. Különösen irányító szerepkörben, a középfedezet és a középcsatár helyén csillogott nagyjátéktudása. Orth György óta nem volt a kék-fehéreknek ilyen karmestere. Legnagyobb élményt a fejjátéka jelentette. A levegőben kitűnően tájékozódott, és céltudatosan mozgott. Felugrás és emelkedés közben nemcsak a labdát, hanem társai és ellenfelei mozgását és helyezkedését is érzékelte. Fejelés közben a labdát nemcsak a fejével, hanem egész felsőtestével irányította. Olyan magasra ugrott, hogy feje túlszárnyalta a kapus kinyújtott öklét. Jogosan nevezték produkcióját felhőfejesnek. Pályafutását két sérülés is befolyásolta. 1929 októberében egy Ferencváros-Frangária mérkőzésen eltört a lába. 1932-ben Genovában szenvedett térdsérülést. Mindkétszer nehezen gyógyult, hosszú pihenőre kényszerült. Visszavonulása után számos csapatnál eredményesen edzősködött. 1947/48-ban a Csepellel, 1952-ben, 1954-ben és 1955-ben a Bp. Honvéddal bajnokságot nyert, és 1956-ban a félbeszakadt bajnokságban is az élen állt a csapata. Nevéhez fűződik az ötvenes évek világhírű klubcsapatának, a Bp. Honvédnak a kialakítása. A válogatott Kalmár Jenő