Spartacus Sport Club: Hajrá Szpari. Tavaszi sportműsor 1983 (Budapest, 1983)
Takarékosabban és jobban
Takarékosabban és jobban z elmúlt évi eredmények összesítése, különböző kategóriák szerinti csoportosítása, összevetése a tervbe vett célokkal, az előtte való esztendő tényszámaival, izgalmas feladat. Ilyenkor kapunk pontos képet arról, hogy milyen hatásfokkal dolgoztunk, s a sportegyesületek rangsorában megtartottuk-e élvonalbeli pozíciónkat. Köztudott, hogy olimpia-centrikus sportegyesület vagyunk. Ez velejárója annak, hogy a kiemeltek vagy hivatalosan, központi ellenőrzés alá vontak közé tartozunk. Ami persze nem jelenti azt, hogy a nem olimpiai sportágainkat elhanyagoljuk. Bizonyos mértékig még a tömegsporttal is foglalkozunk. Legfőbb feladatunk mégis a minél jobb nemzetközi eredmények elérése. Ilyen szempontból az 1982-es esztendő nagyszerűen indult. Felnőtt birkózóink az Európa-bajnokságon 14 pontot gyűjtöttek, pedig Növényi Norbert nem is volt a pontszerzők között. Érthető hát, hogy a birkózók világbajnokságát is megalapozott optimizmussal vártuk. Ám hiába. Mint tudjuk, a VB-n szinte a teljes magyar válogatott eddig még pontosan meg nem állapított okok miatt mélyen alatta maradt a várakozásnak, így értékelte ezt a Magyar Olimpiai Bizottság is. A mieink közül csak Rovnyainak sikerült pontot, neki is csak egyet szereznie, így aztán az EB-n szépen összejött pontokból 13 elveszett, mivelhogy az OTSH előírása szerint, ha egy éven belül valamelyik sportágban EB-t és VB-t is rendeznek, akkor csak a rangosabb vetélkedőn elért eredményeket lehet értékmérőül felhasználni. Ezt figyelembe véve mi tavaly 5,62 nemzetközi pontot gyűjtöttünk. A cselgáncs Európa-bajnokságon bronzérmes Molnár Lajos 4, Rovnyai János, a női kézilabda világbajnokságon ezüstérmes magyar válogatott tagjaként Csikné és Nyári Erzsi 0.62 ponttal részesült belőle. Az 1981—1 4 ponttal szemben az 5.62 előrelépést jelent, ám tisztában vagyunk vele, hogy ennél többre vagyunk képesek. A nem olimpiai sportágak közül csak asztaliteniszben volt felnőtt Európa-bajnokság és azon Jónyerék nevükhöz méltóan szerepeltek, 11.75 pontot szereztek. Annál mozgalmasabb volt az év az utánpótlás korúak (IBV, ifi EB, junior EB) vonalán. Az olimpiai sportágak közül cselgáncsban, kézilabdában, úszásban, íjászatban, műkorcsolyázásban voltak ilyen versenyek és fiataljaink derekasan megállták a helyüket, arany-, ezüst- és bronzérmeket, értékes helyezéseket szereztek, pontokra átszámítva ez 48.58-at tett ki, 1.72 ponttal többet, mint 1981-ben. Az egyelőre nem olimpiai sportágak közé tartozó asztalitenisz ifi EB-n, valamint a tenisz serdülő- és junior EB-n 27.8 pontot szedtek össze fiataljaink, 0.2 híján ugyanennyit, mint az előző esztendőben. Ha az olimpiai és nem olimpiai sportágak teljesítményeit az elmúlt év távlatában vizsgáljuk (81- ben 74.86, 82-ben 76.39 pont), akkor itt is közel egyforma az eredmény. Fiataljaink tehát tartják azt a színvonalat, amellyel a legjobbak között is rangos helyet foglalnak el már évek óta, bizonyságául eredményes utánpótlásnevelő munkánknak. A harmadik „vetélkedő" a sportegyesületek számára a hazai bajnokságokban elért pontok mennyisége. Persze ez is olimpiai és nem olimpiai sportokra bontva, külön kategóriaként kezelve a műkorcsolyázást. A nyári olimpiai pontok tekintetében 1981- hez viszonyítva kissé visszaestünk. Az akkori 962 ponttal szemben most csak 850.5 sikeredett döntően azért, mert az úszók visszavonulás és betegeskedés miatt 144 ponttal kevesebbet szereztek. Visszaestek a tornászok, az íjászok, a röplabdások és a női kézilabdázók is. Sokat javultak viszont a cselgáncsozók, a birkózók, a vitorlázók és valamit előbbre léptek az atléták. A többiek a stagnálás állapotában vannak. A műkorcsolyázóknak is jobb a bizonyítványuk. Ugyanez nem mondható el a nem olimpiai sportágak képviselőiről. Az asztaliteniszezők, a sakkozók és a teniszezők csak 134,5 pontot tudtak összeszedni az előző évi 222-vel szemben. A visszaesés a sakkozóknál és a teniszezőknél majdnem 50, az asztaliteniszezőknél 30 százalékos. Megszokott helyünket az egyesületi rangsor eme kategóriájában mégis megtartottuk, mert a Bp. Honvédot és az U. Dózsát leszámítva a többiek sem léptek nagyobbat előre. A vezetés szempontjából az elmúlt év sok gonddal járt, az 1983-as esztendő azonban még nehezebb lesz. Az okokat nem kell különösebben magyaráznom, hiszen közismertek: a kiéleződött nemzetközi helyzet, a tőkés világ meglehetősen mély válsága, a cserearányok romlása, az infláció, stb. amik közvetve vagy közvetlenül hazánkat is érintik. Mi, amennyire lehetett, a rendelkezésünkre álló javakkal eddig is igyekeztünk takarékosan gazdálkodni. Az idén azonban az igyekezet kevés, kötelező szükségszerűség a takarékosság. Az OTSH-tól ugyanis ebben az évben közel másfél millió forinttal kevesebb támogatást kapunk, mint az előző esztendőben. S ha ehhez hozzászámítjuk a drágulásokat, a vasúti tarifa és a szállodai árak emelkedését, akkor még kisebb az a paplan, amivel takarózhatunk. Ez a szakosztályokat is érinti. Csökken a költségvetésük, következésképpen takarékosabb gazdálkodásra kényszerülnek úgy, hogy sportbeli kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget kell tenniük. Ez csak sokkal céltudatosabb munkával lehetséges. Vonatkozik ez az edzők alkalmaztatására, munkájuk ellenőrzésére éppen úgy, mint a sportolók versenyeztetésére. Az edzőknél például sokkal jobban meg kell nézni, hogy a kifizetett bér mögött van-e megfelelő munka. Ha nincs, akkor a bércsökkentés ugyanúgy elképzelhető, mint az alkalmaztatás megszüntetése. A nyakló