Selmeczy Attila - Lakat T. Károly: Hajrá Honvéd! A Bp. Honvéd-szurkolók lapja (Budapest, 1972)
Játék az esélyekkel
Miskolc. Egyhangú lassúsággal zötyög a villamos a DVTK-stadion felé. Munkába siető, álmos arcú emberek az üléseken. Megkérdezem a villamosvezetőt, hány megállóra van a központtól a stadion? Meglepetésre udvariasan válaszol: — Üljön csak nyugodtan, jó félóra. Ha a közlekedési lámpák is — úgy akarják ... Aztán ő kérdez. — Csak nem játékos maga is? Tiltakozom. — Ja, vagy úgy. Riport... Szomorú társaságot talál, efelől biztosíthatom. Megértem a témát a beszélgetésben. Vajon miért mondja egy teljesen érdektelen valaki azt, hogy: „szomorú társaság”? — Na, hallja, nem is emlékszem, mikor állt ennyire a szakadék szélén csapatunk. Ha kiesünk, gyászol majd az egész város. Itt kérem nagyon szeretik a futballt. Nem ritka a tízezer néző sem egy mérkőzésen. De ha továbbra is ilyen lesz a játék... olyan eredmények kellenének, mint múltkor a Népstadionban a Fradi ellen. Az igen... a társasállat. Fülhasítóan csikorog a fék. Megérkeztünk. Búcsút intek kedves beszélgető partneremnek, mert már messziről látni, hogy a stadionban pályán a csapat. Mathesz Imrével, a DVTK edzőjével a kispadon ülünk. Megkockáztatok egy kérdést. — Nem a legkényelmesebb ülő alkalmatosság ez a pad mostanában. Vagy tévedek? Nevetve válaszol: — Hogy mennyire így van, azt legutoljára az Egyetértés ellen éreztem, amikor itt szenvedtem végig az 1:0-ás vereségünkkel végződött 90 percet. Ez az eredmény sodort minket a táblázat legveszélyesebb zónájába. Aztán nyertünk a Fradi ellen és mindenki újra reménykedni kezdett. De sajnos, jött a Tatabánya ... Feláll, harsány sípszavak, vezényszavak pattognak. Gyorsan eligazítja és máris pereg a következő gyakor 'Tlászt'ölő HALADÁS cipőt! Divatos modellek, modern formák Kisipari szövetkezeti áru Méretes és cipőjavító fiókok a X., XVII., XVIII., XIX., XX. és XXI. kerületekben — Mit vár a Honvéd ellen? Visszakérdez. — Mit várhatok egy jó formába lendült, vezető pozícióban levő pesti csapat ellen? Hacsak... — Hacsak? — Hacsak nem történik egy hasonló csoda, mint Alberték ellen. Bár a csodákban bízni a labdarúgásban különösen felelőtlen dolog. Nekünk a velünk „egyivású” csapatok ellen kell biztosítani a bentmaradást. A Honvédtól esetleg — és ezt nagyon zárójelben és igen halkan mondom — szerzett egyetlen pontocska csak megkönnyítené helyzetünket. Kiskapuzik a csapat. Sikora szép cseleket mutat be, Gass parádés góljai után még az „ellenfél” is elismerően bólogat. Aztán újra a mester veszi kézbe a dolgokat. Néhány kiadós sprint következik és vége. Baktatnak be valamennyien az öltözőbe. * Sikora készül el elsőnek. Az öltöző ajtaja előtt beszélgetünk. — Feri, mi lesz Kispesten? — Pályafutásom egyik legszebb mérkőzését Kispesten játszottam néhány évvel ezelőtt. 4:1-re győztünk és a bírálatok szerint én voltam a mezőny legjobbja. Ha hasonló eredményben nem is reménykedhetem, de egy ponttal már nagyon boldog lennék. * A pályáról visszafelé egy másik villamossal utaztam. Nem a reggeli kolléga volt a „pilóta” sem. Pedig feltétlenül elmondtam volna neki: nem is annyira szomorú ez a társaság... Salamon József ? 3