Czirfusz János (szerk.): Csepel Sportmagazin (Budapest, 1973)
Válság vagy őrségváltás? - Sportörömök
A birkózás prófétája. Így emlegetik Matura Mihályt országszerte. Persze nyugodtan írhattam volna világot is, hiszen, az a négy évtized, amelyet a sportág hazai és nemzetközi porondján eltöltött mindenütt ismertté tette a nevét a sportág barátai előtt. — ön egykor kitűnő versenyző volt. Amióta befejezte versenyzői pályafutását nagyot változott a világ. Miben látja a leglényegesebb különbséget az ön korszakának birkózó stílusa és napjaink legjobb sportolóinak stílusa között? — A küzdőidő lecsökkent, a fogások kivitelezésére jóval kevesebb idő maradt. Ebből következik, hogy napjaink legeredményesebb birkózói jóformán egy-két fogással érik el sikereiket, általában ezeket tökéletesítik, ezeket próbálják kikényszeríteni. — A birkózás pontozásos sportág lévén, meglehetősen kiszolgáltatottja a bíróknak, ön, mint a Magyar Birkózó Szövetség elnöke, tagja a FILA elnökségének, Lukácsa Béla bíró pedig állandó szőnyegelnök a jelentős nemzetközi tornákon. Mégis megesik, hogy a magyar birkózókat olykor teljesen indokolatlanul sújtják a különböző országok bírói. Legutóbb, az olimpián Varga Jánost léptették le érthetetlenül. Mi erről a véleménye? — A sportág nemzetközi irányítószervében betöltött funkciókat a magyar sportdiplomácia sikerének tartom. Pozíciónk számos elvi jelentőségű feladattal jár, szabályokat, versenyformákat dolgozunk ki. Nemrégen módosítottuk a sportág alapvető versenyrendszerét, és ebben a magyar szakemberek — elsősorban Lukácsa Béla — jelentős szerepet játszottak. Nem hiszem, hogy tisztségünket — aprópénzre felváltva — egy-egy adott versenyen kellene, egyébként feladatunktól eltérő formákban kamatoztatnunk. Mi élünk pozíciónkkal, de nem élünk vissza azzal. Természetesen minden erőnkkel igyekszünk megóvni a birkózóversenyek tisztaságát, és minimálisra csökkenteni a bírói szubjektivitás lehetőségét. — Úgy tűnik, a magyar birkózósport válságos szakaszához érkezett. Kozma István tragikus halála óta csupán egyetlen klasszis versenyző ért be: Hegedűs Csaba, de autóbalesete kétségessé teszi további sikeres pályafutását. A többi ismert sportoló: Varga, Bajkó, Kiss, Steer, Csatári, maholnap befejezi pályafutását. Feltűnően kevés fiatal igyekszik a nyomukba lépni. — Kétségtelen, hogy világhírű kiválóságaink lassan elbúcsúznak az aktív versenyzéstől. Én azonban mégsem látom gyászosnak a holnapot. Egy-két fiatal már megmutatta oroszlánkörmeit. Gondoljunk csak Doncseczre, vagy Kocsis Ferencre. A birkózás nem a tizenéves fiatalok világa. Hosszú esztendők, kitartó, áldozatos munkája nélkül a szőnyegen nem lehet sikereket aratni. Megesik, hogy egy-egy birkózó már érettnek látszik, amikor szinte önmagát zárja ki a további vetélkedésből. Kiinga László átigazolási manőverezése nemcsak az érdekelt klubot, a versenyzőt, hanem az egész birkózócsoportot sújtotta. Mi erről a véleménye? — Kiinga pillanatnyilag a legtehetségesebb magyar szabadfogású versenyző. Küzdőmodora ma már nemcsak látványos, hanem felettébb eredményes is. Nagy szó ez, hiszen az 57 kg-os súlycsoportban rendkívül erős a mezőny, az ázsiai országok versenyzői, az európaiak és az egyesült államokbeli birkózók tulajdonképpen egyforma — magas — színvonalat képviselnek. Kiinga átigazolásával sok időt veszít. És ez nemcsak versenykihagyásokat jelent, hanem súlygyarapodást is. Márpedig az 57 kg-ban egészen másképpen birkóznak, mint a 62 kg-ban. J ön hosszú ideig versenyzett a Csepel színeiben, később edzőként tevékenykedett a szakosztálynál. Milyennek látja ma a Csepel SC birkózóinak helyzetét és teljesítményüket? — A körülmények, a feltételek nagyot változtak. A nemrégiben felavatott pompás nehézatlétikai csarnok a birkózóknak is kellemes otthont nyújt. Így lehet perspektivikusan dolgozni. Ezért elsősorban az elnökséget illeti dicséret. Hollósi Géza edző kitűnő szakember. Irányításával már az olimpián is jól szerepeltek a legjobb csepeliek: Kovács István, Maróthy István és Urbanovics Miklós. Megítélésem szerint nincs baj az utánpótlással sem. A szabadfogású Idei Gyula már most a legjobbak közé küzdötte magát, a kötöttfogású Rácz Lajos pedig leszerelése után erősítheti a csepelieket. Az az érzésem, hogy Csepelen igazán csak néhány év múlva lesz igazán látszatja a mai erőfeszítéseknek. De akkor minden bizonnyal bőséges aratásra számíthatnak a csepeli sportvezetők, a szurkolók, a birkózás barátai. És azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom, hogy ebből a termésből bőven jut az egész magyar birkózósportnak. B. F. Pár év múlva igazán büszke lehet Csepel a birkózóira Idei Gyula magyar bajnok birkózónk Urbanovics Miklós befejezte versenyzői pályafutását Matura Mihály Sportörömök — Van-e uborkaszezon a sportban? A beavatottak azt mondják, van. Jómagam is, mint amolyan tv-sportrajongó, úgy látom a nyár két legforróbb hónapjában, mintha nem lennénk elkényeztetve az izgalmas sporteseményektől. (Kivétel persze, ha éppen kajak-kenu világbajnokságot rendeznek, hét magyar aranyéremmel, négy ugyanilyen szépen csillogó ezüsttel és öt bronzzal. De ugye ez mégsem lehet minden évben, így hát mit tehetünk? „Nézzük” az uborkaszezont, ha már a focipályák, atlétikai versenyek, vívótermek, tornaszerek, úszómedencék stb. hőseinek is kijár az a kis idegnyugtató nyári pihenő. (Laikus lévén úgy gondolom, hogy ilyenkor pihenik ki az erőszakos szurkolók egész évi szekatúráit — például ennek a csigán közlekedő apafejnek miért nem adott legalább egy jobblábat az isten a két bal mellé! —, de az is lehet, van aki ilyenkor ismerkedik dolgozótársaival, mivel azok munkájukkal voltak elfoglalva s így hónapokon át nem sikerült találkozniok. Persze mindez csak feltételezés.) Uborkaszezon? A minap gyanútlanul megyek az egyik sportpálya mellett, egyszerre a következő hőstenort hallom: keverj bele Bütyök, aztán zumm, be a jobb sarokba! Majd a kórus, mindent bele, mindent bele! — Erre már én is odafigyelek, és látom, hogy Bütyök, azaz Rózsi, vagy Panni, vagy Sán tényleg kever egy csomó izgatottan rugdalózó nő között, de a labda csak nem akar begurulni a jobb sarokba. Mi történik itt? Hát mégis sportolnak nyáron, vagy én nem jól tudom, hogy mi a sport? Vagy azt nem értem: mi az uborkaszezon? Akárhogy is van, nemrégiben a következőket olvastam: „A csepeli Egyedi Gépgyár szakszervezeti bizottsága, KISZ-végrehajtó bizottsága a vasas szakszervezeti megalakulásának 70. évfordulója tiszteletére 1973. július 1—31 között „70 éves a vasas szakszervezet — 73 a vasas ifjúság éve”, politikai, kulturális, sporthónapot rendez! A program keretében filmvetítés, kiállítás, hajókirándulás, szellemi totó, kispályás labdarúgás, női foci, kézilabda, lábtenisz, atlétika, lövészverseny lesz. A rendezvényről bővebb felvilágosítást a műhely és osztálybizottságok, valamint a KISZ-vezetőségek adnak.” Továbbá olvashattam a következőket is: „A Csepeli Erőmű és Szolgáltató Üzemek Sportcsoportja és MHSZ Szervezete 1973. VII. hó 11- én (szerdán) 16 órakor a Csepeli Stadionban rendezi meg sportünnepélyét. Ennek keretében tartják meg a szocialista brigádok kispályás labdarúgó-tornáját. A tornára valamennyi brigád hattagú csapattal (öt mezőnyjátékos, egy kapus) nevezhet. Egyéb sportágak: atlétika, kézilabda, tollaslabda, légpuska lövészet. Szeretettel várjuk a brigádok tagjait és a szurkolókat.” A hasonló szövegű plakátokat, szórólapokat, tervezeteket tovább is idézhetném, de ez a két példa is bizonyítja, hogy a gyárakban, üzemekben nem tartják tiszteletben az uborkaszezont, vagy éppen, amikor a „sportban” uborkaszezon van, ők akkor sportolnak. S ha ehhez hozzávesszük, hogy önkéntesen, szórakozásból, virtusból, örömmel teszik, eljutunk a szabadidő célszerű és hasznos kihasználásáig. S ebben a vetületben az üzemi sportrendezvények társadalmi ügyként jelennek meg, ezeket szervezni, rendezni, támogatni nemcsak elismerést érdemlő cselekedet, de egyben közösségi kötelezettség is. Csepelnek ismert és elismert élsportja van. De azt talán kevesebben tudják, hogy ezrek, és tízezrek vesznek részt a tömegsport versenyeken, hogy százával vannak önzetlen sportaktívák, sportbarátok, akik a rendezvények, a sporthétköznapok „szürke” katonáiként valójában ezt a nagyon jelentős „hadsereget” mozgatják. S aki az „uborkaszezon” miatt bánkódna, álljon be maga is a sorba és élvezze részvevőként a sport valódi örömét. Czirfusz János Csepel Sportmagazin — Ára: 3.— Ft — Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő Czirfusz János. — Szerkesztőség: Csepel Vas- és Fémművek. — Telefon: 278-005. — Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Budapesten terjeszti a Posta Központi Hírlapiroda. Készült a Zrínyi Nyomdában (73.2786/2-02), Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 78. Ofszet rotációs eljárással. Ultraset 72-es gépen. Felelős vezető: Bolgár Imre.