Nádori László (szerk.): Sportlexikon L-Z (Budapest, 1986)

T

tájfutás útvonalválasztás, útvonalkövetés: a ver­senyző valóságos pályája a terepen. A tájékozódás legfontosabb része ennek a megfelelő kiválasztása, majd annak a betartása vagy előre nem látható aka­dályoknál a lehető legjobb változat megtalálása. versenyidő: a futó rendelkezésére álló leghosszabb időtartam. Általában 3 óra, versenytérkép, tájfutó térkép, topográfiai térkép, amely a futás szempontjai sze­rint ábrázolja a valóságot. Méretará­nya 1:10 000, 1 : 20 000, leggyakrab­ban 1:15 000. Alapszintkör: általában 5 m. A részletek ábrázolásában igen gazdag, éppen ezért a térképet állan­dóan helyesbíteni kell. Ezt a térképhe­lyesbítő versenybírók végzik. Oktatás­ra, szabadidő-sportigény kielégítésére park-, levelezőlap-, és kistáj térképeket is jelentet meg a szövetség. A sítájfutás­­nál kisebb a méretarány és a sínyom­mal ellátott utakat külön kiemelik. versenyzőkarton: a rendezőség által ki­adott, ellenőrzött kartonlap, amelyen a versenyző igazolja ottlétét. záróvonal: a terepen és a térképen egyaránt jól felismerhető síkrajzi, víz­rajzi vagy domborzati elem, tájékozó­dásra kiválóan alkalmas. Szakirodalom Szakkönyvek A tájékozódási futás kiskönyvtára 1—7. (Bp., 1982); Disley, J.: Orienteering (Anglia); Fekete J.: Tájfutó technikai ABC (Bp., 1985); Hanselmann, E.: OL­­ABC (Svájc); Lorentzen, W.: Trenings­­boka (Norvégia); Tävlings­orientering (Svédország); Tájfutás (versenyszabá­lyok) (Bp., 1980); Terep, térkép, tájékozó­dás (Bp., 1973); Szélrózsa (Évkönyvso­­rozat); Vittek L. Tájékozódási futó ABC (Bp., 1979). Szakfolyóirat Tájfutás. (Bp.). Takács Béla (1930—): hajómodel­lező. Az MHSZ Pest megyei Központi Modellező Klub sportolója az 1965-ös és 1967-es EB-n egy-egy arany-, ezüst- és bronzérmet nyert. Nyolcszoros ma­gyar bajnok: Takács Gyula (1915—), kézilabdá­zó. A MAFC játékosa szerepelt az 1936-os olimpián negyedik helyezést és az 1938-as VB-n bronzérmet szerzett nagypályás csapatban. Tizenkétszeres válogatott. Takács József (1904—1983), labda­rúgó, edző. A Vasas SC, majd a Fe­rencváros FC jobbösszekötője 1923— 1933 között 32 válogatott mérkőzésen szerepelt és 26 gólt lőtt. Három arany­érem birtokosa (Ferencváros, 1928, 1932, 1934) és ötszörös gólkirály volt (1926—1932). Minden idők egyik leg­eredményesebb magyar csatára nagy­szerűen cselezett és a kapu előtti hely­zetfelismerése szinte páratlan volt. Minden helyzetben feltalálta magát, jól helyezkedett, szinte megérezte a labda várható útját. Edzőként rövid ideig és csak egy élvonalbeli csapatnál működött (Zuglói MADISZ, 1945— 1946). Takács Károly (1910—1976), sportlövő, edző. A HOTIS, a Bp. Par­tizán SE, majd a Bp. Honvéd verseny­zője a magyar sportlövészet egyik ki­emelkedő egyénisége, kétszeres olim­piai bajnok volt. Hivatásos katonaként a II. világháború előtt őrmesteri ran­got ért el. Az 1939-es VB-n az önműkö­dő sportpisztolyos csapat tagjaként aranyérmet szerzett. Ezután egy bale­set következtében a jobb keze megcson­kult,­­ azonban törhetetlen szorga­lommal, vasakarattal megtanult bal kézzel lőni és ismét a világ legjobbjai közé küzdötte magát. Az 1948-as, majd az 1952-es olimpián első lett az önmű­ködő sportpisztolylövésben 580, illetve 579 körös teljesítménnyel. Az 1958-as VB-n két, az 1955-ös EB-n egy bronz-

Next