Szűcs László: Foci minden mennyiségben (Budapest, 1974)
A szabálynak ezt a rendelkezését — amely ugyan valóban nem önálló szabály, hanem csak az V. szabályba foglalt egy rendelkezés — nevezzük előnyszabálynak. Kétségkívül dolog jól alkalmazni nem könnyű az előnyszabályt, a magyar játékvezetők azonban igencsak értik ennek minden fortélyát, változatát, lehetőségét. Ha netán mégis tévednek, akkor se szidjuk őket. Tévedni , emberi dolog. Egyetlen kivételt érdemes megemlíteni. A hátvéd az öt ésfelesen felvágja a kapura lövő csatárt. Az elesik, lábáról azonban máris a hálóban a labda, éppen a sípjelzés pillanatában. Ekkor nem büntetőrúgást, hanem gólt kell ítélni. A gól az egyetlen, ami még a 11-esnél is előnyösebb. Két játékvezető tette le végérvényesen a sípot az őszi idény befejeztekor: Biróczki János és Vízhányó László. Hosszú éveken át szolgálták a magyar labdarúgást a legjobb tudásuk szerint. Mi is szeretettel búcsúzunk tőlük, reméljük azonban, hogy a Játékvezetők Bizottságában — valamilyen társadalmi munkában — még találkozunk velük. Biróczki (felső kép) és Vízhányó