Pluhár István (szerk.): Magyarországi sportegyesületek története (Budapest, 1942)

I. rész

fél angol mérföldes (804.5 m) futást, melyet Szé­kely György nyert 2:10 nrp-vel, de nem volt ellen­fele. A 320 m-es (ennyi volt a kerülete az Orczy­­kert futópályájának) versenyben Sacher István 43 nip-vel lett első. (Később Bárczy István néven budapesti polgármester és igazságügyminiszter volt.) A középiskolai tanárok közül néhányan fel­figyeltek a szabadtéri játékokra és tanítványaikat is bíztatgatni kezdték, bár nyilvánosan alig-alig mertek kiállni, ami az akkori szigorú tornászfegye­lemmel magyarázható. 1888-ban azonban feltűnt a MAC színeiben Rupp László, aki kivételes tehet­ségű atléta volt és sok lelkes fiatal diák szegődött a nyomába. A 100 yardos futást 10.4 nrp-vel nyerte Sacher István ellen, ami remek teljesítmény, mert akkor 10.2 mp volt az angol és 10 mp az északame­rikai rekord. Az első 1000 m futóversenyt Wurfer Lajos MAC nyerte 3 p 0.64 mp-vel. (Szabó Miklós MAC 1937. évi országos rekordja 2:25.8 mp.) Eb­ben az évben egyébként az őszi bajnoki versenyt nem lehetett lebonyolítani, mert tizenhárom ver­senyszámra összesen kilenc atléta nevezett. A vidék még szervezetlen volt, a többi fővárosi eagyesület­­ben alig akadt egy-két olyan atléta, aki a siker reményében állhatott volna ki, a MAC-ban pedig a belső egyenetlenkedések és személyi torzsalkodá­sok kedvetlenítették el azokat, akik komolyan akar­tak dolgozni. Gerenday György erős keze mentette meg a MAC-ot és — túlzás nélkül mondhatjuk — a magyar atlétikát, mert tetterős elhatározással rendet teremtett a MAC-ban és baráti kezet nyúj­tott azoknak, akik a MAC-ból kiléptek és új egye­sületekben szolgálták az egyetemes magyar sport ügyét. Porzsolt Jenő, a Magyar Sport Clubot, Balogh Dezső a Sportkedvelők Körét alapította és vezette, Vermes Lajos, a MAC volt titkára és művezetője pedig a Magyar Testgyakorlók Körének lett elnöke. Mindez 1889-ben a MAC-dicsőség hanyatlásának évében történt, de az egészséges vetélkedés nyo­mán újra virágzó élet keletkezett. Május 4-én (1890-ben) rendezték az első ta­vaszi atlétikai viadalt, melyen már a Kolozsvári AC (Göllner Bélával), MTK, NTE és az újonnan alakult fővárosi egyletek legjobbjai szerepeltek ötvenketten. Csáky Albin gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter 1890 őszén 1812/890 sz. rendelete intéz­ményesítette Berzeviczy Albert államtitkár javas­latára a magyar középiskolai tanulók országos tornaversenyének első rendezését Budapesten, ami új korszakot nyitott atlétikánk történelmében, mert a futó-, ugró- és dobószámok helyet kaptak a tor­nászmutatványok között. Mai szemmel nem is tud­juk értékelni ennek a rendeletnek új szellemet al­kotó fontosságát. Utalunk a Nemzeti Torna Egylet „Tornatanításunk hiányai és akadályai“ című ér­tekezésére, mely többek között így írt: „Akadályul szolgál hazánkban a tornászás egyöntetű és gyors elterjedésének egy új intézmény, mely az észszerű tornászásnak beteges kinövése és mely az emberi hiúságra és gyengeségre van bazirozva: ez az atlé­­tizmus, mely épp úgy fenyegeti veszéllyel a való­ban nevelő-tornászatot, mint hajdan a görögöknél elnyomta a pentatlont a pankartisták barbár ököl­viadala.“ Nem- szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a tornatanítókat az NTE-ben képezték ki, ott nyer­ték el oklevelüket. Könnyen érthető, ha ezek után irtóztak a szabadtéri sportolástól és diákjaikat óva intették művelésétől. A miniszteri rendelet gyöke­resen változtatott ezen a felfogáson, amikor ezt mondta: „ ... a rendszeres tornaoktatás a maga szigorú fegyelmével és vezényszavakhoz kötött gyakorlataival a serdültebb tanulók cselekvési sza­badságának bizonyos fokig szükséges előmozdítását nem vette figyelembe. E cselekvési szabadságnak kellő korlátok között helyet kell adni, mert az iskola feladata nemcsak az, hogy értelmes polgáro­kat neveljen a hazának, hanem olyanokat, akikben megvan a cselekvés elszántsága, a nehéz helyzetbe való belelátás képessége, a kezdeményezés és veze­tés, az akadályok legyőzésének akarata és ereje.“ Ez történt 1890 őszén, mely tehát egyenlő jogot adott hivatalosan is a torna mellett az atlétikának, ami hatalmas lehetőségeket jelentett, mert az 1885- ben alakult Magyar Országos Tornász Szövetség féltékenyen őrködött jogai felett és a kebelébe tar­tozó egyesületeket szigorúan ellenőrizte. Ezek az alakulatok (Kanizsai TE 1866, Soproni TE 1866, Debreceni TE 1867, Szombathelyi TE 1868, Nyit­­rai TE 1868, Kassai TE 1868, Sátoraljai TE 1869, Budapesti Budai TE 1869 és Pécsi TE 1870-ben létesült), fegyelemben éltek és híven teljesítették a Szövetség parancsait, melyek cseppet sem vol­tak barátságosak, sőt még megértők sem az atléti­kával szemben. Az NTE előbb idézett tanulmánya mindenről ékesebben beszél. Tizenöt év legjobb eredményei a következők: 100 yardos síkfutásban: Rupp László 10.4 mp 100 m síkfutásban: Rupp László 12 mp 200 m síkfutásban: Marossy István 25.8 mp 300 m síkfutásban: Sacher István 43 mp 400 m síkfutásban: Somogyi Gyula 60 mp fél angol mérföldes síkfutás: Székely György 2:17 mp 1000 m síkfutás: Székely György 3:05 m 1 angol mérföldes síkfutás: Székely György 5:05 mp 2 angol mérföldes síkfutás: Székely György 11:09 mp Magyarországi Spоrtegyesületek Története 3* 35

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék