Siklóssy László: A magyar sport ezer éve II. (Budapest, 1928)
A világjárás
176 ELEFÁNTVADÁSZAT CEYLONBAN MÁGNÁSOK e messzeföldi sportkirándulásaira Andrássy Manó grófnak keletindiai utazása tette fel a koronát, egyrészt azért, mert a sporteseményekben a leggazdagabb volt, másrészt azért, mert Manó gróf rendkívül pazardíszű műben számol be erről az útjáról. Címe: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Gróf Andrássy Manó. Pesten. A könyv utolsó oldalán e néhány szó : Pesten, 1853. Emich Gusztáv könyvnyomdája. — A művet gyönyörű színes litográfiák díszítik, amelyeket Manó gróf rajzai után V. Adam és Eug. Cicéri készítettek és Lemercier nyomott Párisban. Maga Manó gróf bátyja volt id. Andrássy Gyula gr. miniszterelnöknek. E művet azért nem mondjuk páratlannak, mert ikertestvére van Manó gróf Hazai vadászatok ás sport Magyarországon c. művében, melyre már többször hivatkoztunk. Szerzőnk könyvében elmondja, hogy az 1849-ik év elején legyőzhetetlen vagy onta el őt Kelet felé. Február elején már Londonban volt, hajón Indiába menendő. Február 28-án Gibraltárt érintették, majd Máltán keresztül Alexandriába értek. Kairó volt a következő stáció, utána Suez, hol ismét hajóra szálltak. Az exotikus vadra való vadászat sportjával Ceylon szolgált először. Utasunknak alkalma volt elefántfogásban gyönyörködni, majd Nevere-Ellyaban szarvasvadászatra kapott meghívást. E vadászatokhoz angol kopókat és újhollandi agarakat használnak, amelyek különösen kisagurufogásban ügyesek. Ezt követőleg harmadnap Manó gróf elefántvadászatra indult. Készülődés közben rengeteg elefántvadászkalandot hallott, legtöbbnyire halálosat, ezek közül azonban csak egyet ítélt elhihetőnek. Másnap vad pávákkal és szarvasokkal találkoztak, majd eljutottak arra a ligetes rétségre, amelyet Rogger őrnagy, a híres vadász igen kedvelt mint elefántvadászatra legalkalmasabb helyet. Sikerült is egy elefántnyájat megközelíteni. Manó gróf és társa rájuk is sütötték fegyverüket. A nyáj nagy része elszaladt. Két elefánt azonban megtámadni készült őket. Csak nehezen sikerült őket elkergetni, miközben azok trombitaszerű ordítással törték meg az erdőséget, amelybe behúzódtak. A hajtok hiába igyekeztek kihajtani őket. Már-már ez a vadászat is eredménytelennek látszott, Manó gróf bennszülött fegyverszolgája azonban nem nyugodott. És most adjuk át a szót az illusztris szerzőnek. — Legelőbb kilőtt csőmet tölté meg, azután előrelépve, intett, kövessem őt. Néhány lépés múlva veszem észre, mit akar: majdnem hason csúszva lopózkodik a döglött elefánt lábaihoz, mozdulataival példája követését tanácsolván, s mutatván kezével, hogy a tetem mögött van valami. Nem gondolkozván sokat, kétrét görnyedve nyomban odalopózkodom én is, és midőn fölemelkedném, csodálkozva látom, hogy az elefántnyáj között állok, alig tíz lépésnyire az elsőtől; köztünk torlaszt képez a tetem, elfödve mindkettőnket az élők szemei elől. Csak most észlelem, mily kényelmes helyzetem támadás ellen itt a tetem mögött, midőn különben is a vízmosást hátrálásra eleve kiszemelek. Azért minden további teketória nélkül, a legközelebb állót célba vevém, mely rögtön, még a durranás előtt összerogyott. De a többi elefánt most sem tágíta, sőt orvmányaikat hevesen csóválták, fejüket hányták-vetették s körben forgódva egy Jankó János karikatúrája Andrássy Manó gr.-ra, az India-utazóra.