Siklóssy László: A magyar sport ezer éve II. (Budapest, 1928)
A lóverseny
WESSELÉNYI LEÍRJA A NEWMARKETI ÉS EPSOMI VERSENYT 8 ANGLIÁBA indult a két sportkereső. Amerre jártak, Németországban és Franciaországban, el nem mulasztottak megnézni egy érdemes lovat sem. Velük Sahlender Tamás is, Széchenyi ménesmestere. Londonban rövid időre elváltak egymástól. Széchenyi Londonban maradt, Wesselényi pedig sietett a lovas sport igazi fészkébe, Newmarketbe. Itt töltött két teljes napot, melyről pompás hyppológiai leírások tanúskodnak naplójában. Soha oly őszintén nem örült meg egymásnak a két barát, mint amikor április 22-én ismét összetalálkoztak. Széchenyi 1822 április 22-én reggel öt órakor érkezik meg Newmarketbe. Az első ember, akivel találkozik a Wesselényi lóháton. Wesselényi kilovagol megnézni a trainirozást, mindent tud, amit Newmarketben tudni kell; ismeri az összes lovakat, bejáratos az összes istállókban, beszédes az összes lóidomítókkal. Széchenyinek őszinte öröme van honfitársának ügyességén. A versenyeket most már együtt nézik meg. íme a newmarketi verseny Wesselényi leírásában: — A versfutás egy órakor kezdődött. Már jóval előbb a sok szekerek, lovasok, gyalogosok kigyűltek. A legszebb szekereket úgymint Poste Chaise, Landaulet, Gig, Curricle, Tillbury etc. valóságos csinossággal s ízléssel egybeigazítva, amiről el lehet az ugyant mondani és sok jó lovakat lehetett látni. De olyan macskák, rossz dögök is jelentek meg, hogy akármely mokány szitásnak, vagy kolozsvári mészárosnak sincs külömb. A futólovak egész takaróval vivődtek ki és kinn arra rendelt kicsiny istállókban nyergeltettek s készíttettek fel. Én, Széchenyi s Tattersall többnyire együtt jártam s az utolsónak segítsége által az említett istállókban is bementünk. — Nem lehet szebb tekintet, mint ezen lovak az elindulás előtt. A legelevenebb, jobb egészség tetszik ki minden inaikból, nem felhevített inger, amint sokan mondják, hanem a legjobb életmódja s mozgásbeli gyakorlás által az erőnek s az életnek a legfeltűnőbb polcra emelt állapota. Hamis vád az, hogy hevítő italok s szerek által hoznák a lovakat természetfelett való rezsülésben. Ez effective nem igaz. Nem gondolom, hogy valamit használhatna, de ha igen, úgyis csak abban az esetben, ha a lovakat csak egyszer akarnák futtatni s kevés esztendeig használni, mert a természet ellen való feszülés idő előtt való eltompulást s gyengülést hozna maga után, de itt ellenben ugyanaz a ló egy esztendőben többször és sok esztendőkig egymás után fut s lehetetlen vénebb s egészségesebb lovakat látni, mint itt, a versfutókból lett csődörök közt. — A futások d. u. négyig tartottak. Gyönyörűséggel eltelve, de egészen elkábulva térek haza. Csatoljuk ehhez az 1822 május 22-iki epsomi Verseny leírását: — Az epsomi verseny, írja Wesselényi, látványa a legtarkább, mit csak elképzelni lehet. A számtalan kocsi, lovas, sátorproductió lármás, háborgó sokadalmat alkotnak. Itt egy ember elephantjaihoz, oroszlánjaihoz, medvéihez invitálja a népet ez állatokhoz hasonló ordítással, ott néhány birkózó köré igyekszik a tömeg, emitt esznek és célbalőnek, amott játszanak és fogadnak. Ez a futtatás egész népünnepély. A newmarketi a tulajdonképeni célnak megfelelőbb, azért érdekesebb is. Hogy s mint ment végbe a lóvásárlás? Anglia legkiválóbb lókereskedője azidőben Tattersall volt. Tattersall Richard a harmadik nemzedékből. Hasonnevű nagyatyja (1724—1795) Kingston herceg lovásza. Mint kiváló lószakértő és ügyes .*