Csanádi Árpád: Fradi-fiúk Ausztráliában (Budapest, 1957)
Egy csodálatos, érdekes új világ nyílt meg szemünk előtt. A sejtelmes Távol-Kelet (vagy Távol-Nyugat?) eddig nálunk eléggé csak leírásokra, lexikonokra támaszkodó részét, Ausztráliát látogatta meg a Ferencváros labdarúgó-csapata. A magyar sportolók Európa minden országában jártak, de nem volt a világnak olyan része Amerikától Ázsiáig és Afrikáig, ahol az utóbbi időben meg ne jelentek volna, hogy tárt adjanak egy kis nép tehetségéről. Elsősorban talán távolsága miatt azonban egy világrész sokáig kimaradt az utazási tervekből. Ausztráliáról, annak kultúrájáról, de főként sportjáról csak az írásos anyagokból, a hírügynökségek szalagjairól merítettünk valamelyest. Ez az erőtől duzzadó, fiatal földrész sokáig csak mint valami távoli, ködbe vesző elképzelés élt az emberek tudatában, mint a nyugalom és a korlátlan érvényesülési lehetőség paradicsoma. Először 1955-ben kerültünk kézzelfogható közelségbe az elképzeléssel. Világhírű közép- és hosszútávfutóink keltek át az óceánon és tettek látogatást Ausztráliában. Alig egy év múlva olimpiai csapatunk töltött el közel egy hónapot az új földrészen, most pedig úttörőként az első magyar labdarúgó-csapat, a Ferencváros vállalkozott a minden idők legnagyobb távolságú labdarúgó-túrájára, arra, hogy bemutatót tartson a labdarúgás egy szűz területén a kulturált európai, közelebbről az évek során világhírűvé vált magyar labdarúgásból. És hogy ez sikerült-e vagy sem, azt később az olvasó maga döntse el. Ez azonban csak egyik része a dolognak! Nagyon sovány lenne a tarisznyánk, ha megelégednénk a puszta sporteredményekkel. Ezek is fontosak, hiszen az egyszerű ember sokszor ezeken méri le egy ország életét, sportjának színvonalát. Mi azonban ennél többet szerettünk volna elérni. Magatartásunkkal, megjelenésünkkel a magyar népet akartuk megismertetni, de ugyanígy mi magunk is egy eléggé ismeretlen világrész, ország életének, népének, szokásainak a megfigyelését tűztük ki célul, sportterveink mellett.