Gál László: Az Aranycsapat elfeledett legendái. Tóth II. József és Várhidi Pál élete - Halmay könyvek 7. (Budapest, 2015)
3. Újpest mindenekfelett
Újpest 1840-ben lett önálló település, akkor még hivatalosan Új-Pestnek nevezték. A dualizmus időszakában rohamosan fejlődött, a XX. század elejére jelentős ipari központtá nőtte ki magát. 1907-ben rendezett tanácsú várossá alakult. Nem kevesebb mint 38 ipari vállalata révén ipari termelés tekintetében - Budapest, Pozsony és Temesvár után - a negyedik legjelentősebb város volt Magyarországon. Újpest 1950. január 1-jéig önálló településként létezett, akkor csatolták Budapesthez. 1931. november 6-án egy tősgyökeres újpesti házaspárnak, Vinkovics Józsefnek és Mészáros Juliannának fiúgyermeke született, aki a Pál nevet kapta. Akkor még a szülők nem sejthették, hogy fiuk milyen karriert fut majd be labdarúgóként és edzőként egyaránt. Neve összeforrt az Újpesttel, a klubhűség szobrát róla lehetne megmintázni. - Hogyan kezdődött a páratlan, sikeres pályafutása? — indítom a beszélgetést Pali bácsival. - Háromsaroknyira az Újpesti-stadiontól, a Tinódi utcában születtem. Később a Nádor, végül a Temesvári utcában laktunk. Ez meg is határozta az életem további alakulását. Nem panaszképpen mondom, nagyon szegény családból származom, de nyugodtan és bátran kijelenthetem, hogy akikből abban az időben jegyzett játékos lett, mintegy 70-80%-uk szegény családból származott. Ebből következik, ha valakiből jó játékos vált, az utcán tanulta meg a futball alapjait. Sajnos ez az, ami manapság hiányzik, mert én nagyon szívesen látnám, amikor megyek a fővárosban az utcán, hogy néhány kisgyerek összeáll, van közöttük egy akármilyen teniszlabda vagy bármi, és azt rúgnák. De hát sajnos ilyennel nem találkozom. Mert higgyék el, hogy ez volt az alapja mindannak, ami a későbbiek során, sőt azt megelőzően is, a magyar labdarúgást jellemezte. - Ezek szerint ön a grundokon töltötte a gyerekkorát? - Abban az időben, amikor én még kissrác voltam, rengeteg üres telek volt. A saját utcánkban is sokat fociztunk, de nem messze tőlünk, az újpesti stadion mögött volt az úgynevezett Búzadomb, ahol hatalmas csatákat vívtunk a megyeriekkel. Összejöttünk barátok, haverok, leszúrtunk két botot kapufának, szereztünk egy labdát, ha valaki gazdag volt, akkor egy igazi bőrlabdához is hozzájutottunk. De játszottunk teniszlabdával és rongylabdával is, reggeltől estig fociztunk. Ezek a grundok ontották magukból a tehetségeket, akkoriban járták az utcákat a játékosmegfigyelők, akiknek kizárólag az volt a feladata, hogy fáradhatatlanul keressék az ifjú talentumokat. Persze az UTE mérkőzésein mi voltunk a labdaszedők is. 33