Hoppe László: Labdarúgó-bajnokságaink. 1901-1969 (Budapest, 1970)
I. rész (1901-1926) A magyar amatőrizmus élete és halála
A három esélyes közül az MTK-t Hoffer és Nagy sérülése vetette vissza, az FTC-t csapatkapitányának, a válogatott Berán Józsefnek hirtelen halála. (Nyári hadgyakorlaton kellett részt vennie és Szeged környékén fertőzött víztől hastífuszt kapott, 22 éves korában.) A Postás egyszerre csak az élen találta magát. Tartotta is helyét és az utolsó előtti fordulóba két tiszta pont előnnyel érkezett. Ekkor a Főv.TC-vel (a későbbi TTC-vel) került szembe. Ezt a mérkőzést 7:0 arányban megnyerte. (Bádonyi — Fekete, Bodor — Korda, Koltai, Virágh — Balló, Buda, Kertai, Ligeti, Holub). Azonnal megindult a szóbeszéd, amely szerint a Főv.TC néhány játékosa „lelazsálta” a mérkőzést. A lefekvési vádak nyomán a szövetség vizsgálatot indított, s azt találta, hogy a Postás Bienenstock Lipót nevű játékosa, egyben csapatkapitánya állást ígért a Főv.TC két tagjának, Roóz Ernőnek és Rusz Miklósnak. Az MLSZ a három játékost örökre eltiltotta, a Főv.TC kizárta tagjai sorából Roózt és Ruszt, s mindenki tudomásul vette, hogy a bajnokságot a Postás 2 pont előnnyel megnyerte az FTC ellen. Az FTC nem is fellebbezett. Ám egyszerre csak „robbant a bomba”. Roóz fellebbezett kizárása ellen a Főv.TC elnökségéhez, s levelében nemcsak önmaga ellen tett eddig tagadott lefekvésére vonatkozó beismerő vallomást, hanem a Postás vezetőit is megvádolta, vesztegetéssel. Mindez már 1906-ben történt, sőt május 18-a után, amikor a Postás veretlenül és 2 ponttal megnyert bajnoksága örömére a Klivényi-vendéglő különtermében már meg is ülte bajnoki lakomáját, amelyen az MTK, FTC, BAK, BTC, MAFC képviselői sorra köszöntötték a „boldog bajnokcsapatot”, maga az egylet érmekkel jutalmazta játékosait és senki sem gondolt a pár nap múlva bekövetkezett sorsfordulatra. Roóz Ernő beismerő vallomása alapján június 22-én az