Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel (Budapest, 2017)
Csák Ibolya
CSÁK IBOLYA Született: Budapest, 1915. 01. 06. Elhunyt: Budapest, 2006. 02.09. Sportága: atlétika Egyesülete: NTE Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (1936, magasugrás) Európa- bajnok (1938) Csák Ibolya Fűrészpáros teremben kezdtem ugrálni Az olimpiai bajnokokban ugyancsak bővelkedő magyar sport itthon élő legidősebb ötkarikás győztese köztudottan csendes, szerény idős hölgy. Kádár Lajosné Csák Ibolya még 1936-ban, a berlini olimpián lett első a női magasugrásban. Mindenki Ibi nénije élete előttünk - legalábbis az idősebb nemzedék előtt - szinte észrevétlenül, mindenféle szenzációk nélkül pörgött le. Soha nem volt körülötte semmilyen álszenzáció, manapság is csak elvétve lehet róla olvasni. Pedig ez a mindig mosolygós, abszolút szeretetre méltó idős özvegyasszony tényleg megérdemelné, hogy a fiatalabbak elé állítsák életét azzal a mottóval, hogy így is lehet, így érdemes élni. Szerényen, visszahúzódva, méltóságteljesen, mindig mosolyogva. Pedig - ahogy ma mondanák divatos kifejezéssel - egyáltalán nem volt vattázott az élete. Amikor például 1936-ban győzött Berlinben az olimpián, utána nagy nehezen kapott állást a Pénzjegynyomdában. Hogy mennyire nagy dolognak tartotta, s mennyire meg is becsülte ezt a lehetőséget, arról elég annyit elmondani: Kádár Lajosné Csák Ibolya 1936-tól 1993-ig megszakítás nélkül dolgozott első és utolsó munkahelyén. Amikor a ma már teljesen kiveszőben lévő klubhűségről véletlenül beszélni kezd valaki, Ibi nénit nyugodtan felhozhatja élő példaként. Ibi néni egyébként is szerencsés ember. Rendíthetetlen békés, derűs természete uralja az egész lényét. Bár egészsége már messze nem a régi, örök optimizmusa cseppet sem változik. Ő ugyanis egy intézmény, egy másfajta életmód megjelenítője, pihentető és elgondolkodtató sziget a jelenkor esztelen rohanásában. Bizonyára sokakat érdekel, miként is él ez a kilencven felé ballagó, ősz hajú özvegyasszony, aki lányával és unokájával együtt lakik. Ibi néni nem tud semmi különösebb szenzációval szolgálni. - 2002 tavaszáig egy szavam sem lehetett. Akkor azonban egy súlyos operáción estem át, a gyomrom kétharmadát kivették, s azóta nem vagyok az igazi. Gyengélkedem, ma már csak a legritkább esetben hagyom el a lakást. 2002 Karácsonyán például elmentünk a lányommal, hogy meglátogassuk a májusban született aranyos kis dédunokát, Csongort, de visszafelé jövet ketten is alig tudtak feltolni a második emeletre! Kádár Lajosné Csák Ibolya a legidősebb Magyarországon élő olimpiai bajnokunk, akitől mindenképpen meg kell kérdezni: miként tette meg az első lépéseket a győzelem felé vezető úton? - A Tatabánya melletti Környebányán nyaraltam éveken át a nagynénémnél. Ott volt teniszpálya is, az ütögetés végén a meglazított háló felett ugrálgattam. Ez úgy 8-9 éves koromban történt. Később a Nemzeti Torna Egyletbe kerültem a tornászokhoz. Emlékszem, a Szentkirályi utcai teremben fűrészporon gyakoroltunk. Csak ámulok és bámulok, ha a mai tornászprodukciókat nézem, hova is jutott ez a sportág? Annak idején az is nagy szám volt, hogy kézállásból át tudtam menni hídba. - Tizennyolc évesen, 1933 elején viszont már az NTE atlétikai szakosztálya versenyzőjeként mutatkozott be magasugrásban. - Ez a premier a változatosság kedvéért egy olyan fedettpályás viadalon történt, ahol egy fűrészporos elugróhelyről kellett dobbantani, s végül 135 centiméterig jutottam. Ezt a ma már mosolyt fakasztó eredményt azután tavasszal látványos fejlődéssel tornásztam mind feljebb. Előbb száznegyvennégy centimétert ugrottam át, majd életem harmadik hivatalos versenyén már az országos csúcsot jelentő 150 centimétert teljesítettem. Ezt azonban az ellentábor sehogyan sem akarta elfogadni, s addig méricskélték, amíg 149-nél, azaz csúcsbeállításnál maradtunk. - A másik oldalnak hamar meg kellett barátkoznia Csák Ibolya nevével, mivel a fiatal hölgy teljesítménye 1934-ben rohamosan javulni kezdett. Vajon miért alakult ez így? Csák Ibolya és a világ legidősebb olimpiai bajnoka, dr. Tarics Sándor Eltávozott bajnokok CSÁK IBOLYA 18