Simon V. László: Úton a legendákkal - Puskás „Pancho” Öcsivel és Papp Lacival (Budaörs, 2018)
Elkészülni! Vigyázz! Rajt!
bajnoki aranyat is a nyakába akasztották a csúszós játszótéren, nem igen akaródzik neki a biztost a bizonytalanra változtatni. Próba cseresznye, hátha neked sikerül átállítani a gyerek váltóját. - Főnök! A ház vendégei! Mivel szolgálhatunk a nyomozó uraknak? - állt meg mellettünk a kétes tisztaságú pincér. Egy Bambit a fiúknak, Hosszú Jóskának, aki másodállásban nehézsúlyú bunyós, legyen inkább kettő. Látod milyen langaléta? Mire leér benne az első, már újra szomjas lesz szegény. Amúgy szólj a csibészeknek, lazítsanak! Lássák, milyen vagyok, ma razziaamnesztiát hirdetek - vigyorgott vidáman az ezredes. Az izzó feszültség sziszegve szabadult a képzeletbeli palackból. A rossz reflexű nehéz vagányok pedig könnyű borokat kortyolgatva élvezték a rajtaütésszerűen kitört kocsmai békét. Nos, akkor, és ott ismertem meg a bokszoló, melósból lett főrendőrt, aki az alvilágban alaposan rendet vágó „R" csoport bátor vezére volt. Ő istápolta az Újpesti Dózsa rendőrcsapat bunyósait is. A bandzsa bokszlegendának, Buci barátomnak ő biztosított először zöld utat a becsületes emberek világába. Szóval fantasztikus ember volt a felügyelő. A valaha élt legnagyobb „Zsarulegenda". Míg megisszuk a kátrányból gyártott szocialista üdítőitalt, a népszerű Bambit, itt az alkalom, hogy meséljek róla. A szuperzsarut még a legkeményebb gengszterek is tisztelték. Sőt! Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, még szigorú, de igazságos apjukként szerették is. Pedig nem volt nála kegyelem. Dosztojevszkij remekművének a Bűn és bűnhődésnek elvét vallotta. Maga is külvárosi, angyalföldi vagányként járta ki a csibészség magasiskoláját. A bűnös - legyen akármilyen nehézfiú - ha bekerült Fóti ezredes célkeresztjébe, nem menekülhetett az igazságszolgáltatás elől. A második világégést követő zűrös idők legnagyobb gengszterkirálya Sánta Dezső és a gonosz rendőrgyilkos, „Hekus" Dönci sem kerülhette el végzetét. Mindkettő kezére ő csattintotta rá a bilincset. Aki után a félelmetes „R" csoport megindult - talán a mai TEK-hez lehetne őket hasonlítani -, nem kerülhette el a sorsát. A háború utáni időkben ezerrel dübörgött a bűnözés. Szökött börtöntöltelékek, gengszterek gyülevész hada tombolt az utcákon. A sötét alvilág állandó félelemben tartotta az embereket. A közbiztonság a nullával volt egyenlő. A helyzet kilátástalannak tűnt. A frissen alakult kormány, bevállalós munkásfiatalokból egy különleges csoportot szervezett. Egy angyalföldi bokszteremben találtak rá a munkanélküli Fóti Andorra. A negyven, becsületes pesti vagányt, ócskavasnak való puskákkal szerelték fel. Szitává lőtt rozoga dzsipekbe leheltek újra életet, hogy a tapasztalatlan, bátor fiatalok felvehessék a küzdelmet a legmodernebb fegyverekkel felszerelt profi gengszterekkel. Fizetség nélkül, tisztán, lelkesedésből harcoltak a békés rend helyreállításáért. Az eleinte kilátástalan küzdelmekben rendre alul marad a melósruhás rendőrgárda. Aztán szép lassan fordult a kocka. A gengszterhorgászat nyomán egymásután kerültek rács