Vallus Tibor: Zöld-fehér vér (Heves, 1998)

Hajdú Attila: Ha kell, önveszélyesen hárítunk helyzeteket

Hajdú Attila rúgócsapata. Az a dolgom, hogy min­dent megtegyek, hogy a vezetőedző vá­lasztása rám essen. Nekem ezt hozta az élet, hogy a sérüléssel mindent elölről kellett kezdenem. Nagyon sok erőt és energiát érzek magamban, hogy újból megmutathassam, mire vagyok képes. Nem szoktam abba belegondolni, hogy mi történik, ha akkor nem sérülök meg. Azt hiszem rosszul cselekednék, ha most elkezdenék duzzogni, vagy el­ereszteném magam, mondván, ebből már soha semmi sem lesz. A válogatottságra mennyi esélyt látsz? - Az első lépés a Ferencváros első csapata. Nem csak a Fradiban, más csapatok­ban is játszottál, tudod, hogy ott mi­lyen a hangulat. Létezik olyan, mint Fradi-szív? - A Fradi-szív, a klubhűség­gel és klubszeretettel azonos fo­galom. Ez napjainkban inkább halványul, mint erősödik. De ta­lán azért beszélnek a Fradiban a Fradi-szívről, mert azért itt még mindig jellemző. Ha bármilyen csapat ellen kiáll a Ferencváros az Üllői úton, akkor győzelmet várnak tőle. Ez még az utolsó percekben is olyan energiákat szabadíthat fel az emberben, ami a csapat összességében a Fradi-szívet jelentheti. Itt más a hangulat, talán azért is, mert itt minden a kirakatban van. Ha egy itteni játékos csinál valamit, azt az újságok megírják, míg más klub esetében nem foglal­koznának vele. Más az érték­rend, a játékosokat máshogy ítélik meg. A Ferencváros egy nagy család, bármennyire is hal­ványulnak ezek a dolgok. Nyil­ván ez a régebbi játékosokra in­kább, az újaknál már nem any­­nyira jellemző. Edzés után meccs, aztán kez­dődik elölről. Közben? - A TF-en sportmenedzseri szakon harmadéves vagyok, ha van időm, a tanulás a főprog­ram. Építkezem, úgy néz ki, hogy már be is tudunk költözni, ez nagy dolog, mert mégis az ember saját vára, amit a saját erejéből és saját munkájából ho­zott össze. Az időm nagy részét persze azzal töltöm, hogy jó legyek a másnapi edzésen. Elmegyek úszni, származni, kondizni. Mindez része annak, hogy jó teljesítményt nyújtson az ember. Az én véleményem szerint, egy futballistának nem csak abból áll a munkája, hivatása, hogy bejön fél tízre edzésre, és utána hazamegy, hanem abból is, hogy a táp­lálkozástól a regenerálódásig mindenre odafigyel. Család? - Ha minden igaz, júniusban lesz az esküvőm. Most már nagyon közeleg... (Eljött az az esküvő - a szerző.) A jöven­dőbeli, orosz-francia szakos tanár, szegedi születésű. Válogatottként

Next