Barcs Sándor et al. (szerk.): Száz éves az MTK-VM Sportklub (Budapest, 1988)
A szakosztályok története
lai József, aki a torna mellett a műugrásban is jeleskedett, késő öregkorában, túl a kilencvenen még a természetbarát szövetség túravezetőjeként járta hétről hétre a hegyeket, a túraútvonalakat. Bár 1912-ben női tornaszakosztály is alakult az MTK-ban, a tornász versenyzési kedv apadni kezdett, majd hosszú időre szem elől tévesztjük a kék-fehér tornászokat; ez a versenyág nem tudta kiheverni az első világháború veszteségeit. Tulajdonképpen 1945 után támad fel ismét a tornasport a klubban, elsősorban a volt MTE-tornászok, Pataki Ferenc és Kemény Ferenc jóvoltából. Mindketten országos bajnokok lettek, Pataki többször győzött az összetettben is. A háború után rendezett első olimpián, Londonban, Pataki a műszabadgyakorlat olimpiai bajnoka lett, az összetett csapatversenyben bronzérmes együttesünk tagja, Mogyorósi-Klencs Jánossal pedig lóugrásban (holtversenyben) szintén harmadik. 1952-es olimpiai küldöttségünk hatodik helyezett tornászegyüttesének is tagja. Ám ekkortájt - talán a régi idők agitatív erejű tömegtornáját, a klubalapítók szellemét felidézve - a Bástya, majd Vörös Lobogó néven szereplő MTK-tornászok az akrobatikus tornában jeleskedtek. A szakosztály e sportág legjobbja volt az országban, bajnokok egész sorát nevelte és kitűnő női szakosztályt is életre hívott. E sportág hanyatlásával együtt gyengült, majd eltűnt egy szín a magyar tornasport palettájáról. 244