Barcs Sándor et al. (szerk.): Száz éves az MTK-VM Sportklub (Budapest, 1988)

A szakosztályok története

lai József, aki a torna mellett a műugrásban is jeleskedett, késő öregkorában, túl a ki­­lencvenen még a természetbarát szövetség túravezetőjeként járta hétről hétre a hegye­ket, a túraútvonalakat. Bár 1912-ben női tornaszakosztály is alakult az MTK-ban, a tornász versenyzési kedv apadni kezdett, majd hosszú időre szem elől tévesztjük a kék-fehér tornászokat; ez a versenyág nem tudta kiheverni az első világháború veszteségeit. Tulajdonképpen 1945 után támad fel ismét a tornasport a klubban, elsősorban a volt MTE-tornászok, Pa­taki Ferenc és Kemény Ferenc jóvoltából. Mindketten országos bajnokok lettek, Pataki többször győzött az összetettben is. A háború után rendezett első olimpián, London­ban, Pataki a műszabadgyakorlat olimpiai bajnoka lett, az összetett csapatversenyben bronzérmes együttesünk tagja, Mogyorósi-Klencs Jánossal pedig lóugrásban (holtver­senyben) szintén harmadik. 1952-es olimpiai küldöttségünk hatodik helyezett tor­nászegyüttesének is tagja. Ám ekkor­tájt - talán a régi idők agitatív erejű tömegtornáját, a klubalapítók szelle­mét felidézve - a Bástya, majd Vörös Lobogó néven szereplő MTK-tornászok az akro­batikus tornában jeleskedtek. A szakosztály e sportág legjobbja volt az országban, baj­nokok egész sorát nevelte és kitűnő női szakosztályt is életre hívott. E sportág hanyatlá­sával együtt gyengült, majd eltűnt egy szín a magyar tornasport palettájáról. 244

Next