Fűrész Attila (szerk.): Ambrus. Egy ferencvárosi hálóőr a történelem sodrásában (Budapest, 2013)
I. fejezet. Gyermekkor a háború árnyékában
I. FEJEZET 1933-1944 GYERMEKKOR A HÁBORÚ ÁRNYÉKÁBAN 1933 tavaszán még boldog békeidők honoltak Európa országaiban, az első világháború szörnyűségei kezdtek fakulni az emberek emlékezetében. A legtöbben nem sejtették, mennyire ingatag és átmeneti az a béke, amit több mint egy évtizede kötöttek a nagyhatalmak Versailles-ban, még a sokat megélt politikusok sem látták át, hogy a vesztes német birodalom falai között a világtörténelem egyik legvéreskezűbb diktátora készül lépésről lépésre a következő háborúra. Az 1929-es nagy gazdasági világválság Amerikából kivédhetetlenül csapott le az öreg kontinensre, rengetegen váltak munkanélkülivé és földönfutóvá, rég nem látott nehézségeket okozott a napi megélhetés. Ez a jelenség Magyarországon is érezhetővé vált, akadtak, akik előnyt tudtak kovácsolni a kialakult helyzetből és meggazdagodtak, de voltak olyanok is, akik mérhetetlenül elszegényedtek. De legalább nem lőttek, nem kellett sorkatonaként idegen országokban szolgálatot teljesíteni, mindenki foglalkozhatott a saját életével. Az ország kormányzója, vitéz nagybányai Bserthy Miklós tizenhárom éve irányította a nemzetet, stabilitást adva a mindennapoknak. Az évek alatt szép lassan eljutott oda az ország, hogy aki akart, talált magának munkát és meg tudott élni, persze igen szerény színvonalon. Minden egyes pengőért meg kellett küzdeni, legyen az illető mozdonyvezető vagy hivatalnok. Szigorúan be kellett osztani a pénzt, hogy mindenre jusson, ráadásul egyre több szórakozási lehetőséget nyújtott a világ, amire az emberek természetesen kíváncsiak voltak. A mozik olyan filmekkel csalogatták be a nézőket, mint a Klyppolit, a lakáj - többek között Jávor Pál és Kabos Gyula főszereplésével -, a futballpályákon Sárosi doktor, majd pár évvel később Zsengellér Gyula kápráztatta el a szurkolókat, de időnként a lóversenypályákon és az uszodákban is szép számú tömeg gyűlt össze. Igazi rosszcsont 1933. május 31-én született meg az Ambrus házaspár második gyermeke, Miklós. Amíg az apa dolgozott, édesanyja háztartásbeliként nevelte őt és a nővérét. Nehezen éltek egy fizetésből, ennek ellenére tisztességes nevelésben részesültek. „Eger abban az időben egy szürke kisvárosnak számított, mi a minaret közelében laktunk egy szegényes szoba-konyhás lakásban. Mai szemmel borzasztó körülmények közt éltünk, a nagy szegénység része volt a mindennapjainknak. Hiába dolgozott cipészként apám, lábbelire nyáron nem futotta, mezítláb jártuk az ut