Bajnai Teréz et al.: A Magyar Testgyakorlók Köre 75 éve (Budapest, 1963)
Harmadik rész (1945-1963)
Jenő, a három Holics fiú, Róka János, Gajzágó Tibor, Rökk Ede, Pozsonyi Imre. A tízéves jubiláris ünnepségek között, 1898-ban, jelentős helyet foglalt el a jubiláris tornaverseny, valamint a már csak a következő évben megrendezett zászlóavató ünnepség. Az igazi otthont, nem csak a tornászok, hanem minden sportág versenyzőinek kedves tanyáját a következő évben, 1899-ben szerezte meg az MTK. Ez pedig a Wesselényi utcai községi polgári iskola tornaterme volt! Itt folytatódott az ifjúság tömeges bekapcsolódása, nagy tehetségek felbukkanása - más sportágak részére. Mert a tornaversenyeken csak szerényebb eredményeket ért el ekkor az MTK. Végre egyéni tornász-siker is kísérte Bockelberg művezető gondos munkáját, akinek ekkor előtornászként Vágó Manó, Holits Gábor és Gellért Lajos segédkezett. Felbukkant és rohamosan kifejlődött Nyisztor János, akivel különösen 1907-től a nagy versenyek győzelmeinek halmazát szerezte meg az MTK, s akivel majdnem egyidőben bontakozott ki Szalay József, majd a fiatalabbik Gellért fiú, Imre tehetsége. Bockelberg 15 évi működés után visszavonult és átadta helyét Vágó Manónak, aki Nyisztort és Reichmann Zsigmondot vette maga mellé előtornásznak. Közben kitört az újabb sportháború, ezúttal a MASZMOTESZ harc, a szabadtériek és a tornászok között, helyesebben amiatt, mert a MOTESZ a sportfőhatóság szerepét vindikálta magának. Az MTK nem szakította meg tornász kapcsolatait a MOTESZ- szal, mégis kilépett a tornaszövetségből, ahová csak 1908-ban, a „sportbéke” megkötése után lépett vissza. Ekkor már Gellért Imre és Rosinger Emil volt a két előtornász. Az 1908-as, londoni olimpiára Nyisztor Jánost és Gellért Imrét válogatták ki az MTK tornászai közül és az olimpiai tornászcsapat vezetését Vida Henrikre, az MTK főtitkárára bízták, aki a szakvezetővel, Kmetykó Jánossal keröltve, kitűnően oldotta meg feladatát. A kiküldött magyar tornászok közül egyébként Nyisztor szerepelt a legjobban, amennyiben 15. lett. Az akkori magyar versenyrendszer hiányosságainak tulajdonítható, hogy ez a kitűnő tornász nem tudott magyar bajnoki címet szerezni, s legszebb diadalának az 1907-ben megszerzett Kassabajnoka címét tekinthetjük. Sokkal szerencsésebben versenyzett a nála később kétségtelenül magasabb színvonalat elért Gellért Imre, aki három ízben is elnyerte a magyar bajnoki címet (1909, 1911, 1912), amelyet akkor még csak az összetett verseny (nyújtó, korlát, ló, illetve bak) győztese kapott meg. Gellért megszerezte egyszer a Budapest-bajnok címet is és részt vett - az MTK tagjai közül egyetlen tornászként - az