Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK. Diósgyőrvasgyár sportéletének története (Miskolc, 1962)
II. A szakosztályok története
A háborús évek legjobb birkózói Klacsmanovics Barnabás és Keszler Géza voltak, akik több versenyen szép győzelmeket arattak. Klacsmanovics 1915. december 11-én Budapesten a MÁV Gépgyári Sport Kör és a Munkás Testedző Egyesület országos birkózó versenyén a junior könnyűsúlyban 10 induló közül első, Keszler második lett, mert tanítványa a döntőben kétvállra fektette. 1916-ban 25 versenyzője volt a DVTK-nak, akik közül kiemelkedett Flesznik Bertalan, rajta kívül Bielik, Hedrik, Prukner, Mackoviák és Friedlender voltak jók. Az első világháború végéig kerületi bajnokságokat nem rendeztek, hanem egy-egy város bajnokságáért küzdöttek. 1917. február 4-én a budapesti Munkás TE országos birkózó versenyén Keszler Géza a könnyűsúlyban 17 induló közül első lett. Ez év február 18-án rendezték meg Vasgyárban az első országos birkózó versenyt, amelyen a helybeliek jól szerepeltek. Ezt a szereplést március elején Budapesten folytatták, ahol Keszler a könnyűsúlyban első, Flosznik pedig a pehelysúlyban második helyezést ért el. Áprilisban Keszler könnyűsúlyban Miskolc város bajnoka lett. Flosznik pehelysúlyban a második. Az 1918 februárjában Budapest bajnokságáért rendezett versenyen Keszler Géza, Flosznik Bertalan, Jozefovits Nándor és Kaukes Kálmán, aki nagyszerű labdarúgó is volt, vettek részt. Közülük egy sem tudott győzelmet aratni, mert a versenyt vezető bíró pártosan ítélkezett, így történt, hogy Keszler és Flesznik csak a 3. helyet tudták maguknak biztosítani. Ekkor „kijelentették a verseny zsűrijének, hogyha a jövőben hasonló eljárást fognak követni, akkor nem indulnak egy versenyen sem.” (Diósgyőri Újság, 1918. március 2.) Vasgyárban 1918-ban újból országos versenyt rendeztek Észak-Magyarország bajnokságáért. A DVTK birkózói közül Regős (Bunda) Árpád pehelysúlyban 2., Jozefovits könnyűsúlyban 3., kisközépsúlyban Kaukes 2. helyezést küzdött ki. * Az első világháború befejezése után a szakosztály működése nagy lendülettel indult meg. A tagok száma 30—35 körül mozgott. A versenyek gyakoribbak lettek, megalakult a MBSZ Északi kerülete, és kialakult a bajnoki rendszer. Még ezekben az években is Keszler volt a legeredményesebb, aki hihetetlen szívósságú, ötletes és technikás birkózó volt; a 20-as évek második felében Budapestre távozott. Klacsmanovics is jól tartotta még a helyét. Flesznik 1920-ban az MMTE-be lépett át. Kaukes, Tamás, Völker B., id. Veres József, Molnár, Makár, Czapák, Csörgő, Tóth, Prahács voltak még jó birkózók ekkoriban. A 20-as évek közepén a korábban nagy gárdával rendelkező DVTK viszszaesett és több versenyen egyedül Keszler képviselte a DVTK-t, aki sorra aratta még ekkor is győzelmeit, hatalmas erejével és nagy rutinjával könynyen végzett ellenfeleivel. A birkózósport hanyatlani kezd és erősen visszaesik. A 20-as évek végén az egyesületek tevékenysége — köztük a DVTK-é is — csupán az edzési 70