Kelemen Gábor - Tőzsér László (szerk.): A Csepel Sport Club 75 éve 1912-1987 (Budapest, 1987)
Szakosztályról szakosztályra
Csepel SC 1912-1987 MINIPORTRÉ Liptay István Edzőnek ugyanolyan volt, mint játékosnak - ahogy ő fogalmazta könyörtelen önmagával és másokkal szemben egyaránt. A pályán eltöltött huszonnégy és a kispadon végigült kilenc esztendő alatt azért dolgozott, azt akarta, hogy mindig a tőle telhető legjobbat, legtöbbet nyújtsa, s ezt hozza ki a tanítványaiból is. A csepeli kosárlabdázók mezét 1954 és 1972 között viselte, az 1955-ös Európa-bajnokságon már a felnőtt válogatott keret tagja volt, s az is maradt 1964-ig, s összesen 137 alkalommal lépett pályára a legjobbak között. Irányító-hátvédbedobó poszton játszott, de míg a Csepel SC-ben inkább a pontokat várták tőle, addig a válogatottban főként irányítania kellett. Hajtós volt, a sok munka miatt nem az edzővel, hanem annak érdekében, a játékostársakkal veszekedett. Ezért is volt jó csapatkapitány. Amit elképzelni sem tudott: egyszer csak véget értek a sportolói évaskosárlabdától az ojtban nem szakadt el. Kilenc évig volt a Csepel SC női e együttesének vezetőedzője, s közben részt vett a női és a férfi ifjúsági válogatott felkerítésében is. 1981 -től a módszertani osztály főelőadójaként dolgozik Csepelen, a labdajátékok tartoznak hozzá. Emellett 1986 januárjától a kosárlabda-szefosztály ügyvezető elnöke. Természetesen sportvezetőként is eredményekre tör. .