Syposs Zoltán: Ez a szép játék. Arcok a magyar sport történetéből (Budapest, 1976)

A "magyar delfin" - Hajós Alfréd

közi versenyen a top méteres gyorsúszásban győz, másnap - ugyan­ebben a számban - osztrák bajnok. Már jól cseng a neve a sport vilá­gában, de az egyetem tudós professzorai olykor megcsóválják tisz­teletre méltó ősz fejüket, ha egy-egy versenyre távozási engedélyt kér, és neheztelnek a sportvezetők is, ha néha az egyetem miatt el­marad a versenyekről. Kemény akarattal, óriási erőfeszítéssel mégis sikerül mindkét vonalon helytállnia. 1896 márciusában, Budapesten megrendezik az első újkori olim­piára, Athénbe utazók próbaversenyét. Neves ellenfelekkel áll a rajthoz, idősebb, rutinosabb bajnokokkal, mégis mind a 100, mind pedig 100 méteren győz, az utóbbiban új országos rekorddal. Fö­lénye annyira kiugró, hogy a tervezett 1000 méteres tájékoztató ver­senyt már meg sem tartják, minthogy amúgy is csupán egy úszó ki­küldetése jöhetett számításba. 1896. április 11-én a tizennyolc éves fiatalember a hideg szélben reszketve és telve izgalommal rajthoz áll a messzi századokba hul­lott olimpiai játékok földjén, az olimpiák történetében első úszó ver­senyen. Nyolc nemzet tizenhat indulója között. A még jóformán ismeretlen magyar sport váratlan, csodás bemu­tatkozása volt ez „idegen vizeken”, Görögországban, a pireusi Zen­­öbölben. Erősen hullámos, áramló, tizenegy fokos vízzel „birkózva”, a dunai hajósoktól ellesett és versenyképessé csiszolt „magyar tempó”-nak nevezett váltott karú úszással a 100 méteres gyorsúszás olimpiai bajnoka lett (1:22.2). „Pisztolylövés jelezte az indulást, s vadul nekivágtam a tarajos, húsbavágó hideg víznek... Észre sem vettem, hogy a kifeszített kötél horzsolja mellemet, csak úsztam, úsztam” - írja visszaemlékezésében. „Azt sem tudtam, hányadik he­lyen vagyok. Még fel sem eszméltem, amikor a mindinkább erősödő moraj és a negyvenezernyi nézőtömeg zúgása jelezte, hogy*­a­ver-144

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék