Siklóssy László: A magyar sport ezer éve I. A magyar sport őskora (Budapest, 1927)
Turisztika - alpinizmus
350 TOWNSON ÉS CSOKONAY BARLANGJÁRÁSAI. EKILENDÜLT turisztikánk a barlangjárást és barlangkutatást is maga után vonta. Az érdeklődés központjában mindenkor az aggteleki Baradla-barlang állt, amely — Thallóczy Lajos megállapítása szerint — minden időben ismeretes volt; a XV. században a Kecsey-családé, a XVI- ban a Zsényieké, azt követőleg a Szegőké lett. A XVIII. században már a külföld érdeklődését is felkeltette, úgyhogy amikor Townson Róbert 1793-ban nálunk járt és azt képzelte magáról, hogy ő az első angol, aki a barlangot megjárta, geográfus barátjától, a derék pozsonyi Korabinskytől, azt a felvilágosítást kapta, hogy néhány év előtt a londoni Királyi Társaság két tagját küldte ki a barlang tanulmányozására; ezek az urak három napot töltöttek a barlangban, de sem a végét, sem valamely nyítását nem találták. Maga Townson is nagy érdeklődéssel ment a barlangba, ahol azonban majdnem szerencsétlenül járt, mert vezetője eltévesztette az utat, úgyhogy fogyófélben lévő fáklyáikkal ugyancsak idegesen keresték a labirintusból kivezető utat, amelyre végre is Townsonnak előző neve bekarcolása vezette rá őket. Talán ez befolyásolta Townsont, hogy ne áradozzék különösen az aggteleki barlangról. Jobban érezte magát a Szilice melletti lednici barlangban, melyre már Bél Mátyás ráirányította az érdeklődést, aki a londoni Királyi Társaságnak egy jelentést küldött, elmondván, hogy «ennek a barlangnak az a csodálatos tulajdonsága van, hogy amikor kívül a legerősebb a fagy, belül langyos a levegő, amikor pedig odakint forrón süt a nap, bent hideg, sőt jeges a temperatúra». Townson hőmérővel kezében némileg megkorrigálja ezt az észrevételt, bár elismeréssel adózik a környéknek ily kitűnő természetes jégverme iránt. Egy szép metszetet is készíttetett az élvezetes kirándulás emlékére. Townson útleírásának nagy híre volt nálunk. Amikor például Csokonay Vitéz Mihály az aggteleki cseppkőbarlangban megpillantotta kőbe karcolva Townson nevét, rögtön szerteszét küldte leveleit az országba, hogy miként tudná Townson útleírását megkapni. Pedig Townson barlangleírásánál érdekesebb Csokonayé, aki 1801 július 3-én járta végig barátjával, Puky Istvánnal a barlangot. Örömmel juttatunk helyet sporttörténelmünkben, mindenesetre fájlalván, hogy élvezetes leírásának csak kisebb részére jut helyünk. ÉMITŐ dolog, fja Csokonay édesanyjának, csak felnézni is tetejére, melyen a látás a felhőkkel látszik határozódni. Az alján lévő lyukba gugyorodva kell bemenni és ez az alacsony, de széles torkolat mintegy fél fertályóráig tart, amikor az ember a valóságos barlangba bejut, melynek boltozatjához képest a nagy templom magassága és tágassága nem is hasonlítható. A kövek úgy csüggenek alá az ember feje felett, mint ha mindjárt nyakába szakadnának, a hang rémítő módon zeng e tágas öbölben, lőttünk egynéhányat, és a legszörnyűbb mennydörgés kicsiny volt a puska ropogásához. Fáklyákkal vezettek két vezetőink, kik egyedül az utazók behordozásából élnek; fáklyát négy öllel vittünk be, mert ha ebből a vándorló kifogyna, soha a barlangból, melynek még végét senki össze nem járta, ki nem jöhetne. Ága a lyuknak sok van, mi délig egyet, délután másikat jártunk be, a többire nem értünk. Voltunk mindössze kilencen. Elindultunk tehát az első ágán és találtunk csepegő