Lakat T. Károly (szerk.): Sport 2000. A Nemzeti Sport magazinja (Budapest, 1996)
A pillanat olimpia
A MINISZTERELNÖK bánki József REKLAMÁL újságíró ■Talán nem túlzó, ha azt mondom, a régió legérzelmesebb nemzetét alkotjuk, sőt könnyes örömeinkkel és bánatainkkal sokban hasonlítunk a latin népek tagjaira. Mindezt Sydneyben is tapasztalhattuk, emlékezzünk csak Kovács Ági, Kolonics Gyuri, Nagy Tímea vagy a vízipólósok közül Kiss Gergely könnyeire, miközben hallgatták a tiszteletükre felcsendülő Himnuszt, de említhetjük a zokogó kézilabdás lányainkat is, akik hatgólos előnyről veszítették el a finálét. Sportolóink pazar teljesítménye és hozzáállása mellett nekem igencsak imponált Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének magatartása is. A magyar-osztrák kézilabda negyeddöntő során például Orbán Viktorban a szurkoló erősen legyőzte a miniszterelnököt, amikor is hevesen reklamált a cseh bírópáros néhány vitatott ítélete után. Persze, a visegrádi együttműködés ezáltal nem került veszélybe, ráadásul a lányok “horrorisztikus” véghajrát követően továbbjutottak. Persze volt már olyan a sporttörténelemben, hogy egy-egy prominencia a protokolláris előírásokat figyelmen kívül hagyva impulzív magatartást tanúsított - emlékezzünk csak, Pertini olasz elnök miként dobált csókokat a díszpáholyból az 1982-es labdarúgóbb döntője után Scireának és társainak, vagy a két évvel ezelőtti vb-n Chirac francia miniszterelnök ugyancsak az előkelőségek páholyában trikolórral a nyakában milyen kitörő örömmel ünnepelte Zidaneékat. EMBERI jelenetek voltak. Akárcsak Orbán Viktor reklamálása Sydneyben. Ott ugyanis nem viselkedni, hanem szurkolni kellett. Orbán Viktor ezt tette. Nézzen mélyen magába, aki ezt felrója neki. Csak egy pillanatra. SIDMEY, XXVII. - Először örülök annak, hogy valaki jól becsapott! FOTÓ: HARSÁNYI PÉTER