Csapó Zoltán - Laszip Gábor: Újpesti sportkrónika II. - Az európai elitben, 1965-1976 (Budapest, 2022)
1968 – AZ ÚJ SPORTGAZDASÁGI MECHANIZMUS
kimozdult Újpestről, keményebb védelemmel került szembe, hamar elment az ötletes csatárok kedve. Egy azonban vitathatatlan volt: Göröcs alakításai, Bene mesteri góljai, Dunai II egyszerűnek látszó, de alapjában véve nagyszerű góljai mindig sok örömet szereztek a nézőknek. Ebbe a csatársorba illeszkedett be a jobb oldalon az erősen fejlődő Fazekas, illetve a másik szárnyon az év egyik felfedezettje, Nagy Laci. S jött Baróti, aki egy év után jobban, alaposabban megismerte játékosait. – Igyekeztem megértetni a fiúkkal – mondta erről –, hogy fejlődni csak úgy tudunk, ha minden ellenféllel szemben 90 percen át teljes erőbedobással játszunk. Az idei, alapjában véve sikeres szereplés mellett is vesztettünk értékes pontokat, kikaptunk Újpesten is. De a játékosok küzdőszellemére, akarására panasz egyszer sem lehetett. Ha egyes körökben – ahogyan ezt a 102 gól elérése utáni írásunkban annak idején sajnálattal állapítottuk meg – népszerűtlennek ítélik ezt az igyekvést, alapvetően tévednek! Egyrészt ugyanis az állandó gólratörés, a sok mozgáson alapuló játék már magában hordja a fejlődés további csíráit, másrészt a közönség nem egygólos győzelmekre, sétamérkőzésekre, hanem mozgalmas akciókra, iramra, gólokra kíváncsi. Az Újpesti Dózsa idei 30 mérkőzését több mint négyszázezer néző látta! A Dózsának Újpesten rekordközönsége volt (14 mérkőzésén 215 000, ami 15 357-es átlagnak felel meg!) Mindez nemcsak azt jelenti, hogy a teljes erőbedobással kiharcolt gólok a jövő fejlődését segítik, hanem egyben a közönséget már jelenleg is vonzzák a lelátókra! Csak egy pont hiányzott Az Újpesti Dózsa bajnoksága – nyugodtan elmondhatjuk – egy hajszálon, egyetlen pontocskán múlt. Az újpesti táborban emlegetnek a bukás okaival kapcsolatban külső körülményeket; a Ferencváros elleni tavaszi mérkőzés pályaválasztói jogának feladását; a Csepel elleni találkozó és a két rangadó játékvezetői hibáit. De Baróti ezek mellett mást is mondott: – A sikeresebb szereplés érdekében védelmünket át kellett szervezni. Solymosi ez évben már teljesen otthonosan mozgott a középhátvéd szerepkörében. Szentmihályi az MTK elleni mérkőzést kivéve, ragyogóan védett. Dunai III kiváló fedezetté érett, káposztát sérülései hátráltatták. A baloldalra ballábas játékosokat kerestem. A védelem Bánkútival és Noskóval megbízhatóbb lett, Zámbó a középpályán kapott fontos szerepet. De sajnos, még ez az alapjában véve sokat javult védelem sem volt képes mindig arra, hogy szoros, forró légkörű mérkőzéseken sikerrel tartsa meg az egygólos előnyöket. Az edző véleményét néhány példával támasztanánk alá: Az 5. fordulóban, Diósgyőrben a 90. percben, 1:0-ás Dózsa vezetésnél, Szucsányi egy előre vágott labdára rácsapott és kiegyenlített; a 10.-ben a Dózsa kétszer is vezetett a Ferencváros ellen, Novák másodszor a 82. percben egyenlített; a 12.-ben a Dózsa végig fölényben volt Győrben. 1:0-ra vezetett, mikor Győrfi a Solymosi lábáról elé pattant labdát a 69 percben bevágta, s kiegyenlített; a 18.-ban Fazekas góljára Fenyvesi 5 perc múlva válaszolt; a 21.-ben Tatabányán Lévai a 74. percben egyenlített, a 26. fordulóban, a Fáy utcában pedig Dunai III góljával szerzett vezetésnek mindössze 4 percig örülhetett a Dózsa. A NAGY ÁLOM valóra válásához szükséges pontocskát tehát jónéhány mérkőzésen meg lehetett volna szerezni határozottabb védekezéssel, jobban összeszokott, nagyobb tapasztalattal rendelkező védőkkel. A csatároknak nincs mit a szemükre vetni. Az egyetlen, Pécs elleni mérkőzést kivéve, minden találkozón rúgtak gólt! Ők tehát alaposan kitettek magukért... 205 1965 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976