Csapó Zoltán - Laszip Gábor: Újpesti sportkrónika II. - Az európai elitben, 1965-1976 (Budapest, 2022)

1969 – INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSI TERVEK

1965 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 „Drámai küzdelem Baranyi a férfi teniszbajnok – Gulyás második A kellemes napsütésben közel 3000 néző élvezte, izgulta végig ezt a nagyszerű tenisz­döntőt. Gulyás fantasztikus összpontosítással kezdett. Minden labdára figyelt, úgyszól­ván nem is hibázott. A második játszmában ennek ellenére fordult a kocka. Az első 0-ra nyert játszma, mintha nem a 13-szoros bajnok Gulyást, hanem vetélytársát, Baranyit nyugtatta volna meg. A nyurga Baranyi remek labdákkal vette át az irányítást. Kereszt­ütésekkel készítette elő támadásait, bátran ment a hálóhoz, irányította a játékot. Gulyás közben elérhetetlennek látszó labdákat ért el. A nagy idegességben elkövetett hibák elle­nére nagyszerű volt a játék. Csak a közönség bosszankodott joggal, hiszen a döntőn sem volt labdaszedő és ez lassította a játékot. Úgy tűnt, hogy a második játszma megnyeré­se és a harmadikban az 5:2-es vezetés után Baranyi javára billen a mérleg. Nem így tör­tént. Gulyás előbb egyenlített, és kezében volt a játék, de Baranyi újítani tudott és meg­nyerte a játszmát. [...] A folytatásban Baranyi gyors indításait Gulyás rendre keresztbe verte. Baranyi si­etett, Gulyás idegességében két kettős hibát is ütött. Rendkívüli küzdelem szemta­núi lehettünk. Gulyás küzdeni akarása, lábmunkája, néhány remekbe szabott elüté­se, Baranyi röptéinek többsége a tenisz magasiskoláját jelentette. Fej fej melletti küzde­lem folyt. Gulyás az első játszma óta újra vezetéshez jutott. (2:1 és 4:3). A bajnok mint­ha a szorongatott helyzetben nyugodtabb, vezetése esetén viszont idegesebb lett volna. A rendkívüli tét súlyát mindketten érezték. Az egyiknek a 14., a másiknak az első baj­nokságáról volt szó... Két és fél óra elteltével, az ötödik játszmában minden elölről kezdődött. Minden lab­dáért irdatlan küzdelem folyt. Érdekes volt megfigyelni a közönség hangulatának hul­lámzását. A döntő többség mindkét versenyzőt bajnokká nyilvánította volna. A játékot lélegzet visszafojtva figyelték és a remek megoldások nyomán hol Gulyás, hol Baranyi di­cséreteként rendre zúgott a taps. Eleinte mindketten nyerték saját adogatásaikat, majd Gulyás elvesztette, Baranyi megugrott (4:2), már úgy látszott, hogy ő a bajnok, de Gulyás még újítani tudott: 4:4-re egyenlített, utána 6:6-ig fej fej mellett haladtak. A végjátékban diadalmaskodott a fiatalság, s Baranyi 8:6-ra megnyerte a játszmát, s ezzel három és fél­órás küzdelemben megnyerte első magyar bajnokságát. [...] Baranyi: Mikor a döntő játszmában Pista 4:2, 40:0-ról kiegyenlített, azt hittem el­vesztem a mérkőzést. De valahogy mégis tudtam újítani. A bajnokságnak nagyon örülök, de idegességemben olykor könnyű labdákat is hibáztam. Gulyás: Sajnos nem sikerült... A döntő pillanatokat nem tudtam kihasználni. Sok já­tékot vesztettem előnyről, adogatásaim sem sikerültek. Baranyi helyenként nagyon jól játszott.” (Népsport, 1969. 09. 29.) A női páros döntőben a Botka–Polgár-kettős alulmaradt. A labdarúgó NB I diós­győri vendégjátékán a hazaiak korai gólja felpaprikázta az újpesti csatársort (4:1). Az at­létikai váltóbajnokság második napján, a férfiak 4x800-as versenyén újabb aranyérem került lila-fehér kézbe, a 4x200 méteres futamon egy tizedmásodperc hátránnyal ért az együttes a második helyen a célba, az 5000 méteres viadalon bronzérmet szerzett a csa­pat. Az ökölvívó Budapest Bajnokságon a pehelysúlyú Kovács F. és a kisváltósúlyú Szi­rony nyakába akasztottak aranyérmet. Finálét vesztett, ezüstérmesként zárt Zubik (pa- 242

Next