Sportvezető, 1973 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Szocialista brigádok a sportéletben Ma még nehéz lenne országosan átfogó képet alkotni az üzemek, gyárak és vállalatok szocialista brigádjainak a sportéletbe való bekapcsolódásáról és részvételéről. A brigádok törekvéseire elsősorban a munka terén tett vállalások a jellemzőek jelenleg — ami természetes is — ezt követik a szociális, majd kulturális felajánlások, és sorrendben ezután következik a sportban való kollektív részvétel. Mindezt elősegítheti és meggyorsíthatja a sportvezetőknek az üzemi sport fejlesztésére és a lehetőségek kiszélesítésére irányuló erőfeszítése. Ezt a megállapítást abból a tapasztalatból szűrtük le, amit a Kőbányai Porcelángyárban szereztünk. Nem szeretnénk hamis színben ideális képet festeni, de a tény az tény marad, hogy a gyár szocialista brigádjai — s a többes számot nem véletlenül használjuk — jelentős szerepet játszanak az üzem sportéletében, sőt egyes esetekben — mint brigád — kilépnek ebből a keretből és szélesebb körben, állandóbban gondoskodnak — divatos kifejezéssel élve — saját sportbeli igényük kielégítéséről. A hagyomány kötelez A Kőbányai Porcelán már sok évvel vagy évtizeddel ezelőtt beírta nevét a magyar sport történelemkönyvébe. A „Kőbányai Dräsche” labdarúgói, tekézői és NB/I- es női kézilabdázói ismert együttesei voltak a sportág bajnokságainak. Ezt a nevet 1963-ig használták — amíg a Kőbányai Téglagyárral közösen működött a sportegyesület —, de a sok évtizedes együttműködésnek az ipari átszervezés vetett véget: a Kőbányai Porcelánnak jutott a Tárna utcai sporttelep, a Kőbányai Tégla pedig új otthont épített magának. Gyors iramban fejlesztették ezután a Tárna utcai sporttelepet: a labdarúgáson kívül röplabda- és kézilabdapályát építettek, valamint négysávos automata tekepályát létesítettek — ez utóbbi 1972-ben készült el és egyedül az automatája 700 ezer forinba került —, s ez már egyaránt sokoldalú bázist biztosított a versenyszakosztályok életéhez és az üzemi sporttevékenységhez is. Ennek megfelelően alakult és fejlődött a sport Ennek arányában duzzadtak fel a különböző sportágak szakosztályai, s a házibajnokság mérkőzéseinek résztvevői. A Kőbányai Porcelángyár sportvezetői is igyekeztek lépést tartani a felmerülő kívánságokkal, s igazán nem rajtuk — sokkal inkább az anyagiakon — múlott, hogy sok minden nem úgy valósult meg, ahogy szerették volna... A Kőbányai Porcelán sportegyesületének elnöke, Szilágyi Lajos tájékoztatott arról, hogy a vezetőség — beleértve a vállalat, a sport-, KISZ-, szakszervezet és MHSZ helyi vezetőségét — régi dolgozói a gyárnak, ismerik egymást és a dolgozókat is. Sokban segítenek egymásnak. A sportéletnek ezenkívül segítséget adnak azok a régi sportemberek is, akik már abbahagyták az aktív sportolást. Ennek köszönhető, hogy minden feltűnés nélkül sikerült az üzemi sportban lüktető életet teremteni. Szilágyi Lajos 1963 óta vezetője a sportegyesületnek, s hivatali főnöke is régi sportember. A sportvezetőségen belül Pásztor János az üzemi sport gazdája. Tőle a sportlehetőségek felől érdeklődtünk. Kérdésünkre mondotta el, hogy vele együtt öt személyből áll az a tömegsportbizottság, amely évente a labdarúgó, teke, röplabda és az asztalitenisz házibajnokságokat rendezi. A bizottság munkájában két KISZ-es és két szakszervezeti aktíva vesz részt. Elmondotta továbbá, hogy a bajnokságokat mondhatni január elejétől december végéig rendezik. A versenyek és mérkőzések iránt mind a résztvevőket, mind a nézőket illetően, igen nagy az érdeklődés. A versenyeket a hétfői napokon bonyolítják le, és igyekeznek a lehető legkisebbre csökkenteni a versenyek adminisztrációját. A tágabb lehetőség a résztvevők számának alakulására is kedvező hatást gyakorolt. Mindezt azért tartottuk szükségesnek előrebocsátani, hogy körvonalazzuk a gyár sportéletének kereteit, az üzemi sport számára biztosított lehetőségeket. Egy újságcikk nyomán Más érdeme, hogy „felfedezte” a Kőbányai Porcelán szocialista brigádjait. Persze ez a meghatározás nem pontos, mert a férfiak József Attila, s a nők Várnai Zseni és Lövey Klára brigádjait nem a sport, hanem a nyilvánosság számára kellett felfedezni. A sportot minden külön erőlködés nélkül, a gyár sportvezetőinek segítségével felfedezték ők maguk is, s csupán arról van szó, hogy egyszerre több újság is foglalkozott életükkel, munkájukkal és fejlődésükkel. S mindehhez a sport szolgáltatta az „ürügyet”. Ez a gyár is szüntelenül fejleszti technológiáját. Ma már egy kivétellel, megszüntették a szénfűtéses kemencéket. Az utolsó szenes kemence a samottüzemben működik, ami talán éppen ezért legkevésbé egészséges, és ahol még ma sem tudták teljesen kiküszöbölni a legnehezebb fizikai munkakörülményeket. A 28 fős József Attila brigád tagjainak jut ebben a műhelyben a legnehezebb darabok mozgatása, szállítása. — A József Attila brigádra mindig lehet számítani — mondja Kókai Ferenc, a samottüzem vezetője —, 1963 óta az óvoda és bölcsőde építésén kívül a gyárhoz vezető út és a telefonvonalak építésében is részt vettek. Mindezt társadalmi munkában, minden fizetés vagy túlórabér nélkül végezték. Sokan szeretnék, ha ilyen aktív társadalmi érdeklődést tanúsító, öntudatos brigádokkal rendelkeznének. Persze sportolnak is, az idősebb kisebb, a fiatalok nagyobb mértékben veszik ki részüket a testmozgásból. Az építőipar szaklapja is a szocialista brigádok közötti sportvetélkedő során bukkant rá a József Attila brigádra. A kispályás labdarúgás döntőjében a Gamma gyár szocialista brigádja ellenében sikerült a kőbányaiaknak a győzelmet kiharcolniuk. A brigád vezetője, Mészáros Miklós mondotta el, hogy a samottmasszaelőkészítő gyártásban közreműködő brigád átlagos életkora 35 év, a fiatalabb évjáratúakat — a 30 éven aluliakat — mindössze 3 résztvevő képviseli. Szinte véletlenül jutottak el a sporthoz, pedig már kezdettől fogva megvolt az érdeklődés — főként a labdarúgásban