Sportvezető, 1974 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
A társadalmi aktivisták, a sportvezetők, a testnevelők, a szakvezetők, s a sportolók lelkes és lelkiismeretes tevékenysége, társadalmunk és államunk növekvő figyelme és támogatása következtében az 1973-as év munkában és eredményekben gazdag esztendő volt. A testkultúra fejlesztésében — beleértve az egészséges életmódot szolgáló testnevelést és sportot, s a nemzetközi versengésben számottevő szerepet betöltő élsportot — a célkitűzések jelentős része megvalósult. Tovább fejlődött a helyes irányban — a testnevelés és sport szerepéről kialakult társadalmi és egyéni szemlélet, s az igények növekedése mellett fejlődtek a foglalkoztatási lehetőségek, feltételek is. A legjelentősebb nemzetközi versenyeken — a sportágak java részében — eddig kivívott rangos helyünknek megfelelően sportolóink az élmezőnyben foglaltak ezúttal is helyet. Az eredmények elismerése nem homályosíthatja el és nem cáfolja, hogy a testnevelés és sport több területén komoly problémák is fellelhetők. Még mindig távolról sem lehetünk elégedettek többek között a testedzés, a sportolás elterjedtségével, jónéhány sportág eredményességével, a nevelési tevékenységgel , a létesítményhelyzettel. Az elmúlt esztendőt nem jellemezték látványos feladatok. A tömegesítés fejlesztése, az utánpótlás kialakítása, általában a nevelés nagy idő és energia ráfordítást igénylő tevékenység. Az élsportban pedig — hiszen 1973 olimpia utáni év volt — inkább a későbbi sikereket megalapozó előkészületek folytak. Sajátos és ezzel párhuzamosan nagyon sok feladatot jelentett, hogy az év folyamán került átszervezésre a testnevelés és a sport irányítása. Az átszervezés eddigi tapasztalatai összességében kedvezőek. Az átállás lényegében zökkenőmentesen, nagyobb problémák nélkül ment végbe, egészében tervszerűen, s növekvő aktivitással folyt a munka. Most mindez jó kiindulást, megfelelő alapokat, kedvező légkört ad az új esztendő feladatai, a meglevő problémák megoldásához. Folyamatosság és növekvő követelmények Az új esztendőben elvégzendő munka folytatása az eddigi tevékenységnek, része a közép- és hosszútávú tervekben meghatározott célkitűzések realizálásának. A sportpolitikai koncepciók változatlanok, de nyilvánvaló, hogy szakadatlanul növekednek a követelmények, s egyértelműen érvényesül az állami irányítás új rendszere is. A szocialista rendszer alapvető törekvése, hogy állampolgárai, sokoldalúan és harmonikusan fejlettek legyenek. Ebben nagyon jelentős és a társadalmi viszonyok, a gazdaság, az életszínvonal fejlődésével növekvő a szerepe a testnevelésnek és a sportnak. Ez azonban nem spontán folyamat és nem is lehet annak tekinteni. Szükség van a szemlélet helyes irányú formálására, a gondolkodásmód változására, a feltételek, a szervezőmunka tudatos, tervszerű fejlesztésére. 1974- ben tehát ily módon tovább kell folytatni e téren a tömegfelvilágosítást. Ez nem csupán országos szintű feladat. Területi szinten, s az egyesületekben egyaránt szükséges az egészséges életmód széles körű folyamatos népszerűsítése, a lehetőségek, a célkitűzések ismertetése, a nehézségek és a gondok nyílt feltárása. Egyik legfontosabb feladat, hogy állandóan növekedjék azok száma, akik esetenként majd rendszeresen — egyénileg vagy csoportosan — védik, s erősítik, fejlesztik fizikai adottságaikat, egészségüket, a testedzést, a sportot szabad idejük természetes és a közérzetüket kedvezően alakító részévé teszik. 1974-ben kedvező alkalom ehhez az Országos Sportnapok rendezvénysorozata, amely lényegében az egész évet átfogja és minden eddiginél gazdagabb programot ad. A frisseséget, egészséget, játékot, ügyességet, erőt segítő , a külön ered böző korosztályok életkori sajátosságait figyelembe vevő akciók, bemutatók, versenyek, spartakiádok és bajnokságok sikere a sportegyesületeken, s a községi, a városi, a járási tanácsi szerveken, s azoknak a szakszervezetekkel, a KISZ-szel és a szövetkezeti szervekkel való együttműködésén múlik. Az eredményesség hatásfokát jelentősen javíthatja, ha a rendezvények során a legegyszerűbb, s a helyi lehetőségeket maximálisan kihasználó formákat érvényesítjük. S minél szélesebb körben valósuljon meg a testnevelésről és sportról szóló azon jogszabály, hogy „a költségvetési szervek, vállalatok és szövetkezetek tevékenyen vegyenek részt a dolgozók testneveléséről és sportolásáról való gondoskodásban”. Jó példa erre a Zala megyei állásfoglalás: „ne legyen községi tanács, amely nem tervez testnevelési és sportcélú támogatást”. Az 1974. évi célkitűzések nyomatékosan aláhúzzák az iskoláskorú fiatalok testedzésének a fontosságát. A tanórai testnevelés óraszámának az emelése természetesen új, az eddiginél bonyolultabb feladatot jelent. Hasonlóan ehhez a tanórán kívüli sportnak az egységes iskolai irányítás keretébe történt helyezése a szakigazgatási szervek még szorosabb együttműködését és új módszerek alkalmazását is igényli. E területen döntő tényező az iskolai vezetés, a szülők és az állami irányító szervek szemlélete, az adott lehetőségek jobb felhasználása. Követendő kezdeményezés a Somogy megyei, ahol a kultúrházak helyet adnak a sportnak is. A fennálló létesítménygondok enyhítésének gyorsítására pl. Heves megyében jelentős akció indult iskolai sportudvarok építésére, Budapesten több iskolában úszómedence létesül. Fontos az is, hogy bővüljön a tagozatos általános és középiskolák, osztályok száma, a sportban is tehetséges fiatalok pedig kerüljenek sportiskolába, sportegyesületbe. Kívánatos, hogy a sportegyesületek a jelenleginél jobb együttműködést alakítsanak ki a működési területükön levő iskolákkal, segítsék sportélete fejlődését. A versenysport terén 1974-ben fontos mennyiségi és minőségi célkitűzéseket kell megvalósítani. Ma már aligha kérdéses, hogy számos sportág alkalmas a tömegesítési program végrehajtására. E ténynek inkább cselekvésre kell késztetnie a sportszerveket, mivel a végzett elemzések szerint a versenysport egésze mennyiségileg stagnáló, ezen belül pedig jelentős egyéni sportágak versenyzői létszáma csökkenő tendenciát mutat. A problémák okai e területen is összetettek, a tapasztalatok szerint a legkevésbé megoldott a sportágak népszerűsítése és a káderkérdés. Ami a versenysport élvonalát illeti, a fő célkitűzés továbbra is a színvonal olyan méretű emelése, amely szilárd alapot biztosít az eredményes nemzetközi versengéshez. Ennek legfontosabb feltétele az edzésmunka mennyiségének, minőségének a növelése. Ez természetesen számos egyéb követelményt is igényel: az egyesületekben és a válogatott keretekben a magasabb szakmai és morális követelményeket, átgondolt, tudatos és következetes irányítást, a szellemi és anyagi feltételek koncentráltabb felhasználását. Javítani kell — az elmúlt évihez képest — az 1974-ben sorra kerülő VB-ken, EB-ken és nemzetközi kupatalálkozókon a magyar válogatottak, a klubcsapatok szereplését, mert ez a távlati célokért folyó munkához is kedvezőbb légkört teremt. Az olimpiai sportágak nagy világversenyeit azonban — az előbbi cél fenntartása mellett — következetesen az olimpiára történő készülésnek kell alárendelni. Az 1976-os olimpia ugyanis — nemcsak a számunkra távoli és szokatlan körülmények, hanem várhatóan nagyon magas követelményei miatt — a versenyzők gondos kiválasztását, tervszerű felkészítését, tudásszintjük állandó növelését, erkölcsi, akarati tulajdonságai fejlesztését igényli. Ebben az egyesületi, a területi és az országos szerveknek a legnagyobb együttműködésben kell tevékenykedniük a nemzeti érdekek szem előtt tartásával. A siker útját egyengetve sokoldalúan kell foglalkozni a sportoló személyiségével és biztosítani számára a lehetőségekhez képest a lehető legjobb körülményeket. 2