Sürgöny, 1861. január (1. évfolyam, 1-26. szám)

1861-01-19 / 16. szám

Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal •• Barátok-tere 7. az. 1-ső emelet kiadó hivatal. Barátok-tere 7. szám, földszint Előűzethetni Budapesten a kiadó­hivatalban barátok-tere 7. szám, földszint. 16. szám. —1861. Szombat, januárius 19. Vidéken bérmentes levelekben, minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben Budapesten, házhoz hordva. ft kr . ft kr Részévre 16 — Évnegyedre 4 50 Felévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán. ft kr . ft kr R­észévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 —* HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége I. évi jan. 8-tól kelt legfelsőbb határozatával a gyakorlati orvosi tan s or­vosi kórtan rendes tanszékére a pesti egyetemnél a diaetetica s makrobiotica ottani rendkivü­li tanárát W­a­g­n­e­r János tudott legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest városának a törvénykezésrőli határozata. Regékben olvastunk nemtőjük védelme alatt állt családokról, ki, midőn veszély fenyegette őket, az ősapa vagy dédanya szelleme képében meg szokott jelenni, hogy óvja őket a veszély elöl. Talán a magyar nemzet is ily választott család, s őrszellem vilaszt fölötte. Nem vagyunk barátai a képzelődésnek po­litikai téren, de nem tagadjuk, ilynemű gondolato­kat kelt bennünk Deák Ferencz tegnapi föllé­pése Pest városa bizottmányi ülésében, mely át­alakulási korszakunk nevezetes pillanatát jelöli meg. Deák Ferencz oly kivételes férfi, hogy politikai szerepe is kivételes. Nehéz az, mert általános hatályú tekin­tély létére érzi szavai súlyát s felelősségét. Könnyű, mert szavait tisztelet s bizalom üd­vözli , hódolat kiséri. „Deák mondta!“ ez hathatós érv a haza széltében. Nem azon hiú elégtétel, hogy magunk, csak kevesekkel, de bátran védtük azon szemponto­kat , miket Deák Ferencz tegnap Pest városa gyűlésében érvényre emelt, hanem tiszta hazafias öröm az, melylyel e tényt üdvözöljük; mert azt oly kiindulási pontnak tartjuk, melyből békés átalakulásunk reménye kel ki, s melyből ha­ladva, az anarchiát, a haza összes magánjogi viszonyait s velük az ország, alkotmányos sza­badságának megállapíthatását fenyegette anar­chiát — ki fogjuk kerülhetni. Üdvözöljük e tényt, mert az kedvező vissza­hatást fog gyakorolhatni a már más irányban in­dult megyékre is, mert sapientis est mutare con­­silium­ in melius. Üdvözöljük, mert Pest városa általa azon független s tekintélyes állásra emeltetett a hazai törvényhatóságok élén, mely a haza fővárosát mindenkép megilleti. Üdvözöljük végre, s mindenek fölött azért, mert magunknak legbensőbb megnyugvására egész Európa előtt ismét be van bizonyítva, hogy a magyar nemzet vezérletében erkölcsi be­folyások eldöntő erővel bírnak; pedig erős és szabad csak azon nemzet lehet, mely erkölcsi erőknek ,az észnek s érdemnek hódolni tud. Kecskem­éthy Aurél. A járási orvosok, kik a köznéppel legközelebbi érintkezésben lévén, ez ü­gybeni panaszukat, vélemé­nyüket a megyei physikusok — kivált olyanok, kik előbb maguk járási orvosok nem voltak, — sem mél­tatták figyelemre; annyival kevésbé a megye rendei, — mi okból például a himlőoltás kezelési tárgyban, a volt szegény adózó nép részére rendelendő gyógy­szerek kezelésére vonatkozó ügyben sál, felsőbb hely­ről kiadott rendeletek többnyire a c­élnak meg nem fe­lelhető modorban végrehajtatni rendeltettek. Pedig az orvosi ügyre vonatkozva is, az ország egyes vidékei­nek helyi, egyéb viszonyi állapotoknak alapos isme­rete, valamint a gyakorlati téren szerzett tapasztalá­sok nélkülözhetlenek, és szükséges, hogy a hiányok va­lamint felülről lefelé, úgy alulról fölfelé megismertet­­tessenek, és kijelöltessenek, hogy a kellő javaslatok és módosítások megtétethessenek. Ez ügyben formaszerinti rendszabályokról jelen­leg tüzetesebben szólani talán idő előtti volna , és csak az orvosi ügy lényeges é­n csaknem napirenden lévő tárgyairól szólandnnk. Véleményünk szerint az orvosok kinevezése ezen túl is a megyék közbenjárásával a főispáni jogokhoz tartozzék.— Mindenek előtt „qui servit altari, vivat ab altari“ , javíttatnék meg járási orvosaink fizetése, azon­ban minden, az orvos-sebészi hivatallal külön járó mel­lékes díjazások szüntetnének meg. — A vérengzések alkalmával szükségelt „látlelet“ dija szabatnék meg általánosan, mely dij aztán az illető biró által elitélt féltől lenne fizetendő, — de nem mint a birokratikus rendszer alatt, hogy nagyobb sérelemért két annyit, kisebbért félannyit liquidálhatott az orvos, és meg­foghatlan, hogy egy valamivel erősebb félrekollintás leírásának az orvosi jövedelemre nézve befolyása le­hessen, mert hiszen a nagyobb sérelmet csak úgy te­kinti meg az orvos mint a könnyebbet, a kisebbet csak azzal a fáradsággal írja le mint a nagyobbat, a további, vagy utógyógyításról szó sem lévén a birokra­tikus rendszer alatt; ily esetekben a szükséges további orvoslás végett külön orvost kellett fogadni az illető­nek, s külön fizetni. De mik következhetnek az afféle visszás rendeletekből,­ vagy mik következtek : köny­­nyű kitalálni, azaz hogy majdnem minden felületes karmolás — „Schwere Verletzung“-nak bélyegezte­tett. — És több okokból, mert a könnyű sérelemnél csak az orvosnak volt egy kis haszna, — nagyobb sé­relmeknél szolgabiró-adjunctus, ad­nar, két orvos, szó­val egész karaván dijaztatott. Különben majd minden birokratikus systema jobbadán a visszaélések s absur­­ditások alapján szokott építtetni.­ Nem visszás-e még amolyan rendszabály is, hogy például az orvosdoktor egy marha vizsgálásért báromorvos helyett, két annyi dijt kapjon, mint egy ez ügyben lehet, avatottabb állat­orvos — vagy hogy az orvosdoktor halotti bonczolásért két annyi dijt kapjon mint a seborvos. Csak legyünk szerények s méltányosak, m ily ügyek kezelésénél a rangfokozatnak józanon ítélve befolyása sehogy sem lehet. Továbbá lennének minden megyében első és má­­sodrangú vagy rendű járási orvosi állomások, vagy fizetések, a kezdők és idősebbek vagy érdemet szer­zett orvosok megjutalmazása tekintetéből, s annyival inkább, miután az orvos hivatalába lépte után már elérte a hivatali non plus ultrát, azaz feljebb juthatni reménysége alig lehet. A megyei orvosok, nevezetesen a já­r­ási or­vosok költségei iránt is elágaznak a vé­lemények. A régi rendszer alatt többen azt hitték, valamint ma is sokan azt hiszik, hogy a hivatalbeli or­vosoknak a magángyógyításokat is ingyen végezni kötelességük; — azt kevesen akarják elismerni, mikép a megyei orvosok úgy, mint jelenleg elhelyezve van­nak, az ingyeni gyógyítást, ha köteleztetnének is, tel­jesen nem végezhetnék. Vegyük akár­mely megyei járást, de például Liptó megyét, hol egy járási orvos 80, sőt néhol 95 helység fölött or­vosi tekintetben föl­ügyel, hogyan és mi midőn teljesíthetné, ha nem is minden, de csak több helységekben is egyszerre a szük­séges gyógyításokat? E tekintetben a járási orvosokat szaporítani kellene, mi eszközölhető volna némileg a másodfőorvosok mellőzésével, melyek kivált a kisebb megyékben csakugyan nem oly szükségesek, mint a járásbeli orvosok. Véleményünk szerint a járási orvos köte­lességei a járvány­nyavalyákra fölü­gyelni, azokról valamint nevezetesebb kóreseményekről jelentéseket tenni; a veszélyesen megsértetteknek, pokolvártól meg­­támadtaknak, veszett állatoktól megsértetteknek hirte­­lenül szükséges orvosi segítséget nyújtani; a himlőol­tást a törvényesen kiszabott díj mellett eszközölni és kijelölt járásában lakni, azon okból, hogy az őt kereső betegesen szenvedők szolgálatjára lehessen, s azokat ismét nem magasabb, hanem a felsőbb helyről kisza­bott orvosi dij szerint gyógyítsa. Bizonyítja ezt még az 1886-ban a m. k. helytartótanács által kiadott or­vos-sebészi árszabály is, melynek 4 pont alatti határo­zata így hangzik : „Medici et chirurgi, qui salario pu­blico fruuntur,apud pauperiores contribuentes exagtiones faceré baut possant, apud opntentiores autem, taxa ad­nexa, pro ratione in duplo et in triplo imputari poterit, habito etiam respectu felici aut infelici en­aes­sat. A­miből világos, hogy a tehetősebb adófizető, még a ka­rok és rendek korában is, ingyeni orvosi ápolásra nem számíthatott. Nem értünk egyet azokkal sem, kik a birokratikus rendszer alatt (némely megyében) behozott „törvény­­széki orvosok“ megmaradását vagy fölállítását pár­tolják. Azon esetben, ha föntebbi okadatainkat orvosaink kötelességeire vonatkozólag, t. i. valaki kétségbevonni akarná, a jelenre nézve mégis állíthatjuk, hogy a me­gyei orvosok, bár hogyan veszszük is, az adófizetők irányában ma nem azon viszonyban állanak, mint 1848 előtt. — A misera plebs contribuens megszűnt (régibb értelemben); mi teendőjük volna e szerint az orvosok­nak a mondottakon kívül, ha a törvényszéki orvosi kö­telezettségeket sem teljesítenék ? A birokratikus kor­mány alatt igaz, hogy orvosaink sem igen voltak egye­bek, mint szinte fleiseparticularien- és Diaeten-számo­­lók, azaz demoralizáltattak némileg ők is, s legfőbb teendőjük v­olt havi költeményeket (Aerztlicher Rap­port) írni, s kötve hiszem, hogy találkoznék még oly lelkiismeretlen honfia e hazának, ki az annyi bűnökkel terhelt Reiseparticularien­s diurnum-féle korszakot újra akarná előidézni. De különben is minek volna felesle­ges kiadásokkal terhelni az úgy is elárvult közpénz­tárt, mintha a törvényszéki orvosi tisztet a megyei fő­orvos az illető járási orvossal együtt el nem végezhetné ma is úgy, mint 1848 előtt teljesítették.­­ Az ez ü­gy­­beni pro et contra argumentatiók, melyeket dr. Zsugo­­vics után Grosz dr. urnák az „Orv. heti­lap“ban föl­hozni tetszett, vitatkozásra sem méltók. Végre, miután az elvfogati nyugtatványozások megszüntettek, a járási orvosokra nézve méltó figyelem­be venni még a most indítványozott utazási általányt is, a mennyiben a járási orvosok a himlőoltást nem is számítván, minden tisztviselőnél többet utazni kötelez­­tetnek.­­ E tekintetben Ungmegye igen is nagy gene­­rositást tanúsított, midőn az orvosok részére az utazási költségek fejében egyenkint 400 forintot határozott, rendes évi fizetésül pedig 250 o.o. ft. Bár az ez ügybeni határozatot megfordítva inkább szerettük volna tudni, a­mennyiben az utazási általány történhető megváltoz­tatása esetében a 250 ft. évi fizetés, az orvosi hivatás teendőivel, mind állásával össze nem férhetnék. De különben is Honora Medicum. — A státus tudományé-­ nak egyi­k fő föladata mindig, de kivált újabb időkben, az államban a nélkülözhetlen s nehezen megszerezhető szaktudományok iránti becsülést tanusítani, valamint azokbani tökéletesítésre, mint alapos kimivelhetésére biztos­ eszközöket nyújtani, a tudományok iránti in­gert a szaktudományokat kedvelőkben mindinkább fölébreszteni. Dr. Turner Ferencz, Bécs, jan. 17. 5 Szilárd elveken alapuló igazságszolgáltatás az első, mit az állampolgár az államnak hozott sok áldo­zatért méltán igényelhet; kívánja ezt az egyes s az államnak közérdeke egyaránt. Hazánkban már-már bomlásnak indult a törvénykezés, de bizton remény­jük, hogy az országbíró erélyének sikerülene a minden ol­dalról keletkező nehézségeket legyőzni, s a számtalan bonyodalmakat idejekorán megoldani. Mint jól érte­ Orvosi ü­gy. Dogból, jan. 15. i*­ A legközelebb múlt tized alatt a csaknem egészen háttérbe szorított orvosi ü­gy is melegebb föl­karolásért kiált föl. .. Különben a régi kormány alatt sem fordittatott kellő figyelem, melegebb részvét az or­vosi ügy iránt. Orvosaink rosszul fizettettek, az orvosi intézkedésekre nézve sokszor figyelmetlenül inprakti­kus rendeletek, czéliránytalan rendszabályok alkalma­zása határoztatott.­ TARCZA: Napi újdonságok. * A ban­kigazgatóság 1861. jan 18-tól a bécsi rész­vény-pénztárnál 1860. másodfelére minden bankrészvény után 28 forintot anstr. értékben fizet ki. Azon esetre, ha a pénzügyministérium a bankbizottmány külön megkere­sésére magas­ osztalék kiadásához beleegyezését adná, ez haladéktalanul köztudomásra fog juttatni. A f. é. január 2. tartott régibb államadósság 329-ik sorshúzása alkalmával a 144. sz. sorzat (series) hozatott ki. E sorszám kizárólag eredeti 4% kamatú bankkötelez­­vényeket tartalmaz és pedig az 54,571. sz. */s'*d, és az 55,054. sz.­­/--ad tőkeösszeggel, továbbá az 54,505. szám­tól bezárólag az 54,570 számig v úgy az 54 577. számtól bezárólag az 55,014. számig — végre az 55,087. számtól bezárólag az 55,184. számig az egész tőkeösszeggel, mely­nek öszszes értéke 1,212,340 ft 43 kr, s melynek alább­­szállított kamatösszege 24,246 ft 49 krt tesz. Az ezen sorozatba foglalt egyes kötelezvényi szá­mok külön jegyzékben utólagosan tétetnek közzé. Ezen kisorsolt kötvényekért 4% pengőpénzbeli ki­sorsolási kötvények, vagy a felek kívánsága sze­rint a cs. k. pénzügyministeriumnak 1858. oct. 26. 5286. sz. a. (R. G. B. Nro 190.) közzétett átváltási mér­ve szerint 5°/0 austriai értékre szóló kötvények adatnak ki. A magyar akadémia elnöke gr. Dessewffy a bécsi magyar technikus ifjúság egy tagjához kö­szönő levelet intézett gr. Széchenyinek Izsó Miklós által carrarai márványból közköltségen készített becses mell­szobráért, melyet a nevezett ifjúság az akadémiának aján­dékozott. E levélben az akadémiai elnök úr-— írja ,­MD.U - szerencsét kiván az ifjúságnak és a hazának e nemes irányhoz és honfiul hűséghez, melynek a köszönet tár­gyául szolgáló tény­ek újabb bizonyítéka, és támogatja azon meggyőződést, mely szerint a szakértelem csak az átalános és nemzeti műveltséggel párosulva érvényesít­heti magát kellőleg a hazára és társadalomra nézve. * A nemzeti képcsarnokot alakító egyesület jövő va­sárnapon (f. évi jan. 20-án) esti 4 órakor közgyűlést tart a m. n. muzeum t. sz. igazgatója szállásán, mely alka­lommal az egyesület állásáról s teendőiről adandó érte­sítésen kívül, elnökök, igazgató választmányi tagok s tisztviselők választatnak. A szabályok szerint részt vehet­nek mindazok, kik az egyesület fennállása óta valamely összeget szenteltek az intézet kitűzött czéljaira; szava­zatjoggal azonban csak oly tagok birnak, kik uj pénzben legalább 5 ft 25 krt adományoztak. Mátray Gábor egyesületi titoknok. * A magyar-kanizsaiak örömü­nnepéről a „Sz. H.“ban e részleteket olvassuk : F. hó 3 kán nagy örömünnepre viradtunk. A házak nemzeti zászlókkal voltak diszitve. A nép ünnepélyes hangulatban hullámzott az utczákon föl s alá. Különösen kivált a tömegekből egy oláh csoporto­­zat, mely magát magyar színekkel feldiszitve, magyar zász­lót lobogtatott és a hazát éltette. 9 óra tájban a község­ház előtt Szalkay Pál községi esküdt tartott beszédet, üdvözölvén a temesi bánságnak Magyarországhoz vissza­­csatoltatását, végül a lakosságot rendtartásra intette, hir­detését e szavakkal zárván be : Éljen a haza, éljen a törvényes király, éljen az egyetértés. D. n. mozsarak dur­rogása hirdeté a nagy örömet. Magyar és szerb zászlók díszelegtek a házakon. A piacz terén az artézi kút és több középület fénytengerben úszott. A lelkes ifjúság nem­zeti zászló elővitele mellett a Kölcsey hymnust és a szó­zatot énekelte. Este az olvasó egylet helyiségeiben mint­egy 100 terítékü örömlakoma tartatott. Éjfél tájban Sze­­relemhegyi Antal megpendítvén a Dugonics szobor­á­nak Szegeden leendő fölállítását, alig egy félóra alatt 111 ft 40 kr gyűlt össze. Vasárnap f. hó 6-kán a zsúfolásig megtelt r. kath. egyházban hálaadó isteni tisztelet tar­tatott a visszacsatolás örömére. * A vidéki magyar színészeket illetőleg alulírt igaz-­­­gató úr által következő felhívás közlésére szólíttattunk föl: „Pályatársaim­­ ezért értem. A több évig számű­zött ha­zai vidéki színészet Budán ismét hangoztathatja nemzeti nyelvünkön nemzeti dicsőségünkre nemzeti mivelődésün­­ket. A magyar kir. helytartó tanács elnöksége 8280. sz. a. a mait idő hatóságai által annyiszor visszautasitott kérvényemre — Budán magyar színi előadásokat rendez­hetni, az engedélyt megadta. — Midőn ezt a hazai lapok szives közlése folytán a magyar vidéki színészekkel sietve tudatom, egyszersmind fölhívom mind­azon lelkes pálya­társaimat, kik ezen esemény horderejét egy magasabb irányban fölfogni képesek, hogy ha szándékuk volna szín­társulatomat kiegészítve, velem a hazai színészet erkölcsi érdekében egész odaadással pályázni — nemkülönben a népszínművekben már betanult kardalnok és kardalnok­­nők énekhang képességük megnevezésével — ezen szán­dékukat Szegeden ez év február végéig bérmentes leve­lekben velem tudatni szíveskedjenek. Kelt Budapest, jan. 15. 1861. Molnár színigazgató.“ * Reszler, magyar színigazgató, ki társulatával je­lenleg a pécsi színházban játszik, sz. k. Debreczen váro­sától m. hó 2- én engedélyt nyert egy színkör építésére, hol opera-, dráma és népszínműre berendezett előadásait f. é. ápril 2-án nyitandja meg. A színkör a Péterfia utcza közelében a pesti városi színház mintájára lesz ér­tve ak­­kép, hogy az állandó színház fölépítéséig télen is használ­ható legyen. Nevezett igazgató társulata kiegészítésére egy népszínműénekest, egy első és második hegedűst, egy cellistát, s egy bracistát keres; a szerződni óhajtók Pécsre intézzék leveleiket. * Petőfi országosan tervezett emlékére egy múlt hó 29 én II.-Váradon tartott Petőfi lakoma alkalmával 127 ft. 76 kr. és egy arany gyűlt be. * S­osuly György (a drégelyi hős) emlékszobra pénz­alapjának növelésére a hontmegyei kaszinó e folyó hóban 27­ és 28 án tánczvigalmat fog tartani a megyeház tere­­­mében. * Az alsó-szabolcsi tiszaszabályozási társulat a tár­sulati alelnök L­é­v­a­y Sándor egri nagyprépost jelentése szerint, többféle ügyeinek elintézése végett f. hó 21-kén Debreczenben közgyűlést tartani , melyre az.cz. érdekeltek meghivatnak. * Sellner ur Pest és Baja közti közlekedésre egy magángözöst építtet, melynek neve az „U.“ szerint „Petőfi“ lesz. * 1848 előtt Pestmegye táblabirája, az elhunyt id. Rése Ensel, táblai ügyvéd, tartatott a törvénytudásban élő corpus-jurisnak, most pedig egy hiteles tanú Mármaros- Szigetről egy kovácsnét nevez meg, ki az 1848 ki törvény­­czikkeket szóról szóra tudja. * F. hó 13-án a pest-kőbányai vasut-átjárásnál a személyvonat egy bérkocsist gázolt el, mi a szerencsétlen­nek rögtönhalálát idézte elő. * Kilünld­és. Libay Lajos u­jfestő hazánkfia, kinek cairói tollrajzai a most már „nemzeti“ műegylet tárlatain huzamosb ideig voltak kiállítva, a dán királyi harmadik osztályú Danebrog-rendet nyerte. * A „Bnk. magyar közlöny“ — mint a „M 0.“-nak Bukarestből írják, múlt hó közepe óta felsőbb rendelet (az oláh­ kormány rendelete) folytán megszűnt, vagyis fölfüggesztetett, míg a kiszabott 5000 de cautiót le nem teszi. A Hunnia magy­ar olvasó egylet elnöke Koós Fe­rencz s a nevezett lap szerkesztője dr. Oroszhegyi Józsa abban fáradoznak, hogy a mondott, nem épen jelentékte­len összeget megszereztessék.­­ Ugyancsak onnan írják a nevezett lapnak, hogy a megszigorított határőrset da­czára számosan érkeznek ide Erdélyből, kik az eddigi tapasztalás szerint Brailában s Galaczon állapodnak meg. Mi tervük, szándékuk van, azt nem tudja senki. Meg kell azonban vallani — mondja a bukaresti tudósító — hogy a hangulat irányunkban (magyarok iránt) itt általában ko­rántsem azon kedvező már, mint milyen még csak a lefolyt ősz alatt volt, midőn itt még azt hitték, hogy Erdély Ma­gyarországgal nem akar egyesülni. solt körökben hírlik, az országbírói érteke­z­­letek jövő héten már meg fognak kez­dődni s azokban az újonnan alakítandó kúria tagjain kívül, hazánk lelkes ügy­védi karának legtekintélyesb képvise­lői is részt fognak venni. Nagy figyelmet gerjesztett egy a napokban meg­jelent és több ezer példányban elterjedt röpirat, állító­lag Swhnselka tollából. A kicsi, de annál élesebb irat mohón elkapkodtatott, bár a százszor hallott csengő phrasisok között hasztalan keresünk valamely kézzel fogható, conkrét alakú indítványt Az egész arra megy ki, hogy az összes nem magyar tartományok számára egy közös alkotmány adassék. Minél szabadelvű­ebb tartalom és nevezetre minél fényesebb, annál jobb. Ez által hiszi a külföld bizalmát megnyerni s a tornyosuló fellegeket szétoszlatni. — A nélkül, hogy ezen eszkö­zök hatásának latolgatásába bocsátkoznánk, nem le­het kételyünket ki nem fejezni azok iránt, miket az olasz tartományokra nézve mond, s alig hisszük, hogy csak akkor volna jogunk a lagúnák bájos királynéjáért síkra szállani, ha előbb a piemontival egyenlő alkot­mányt nyert. A politikai világtól eltekintve folyó farsang s az idén a szokásos szláv bálon kívül lesz — ha lesz — magyar daridó is, melyet magyar jogászok, orvosok és műtanulók február 6 -án a Diána fürdő helyiségei­ben Strauss és Farkas Miska zenekarainak segélyével szándékoznak rendezni. Az 1848-iki farsangban a közkedvességü ifjú nádor tiszteletére tartott fényes tánczvigalom óta ez volna ismét az első magyar nem­zeti vigalom, mely a birodalmi fővárosban tartatik. — Ha létre jő, fényéről, a sokoldalú készülődések foly­tán ítélve, lesz mit beszélni. — Mint máskép nem is várható, a frank polgárisulás képviselője a fekete frakk, melyre az istenben boldogult védegylet korában magyar szót is csináltak,­­ nincs kizárva. — Qun vivra verra! Bécs, jan. 17. L. A „Presse“ és „C. D. Post“ ma megerősítik állításomat, hogy az új államkölcsön legjobb kilátás­nak örvend. A „Presse“ azt mondja : „A kölcsön na­gyobb része már a bankárházak által fedezve van.“ az „O. D. Post“ így nyilatkozik : „A kölcsön minden jelek után ítélve, gyorsan el fog kelni.“ Ez épen oly fontos mint örvendetes jelenség még akkor is, ha a szerencsés terv érdemét tekintjük.*) A mi bankházaink, melyeknek minden országban vannak diplomatikus missiói, és pedig oly missiói, melyek a kenyeres diplo­matákétól abban különböznek, hogy nem engedik ma­gukat rászedni, és hogy nem is kisértetik meg rásze­­detésök — a mi bankházaink valószínűleg a béke fönntartását, úgy a külnehézségek békés kiegyenlíté­sét a legjobb okokból reményük, ha ily késznek mu­tatkoznak új pénzügyi művelethez fogni. Mit a külföld­ről hallunk, az mindenesetre alkalmas e reményünket megerősíteni. A legkitűnőbb három franczia demokrata nyilatkozata Velencze fönntartását illetőleg, Tt­rr de­­vientije, mely ellentmond azon híreknek, mintha e ma­gyar légió alakításáról gondolkoznék, — ugyanott a diplomatikus nehézségekre való utalás, — Kossuth le­vele, — az Oláhországbani események, — a nápolyi komoly legitimistikus mozgalom, mi föltétezi velünk azt, hogy Piemontnak még sok dolga lesz, hogy Olasz­országot constituálja. — Türinek missiója Garibaldi­hoz, mit még a „Journa des Debats“ igen jól értesült turini levelezője is megerősít, — mind­ez félreismerhet­­lenül azt mutatja, hogy a zivatarok elvonulni kezde­nek, és hogy belviszonyaink rendezésére időt nyerünk, a­nélkül, hogy újra a külpolitika terére kellene men­nünk. Ha időt nyertünk, sokat nyertünk, sőt ama ko­moly szándék mellett, mely a korona minden tanácso­sait, úgy a németeket mint magyarokat a birodalom­nak szabad és alkotmányos rendezését illetőleg vezérli, Austria minden népeinek jogos kívánalmait egyenlő mértékben kielégíthetni, és ezáltal a monarchiának új erőket és tárnokat teremteni. — ezen hazafias szándék mellett bizonyára elmondhatjuk : ha időt nyerünk, mindent nyertünk. *) Távsürgönyömet nem jól olvasták a kibocsátási ár­keretet illetőleg, mert ez nem 88 ft. 90 kr., hanem 88—90 ft.

Next