Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)
1861-03-01 / 50. szám
Első évi folyam. Szerkesztő hivatal: Barátok-tere 7. sz. 1 -re emeli. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. száma, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban. barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden postahivatalnál.SÜRGÖNY Péntek,pmártius 1. Előfizetési árak austriai értékben Vidékre, naponkint postán Budapesten, házhoz hordva, fi kr ft kr EiéMéVT. 16 — Évnegyedre 4 60 Felávre 8 50 Egy Kra 2 — fi kr kr Egész évre 19 — Évnegyedre 5 — Felévre 10 — Egy hóra 2 NEMH HIVATALOS RÉSZ. r Álláspontunk. Ha lapunk szorosan hivatalos jellemmel keizondott, a február 26-ki nagyfontosságú fordulatra nézve helyzetünkből érthető, tehát fölösleges volna nyilatkozatunk , azonban három holnapi működésünk tudvalevő iránya s mivolta után azzal olvasóinknak, az országnak, s önmagunknak tartozunk. Első tekintetre úgy tűnik föl a febuár 26-ai tény, mint természetes következménye azon állásnak, melyet a nemzet, hatósági nyilatkozatairól ítélve, oktober 20-dika irányában elfoglalt Azok, kik október 20-hoz nem ragaszkodtak, annak ily túlszárnyalását zokon nem veendik. Vannak olyanok is, kik az amúgy is alig megfogamzott reményeknek csiráikban elhervadta fölött nagyon könnyen vigasztalják magukat. A mi állásunk, s a helyzetreli fölfogásunk más volt. Mi october 20-kát tartalék nélkül fogadtuk el kiindulási pontul, a dynastia és a nemzet érdekközösségének szilárd hitében, s az ország alkotmányos jogának a közbirodalom életigényeivel való kiegyenlítése tekintetéből, kölcsönös engedékenység, s a békés kialkuvás mellett működő . mint A február 26-ki közzétételek azonban az october 20-kának oly sajátszerű fejlődését képezik, mely egyoldalon megoldja, mi közös megfejtést kívánó kérdésnek, — eldönti, mi kiegyenlítés tárgyának nézetett, s ennélfogva megváltoztatja állásunk lényegét. Mi működésünk kezdete óta úgy fogtuk föl a helyzetet, hogy oct. 20-ka által szentesítve lévén újra történeti jogunk s alkotmányosságunk elve, belügyeinknek elrendezésében pedig függetlenek lévén, nagyfontosságú közkérdéseink okszerű megoldása szükséges előzmény gyanánt föltételezi, s kívánatossá teszi, hogy a nemzet körében nézetárnyalatok nyilatkozzanak, pártok fejlődjenek, s igyekeztünk magunk is a viszonyokszabta kényes határok között állásunkat előkészíteni. A dolgok folyama úgyis hozta magával, hogy az 1848-ki és 1847-ki alap, a ministeri felelősség, és municipalitás rendszere körülötti vitákban pártalakulás s abban a mi helyzetünk is kezdett már mutatkozni. A február 26-ai fordulat gyökeresen megváltoztatta a hazai politika eddigi irányait, elhelyezte a pártszempontokat. De különben is azon pontban, hol az országnak sarkalatos jogai forognak kérdésben, megszűnnek a nézetárnyalatok, megszűnik különállásunk, és föléled együttességünk az egységes nemzettel. A villanysodrony, vasutak, és gőzerő ezen gyorsan élő korában oly gyakoriak a politikai fordulatok, s magunk is annyi államcrízisen mentünk keresztül, hogy a legújabb fordulatnál is minden meglepetés nélkül, s teljes nyugalommal vehetjük szemügyre a kérdést: Nemzetünknek ez új helyzetben mi a teendője? Viszonyaink mélyébe tekintve, a nemzetnek, ha a törvényes állapotok helyreállítását óhajtja, törekednie kell az országgyűlést létrehozni, s létrejöttének minden lehető akadályait gondosan elkerülni, mert történeti államjogi viszonyaink elintézésére törvényesen hivatott orgánumunk — egyedül az országgyűlés. Ha tehát valaha, bizonnyal most van szüksége a nemzetnek higgadt komolyságra, s annál nagyobb szüksége van, minél nehezebb a próba, melyre türelmes okossága kitétetett. Másrészről mily föladat jutott magyar kormányférfiainknak ? A mi felfogásunk szerint: kitartás állásaikon, amíg lehet! Önfeláldozásukat tetézni kell azon érdemmel, mely eddigi sikereikre a koronát fölteendi: — létre kell hozniok az országgyűlést s csak a közbirodalom majdani jelöltjeinek engedni helyeiket. Állásuk pillanatnyi félszegsége, vagy tán szüntelen súrlódásaik kellemetlensége ellen szilárdítsa meg őket annak tudata, hogy nehézségeikkel százszoros arányban fog nőni a nemzet elismerő támogatása s az abból menthető erejök. Kecskeméthy Aurél: TARCZA. A történeti emilékü ráczkevei görög vallásu szerb templom. Ludaics Miksától. II. Nevezetes ezen templomot illetőleg az, hogy abban egy nagy fő- és két kisebb elkülönített oltár van, s a görög sz.egyház tanai szerint mind a három napkeletnek van fordítva. Ily példányát a görög vallású templomnak sehol sem láthatni; az is különös, hogy a templom maga külön, a torony is mintegy 3 ölnyi távolságban napkeletről a templom azon része előtt, melyben a főoltár van, (mint görögöknél sehol) szinte külön áll; e torony azonban már későbbi mű, és csak a liberum religionis exercitium megnyerése után az 1758-ik évben épült. Van itt még egy márványkő is,alkalmasint síremlék, a templomnak éjszak felé nyiló ajtaja előtt,melyen a körülirat góth betűkkel van. E síremlék közepén két keresztbe tett dzsida látszik. Ezen körüliratot hiába törekedtünk kiolvasni, mivel a betűk egyformasága miatt egy szót sem vehettünk ki. Egyébiránt kívánatos volna szakértők által megvizsgáltatni, s annak foglalatját megmagyaráztatni. A ráczkevei szerbeket és volt kalugyereket illetőleg még egy nevezetesség van, t. i. egy II. Rákóczy Ferencz által 1704-ik évi oct. 25. Vichnye községben (Nógrádmegyében) kiadott protectionalis levél, melyet annak érdekessége tekintetéből szóról szóra ide iktatunk, a szerint, amint következik :„Nos Franciscas Dei gratia Princeps Rakóczy de Felseö-Vadász, Comes de Saaros, Dux Munkacsiensis I et Makovicziensis, Dominus perpetuus de Saarospatak, I Tokaj, Regecz, Ecsed, Somlo, Lednicze, Szerencs, Ónod, etc. Universis et Singulis eujuscunque tantem Status, gradus, honoris, dignitatis, conditionis, officii, et praeeminentiae hominibus, Signanter autem Exereituum Nostrorum, Generalibus Campi Marschallis, eorundemque Locumtenentibus, Generalibus Vigiliarum Praefectis, nec non Militiae Nostrae, tam Equestris, quam Pedestris Ordinis Regiminum eujuscunque Nationis, Colonellis, Vice Colonellis, Capitaneis, Doctoribus, Vigiliarum Magistris, Vexiliferis, Decurionibus, caeterisque Militibus Gregariis, Inclytorum Comitatium Administratoribus, Arcium, Castrorum, Civitatuum, Oppidorum et Pagorum Directoribus, Judicibus, et Incolis, cunctis item aliis,quorum scilicet interest, seu interessé potest,Praesentes basce Nostras visaris, lecturis, ant legi auditaris, in Fidelitate Nostra constitutis, Salutem, et gratiae Nostrae Principalis, rpensionem. Mivel Kovinszky neve Rácz városban lévő, clastrombéli Quardian Constantinusnak, több kalangyelekkel, úgy azon városban lakozó akarmelly renden évő Ráczoknak valakik tudnia illik kegyelmességünket ampleetálni kivánják, a Magyar Nemzet ellen eddig véghez vitt ellenséges minden tselekedeteket megengedtük, s kegyelmességünk szerint Amnestiáltuk és feledékenységben menni is kegyelmesen resolváltuk. Parantsoltunk azért fenn említett Lovas és Gyalog Hadi Tiszteinknek, alattok való Hadainknak s egyéb Híveinknek mind közönségesen mind személy szerint, ismérvén’semn meghitt Constantinus Quardiant, kalaugyereket, és említett Rácz városban lakozó több Ráczokat kegyelmességeink, s Protectiónk alá vétettet Híveinknek lenni, sem személyekben háborgatni,sem Jószágában károssitani, felverni, s felveretni, se magok Tiszteink meg ne probállyák, sem alattok lévő Hadainknak elkövetni meg ne engedgyék, külömben kik tselekesznek, Hadi Tiszteink, Hadaink, vagy a lakossok közül, kemény büntetéssüinket fogják magokon tapasztalni. Praesentibus perfectis exhibent. . restitutis. Datum in Possessione Vihnye die vigesima quina Mensis Celeb. Anno Domini Millesimo Septingentesimo Quarto. Rakocz m. k. Joannes Pápai m. k. (p. h.)“ Ezen okirat végén ez van feljegyezve „Kovinszky Ráczvárosiak Grationalissa s Protectionalissa." Végül még egy van megemlitésre méltó, mi e szerb templom múltjához tartozik. Régenten mivel ezen várost az alföldről jött szerbek népesítették meg, a magyar királyoktól nyert privilégiumaikat is mindig a szerb templomban őrizték. Ezen privilégiumok sorszám szerint voltak rendbeszedve; sok évek lefolyta után azonban látván a ráczkeviek, hogy a magyar királyoktól nyert még sok privilégiumok hiányoznak, melyeket a régi háborús időkben,némely szerb lakosok az innen történt kivándorláskor alkalmasint magokkal elvittek, az utódok azonban már nem tudták, hogy hován ugyanazért az 1727. évben az akkori város bírája Bozsics Miklós, azután tanácsnok Nagy-Szabó György és városjegyzője Lukácsy Gergely hivatalos körutat tettek a hiányzó privilégiumok felkeresése végett, és midőn egynéhány utakat megtettek volna, végtére Komáromba jöttek, hol a görög hiten lévő szerbeknél a keresett privilégiumokat csakugyan meg is találták, szám szerint 24 darabot, mely privilégiumokat 180 ftért magokhoz váltván, ugyanazoknak átvételéről a komáromi görög vallású szerbeknek következő térítvényt adtak ki: „Alább írtak recognoscallynk tenore praesentitut, hogy midőn mi Isten kegyelmességéből és vezérléséből, némelly jó Embereknek is javaslásokból és Nemes Ráczkeve Várossá Privilegiuminak keresésére s indigalására egynéhány utakat tettünk volna; és végre nemes Rév-Komárom Városában lakozó becsületes és nemes Görög Hiten lévő Rácz Atyafiaknál es kegyelmeknél megtaláltuk volna, és azután pedig azon Privilégiumok és városunkat Concernáló Levelek valósága vagy is conservationuk végett (mellyek is Nro. 24 darab Levelek voltának) in et pro 180 ft. i. e. száz nyolczvan ftért szép atyafiságos, és amicabilis accordal megegyezvén, kezünkhöz váltottuk volna; tehát akkor e kegyelmek is azon leveleket kezünkhez administrálták ily conditiók alatt : „Primo. Minthogy az idő változandó, obligáljuk arra magunkat, hogy ha valaha történnék, hogy a specificált rácz atyafiak vagy pedig az ö kegyelmek maradéki fentért Ráczkeve városában jönnének lakni , tehát úgy eö kegyelmek, mint szintén maradéki azon Privilégiumokkal úgy élhessenek mint mi. „Secundo. Odágáltuk arra is magunkat, hogy ha az idő úgy hozná magával, azon Privilégiumok erejével az e- kegyelmek Eklesiáját mindenkor tehetségünk szerint defendálni el nem mulatjuk. „Tertio. Minthogy emliett Privilégiumokat sok idő forgása alatt emlitett nemes Komárom városában lakozó Rácz Eklesia conservalta, azért kötelezzük arra magunkat, hogy Ráczkevében is az Rácz Eklesiában fog conserváltatni. „Mely Punciumoknak nagyobb bizonyságára és abstraque patté szentül való megtartására, adjuk ezen városunk szokott pecsétünkkel roborált Atyafiságos Testimonialis és Credentionalis Levelünket. Dátum intra Regiaque Civitate Comárom. Die 27-a Marty 1727 (p. h.) Nikolaj Bózsics: Kovicszki Bíróvá pogodbi bivsi. Járatna Keviecsis Nagy-Szabó György Lap sze vne. Olvasóink bizonynyal érdekkel veendik, miképen nyilatkoznak maguk a bécsi lapok a febr. 26-ki közzétételekről, vagyis mint némelyikük már nevezi : a „februári alkotmányról." A „Wanderer" az új austriai alkotmányról többek közt így nyilatkozik : „Alkotmányi kérdésünk végérvényes megoldója attól föltételeztetik, hogy mi módon fog végül a magyar kérdés elintéztetni. Ezen igazság elismerésével egész jelen helyzetünk fölismerésére is eljutottunk, s mi politikai tapintat s valódi államférfias bölcseség jeléül tekintjük azt, hogy a tegnapi császári kibocsátványokban — mint látjuk — ezen egyállás tekintetbe van véve. A birodalmi tanácsi követek küldésmódja végérvényes alkotmányszerű megállapításának a magyar királyságban,ami előreláthatólag huzamosb időt veeni igénybe s tüzetesebb tárgyalásokat fog szükségelni, a báró Váyhoz intézett és sajátkezű irat szerint, a magyar országgyűléshez intézendő fölszólítás útján kellene történnie, anélkül, hogy „a birodalmi tanácsi magyar követek küldésének módja iránti kérdés végleges szabályozása elsiettetnék." Ebből átláthatjuk, hogy alkotmányi művünket majd csak akkor lehetene egészen befejezni, midőn Magyarországnak az összállam-, s a birodalmi tanácskozi viszonya, a magyar országgyűlésseli egyezkedés által végérvényesen meg lesz állapítva. Addig minden kép, melyet a tegnapi hirdetmények alapján formálhatnánk magunknak Austria jövőbeli alkotmányi életéről, épen csak oly bizonytalan jövő képe lesz, melynek lehet, hogy a történendő dolgok nem fognának megfelelni. S ezért tanácsosnak véljük, még egy ideig tartózkodni ítéletünk kimondásától, egy oly alkotmányi mű iránt, mely egyelőre még csak a papíron áll s mely szintúgy mint minden más a gyakorlatban, még lényeges vagy nem lényeges módosításokat szenvedhet." Ugyan e lap politikai szemléjében, az új alkotmánynak a külföldre hatását tárgyalván, többek közt megjegyzi : „Szerencsére a legújabb statútumokban elég röviden van kimérve a szavakról tettre átmenetei határideje , s már négy hét múlva alkalmunk leend gyakorlatilag tanulmányozni az új alkotmány előnyeit. Addig a külföld is felfüggesztendi ítéletét. Ha sikerül a monarchia belsejében a bizalmat s megelégedést gyorsan helyreállítani, akkor Austria ellenségei fölhagyandnak hadjárati tervükkel, vagy legalább azt lényegesen módosítniok kellene. Ha ellenben ezen legújabb kísérlet sem felelne meg a táplált reményeknek, név szerint ha nem sikerülne Magyarország alkotmányát a birodalmi tanácsnak ott egészen népszerűtlen intézményével akkép hozni öszhangzásba, hogy a kiegyenlítést a magyar nemzet többsége is érvényesnek s kielégítőnek ismerje el, akkor a monarchia ellenségei, kik a határokon túl a birodalom belsejében minden mozgalmat kilesnek, hihetőleg újra neki fognak báto 50. szám —1861. todni s a néhány hét óta használt hamar ismét elvetendik." A „Presse" az új statútumokról így nyilatkozik: „Elvégre tehát ma megjelentek az új alkotmányi törvények, ezen rendeletek, melyekre szükség volt, hogy az alkotmányos alapelv, a törvényhozói hatalom megosztása a korona és nép közt, mint az az octoberi diplomában az ausztriai birodalom részére ij jogalapul kimondva volt, valósíttassék. Régen váratva, a mai nap ez eseménye, ha az az olasz bábom előtt, vagy csak még egy év előtt is megtörtént volna, a birodalom minden népeinél a megelégedés érzetét idézi vala elő a örömteljes elismerésre talált volna. Ma azonban némely csalódások által megalázva, lehangolva s utóbb átélt aggályoktól, gondokkal telve a jövendő miatt — ma azon nép, mely máskor oly kedélydús, örömeinek oly élénk kifejezést tudott adni, csendes, magábavonult, tartózkodó és az új alkotmányt szigorú, kritikai értelemmel tanulmányozza. Bús komolyan mosolyog, ha fölteszik róla, hogy ma ki fogja ablakait világítani, és kivilágít, amint már roszabb napokban is tévé, vagy nem világít, mivel a pillanatot sokkal komolyabbnak látja, semhogy örömtüzeket gyújtson. De mennél tartózkodóbb a közvélemény s az első hangot közegeitől várja, annál inkább kötelességünknek tartuuk azon czikket, melyet ma a hivatalos lap az új törvényeknek szentelt, a mi megelégedésünk önálló kifejezésével is kísérni a fölött, hogy elvégre alkotmányos jogalapot nyertünk, melyben nyilvános életünk gyökeredzhetik. Ezen megelégedés, nyilvánítjuk, egészen őszinte, mert egyebek közt, mondja,az idézett lap a birodalmi egység biztosítva és sértetlenül fentartatik általa a kötelék, mely Austria országait egyedül tolja össze nagyhatalommá. Különben az alkotmánytörvények átnézeténél már ma sem kerülte ki figyelmünket, hogy az alkotmányos állam alapszabadságai még nincsenek szilárd s kétségtelen formába öntve; hogy a sajtószabadságnak, s a személyszabadság bírói utalmának, a hitfelekezetek föltétlen egyenlőségének kihirdetése még nem történt meg; hogy az alkotmányos kormányforma csalhatatlan ismertető jele a ministeri felelősség a birodalmi képviselet irányában ez „alaptörvényből" még hiányzik ; hogy a választott követre nézve nélkülözhetlen felelet teher nélküliség a birodalmi tanácsbani szólás és szavazatra nézve még nincs kimondva ; hogy a küldöttekre nézve nem adatott meg a közvetlen választás; hogy az aristokratia kettős kiváltságot élvez az urak házában, mely túlnyomólag a nemesi családok ivadékaiból fog állani, és a követek házában, hol szintén erős töredéket képeznek; hogy a birodalmi főváros politikai súlya az engedett követ számban nincs teljesen méltányolva ; hogy a birodalmi képviseletre nézve Bécs nincs örök időkre törvényesen gyülbölyül kijelölve, hogy a birodalmi tanács föloszlása esetére nincs törvényes biztosíték adva az időhatárra nézve, midőn ismét össze kell hivatnia;- stb. ez s több más hiányok nem kerülték ki figyelmünket, azonban minden elismerést még sem tagadhatunk meg azon államférfiaktól, kiknek műve ma előttünk fekszik. Mindenki tudja, hogy ők a legkisebb engedményeket is nehéz harczczal s önmegtagadással küzdötték ki az új Ausztria elleneitől, és bizonyára a viszonyokkal ők maguk sincsenek még tökéletesen megelégedve. De e jogokkal, melyeket mai nap nyertünk, becsülettel lehet tovább küzdeni. A nyilvánosság védelme alatt tanácskozva, felruházva kezdeményezési joggal, birodalmi hatalommal a pénzügyekben, egy birodalmi képviselet alkotmányos életet fejthet ki és az országnak a legjobb alkotmányt biztosíthatja. Ha igaz, hogy a szabadság ellenállhatatlan, akkor elég, amivel bírunk, hogy mindent megszerezzünk. — Most Ausztria népeitől függ, hogy a februári törvények soha vissza nem vonható comtitatióvá fejlődjenek ! —A békeálarctot csak két vetnünk. És itt először is azon kérdésre kell felelnünk: váljon mindezen statútumok és határozványok összege a divatos idő értelmébeni alkotmány-e? Más szavakkal: Austriában az alkotmányos rendszer emeltetett-e államalaptörvénynyé ? Ezen kérdésre a felelet a birodalmi alkotmány alaptörvényének 10 és 11 szakaiban igeneltetik; és még világosabban a 12 szakaszban, melyben ez áll: „minden törvényhez a két ház beleegyezése és a Császár szentesítése szükséges." E formulatio csaknem szóról szóra át van véve a mártius 4-iki alkotmányból, melyben áll (65. § ): „A Császár és a birodalmi országgyűlés két házának beleegyezése minden törvényre nézve szükséges." Ez véghetetlen előhaladás az oct. 20. diploma kiképzésében. Különben ezen alkotmánynak, mely mai napon hirdettetett ki, nagy előnye van a március 4. alkotmány fölött, nevezetesen az, hogy a birodalmi képviselet csakugyan összehivatott, és pedig legközelebbi időre. Amily megelégedve vagyunk tehát az említett 12-ik szakaszszal, melyben a valódi alkotmányos államjog összekötő pontját látjuk, annyival nagyobb a csodálkozásunk a rá következő 13 ik szakasz fölött, mely jelenlegi fogalmazásában képes az alkotmány minden határozmányait illusoriussá tenni, és az egész alkotmányos készületet csak látszatnak feltüntetni. E szakasz következőleg hangzik: 13. §. Ha oly időben, midőn a birodalmi tanács nincs összegyűlve, valamely annak hatáskörébe tartozó tárgyban sürgetőleg intézkedni kell, a ministerium köteles az intézkedés okait és sikereit a legközelebbi birodalmi tanács elé terjeszteni." Ha e szakasznál egy utántétel ki nem maradt, úgy a ministerek tehetnek, ami nekik tetszik; ha rájok nézve a birodalmi tanács kényelmetlen, azt elnapolhatják, és időközben minden nekik tetsző rendszabályt egy rendelet által törvénynyé emelhetnek. A pénz-ügyminister p. o. e szakasz következtében hat hónap alatt újra kibocsáthat 12 millió tízkrajczárost, ha a birodalmi tanács együtt nincsen; a később összeülő birodalmi tanácsnak semmi felelősséggel nem tartozik, mert neki csak az „intézkedés okait és sikereit" kell a legközelebbi birodalmi tanács elé terjeszteni ! Csak oly ministérium, mely a birodalmi képviseletnek felelős, lehet oly szabadalmakkal fölruházva, hogy annak jelen nem létében valami szükségelt rendeletet ideiglenes törvényes erővel hozhasson. Egy nem felelős ministérium, mely ily szabadalmat nyer, azzal a birodalmi képviselettel egyenlő lesz." Az „Őst. D. Post" az uj statútumokról körülbebelül ezeket mondja : „Az uj alkotmányos mű fölépítése nagyon körmönfont és változatosan mesterkélt. Azonban nem mostanra való ezt vizsgálgatni. Nem egyes részeire, hanem az egészre kell jelenleg szemünk Az „Oestr. Ztg." a legfelsőbb kibocsátványok által megadva látja lenni az alkotmányos tért, s ez neki a legfőbb. Azok, úgymond ,nem hozzák ugyan meg azt , amit akarunk, de hoztak valamit, mi mostantól kezdve szilárd támpontul szolgálhat,amire állhatni, melyről tovább hatni és fejleszteni lehetene. A nap nagy vívmányát abban látja, hogy a rendőr államelvettetett, s a jogállam foglalandja el annak helyét. Ezt főleg az örökös tartományokra nézve mondja az „Oest. 7.“ — Magyarországot illetőleg következőleg szól : „Végre világosan kitűnik a kormány álláspontja Magyarországra vonatkozólag. Az államegység nincs feladva. A separatistikus igények, melyek az octoberi diplomán kívül fekeznek, jogtalanokul vannak oda állítva. A közbirodalom hatalommal őriztetik meg s fen fog tartatni. Azon dicső s utolsó köteléknek, mely az öszállamot összetartja, nem szabad lázittatnia, nem feloldatnia." „A magyar kancellár K. Vay nem irta alá a cs. kibocsátványt, de ő hivatalban marad. Ő Felsége még a teg napi napról egy kéziratot intézett hozzá, melyben őt felszólítja, hogy a birodalmi tanácsba Magyarország által történendő követküldések iránt indítványokat tegyen. Eszközökről azon esetre, ha a magyar országgyűlés ezen követküldést megtagadná, gondoskodva van." A Szokolay szerkesztette Törvényhozós törvényszéki csarnok írja: „Nyujtottak - e a magyar törvények