Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)
1861-03-09 / 57. szám
A magyar nemzet a a felséges fejedelmi ház között, a 1723. 1. és 2. csikkekben oly megmánithatlan kétoldalú szerződés köttetett, melyet ő Felsége maga is a pragmatica aanctio neve alatt uralkodótinak alapjául jelölt ki Fűnek egyik föltétele az uralkodó ház örökösödési jogának folytonossága ugyan, de Tissont másik föltétele szerint a nemiétnek minden alkotmányos és diplomatái jogai és törvényei, melyek által az országnak állami önállóaa és függetlensége, a Felséges Uralkodó bán magyar trónra léptének kezdete óta fenntartva volt, szinte teljes épségben megérintetnek. Hogy ez a pragmatica sanctió valódi értelme, azt az 1848. évben királyi Mentesítéssel megerősített törvényeken kívül, a pragmatia sanctió megállapítását követő számos egyéb törvényeink is tanúsítják. Elek nevezetesen az 1741. 8. és 11. t. en. biatonitják a nemzetet, hogy Magyarország az örökös tartományok módjára soha sem fog kormányoltatni; hogy az 1741. 11. t. cs. szerint a magyar országos közügyek csupán magyar tanácsosai fognak tárgyaltatni, hogy Magyarország az 1790. 10. t cs. szerint, kormányzatának minden ágaira nézve független, semmi más országnak, vagy nemzetnek alá nem rendelt, önálló , alkotmányos állam. E fölött továbbá, bárminemű adó- és ujoncaszedés, as 1790. esat. 19., 1827. 4 ik és 1808. 2 ik s több t.ca. saerint, egyedül as országgyűlésen rendeltethetik el; aa 1790. 12. t. ca. szerint Magyarországra nézve a törvény honás aa országgyűlésen kivül sehol sem gyakoroltathatik; a magyar kamara, éa igy egész országok pénzügyünk kezelése is független b az 1741. 14. t. cz. folytán, semmi idegen kormánytestületnek alá nem rendelhető; s a kereskedelmi és közlekedési ügyek is, az 1790. essz. 22 ik, 1790. 67-ik, 1836. 25. és 26-ik t.czikkek szerint, az országgyülés s illetőleg magyar hatóságok alá vannak rendelve. Hintán ő Felsége m. é. oct. 20 ki nyilatkozványában, valamint f. é. jan. 16-ki k. királyi leiratában is ősi alkotmányos intézményeink életbeléptetését tűzte ki feladatul, azt hivénk, hogy ezen elhatározásnak az alkotmány teljes helyreállítása lesz múlhatlan következése, és csak az átmenet nehézségei végett látszik szükségesnek némely kérdéseket országgyűlési megoldásra utasítani. A következés várakozásunknak meg nem felelt. A birodalmi tanács megalakításának elhatározása kétségtelen ténynyé vált, s működése alkotmányos alapjogaink mellőzésével hazánkra is kiterjesztetni czéloztatik. Ha ennek foganatbavétele sikerülne, nem kétkedünk kijelenteni, hogy a sanctio pragmatica egyik feltétele, mely által hazánk alkotmányos és diplomatikai jogainak biztosítása kimondatott, mélyen sértetnék, alkotmányunk megszüntetnék és Magyarország államélete meg lenne semmisítve. Az örökös tartományok miniszerei a belügyekben teljesen megcáfolják azon törvényességi politikát, melyet ő Felsége érdekeinek érzetében a külügyekben követnek, s fölforgatni igyekeznek azon jogalapot, melyen Magyarország az örökös tartományokkal 300 éven át szilárdul megállt, mely a Felséges uralkodóház nagyhatalmi állását s európai jelentőségét teremtette, mely szilárdságát Magyarország és az örökös tartományok azon legnagyobb megrázkódásai alkalmával, melyeken azok az örökösödési és Napóleoni háborúk által keresztül mentek, oly fényesen tanúsította, mely alapoknak megtámadása Magyarországot s az örökös tartományokat mindig végveszéllyel fenyegette, s mely az újabb időkben ismételve fölállított központosítási tanoknak csak azért sem áldozható föl, mert további alkalmazása a külföldi politika terén is Ő Felsége államait nyílt veszélylyel fenyegeti. Ezen veszélyt csak az országgyűlés előzheti meg, midőn ezért megyénk e k. kir. meghivó levelet a középponti választmánynak tárgyalás végett kiadatni rendeli, részéről is járulni akar az országgyűlés mielőbbi összejövetelének eszközléséhez. Teszi ezt azon meggyőződéssel , hogy az országgyűlés, s abban a megye választókerületei által küldött képviselők is, hazánknak és hazánk kormányának az 1843. évi királyi jóváhagyással szentesített függetlenségét és önállását fönn fogják tartani. Teszi azon biztos reményben, hogy nem fog oly országgyűlés alakíttathatni, mely az ország legfontosabb ős jogairól ,lemondván, azokat idegen testületre ruházza s azáltal alkotmányunk s állami önállásunk végenyészetét idézze elő. Hogy végre nem fog az országban találkozni testület, mely a birodalmi tanácsba követeket küldene, sőt nem fog találkozni egyén, ki oda a meghívást haza iránti kötelességével ellentétben elfogadná. Mindezekről K. Vay Miklós ur ő kegyelmessége azon kijelentéssel lesz értesítendő , miszerint fölhasználva tényleges állásának előnyeit, működését oda irányozandja, hogy a czél elérhetése lehetségessé tétessék. És a meaafiak egymás sebzésére, ölésére. Amennyiben az orvos tudva és megegyezve részt vett a párbajban, az e közben ejtett sebzésért és gyilkolásért szintén felelős a törvény előtt. Napi újdonságok. * Az austriai Császárné. Az angol udvari lap írja: „Szerencsénknek tartjuk közölhetni, hogy az austriai Császárné tartózkodása Madeira szigetén a legjótékonyabb hatást gyakorló. A kedvezőtlen kórtünetek csaknem végkép elenyésztek s a pompás sziget enyhesége a magas fejdelemasszonyt mind testileg mind lelkileg megerősítette. Ezen közlés bizonyára nem csak Austriában, hol számos erényei és tiszteletreméltó tulajdonai jól ismervék és méltányolvák, hanem az egész európai szárazföldön és Angliában is, hol minden társasosztályok részvétét bírja, nagy örömmel fog fogadtatni." * Követválasztások. Győr városa Kozma Imrét, Kecskemét városának második kerülete Horváth Dömét választotta meg nagy többséggel követévé. * A m. egyetemi dalárda múlt vasárnap Gödöllőn hangversenyt rendezett a honvéd-segélyző egyletek javára, mely körülbelül 140 irtot jövedelmezett. * Katona Szobor. Katona Józsefnek a „Bánk bán" szerzőjének síremléke Horváth Döme lelkes fáradozása folytán már elkészülte ápr. 16. állittatik föl a kecskeméti köztemetőben.A leleplezés ünnepélye alkalmával Horváth György Kecskemétben mulató színtársulata előadandja azon művet, mely Katonának halhatatlan hirt szerzett nemzete emlékében. * A m. akadémia kiadásában megjelent: „Törvényeink történetei a dicső austriai ház országlása alatt 1740—1848-ig, nyomozta Szlemenics Pál m. akadémiai tag." E kiadvány, melynek történetünkre nagyérdekű foglalatját annak idejében bővebben fogjuk ismertetni, az akadémiai évkönyvek IX-ik kötetének XVI ik darabját képezi. Ára 3 ft 50 kruj pénzben. * A szerencsétlenség a palotákat is fölkeresi. Közelebb két gyászjelentésről kaptunk tudomást. Az elsőben galanthai gr. Eszterházy Ferencz jelenti kiskorú fiának Gyulának életkora 4-ik évében f. hó 3-kán történt halálát, s már 5-kén, tehát két nappal gyermekének elhunyta után a bánatos anyát Eszterházy Aloyzia grófnőt egy újabb megrendítő csapás érte t. i. 32 éves férjének hirtelen történt halála. A vigasztalás angyala nyújtson balzsamot az anya és özvegy kétszeresen sebzett szivének. * A „Honfoglalók" czímű dráma, melyet előkelő köreink egyik tagja Batthyányi Apraxin Júlia grófnő irt, miután minap közepes sikerrel adatott elő színpadunkon, miért egyébiránt a nagyon kevéssé emelkedett előadást is lehet okolni, második előadása elől, mely f. hó 6-kén volt végbemenendő, visszavonatott, — a közönség eleinte mindenfélét gyanított, s természetesen a többek közt azon régi bűnbak is előkerült, hogy a rendőrség betiltotta, most azonban a szerző grófnő nyilatkozata után, melyet a M. O.-ban közöl, tisztában lehetünk azok iránt. Az említett nyilatkozat így hangzik: „Amily örömet szerzett nekem a t. közönségnek a „Honfoglalók" cz. drámám iránt oly elnéző szívességgel tanúsított bátorítása, azon rokonszenves nyilatkozat, melylyel az első kísérlet szerzőjét kitüntetni szíves volt, oly fájdalmasan érintett azon értesülés, hogy a nézők közül többen e művemben oly irányt találtak, mely bizonyosan nem volt czélom. Én nem a forradalom ellen, hanem az egyesülés, az összetartás mellett írtam e művemet s az ennyiben iránymű. Egy gyenge hang akart az lenni a nemzet közvéleményének nagy diorusában s legkevésbbé sem kivánt irányadólag fellépni ott, hol a körülmények hatalma, a nemzetek, a fejedelmek fatuma működik. Hogy a mű vezéreszméje a hazaszeretet, azt az elfogulatlan szemlélő felismerheti, főleg miután művem egyetlen nőjelleme is, habár a szívnek oly sok joga és mentsége van, szerelmét áldozza fel a hazának. De amint sajnálom, hogy félreértetem, úgy kötelességemnek tartom a művet akként átdolgozni, hogy irányeszmém határozottabb kifejezést nyerjen. S ha nekem ez sikerülene, ismét a t. közönség bírálata alá bocsájtandom azt, melynek hiányait mentsék ki a kezdet nehézségei. Pest, mart. 7. 1861. Batthyányi Apraxin Júlia grófné." * A pártok rendezni kezdik magukat; egyik lapunk a nyár folytán színpadunkon vendégszereplendő Couchi k. a. ellenében egy másik tánczművésznő Ricci k. a. fölléptetését sürgeti. Interinos litigantes — mi is föllépünk jelöltünkkel s a párisi opera híres ballerináját Fer-Iraris asszonyt ajánljak, ki ekkor szintén szabadságide- Ijét használandja. * Kimutatása a „Petőfi-szobor“ra mai napig alápirottnál begyült összegeknek: 1. Reményi Ede, mint indítványozó személyesen gyűjtött: a) K. K. Halason 183 ft, b) Makón 88 ft, c) H. M. Vásárhelyen 176 ft, d) Szentesen 184 ft, e) Szarvason 60 ft, f) Gyulán 75 ft, g) N. Szalonbán 64 ft, h) Nagyváradon 358 ft 30 kr, 1 arany, 1 tallér és 3 huszas, i) Püspök-Ladányon a vasúti állomás váró teremében 38 ft, k) Debreczenben 262 ft, l) B.Gyarmathon 314 ft, 1 ezüst ft03, 3 huszas s 1 tizes, m) N. Becskereken 449 ft, n) Külön íven 20 ft. 2. B. Apor Biri és Csausz Nina urhölgyek gyüjtöivén Nagybányáról 51 forint s 2 ezüst forintos. 3. Omaszta Szilárd ur ivén Kis-Jenőröl 20 ft. 4. Balássy Béla ur ivén Jolsváról 46 ft 10 kr. 5. Egy indítványozó ivén Urmezőröl 45 ft. 6. Dr. Láng Emil ur ivén Nyitráról 42 ft 10 kr. 7. Schmidt Gyula úr ivén Szegvárról 29 ft. 8. A dunaföldvári casinónak e czélra rendezett báljából 80 ft. 9. Sámson Sándor úrtól 2 ft. 10. Polgár báró Rudnyánszky Alexandrina úrhölgy ivén Pestről 53 ft. 11. Ifj. Fried és Schlesinger József urak ivén Szentesről 16 ft 50 fr. 12. Serédy Erzsébet urhölgy ivén Váczról 84 ft. 13. A „P. N.“-hoz beküldött s alalirottnak kézbesített összegek: a) Az abonyi casino-egyletnek Petőfi szobrára rendezett hangversenye jövedelmezett 170 ft. b) Hanover Miksa úr Pestről 20 ft. c) a haza fölvirágzásának örömére Nagyváradon múlt évi dec. 29-én rendezett lakomán összegyűlt 127 ft 76 kr és 1 arany, d) Krisztinkovics Antal, Szilvásy Márton és Komáromy Alajos urak a Győrött f. évi január 16 án e czélra tartott Akadémia tiszta jövedelmeként beküldtek 383 ft, e) Spitzer Lajos úr II.-Kanizsáról az ottani kereskedelmi egylet részéről beküldött 70 ft. f) Szelestey László a Kis Czelen febr. 10-én e czélra tartott tánczvigalom jövedelmét 85 ft. 14. Noszlopy Szilárdka k. a. ívén Pestről 16 ft. 15. Vasváry Lipót nr ivén Pestről 526 ft. 16. A „Magyar Izraelitához beküldött s alálírottnak kézbesített összegek : a) Dr. Blener Miklós úr lakodalom alkalmával gyűjtött Szabolcsban 51 ft, b) Dr. Kaczander úr gyűjtött Miskolczon 30 ft, c) Schönfeld Ignácz úr Gödöllőről 2 ft 50 kr, d) Klein S. ur gyűjtött Váczon 12 ft, e) Anslander Zsiga ur Debreczenben 50 ft. 17. Zilahy S. Pál ur Kecskeméten a „Parim" ünnepélyen gyűjtött 32 ft. 18. A pesti I „Nemzeti-kör" ivén eddig aláirott s alálirottnak kézbesittetett 237 ft. 19. P. Szatmáry Károly ivén M. Szigetről 125 ft40 kr. Eszerint eddig begyült nálam összesen 4677 ft 66 kr u. é. és 2 arany, 1 tallér, 3 ftos, 6 huszas s 1 tizes. Ez összegek általam időnkint a pesti takarékpénztárba letétettek. — Az ivek és nevek részletes bemutatása, nemkülönben az egész ügy tárgyalása vasárnap f. hó 20-én a magyar Akadémia teremében összegyűlendő bizottmány által fog elintéztetni. A hozandó végzések pedig jegyzőkönyvbe iktatva a hazai lapok utján időnkint közöltetni fognak.— Kelt Pesten, mart. 5-én 1861. Reményi Ede, s. k. régi posta-utcza, 2. sz. a. * Szegeden Burger Zs.nál egy figyelemreméltó munka jelent meg: Történelmi és vallás-tudományi értekezések, közli Lős Lipót szegedi főrabbi. E könyv két részre oszlik, az egyik, melynek czíme a magyar nemzetiség és a zsidók, arról értekezik, hogy a zsidók polgári és politikai állásának biztosítása a hazában a legbiztosabb at egyszersmind a nemzetiségbe való határozott beolvasztásukra; a másik rész franczia eredetiből fordítva a zsidó valláselveket adja elő, mikép azok az 1801-ben Parisban tartott nagy sanhedrin által megállapittattak. * Wagner „Tannhinser“ének bírálata. A jövő zenéje egyik comphaeusának ezen dalművéről , mely Párisban most került színre, a „Portréi néma" szerzője Auber így nyilatkozott. Valaki panaszkodott előtte, hogy a Wagner-féle hangszerelés megsértésének sajátságos nehézségei vannak. „A fődolog az — mondá Auber — hogy az ember ne törjön hamar palctát fölötte, mert hogy ezen zeneszerzőt megértsük, mindegyik részt legalább tízszer kell hallani." „Igen, ez áll a laikusokra, de ön Auber úr, mit ítél ön e zenéről ? „Oh, én még nem jöhettem vele tisztába, mert én csak a főpróbán voltam jelen, s fogadást tettem, hogy soha sem megyek be többé." * Mailét kanonok, ki egy a zsidóhitből áttéritett család kiskorú leányainak éles ebitásával vádoltatott, a donai-i esküttszék által f. hó 14-én hat évi fegyházbüntetésre ítéltetett. Igye közönsége hiszi, hogy e remény azon utolsó kapocs, mely őt magas állásához fűzi. Ezen jegyzőkönyvi nyilatkozat az ország törvényhatóságaival is körlevelek mellett közöltetni rendeltetett a Nyitra megye bizottmányának márt. 6-kán tartott közgyűlésében (melynek megnyitásával a honvédek számára aláírási iv jön a közönség részvételébe ajánlva), mint tegnap előre jelentettük, az utasítási kérdést tárgyalták. Fölolvastatván az országgyűlésre hivó levél, jeles beszédek mondattak el, írja levelezőnk, mind az utasítás mellett, mind ellene. Az utasítás mellett szónokoltak nevezetesen Vancsay Pál, Karkoványi, Hamar Pál, Csóka Károly, Justh József, Lehotay Gida, Tarnóczy Gusztáv, Szakállas, Csernyánszky, gr. Eszterházy, Kubinyi Sándor; ellene Szerdahelyi Iucze, Bócz Zsigmond, Tomka, gróf Hunyady János, Bossányi Imre, Szentál György, sőt maga a főispán is, ki azonban akarata ellenére kénytelenét végre végzésül kimondani, hogy a többség az utasítás mellett van. De hát milyen utasítás? A megye eddigi határzataiból lesz röviden összeállítandó. — Nyitrától legkevésbbé várták, hogy az utasítás mellett nyilatkozzék. Föld astatett továbbá a helytartótanács leirata, mely Nyitramegyének eljárását, ő Felsége kegyes meghagyása folytán, roszalja s az okt. 20-dikai diplomával ellenkező határozatait semmiseknek nyilatkoztatja. Tisztelettel félretétetett. A helytartótanács egy másik leirata, mely a megyének meghagyja, hogy a megyeházán kezdett (császári hatóság rendeletéből kezdett) építés folytatását engedje folytatni, mellőztetett, mert a jelen építést nem használhatja, s ha megengedné is, ezt csak oly változtatással tehetné, hogy az épületnek hasznát vehesse Mellőztetett a helytartótanács azon leirata, mely a megyét fölszólítja, hogy költségvetését küldje föl, addig pedig házi adókat beszedni nemrjen. B. Vay levele a főispánhoz, hogy az adófizetésben jó példával menjen elő, a főispánnak tisztelettel visszaadatott.ji^M^H^MM^^^^^^^H — Lúgos, mart. 1. Krassómegye tisztikara is megalakult. 1-ső alispán lett Faur János, 2-ik Szende Béla; táblabírák Joaneszko István, Marsovszky György; főjegyző Vlad Alajos; főügyész Athanaszievits Sándor; hadi főpénztárunk Asboth Adolf; házi főpénztárnok Jankuleszko Gyula; főszámvevő Bagy Emil; főmérnökök Raduleszky Szilárd, Killer Zsigmond; főorvosok Zsidók Ágoston, Csákányi Alajos; szolgabirák Sztoján Vazul, Licsek Zsigmond, Szende László, Vuja Péter, Jankovics Demeter, Rácz Cziriák, Rezey Sándor, Antoneszky István, Krengel Lajos, Paszku Fülöp, Manzsuka Simon, Hoffmann Ferencz, Haczegan Demeter, Rácz Péter, Vidovich János, Joaneszko József. Városi ügyek. — Pest városa kapitányi hivatala következő hirdetményt bocsátott ki : A nagyméltóságu magyar kir helytartótanár.B 12765. sz. a. kelt rendelete folytán Pest városa főkapitányi hivatala által közhírré tétetik, hogy mindazok, akik az országgyűlés tartama alatt, sztországgyűlési képviselő urak számára szállást adni kívánnak, i. é. mart. 7-től bezárólag 16 -ig, mégpedig : Belvárosban. Prückler József kér. elöljáró urnái, kecskeméti- és képkont eza szegletén. Lipótvárosban : Grosz Ferencz kér. elölj, urnái, József tér 11. szám. Tsrczalovits Antal kér. elölj, urnái tükör utcza 2. sz. Teréziáiban : Kopp József kér. elölj, urnái, nagy mező utcza 41. sz. Paul János kér. elölj, urnái, akáczfa utcza 46. sz. Józsefvárosban: Eckel Vencael kér. elölj, urnái, Sándor utcza 7. sz. Stocker Antal kér. elölj, urnái, sörfözö utcza 1. sz. Ferenczvárosban: Kiss Károly kér. elölj, urnái, Szt. Iatván utcza 55. sz. Ezenkívül a városi beszállásolási hivatalnál, Lipótutcza 24. sz. valamint a városházán a főkapitányi hivatalban jelentkezhetnek. Pest, 1861. mártius 5-én. A főkapitányi hivatal által. — Arad, mart. 6. — A bizottmányi közgyűlés előtt fölolvastatott a Fiume ostromállapotát illető fölirat, mely a tegnapi gyűlésben elhatároztatott. Több községek kérvényei fölolvastatván, a Körös vizének szabályozása iránt a bizottmány elnöke báró Simonyi által beadott kérvény is fölolvastatott, mely alkalommal hosszasabb vita keletkezvén, a határozat oda ment ki, hogy a kérvény a folyamszabályozási küldöttséghez utasítandó. Ezután a főispánnak a követválasztást illető levele olvastatott, melyben mártius 28. rendkívüli közgyűlésre hívja föl a megyét, hogy miután a 26-án történendő követválasztás alkalmával netán követekül megválasztott tisztviselők helyett mások választathassanak , mi elfogadtatván, a következő rendes haviulig határnapjául április 4. tűzetvén ki. hüllői d. ki. Legújabbak szemléje.) Napóleon bg beszédét nem csak a császár dicséré meg, hanem Victor Emanuel is távirati úton igen melegen köszöné azt meg. Már ez is nagyon emeli ama beszéd jelentősségét, de még inkább az, hogy a császár azon dicsérő levélkét magában a miniszertanácsban, tehát a ministerek szeme előtt brá,mi által ő attól elvévé a bizalmasság jellemét, s a nyilvánosság jelentősségével ruhájá föl, s ezt még inkább tévé Persigny a megyefőnökökhöz intézett köriratában, melyben a herczeg beszédéről a leglelkesedettebb kifejezésekkel szól. Mindebből azt következtetik, hogy a római kérdés megoldatása, melyet a Reuter-iroda szerint gr. Cavoui most egy jegyzékben az európai hatalmakhoz mint szükségest állít föl, Francziaország részéről nem fog nagy nehézségekre találni. A „K. Z.“ bécsi levelezője szerint bizonyos, hogy jelenleg Róma franczia megszállásának piemonti őrség általi fölváltatása forog fen ; csak azon föltételeket takarja még áthatatlan homály, melyek alatt annak történnie kell. Levelező egyébiránt kétségtelennek tartja, hogy bármire fognak is Turin és Páriában vállalkozni, mégis mindig azon lesznek, hogy a Laguerroniére-féle röpirat korlátain belül tartsák magukat. Rómában ezalatt az olasz egység melletti izgatások és tüntetések máris folyamatban vannak, s az egyetemből csak legközelebb ismét 20 diákot zártak ki ezek miatt. Még további demonstrátiókat is várnak, miket úgy hiszik a franczia csapatok jelenléte nem fog a kitörésben megakadályozhatni, s erre alapítva mondja a „K. Z.“ bécsi levelezője, miszerint meglehet, hogy egy magából Rómából kiinduló mozgalom fogja a franczia őrség kérdésének megoldatását előidézni. E kérdés legközelebb a franczia törvényhozó gyűlés keblében is szőnyegre fog jöni, mégpedig annak öt republikánus ellenzéki tagja: Favre Gy, Dammon Alfréd, Picard Ernő, Henoy és Olivier Emil által aláirt módositvány utján, mely igy hangzanék : „Eljött az idő, hogy Rómára a be nem avatkozás bölcs elvei alkalmaztassanak s Olaszország, csapatjaink Haladéktalan visszahívása által sorsa tökéletes urává tétessék”. Ezen kis demokratikus töredék egyszersmind belügyekre vonatkozó utódosítványokt is fog előterjeszteni. Ezek közt az egyik az ország képviselőinek adott ellenőrzési jog lényeges feltételéül a közbiztonsági s egyéb kivételes törvények eltöröltetését, a sajtónak az önkény kormánya alóli felszabadíttatását, a helyhatóságok függetlenségét s a választási miveletek őszinteségét jelöli. A másik módosítvány sajnálatát fejezi ki, hogy a budgetnek ministériumok szerinti tárgyalása tartatott meg, s nem a fejezetek és czikkek szerinti tárgyalás hozatott be, mi az ellenőrzést könynyítette volna. A harmadik módosítvány Lyon és Paris városokra vonatkozik, melyek a sok új építések miatt nyugtalanságban élnek, s melyek községi bizottmányaikat nem maguk választók, hanem a kormány nevezé ki. A módosítvány kívánja, hogy e városok ismét megválaszthassák azokat. Ezen módosítványokról azt tartja a „K.Z.“ párisi levelezője, hogy azok az imperiális többségben is számos beleegyezésre számíthatnak; mindamellett elfogadtatást egy sem remélhet, bárha kétségtelenül igen élénk vitákra s a kormánynak nem épen tetsző fejtegetésekre nyújtanak kilátást. Visszatérve Napóleon herczeg beszédére, az a „Köln. Zig“ szerint újra fölébreszté az orosz kormány gyanúját, s gróf Kisselef is hosszú értekezést tartott Thonvenellel, melyben a herczeg beszédében előforduló forradalmi fölserkentéseket fölpanasztó. A külügyminister elutasított magától minden felelősséget a kormány részéről a herczeg tisztán egyéni nézeteiért, mi azonban a belügyminiszer föntemlített köriratával nem igen jól hangzik össze. Egyébiránt a varsói események jelentőségét illetőleg a „Times" nem hiszi egészen azt, amit a franczia félhivatalos lapok állítanak, hogy t. i. a lengyelek saját alkotmányuk visszaadása által kielégíthetők. A City-lap kiemeli, hogy korunk leghatalmasabb mozgató ereje a nemzetiség, s ez erősz ösztön azon óhajnál, valamely hatalmas állam részét képezni s kifelé egy elsőrangú uralkodó által védelmeztetni. Kiemeli továbbá, hogy a mérsékelt lengyel párt mily merész hangon szólt ismeretes föliratában, de habár ez nem gondol is az orosz birodalomtól való elválásra, s megelégednék is azon alkotmánynyal, mely a franczia lapok szerint a lengyeleknek adatni fogna, mégis azt hiszi, hogy létezik ott egy olyan párt is, mely egyezkedésről egyátalán semmit sem akar tudni. „A forradalomra, úgymond továbbá a „Times", a kilátások fölötte kedvezők. Mint Napóleon hg megjegyzi, senki sem elégszik meg egy részszel, ha az egészet megkaphatja, s Varsóban elég ember van, aki azt hiszi, hogy Katalin és Miklós czár művét ismét eltörölhetni. Hasz talán zárnák el szemünket az elöl, hogy Lengyelország nagy harczára nézve franczia segélyre számít. A bonapartistáktól gyakran hallhatni, miszerint I. Napóleon hibát követett el, hogy Lengyelországot helyre nem állítá ; nem csodálhatni tehát, hathogy Varsóban azt remélik, hogy a második császárság az elsőnek hibáját ismét jóvá teendi." Látjuk ebből, hogy a ravasz Citylap komolyan rajta van, hogy az Uszköt jókor belevesse az orosz franczia szövetségi tervek közé. Az utolsó tudósítások különben azon reményre jogositnak , hogy a „N. Pr.Zg“-nak az ostromállapot iránti hite alaptalan volt s hogy ellenkezőleg az orosz kormány inkább engedékenységre, habár nem is ugynevezett engedményekre gondol. Az orosz császár újabban ismét oly szilárd akaratot tanúsított a rab-jobbágyság megszüntetése nehézségeinek elhárításában, hogy az „Ind. belge" következtethetni hiszi, miszerint részvétre annyira érdemes lengyel alattvalóinak jajkiáltásai elől sem fogja fülét és szívét elzárni. Ezen császári szilárd akarat folytán az orosz paraszt emancipatio most csakugyan közelidőben ténynyé fog válni. A birodalmi tanács február 15-én tartott ülésében a császár hosszabb beszéde s erélyesen kifejezett akarata után szótöbbséggel határoztatott: a parasztok teljes személyes szabadságot nyernek, a földesúr és paraszt közti eddigi viszony egyszerre megszűnt ; a parasztok házai a konyhakertet tulajdonos (8-16 holdnyi) földdarabot az állam által megszabandó áron munkálatra kapnak. Martellén fog állítólag a császári manifestum közzétételt, melyben ki lesz mondva, hogy nincs rabszolga többé Oroszországban. Herczen híres lapja a „Kolokol" több részleteket közöl e hírtanács üléséről, melyek azonban nem igen valószínűek. ANGLIA: A Kossuth bankjegyper Londonban. Day és Sons kőnyomók, mint az „Engl. Corresp.“ mártius 4. jelenti, törvényes lépéseket teendnek rögtön , hogy az általuk készített Kossuth bankók ideiglenes lefoglalását megszüntethessék. A por ez esetben az esküdtszék elébe kerülend, és ha ez, mikép az angol sajtó túlnyomó többsége okoskodik, az ügyet kezébe veszi, a lefoglalás nehezen fog föntartathatni. Sőt a ministeriális „Observer" kötelességének tartja — és ez a közérzületre nézve jellemző — a kormányt a nanaazló iránti túlnyomó rokonszenve miatt védel