Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)

1861-03-23 / 69. szám

Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. is. I-re emel­t. Kiadó hivatal : I.­irátok-tere 7. szám földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban barátok-tere 7. .Báni. földszint. 69. szám — 1861. Szombat, mártius 23. Vidéken bérmente, levelekben, minden postahivatalnál.SÜRGÖNY EMizetési árak au­striai értékben, úti apt*tten, bánhoz hordva. ft kr . ft kr Egésévru 16 — Évnegyedr­e 4 50 Félévre 8 50 Egy hónt 2 — Vidékre, naponkint pott*n. ft kr . kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — Előfizetési fölhívás „SÜRGÖN­Y“ czimU politikai napi­lapra. Négy hónapi múlt lévén mögöttünk, mely mind po­litikai irányunkat, mind a lap érdekessé tétele körüli szor­­galmunkat megítélni elég alkalmat adott, bátrabban lépünk ma a hazai olvasó különség elé, mint pályánk kezdetén. A tizenegy évi gyászos emlékek befolyása alatt csak kevesen voltak képesek az elfogulatlanság azon ma­­gaslatára emelkedni, melyről sejteni lehetett volna, a­mit mi azóta megmutattunk , hogy lehet kormán­y­p­o­­litika és nemzeti politika azonos. És hogy ezen tudat a közvéleménybe átment, s la­punk, pártárnyalatok kivétele nélkül, közbecsülést vívott ki magának, mutatja az ahhoz forduló növekedő részvét. Másrészt hazafias irányunkkal párhuzamban volt a lap benső értékének lehető fokozására fordított fáradozá­sunk, melynek sikerült is időszaki irodalmunkat a magyar politikai műveltség s az európai magas fejlettségű journa­­listika színvonalán álló közlönynyel gazdagítani. Hivatalos összeköttetéseink továbbá képessé teszik a Sürgönyt igen sok, nagyfontosságú közleménynyel meg­előzni valamennyi lapot, mely egyúttal a hivatalos ren­delvények s hirdetések köslönye is. a­mig más oldalról a kiadó is nem sajnálva költséget, rendkívüli s nagybecsű mellékletekkel kedveskedik az előfizetőknek, mint az or­szágbírói értekezlet tárgyalásainak teljes közlése, s tör­vényjavaslatai, melyek valószínűleg az országgyűlés által is ideiglenesen törvényerőre emeltetni s mint jogi kutforrás­sok még igen soká nagy értékkel bírni fognak. Önként értetődik továbbá, hogy az országgyűlési közlemények gyor­saságában s pontosságában magunkat senki által megelőz­tetni nem engedjük; valamint a bécsi birodalmi tanács tárgyalásairól is, a­mennyiben olvasóinkat érdekelhetik, tudósításokat hozandunk. Teljes bizalommal fordulunk tehát a közelgő évne­gyeddel az olvasó­közönséghez, azon kéréssel, hogy az előfizetni akarók szándékukat az illető előfizetési öszveg díjmentes beküldésével mielőbb, még e hó vége előtt be­jelenteni szíveskedjenek, hogy a lap rendes szétküldéséről kellőleg gondoskodhassunk, s a mind az előfizetőre, mind a kiadó-hivatalra nézve kellemetlen reclamátiókat meg­­előzhessük. Pest, mártius hóban, 1861. A „Sürgöny*4 kiadó hivatala. HIVATALOS KÉSZ. A császári és Apostoli királyi Felsége által Csics Venesel máramaros megyei ferenczvölgyi Üveggyárnok­­nak legkegyelmesebben megengedtetett, hogy eddigi ve­zeték nevét „Szigeti" nevezetre átváltoztathassa. NEMHIVATALOS KÉSZ. Pest, mart. 22. A „Pester Lloyd" tegnapelőtti számában kormányférfiaink Bécsből meglőtte alkalmából többi közt ezt mondja: „föltehető tehát, hogy azon kérdések, miknek tárgyalása Bécsben je­­lenléteket igénylő, véglegesen megoldattak. Mi módon? az iránt a „Sürgönyi" legközelebbi száma valószínűleg­ értesíteni fog, ha örvendetes dolgot jelenthet. Netáni hallgatását viszonyaink közt aligha kedvező ómennek tekinthetjük. A magyar kormányférfiak nem ámíthatják magukat az iránt, hogy­ a februári diploma megjelente óta az or­szággyűlés békés sikere iránti bizalmatlanság nagyot nőtt; h­a ők képesek továbbterjedését meggátolni, az első szent kötelességük. Hallgató­ TARCZA. Napi újdonságok­© Két pesti lapból értesülünk, hogy a buda-kani­­zsai vasút­vonal ünnepélyes próbaútja a napokban tar­tatott meg , s az illető lapok, az austriai olasz államvas­­uttársulat iránti eddigi vagy inkább ezutáni érdemeik fe­jében szinte meghivattak ez ünnepélyre, mely előzé­kenységet azok „a magyar terményeknek megnyílt ten­­gerről“D énekelt érzékeny dithyrambusokban köszönik meg. Sőt egyikök a fiumei vasút nem léte fölötti, ez alkalom­mal fölötte fájdalmát azon tudósítással enyhíti, hogy a társulat hivatalnokai s szolgái Magyarország területén nem sokára magyar egyenruhában fognak járni ! K­oppant nyereség! Csaknem oly nagy, mint az volt, hogy a Bach­­rendszer hivatalnokai magyar uniformisba öltöztettek ! A Szegedről következő „Nyilatkozat" ot vettünk : Ke­m­p­e­le­n Győző úr — más téreni elfoglaltság miatt, a „Szegedi Híradó" szerkesztőségéről önkényt visszalép­vén, aluljegyzett kiadó lapja megjelenését addig fölfüg­geszteni kénytelen, mig azt más szerkesztő vezetése alatt ismét megindítani képes leend; miről, hogy mielőbb meg­történhessék, kellőleg gondoskodand. Szegeden, 1861. mártius 21-én. Burger Zsigmond, a „Szegedi Hír­adó" kiadó-tulajdonosa. — Peitler Antal, váczi megyei püspök ő maga nem csak a választók összeírása a a követválasztási határnap­nak a szószékről való kihirdetését hagy­ta meg különösen megyéje lelkészeinek, hanem meg is rendelte, hogy min­den vasárnapon a szentség a templomba kitétessék s a nép a lelkészszel a nemzet jövője fölött tanácskozandó képviselőkért imádkozzék. Pestmegye közgyűlése ezt kedves tudomásul vette s a püspök ő méltóságának hálás elismerést tanuyitó iratot küldött, melyet Tanárky Ge­deon főjegyző szerkesztett. — A zenészetet élvezni szerető közönségnek, mely különösen oly alkalommal, midőn jótékonyság is van vele összekötve, itt fővárosunkban készséggel siet a művészet és emberiség iránti adóját leróni, két egymásután követ­kező hangversenyt jelentünk. Az első virágvasárnap­ján f. hó 24. este 7 órakor a német színházban is noh­­t e­l Tódor úr közreműködése mellett a budapesti keres­kedelmi nyugdíj és betegápolda részére tartatik. A máso­dik pedig hétfőn f. hó 25. a pesti jótékony nőegylet által a nemzeti színházban a vakok intézete részére adatik , mely alkalommal szives volt honleányi érzelmeiről isme­retes gróf Batthányi Apraiin Júlia asszony közre­működését fölajánlani , valamint a fent már említet­t a c­b­­e­­­nt is ajánlkozott.­­ A felső tiszai­ társulat, mint a „P. N.“-nak írják, Lónyay Menyhért igazgatása alatt f. hó 15 -én tartott ülésében elhatározta, hogy a szükségelt javításokat 60,000 ft erejéig megteszi. Ugyanez ülésben tudtul adatott, hogy a nyiri, a tiszai birtokosokra nézve oly káros vizek tulajdo­nosai, társulatot fognak alakitni, s a tiszaiakra nézve oly veszélyes s életkérdéssé vált nyíri vizek mikénti eltávolí­tását illetőleg tanácskozandnak s a lehetőt megteszik. — Dr. Vaiszfályi leszeg­ ven­ze­t s gyógyintézetül min­dig jobban igyekszik tökéletesíteni. Jelenleg is több új szoba nyittatott és czélszerűen szereltetett fel ez intézet­ben,­­ a­mi arra mutat, hogy az eddigi szobák már nem képesek befogadni az ide jelentkező betegeket. A háznál levő kert is most jelentékenyen nagyobbittetik és műker­­tészek által csinosan rendeztetik, a­mely gondoskodást az intézetben levő betegek kedvesen fogják venni. Az ud­varon árnyékos fák alatt álló gymnastika pedig újra it­­alakit tiltik s több új géppel bővíttetik, mely intézkedést azon örvendetes körülmény tette szükségessé, hogy a fő­város több nevezetes családai gyenge gyermekeiket az elferdülések elleni óvszerül e testgyakorló intézetbe , melyet dr. Batizfalvi orvos gyógyii­azélok tekintetéből maga kezel, — sűrűbben kezdik küldeni. — Pályaut­vek. A pestbudai hangász-egy­­leti zenede részéről egy régi magyar stylben zongo­rára készítendő lassú és friss magyar nótára kihirdetett pályázat következtében, 1. évi februárink végéig II pálya­mű küldetett be következő jeligékkel: 1. f­öldész atyafiak közelebb jöjjetek, Számotokra arany tánczot hirdetek. Tudom én, mire vágy, mit óhajt kebletek. 2. Hej galambon szőke bimbóm mit nevetsz?, Áldjon meg a három Isten ha szelsz ? , ’ u 3. 1848. 4. A magyarnak nincs párja. 5. Fölfelé megy borban a gyöngy. Jól teszi ! 6. Éljen a constitutió. . , ,­ ,. .. , u , 7. A hazához hű magyar. 8. A magyar’ zene nem tűr meg az olcsó hangból gyakori kitéréseket. 9. Ne bántsd a magyart Közli R­­­tt­e­r Sándor egyleti titkár. (•) Jeles zeneszerzőnktől, Simonffy Kálmántól jelent meg egy újabb szerzemény „Főispáni köszöntő", fellengős magyar, báró K­udics József, Bács Bodrog megye k­öztisz­­teletü főispánjának ajánlva, Zomfiorba bevonulása ünne­pélyének (1861. jan. 19.) emlékére. (Ára 75 ujkr.) —­ingtál­ városa V­i­n­c­k e porosz kamrai követet városi díszpolgárrá kinevezte, és ezt a megtisztelt részére elkészíttetni rendelt oklevél által az illetővel tudatni meg­rendelte. . . ..— Nagy­.Milláld van egy financz a napokban az úgy­nevezett szeglet korcsmában lévő korcsmárossal össze­veszvén, a korcsmárost, mivel ea tőle a bor árát szigorúan követelé, meg akarta lőni, hanem eltévesztvén a zsidót, egy pazdicsi napszámost lőtt főbe. Elfogatván, kérte a körülé levőket, hogy csak ne bántsák, magyar lesz, s el­fogja tagadni még azt is, hogy valaha német volt. — Komáromban — mint „M.“ írja — f. hó 16-án elzárattak az utczák, a a katonaság a plébánia­iakban, valamint a n. e. g. templomban is kutatott. A szent­ség előtt levő mozaik-talpalatot is felemelték, de semmit nem találtak. A várparancsnok ezt Bécsbe táviratozta, honnan új kutatási parancs jött, mely 18-án teljesittetett is, de az elsőhöz haso­nló eredménynyel. — Áruk Státuu­sról írja levelezőnk: Egy csendőr(pan­­dur) az országúton pajtásával lovagolva, ez utóbbi által véletlenül agyonlövetett. — A gyermekek sáru­ obai igen halnak. — A gabona ára leszólt. A nád borzasztó drága,majdnem 10 év óta hasonló ára nem volt.­­A mar­ha,­ló mérsékeltebb mint pár héttel ezelőtt. —Azt beszé­lik, hogy Gyöngyösön valami megmérgezés történt; bizo­nyosat erről nem tudunk. — Nagy-Károlyban s Tapolczán a követválasztás­­nál szomorú dolgok történtek. Az ólmos botok, a csáká­nyok újra szerepeltek. Pedig most már nem érnek sem­mit azok a kézzelfogható argumentumok — Halálozás. Péterfi Pál Marosvásárhely köz­­tiszteletben álló orvostudora, az ottani ref. főtanoda egyik érdemteljes algondnoka f. hó 17-kén élete 69-e1 évében testvéreinek és az egész városnak fájdalmára szélhüdés következtében meghalt. Hűlt tetemei 19-kén délután 4 órakor díszes szertartással kísértettek számtalan nép je­lenlétében a sirkertbe. Béke hamvaira­­ — Gróf Somsich Bécsben meghalt; mint mond­ják, a magyarországi legújabb események meghatók ideg­zetét, a ennek következtében történt a haláleset. — A kolozsvári gazdasági egylet közelebbről azon korszerű és közhasznú határozatot hozta, hogy kert­jében és kertésze vezetése alatt kertész-inas-iskolát nyit meg. Az egylet kitűnő képzettségű és fáradhat­­lan buzgalmú titkárának Nagy Jánosnak a „Kolozsvári Közlöny " ben kiadott jelentése szerint a tanulók kétféle oktatásban részesülnek, gyakorlatiban és elméletiben. A gyakorlatihoz tartoznak : gyümölcsfa-nevelés, nemesítés, metszés,s a szőlőmívelés különböző módjai : a konyhaker­tészet. Az elméletihez: természetrajz, növénytan földisme, termelés, mértan, könyvvitel. —­ A tanulók közvetve a titkár, közvetlenül a kertész felügyelete alatt állanak. E szép kezdemény az erdélyi gyümölcstenyésztés- és kerté­szetre nézve kiszámithatlan eredménynyel lehet. — Brailában és Galaczon a Duna jégzajlása nagy pusztítást tett az idén. A kárt 10 millió frankra becsülik, mintegy 10,000 ember maradt fedél nélkül. sokat a tehetetlenség nyílt bevallásának tekint­jük,­­ azon vallomásnak, hogy törekvéseiknek nem sikerült az országgyűlés előtt kiegyengetni a kiegyezés útját . Mi csak azon hamis nézet által „qui tacet, consentire videtur“ látjuk magunkat ösztönöztet­­ve, óvást tenni e fölfogás ellen, mely valódi keleti fatalismusból, vagy­is oly forma hiedelemből in­dul ki, mintha a nemzet sorsa sinc­se, de me valami láthatatlan hallamok által előre eldönt­hető lenne, a nélkül, hogy a nemzetnek egyébb része lenne abban, mint tompán szenvedőleges elvárása azon dolgoknak, miknek jönni kell! Mi minapi nyilatkozatunkhoz híven, ma is csak annyit mondhatunk, hogy a dolgok jelen állásában a szerencsés megoldás leginkább or­szággyűlésünk magatartásától függ. Azt hisz­­szük, hogy kormányférfiaink befejezett egészet csak a d­rog alakjában hozhattak volna, mi al­kotmányos igényeink egyenes ellentéte. Az or­szággyűlés létrejöttének biztosítása magában már biztosítéka annak is, miszerint az egyezke­dés útja nyitva tartatott. Saját ildomunktól, a körülmények helyes fölfogásán alapuló öntevékenységünktől függ­vén tehát a nemzet jövője, magunknak s nemzeti képviseletünknek adunk bizalmatlansági votu­mot , ha ezt eléggé megnyugtatónak nem tartjuk. Kecskeméthy Aurél: Bécs, mart. 21 ikén. L. Városunkban nagy a megelégedés a kö­vetválasztások eredménye fölött. Nekünk ma­gyarokul is alig lehet kifogásunk ellene. Centra­lista lapjaink már kezdenek szelídülni, mióta szerkesztőik a nép szeme közé néztek, mióta köz­vetlen érintkezésbe jöttek a nép szellemével, mióta a nyilvános élet egészséges lehelete előtt oszolnia kellett a theória szürke ködének. Remél­hető, sőt biztossággal előre látható, hogy a sza­badelvű párt képviselői még inkább fognak kö­zeledni a magyar fölfogáshoz, ha itt a cseh és gácshoni képviselőkkel, ott a magyar országgyű­léssel fognak találkozni. A helyben választott képviselők közt csak egy van, ki bennünket erő­szakosan akar boldogítani s ez bizonyos Sch­ind­­ler úr,a­ki ugyan szinte a békés kiegyenlítés mel­lett nyilatkozott, de egyúttal azt is hozzá tette, hogy ha a magyarok a szép szóra hallgatni nem akarnak, akkor arkangyalként tüzes karddal kell őket a szabadság édenébe bekergetni. Sch­ind­­ler uram alkalmasint nem vette észre, hogy sem a történet, sem a mese kora nem ismer oly esetedből valakit tüzes karddal kergettek volna az édenbe s hogy azon bibliai hírű tüzes kard csak is arra használtatott, hogy a szegény párt az éden­­ből kikergessék. Azonban sietek megjegyezni, hogy Sch­indler úrtól nem kell félni a hazának. Ő nem kérlelhetlen ellenség, csak a „Vindobona" czímű­ biztosítási társulatunk főtitkára, és mint­hogy ezen társaság alkalmasint nagyon rész­egschefteket csinál" hazánkban, tehát Schindler úrnak már sovány tantiemeteinél fogva is van joga, bennünket megdorgálni. Ő vele a magyar országgyűlés a békét nagyon könnyen eszközöl­heti ki. Magyarország integritását, alkotmányát, államjogait csak a „Vindoboná“-nál kellene biz­tosítani s akkor Schindler úr azonnal leghőbb szószólója leend vagyonunk sérthetetlenségének — s miért is bátorkodom ezen fontos indítványt a honatyák különös figyelmébe ajánlani. Csehországban a cseh jellemü követek nap­ról napra szaporodnak s Gácsországból éles sza­vakat hallunk a követjelöltek ajkairól; ez utóbbi tartományban a varsói események nagyletti­ tá­mogatják a nemzeti pártot. Az apró német tarto­mányokról még keveset tudunk: csak Felső- Austriára nézve nevezetes az, hogy a nép külö­nös kegyeletet tüntet ki a serfőzői és vendég­lősei iránt. Minden második harmadik követ ser­főző vagy vendéglős, alkalmasint, mivel ezen de­rék polgárok voltak egyetlen vigasztalóik az utóbbi évtized fanyarjai közt. Megemlítést érdemel még, hogy az ideér­kező magyar izraelitákat itt nagyon szeretik az­zal gúnyolni, hogy a nagy szabadságig Magyar­­országban a zsidóknak még választási joguk sincs, mig a csak most lábbadozó örökös tarto­mányok majdnem minden országgyűlésre zsi­dó­ követeket küldenek; hogy a híres régi sza­badság a magyar zsidók számára csak pandur-bo­­tot hozott, mig az ócsárolt új szabadság a Lajthán innen megadott a zsidóknak mindent, mit követelhetnek. Zsidó polgártársaink ter­mészetesen ezen pereznyi hátrány miatt nem csüggednek el, s nem hagynak magukon kitenni. Rendesen azzal szokták a sógorokat lefőzni, hogy: több nálunk a semmi, mint nálatok a minden. Az „Ost-Deutsche Post“nak pesti levelezője tegnap nagyon érdekes dolgokat beszélt Zsedé­­nyi üdv. tanácsos úr Pesten való tartózkodásá­ról. E levelezőtől meg nem lehet tagadni, hogy a combinatio mesterségét nagyon érti, de viszont remélem, ő sem fogja megtagadni, hogy mind­abból, a­mit irt, egy szó sem igaz. Zsedényi úr­nak semmi politikai dolga nem volt Pesten. Al­kalmasint tudni fogja ön, hogy a napokban az ágostai hitvallású középponti bizottmány taanács­­kozmányt tartott, melyre valamennyi superin­­tendens és világi felügyelő meg volt híva, köz­tük tehát Zsedényi úr is, mint a tiszai egyház­kerület. ..felügyelője. A tanácskozm­ány tárgya azon kérdés volt: vájjon a protestánsok jogai kü­lönösen megemlittessenek-e a királyi hitlevélben és az 1848-ks törvényekben kimondott egyen­lő­­ség elve miként alkalmaztassák ? Kérdés volt az utóbbira nézve például, hogy a protestáns isko­lák mely,feltételek alatt fogadhatnak el az állam részéről segélypénzt? Határozatta jön, hogy a protestánsok jogait biztosító törvényeket azért volna fölösleges a királyi hitlevélben különöse­g megemlíteni, mivel a királyi eskünek bizto­sítékai minden törvényekre kiterjednek, s igy azokra is, melyek a protestánsokat kü­lönösen illetik. Az iskolák ügyében pedig kimondatott, hogy a segélypénzek csak az au­tonómiának szigorú megőrzése, mellett fogad­tathatnak el. Zsedényi úr hitfeleinek ezen ügyei­vel foglalkozott Pesten, s nem szervezett — két nap alatt! —r­ semmi kormányharmadiát az or­­szággyű­lés számára, mint az „Ost-Deutsche Post“ találékony levelezője tudni akarja. Pest, mart. 22. t­áron röpirat jelent meg a Depókban Birsben. „Die Aufgaben Deutsch-Oesterreichs nach­­lem 26. Febr. 1861." (Wallinhansser Klemm József könyv­árusnál.­ „Német-Austria föladatai az 1861. február 26 ka után." E czim­ után azt Irnunk, valamely lázbe­teg germanisator ömlengéseivel leend dolgunk. Azon­ban néhány lapon áthatolva inzreveszszü­k, hogy ve­­zérfonala józan fölfogás. A birodalomban, úgymond, az olasz háború óta mozognak ugyan a nemzetiségek régi óhajaikkal; kö­veteli ugyan a cseh Bohemia királyi koronája autonó­miáját, a lengyel Gallicziában külön országgyűlést összes belügyeire, a déli szlávok, románok, rutbenek a legellentétesebb igényeket nyilvánítják, de mindezen igények s követelések lejebb fognak szólni, sőt tán el is feledtetni, ha a birodalom s Magyarország kiengesz­­telődnek. Ez életkérdése a monarchiának. Szerző nem antidynastikus érzelmeknek,­ hanem a magyar nemzetnek és alkotm­ánya iránti dicséretes ragaszkodásának tulajdonítja a mostani szakadást,­­ egyáltalán alaposan kiforgatja az ellenünk támasztott előítéleteket. „Miért magyarosodik meg a német Magyaror­szágban ? miért olvad oly szívesen össze a magyar­ral ? csak a magyarnak emberileg szép tulajdonságai, azon érzet, hogy abban a német lény nemes magva s bensősége nem vész el, s nem c­onkül — ez magya­rázza meg a vonzerőt, melyet a magyar a németre gyakorol !“ A szerző tehát Magyarország jogainak tisztelet­­ben tartása alapján létrehozandó compromissum mel­lett v­iaskodik. Míg más oldalról Austria feladatául tűzi ki az austriai németség becsületmentését,az által, hogy szabadelmű állat­intézmények alapján­­Aljot nemzeti érzületét fölébreszti, továbbá— a Németor­szággal­ szellemi egyesülést. A második „Ungarn und die Reichsvertretung in Oesterreich" (Wien Zamarsky et Dittmarseh) austriai kedélyességgel nógat s biztat, hogy már még is csak legyünk szánakozók, legyünk jó gyermekek, és jötü­nk be abba a Reichsratbba, hiszen mi együtt szenved­tünk; egy utón jártunk; s ha belépünk a közbirodalmi tanácsba, ott tárt karokkal fognak fogadni, „mint jó barátok s szövetségesek nyújtják kezünket; ti mint nemes s jó szomszédok nem fogjátok magatokról elu­tasítani az odanyujtott testvéri jobbokt" És igy megy ez tovább in Szerző jólelkű­, kedélyes alak lehet aus deur guten alten Wien, szinte üröm lenne vele egy po­hár sört inni. De az a politika oly kedélytelen valami, ha bert die Gemüthlichkeit auf. Mutatja ezt. a harmadik sógor „Zűr Lösunz dér Natioualitütsfrage. Eiu Mabnruf nn die Kegieruug und die_Vff)kar Opaljefl-syo.frfo11. tóamarakw et 1 ütUnarseh) czimU röpirata. Nem árul el ugyan roszok aratót fi­z'­iti, hanem a dolgot gyakorlati oldalán ragadja meg. A nemzeti­ségi kérdés megoldását és a­­birodalom megmentését, a kecskét is káposztát is — that is the question ! — Szerzőnk kissé német tanári modorban, de figyelemre méltó elvitellel fejtegeti, hogy a birodalom a nemze­tiségi alapon reconstituálandó,­— még pedig a szerint, hogy a nemzetiségek alapján rendezendők (lehetőleg) az egyházi s­ politikai közigazgatási terü­letek, — a kormányzat legm­agasb körzetéig; — de, úgy, hogy egyrészről a magyar korona s nemzetiség históriai joga s állama, másrészről a Rajtban túli,­szláv, cseh, lengyel, német tartományok együtt ismét más ország­­tömböt képeznének; — s a két országtömb közös ér­dekeit illetőleg ,egy központi községbe konvergálnának. h­ A gyakorlati kivitel­­ persze — nagyon nagy pro­bléma lenne,­ de a szerző, nézetei, s mondhatni ösztön­­szerű méltánylata a nemzetiségi érzület jogai s kellő határai iránt,­gondolkozó főt árulnak el, s olvasásra méltók. K. A. rr^ .au/, iinj i*-1 'n \ t • ■“) L a p s 7, e m 1 e. í A .infr­e u s sis eh e Z t g‘‘-nak írják Bécsből : „Magyarországon a fejetlenség óriási léptekkel halad

Next