Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)
1861-05-01 / 100. szám
Első évi folyan. 5 serkesztéshivatal: Aldtraaaor 5. be. 2-dik emelet kiadó hivatal: Baritok-tere 7. szám, földszint Előfizethetni Budapeeten a kiadóhivatalban. barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben, minden porta-hivatalnál.soaedNT Előfizetési árak adapeeten, házhoz bor drift kr . ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 60 Félévre h 60 Egy bon 2 —— austriai értékben. Vidékre, naponkint poétánft kr . ft ki Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — NEMHIVATALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülese april 30-án. Elnök: Ghiczy Kálmán. Jegy x 5 : Ignatovics Jakab. Mindenekelőtt az elnök a Palóczy László családjának a képviselőházhoz intézett levelét olvastatja fel, melyben érzékeny szavakkal megköszöni a ház részvétét, melyet a kipótolhatatlan családfő elvesztése miatt nyilvánított s egyúttal azon diszkardot, melyet az elhunyt Borsod megyétől, érdemei elismeréséül kapott, a ház rendelkezésére bocsátja által. Kubinyi Ferencz indítványára e diszkard emlékül a magyar nemzeti muzeumnak átadatni határoztatott. Ennek folytán felolvastatott az elhunyt Palóczy László gyászünnepélyének elrendezésére kiküldött bizottmány jelentése, melyben addig is, míg az őrült emlék felállítása iránt javaslat létethetnék, a dicső elhunyt életnagyságú képének a múzeum részére való elkészítése, s a képviselőházban tartandó emlékbeszéd indítványoztatik; a költségekről s azok fedezéséről a már kinevezett bizottmány későbben fogja javaslatát beadni. Tudomásul vétetik. Ezek után az ápril 26-diki és 27-diki jegyzőkönyvek fölolvastatván, ezek hitelesíttettek. Elnök jelenti, hogy hozzá az utolsó ülés óta következő irományok adattak be : 1. Koozs vármegyének ápril 23-án kelt levele, melynek kíséretében megküldé azon fölirás hiteles másolatát, melyben a fejedelmet az 1848-ks törvények alapján az unió tettleges életbeléptetésére s képviselők választásának a magyar közös országgyűlésre megrendelésére kéri. Ugyane levél mellett megküldé Kolozs megye a képviselő házhoz intézett kérvényét, melyben törvényes kérelmének pártolásáért a képviselő háznál is esedezik. Bernáth Zsigmond indítványára Kolozs megye kérvényének kinyomatása elrendeltetik. Kubinyi Ferencz pedig a jegyzőkönyvben köszönetet kiván kifejeztetni, hogy a testvér Erdélyország egyik hatósága, az 1848 diki törvény sérthetetlen megtartásában ily szép példával megy elő, s kijelenté reményét, hogy Kolozs megye tölhivás nélkül is megválasztandja s elküldendi képviselőit a magyar országgyűlésre. 2. Zemplén megyének határozata, melyben fájdalommal közli, hogy a nagyméltóságu curiánál s a váltótörvényszékeknél legnagyobbrészt oly bírák neveztettek ki, kik már az absolút kormány alatt alkotmányellenesen szolgáltak, s így a nemzet bizalmát nem bírják, s a megye közönsége reményét fejezi ki, hogy a magyar felelős ministerium felállításával a megtörtént kinevezések érvénytelenek létednek s törvényes birákat csak azok fognak a nemzet által elismertetni, kik a magyar ministerium ellenjegyzése mellett neveztetnek ki. E kérvény a kérvényi bizottmánynak fog általadatni. 3. A Jászkun-kerület közönségének kérvénye,melyben a jászkun nemzet az 1848-i törvények után minden külön kiváltságairól annyival inkább készebb lemondani, mivel a szerbek külön kiváltságokat akarván maguk részére nyerni, mindig a jászkunokra hivatkoznak. Egyébiránt a jászkun nemzet minden kiváltságairól kész lenne lemondani, magában értetődik, hogy a nádornak, mint jászkunok főbírójának évenkint fizetendő 1000 db arany tiszteletdíj megadásától is felmentetni kéri magát. (Szintén a kérvényi bizottmányhoz utasittatik.) 4 szer. Pozson városának kérvénye, melyben az országgyűlést arra kéri, hogy a dunamelléki kerületi tábla Nagyszombatból Pozsonba tétessék által. (Kérvényi bizottmányhoz adatik.) 5- ször. Jászberény községének határozata, melyben kimondatik, hogy egy időre inkább türelmmel szenvedi meg a zsarnokságot, mintsem az oct. 20-iki és febr. 26-iki nyiltparancs alapján egyezkedni kivánna. (Tudomásul vétetik.) 6- szor. Szepes megyéből az ó-lublói választókerület panaszlevele Tizedi Miklós megválasztása ellen. Ez az említett képviselő igazolása alkalmával egész terjedelemben fel fog olvastatni. 7- szer. Szintén Sóhalmy képviselő Ügyében : újabb panasz. 8- szor. Végre Beöthy Zsigmond komáromi képviselő részéről megválasztása tárgyában két felvilágositó okmány nyujtatik be. Ezek folytán az elnök még három tárgyról tesz jelentést, 1. S hogy a ház költségeire nézve kinevezett bizottmány már beadta munkálatát s ez ki fog nyomatni s a képviselők közt szétosztatni, de mielőtt e tárgyban a tanácskozás megkezdetnék, előbb szeren- csére leendő képviselőket magán bizottmányi ülésre meghívni. (Helyeseltetik.) Továbbá az elhunyt Paóczy László az első osztály részéről tagja lévén a kilenctagú bizottmánynak, az elnök felszólítja az 1 fő osztályt, hogy kebeléből más tagot válaszszon, s pedig s mennyire lehet, olyat, ki egyúttal azon osztálynak előadója is lehetne, végre Miskolcz városa felszólítandó lenne, hogy az elhunyt Palóczy László helyett más képviselőt válaszszon. (Elfogadtatott.) Ez elnöki jelentések után napirendre jött a képviselők igazolása, név szerint a 6-ik osztály jelentése, melyben Böszörményi László kállói kerületi képviselőt igazolandónak véleményezi, miután azon kifogás, hogy Nagy-Kálló és Kis-Kálló részéről többen szavaztak volna Böszörményire, mint mennyi összes választó összeírva való, egy hiteles választójegyzék felmutatása által eléggé megcáfoltatott. (Az osztály véleményét a ház egyhangúlag elfogadja.) Bakalovics Szilárd igazolását az osztály véleményképen kimondván, e véleményt a ház határozattá emelte s Bakalovicsot igazoltnak nyilvánitá. Következett a hetedik osztály jelentése, melyben Budai Lörincz beregmegyei felvidéki képviselő megválasztása iránt vizsgálat véleményeztetik, mivel Mészáros Pál és tíz görög katholicus által beadott panaszlevélben — oly vád fordul elő, mintha Budai Lőrincz részére megyei tisztviselők, pandúrok korteskedtek s az orosz népet fenyegetésekkel riasztották volna. Eötvös Tamás az osztály véleményét nem pártolja, hanem Budai Lőrinczet egyszerűen igazolandónak véli, mert hogy a tisztviselő és pandúrok részéről semmi ijesztgetés nem történt, vagy ha történt, az egészen sikertelen volt, mutatja azon körülmény, hogy háromezer összeírt választónak legnagyobb része, és pedig rtben ajkú a választásnál megjelent, s hogy az alispán maga korteskedett volna, kénytelen nyilt rágalomnak bélyegezni, mivel ez székhelyét sem hagya el, s a választásnál sem volt jelen. Hasonló értelemben nyilatkozott Demjén István, ki az ellenjelölt panaszát azzal is cáfolva látja, hogy Budai megválasztására három negyedrészben rntbec-ajkúak szavaztak, s így képtelenség azt állítani, hogy az egy negyedrésznyi magyarok tettek volna erkölcsi kényszerítést s ezek akadályozták vala, hogy a görög hitüek magoknak görög hitü képviselőt ne válaszszanak; mert Beregh megyében a magyar és ruthén nemzetiség közt a legszebb egyetértés uralkodik, mit eléggé bizonyít az, hogy a panaszkodó tizentben 1:1- kész a háromezer, többnyire ruthén választó közül egyet sem kapott, ki a panaszlevelet aláírta volna. Seregélyi Sándor a ruthén nép megnyugtatása tekintetéből egészen ellenkezőleg vizsgálatot indítványoz, de a képviselőház többsége Budai Lörinczet az előadottak nyomán igazoltnak nyilvánítja. Ezután olvastatott az osztály véleménye Dobrzanszky Adolf sárosmegyei zborói kerületi képviselő megválasztása tárgyában, melyre nézve az osztálynak mivel az ellenpanasz három külömböző időben nyujtatott be, három jegyzőkönyvet kellett szerkesztenie, melyek közöl a két elsőben, hol az hozatott fel vádul, hogy Dobrzanszky már 1848-ban a bécsi reactio embere volt, 1849-ben az orosz sereget a haza elleni bevezette, azóta pedig folyvást az alkotmányellenes német kormány alatt hivataloskodott, s most is választása alkalmával a nyers tömeget az intelligentia és a papság ellen bujtogatta, — az osztály azon véleményben volt, hogy Dobrzanszky ellen csupán vizsgálat rendelendő, de a 3 ik jegyzőkönyvben e választást egyszerűen megsemmisitendő nem véleményezi, mivel a legutoljára beadott okmányokból világosan kitűnt, hogy a borói választásnál Vinarótz községe is szavazott és pedig Dobránszkyra, holott e község a girálti kerülethez tartozik, s igy szavazni joga nem lett volna; valamint a makovicai járás főszolgabírája hivatalosan tudósítá a megyei középponti bizottmányt, hogy a választás törvény ellenére két óra hosszáig félbeszakíttatott, bár erről a választási jegyzőkönyv mélyen hallgat; továbbá hivatalosan jelenti, hogy Dobránszky részéről a kortes-vezérek a görög katholikus ruthén népet avval csábiták el a másik követjelölttől, Jakovics Józseftől, hogy az egybért ez nem fogja eltörölni, hanem csak Dobrzanszky, ki most is magas királyi hivatalban van, ki már egyszer bevezette az oroszokat, kik a ruthéneket a magyarok elnyomása ellen pártolják, s ha szükséges, ismételve bevezetendi, miért is a köznép annyira felizgattatott saját papsága ellen, hogy ezekből többet megütlegelt s általában a kaputosok a szavazást a nép dühe miatt elhagyni kénytelenek valának. Bánó József okadatolva látja ugyan a választás megsemmisítését is, de mivel már a minap Dobrzanszkynak hideg fogadtatása a képviselőházban némely reactionaries bécsi lapoknak alkalmat adott azon izgatásra, mintha ez Dobrzanszkynak nem személye, hanem ruthen nemzetisége ellen irányoztatott volna, csupán vizsgálatot óhajt, — annyival inkább, hogy kitűnjék, hogy a felföld szláv és ruthen ajkú lakosai néhány bujtogatót kivéve, a magyar haza hit fiai, mit — nem régen a protestáns pátens alkalmával is tanúsítottak; egyúttal egy óvást tesz, hogy némelyek a szláv és ruthen nemzetiségek képviselőiül tolják fel magukat, s egyre másra adogatják ki a tót és ruthen programmokat, holott a nemzetiségek valódi általuk választott képviselői csupán e képviselőházban találhatók. Bujanovics szintén vizsgálatot óhajt csak, nem megsemmisítést, de nem törvényes, hanem politikai szempontból indulva ki, egyébiránt a külföldi hírlapok rágalmát, mintha e házban a szláv és ruthén nemzetiségek irányában ellenszenv uralkodnék, legjobban megcáfolja az, hogy én is 30 ezer göröghitü ruthént képviselek s azért mégis a 1. képviselőház legbarátságosabban fogadott, mint szintén azon társaimat, kik hasonló helyzetben vannak, s igy világos, hogy Dobrzánszky személye ellen van kizárólag az idegenkedés. Vajai Károly megdöbbenve hallotta az itt fölolvasott vádakat, de ezek már ici pilis után úgy is megvizsgáltatván, ő csak mint igazoló bíró mondja ki véleményét, hogy e választás mint törvénytelen egyszerűen semmisíttessék meg. Hasonló értelemben nyilatkozott gróf Károlyi Ede és Bónis Samu, ki megjegyzi, hogy nekünk nem kell arra ügyelni, hogy némely újságok mit írnak, mert a részakaratnak, akármit teszünk is — mindig fognak tetteinkben gáncsoskodni. Ragályi Miksa, b. Luzsinszki Pál,ki több hitelt ad a törvényes bizonyságnak vagyis a szolgabiró jelentésének mint a részrehajló választási küldöttség elnökének, ki a szavazás megszakításáról mélyen hallgat a jegyzőkönyvben. Bernáth Zsigmond, ki óvását nyilvánítja, hogy némely képviselők azért kívánnak vizsgálatot, mivel más esetben is azon körülmény miatt, hogy szavazatjogtalanok szavaztak, a választás meg nem semmisíttetett, mivel minden választási esetben más körülmények voltak megfontolandók, s egy esetből s illetőleg határozatból nem lehet decisioenrialist alkotni: Patay István stb. Ellenben főleg azon okból, mivel a szavazás megszakítása iránt a választási jegyzőkönyv hallgat, a törvényes bizonyság pedig itten áll, s igy e tény magában vizsgálatot igényel, továbbá a közvélemény megnyugtatása végett is, hogy ily súlyos vádak vizsgálat nélkül ne hagyassanak, e következők szoros vizsgálatot óhajtanak: Tisza Kálmán, Tisza László, gr. Keglevics Béla, Kazinczy Gábor, ki oly fontosnak tartja a kérdéses vádakat, hogy ez esetben egy helyett három vizsgálót küldjenek ki. Benitzky Lajos, ki megjegyzi, miszerint nem sokat gondolna avval, hogy Dobrzánszky köztünk él-e vagy nem, de a szegény választókat sajnálja s ezeket óhajtaná felvilágosítani, hogy az őket elnyomó Bachnál is Bachabb képviselőt miképen választhattak. Szaplonczai József, TÁRCZA. Ghyczy Kálmán gyászbeszéde Palóczy László fölött. Tisztelt gyászoló közönség! A nemzet képviselői, midőn néhány héttel ezelőtt a hon minden részeiből egybegyűltek, hogy újból mialakitsák az annyi veszély és szenvedések által sújtott hazát, egy társuk körül sereglettek össze, kit aggkorának nemcsak évei, hanem bölcsessége is, s az ősz fürtök alatt az ifjúság hevével dobogó szivének hazafias meleg érzete, hosszú s tettdús életpályán szerzett érdemek és szeplőtelen jellemének feddhetetlensége — 1861-ben úgy, mint 1848-ban korelnökükké jelöltek ki. E férfiú vezette be a képviselőtestületet a törvényhozás szentélyébe, de össze is roskadott e munka fáradalmai alatt, s most hideg tetemei előtt állunk annak, ki a nemzet képviselőinek házuk megalakításában, alig egy rövid héttel ezelőtt, még bölcs, tapintatteljes vezére volt. E férfiú Palóczy László, Miskolcz városa képviselője, a képviselőháznak felejthetetlen korelnöke volt. Magánéletében igénytelen" polgára e hazának, ősrégi magyar, egyszerű életmóddal és szokásokkal, nem áldatva meg a földi javak bőségével, de gazdag azon erényekben és tehetségekben, melyek a nyilvános életet nagggyá, nemessé, dicsővé teszik. Midőn 35 évvel ezelőtt országgyűlésünkön legelőször felvillant, mint még csak halvány szürkülete a piruló hajnalnak, az örök igazság visszautasithatatlan követelményének, a honpolgárok jogegyenlőségének magasztos eszméje; midőn a magyar nemzet jogosultságának s hatalma öntudatának érzetében fennhangoztatni kezdette nemzetiségének az emberiség örök törvényei által is igazolt igényeit s a rokonérzetű népeknél viszhangra találván, ezáltal az európai államélet egy uj időszakának, a korunkban érvényre lépő, s az ellenkező érdekeket minden oldalróli igazságos méltánylásuk által kiegyenlítendő nemzetiségi politika időszakának alapját vetette meg; midőn atyáink, mesterségesen előidézett hosszú álmukból felocsúdván, érezni kezdették , hogy az ország polgári alkotmánya, állami önállása és függetlensége, törvényeink és szent kötéseink ellenére jogtalanul megcsonkíttattak: e férfiú, kinek élettelen hullája itt nyugszik most előttünk, a legelsőknek egyike volt, ki bátor, erős kézzel megragadta a törvényességnek és haladásnak zászlóját, — és szónoklatának szinte úgy mint jegyzői tollának hatályával hirdetője lett az érintett nagy elveknek, melyeknek követése nélkül e hon ég nemzet nem virágozhatnak fel. Öt nevezetes ország és egy nemzetgyűlés folyt azóta le, és Borsod megye lelkes követe és képviselője, megvetve a külfényt, gazdagság és hatalom birtokának ingerét, s küzdve ha kellett, az élet nehézségeivel is, magasan fennlobogtatta mindig a zászlót, melyhez kezdet óta esküdött, s a nélkül, hogy hosszú politikai pályáján csak egyszer is megsikamlott volna valaha, tántoríthatatlan hit őre maradott az ország jogainak, törvényeinek s az alkotmányos szabadságnak mindenkor, — erős s az idők minden viszontagságai között rendíthetetlen támasza volt a haladás eszméinek s a haza törvényeinek szentségéért vívott küzdelmekben az őt megillető téren mindvégig férfias elhatározottsággal részt vevén, meggyőződésének mártyrjává lett. És mégis midőn azon szerencsétlen 12 év után, melynek emlékét szeretném, ha lehetne, örökre kitörölni történelmünk évkönyveiből, a közéletnek sorompói ujjólag megnyíltak, ő volt ismét a legelsőknek egyike, ki nem tekintve az évek s szenvedések súlya alatt megroncsolt testének gyarlóságát, mindig ifjú szivének egész hevével fellépett a tevékenységnek küzdésteljes terére s polgártársai bizalma által a képviselői pályára felhivatva, nem késett megjelenni közöttünk, hogy példát adjon nekünk s az utókornak abban, hogy miként kell szóval, tettel s a szív meleg érzetével szeretni és szolgálni a hazát, s a kebelében lángoló bűnszeretetnek vakító fényénél túlbecsülve testének roskadozó ereit, a haza szolgálatában tett fáradalmainak áldozatává lett. E váratlan és gyászos esemény mély fájdalom érzésével lepte meg a nemzet képviselőit, mert érezék a veszteséget, melyet általa a haza szenvedett, és nehéz megválniok örökre attól, kihez a legőszintébb tisztelet és szeretet kötelékei által voltak csatolva, s kit évtizedek óta megszoktak közbizalom által környezve azoknak sorában szemlélni, kik a nemzet alkotmányos mozgalmaiban előharczosaik valának. De érezték a nemzet képviselői egyszersmind az elismerésnek és bálának kötelességét is, melylyel a nemzet a kitűnő érdemek s azon jelesei iránt tartozik, kik életüket önzéstelenül a hon javára szentelék; s azért e gyászünnepélyt határozik rendeztetni, lerovásául a hálatisztelet és elismerés adójának, mely a nagy elhunytat a hon részéről megilleti; tanúságául annak, hogy a magyar nemzet a valódi érdemnek méltánylatában magát mások által meghaladtatni nem engedi, s bizonyítékául azon örökké változhatlan rokonszenvnek és ragaszkodásnak, melyet a polgári szabadság, törvényesség, alkotmányosság , állami önállás és függetlenség azon szent elvei iránt érezni soha nem szünendenek, melyeknek az elhunyt nagy férfin, hosszú életének egész folyama alatt, mindig állhatatosan hive volt. E gyászünnepélyre sereglettünk itt össze. Szolgáljon az elhunyt nagypolgárnak élete, kinek ravatalát egy nemzetnek gyásza környezi, például a késő utókornak is arra, hogy fáradhatatlan tevékenységgel s önzéstelen önfeláldozással kell szolgálni a hont; szolgáljon buzdításul mindnyájunknak azon szent kötelmeknek teljesítésére, melyekkel a hon iránt tartozunk; s midőn a nagyférfiu nevének emlékét a történelemnek adjuk át, kísérjük földi létének maradványait a valláskegyelet teljes szertartásainak ösvényén azon után el, melyen azok vissza fognak juttatni az ország azon kies részének földébe, mely őt a hazának adta, s a melyen a boldogult a hon után szivének leghőbb szeretetével csüggött. Áldás és béke lebegjenek hamvai fölött. 100. szám —1861. Szerda, május 1. Eötvös Tamás, Latinovics, Bánó Miklós a három vizsgálóra nézve Kazinczyt pártolván stb. A vélemények ennyire megoszolván, szavazásra került a dolog, s a többség csupán vizsgálatot mondott ki, és pedig nem három, hanem csak egy vizsgálót rendelt s közfelkiáltással próf Török Napóleonban nyugodott meg, de ez a bizalmat megköszönvén, azért nem fogadé el a kiküldetést, mivel oly megyében lakik, hol szerencsétlenségre a kérdéses Dobrzánszky sokáig hivataloskodott s akkor tettei miatt oly ellenszenv támadt benne, mely még most sem csillapult, ez pedig nem ajánlható tulajdon egy részrehajlatlan bíróban. Ezután felkiáltással többeket akart a ház felhívni, de mivel senki örömest nem akart a küldetést elvállalni, az elnök felszállta a képviselőket, hogy a holnap tartandó ülés elején adják be c cédulára írott titkos szavazataikat,amelyek azután a gyűlés után a jegyzőség által össze fognak számíttatni, s az eredmény kihirdettetik. Az ülés május 1-jő napján 10 órakor folytattatik. Bécs, ápr. 30-án. (A birodalmi tanács megnyitása.) Az urak házában f. h. 29-kén tartott első ülésről a következő rövid jelentéssel szolgálhatok. Fél egy órakor az ülésterem lassanként népesedni kezdett. Minthogy fél kettőkor megjelent a ministerelnök, Rainer főherczeg, Ferdinánd Miksa félig a ministerek kíséretében s a tribune melett jobbra foglalt helyet a ministeri asztalnál. Erre a ministerelnök ur Ő Felsége nevében megnyita az urakházát, bemutatván annak elnökét Auersperg herczeget, és mint alelnököt Kraus bárót, fölkérte Auersperg herczeget hivatali széke elfoglalására. Az elnöki szék elfoglalása után az elnök üdvözli a gyülekezetét, s beszédében különösen azt emeli ki, hogy a Császár szelleme az országnak adott alkotmányban határzott vonásokban van kijelölve, s hogy most már a birodalmi tanács munkája lesz, az építést tovább folytatni. Fölkéri a magas gyülekezetét, hogy az őt mint elnököt nehéz hivatalában istápolja; ő a maga részéről azon lesz, hogy hivatalát a legnagyobb pártatlansággal gyakorolja. Szónoklata végén fölhívja a gyülekezetét, hogy Ő Felségét háromszoros éljennel üdvözölje, mit a gyűlés lelkes örömmel teljesített. Miután az elnök hg Auersperg már ma reggel letette a Miségi esküt Ő Felsége kezeibe, ugyanő legelőbb az alelnököket eskettette meg. Az egyes tagok felesketésénél az esküformai fölolvastatván, a tagok neveik kikiáltása után azt utána mondották. A ház tagjai közül mintegy 20 hiányzik még. Az elnök továbbá fölolvasá az államministerium egy bocsátványát, mely szerint Császár Ő Felsége a birodalmi tanács mind a két házát május 1-én 11 órakor a várlak lovag teremében személyesen megnyitandja. A követek házának megnyitása következőkép ment végbe : Az illamminister a gyűlést e szavakkal nyitá meg: Urunk Ő Felsége dr. Hein Ferenczet elnökké s Hasner L. és Maruchelli urakat alelnökökké kinevezni méltóztatott; az elnök úr hűségi esküjét már ünnepélyesen letette ő Felsége kezeibe; fölkérem tehát az elnök urat helye elfoglalására. Az elnök hivatalát következő szavakkal foglaló el: A birodalmi tanács komoly időben ül először össze; ünnepélyes momentum ez, melyet következménydús fontosságban alig múl fölül egy is Austria történetében. Feszült várakozással néznek a polgárok reánk s a mi tevékenységünktől várják a haza üdvét, jólétet belülről s ezáltal a birodalom tekintélyét és hatalmát kifelé. Ha az államalaptörvények a birodalmi tanácsra magas és fontos feladatokat ruháznak, akkor e feladatok egész súllyal nehezednek reánk, kivált oly időben, midőn azok megoldása ép oly nehéz mint fontos. Midőn én és elnöktársaim ily időben vállaljuk el e hivatalt, ismerjük felelősségünk teljes önérzetét; de mi az ehhez való bátorságot nem az erőnkbeni határtalan bizalomba helyezzük, hanem kötelességérzetünkbe s azon reménybe, hogy önök törekvéseinket gyámolítani fogják. Nem fejezhetem be beszédemet anélkül, hogy azon hódolatról és köszönetről meg ne emlékezzem, melyet az országgyűlések Ő Felségének szavaztak. A birodalom üdve szoros kapcsolatban van az uralkodó Napi újdonságok. □ A tekintetes királyi itélő tábla törvényszerű működésének ünnepélyes megnyitása 1861. május 1 fő napján a kir. kúria épületében, reggeli 10 órakor tartandó isteni tisztelet után fog megtörténni. □ Az újon szervezett pesti váltótörvényszék f. é. május 1. a szent léleknek a lipótvárosi templomban segítségül hivása után, mi délelőtt 10 órakor veszi kezdetét, mint alkotmányos bíróság életbe lép, mely Ünnepélyben az ügyvédi kar és mindazok, kiket ezen hazai ügy érdekel, részt venni keretnek. * Palóczy László hazánk nagy fiának hűlt tetemei mielőtt városunk kebléből szülőföldjére Miskolcbra szállíttattak, még a pályaudvarban is Ünnepélyes ovatio tárgyit képezik. Ott Jámbor Pál lelkész és képviselő tartott lelkes beszédet, elmondván, hogy a nagy halott az egyetértést hagyományozta mindnyájunk számára közös örökségül. Beszéde után a gyászoló közönség a Szózat ■engedeaéae mellett oszlett szét saon elép rendben, mely