Sürgöny, 1861. július (1. évfolyam, 149-174. szám)

1861-07-24 / 168. szám

Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Aldunasor 5. sz. 2-dik emal. 1. Kiadó hivatal:­­Barátok-tere 7. száma, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban. bar­itofc-tere 7. szám, földszint. Vidéken hér-mentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten, házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 60 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre,­­naponkint postán Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 - ft kr , ft k­ ­­EMHIVATALOS RÉSZ. A magyar kir. kúria vegyes ülése. A magyar kir. kúria mai vegyes­ülése a magyar törvénykezés történetében epochát fog csinálni, mind magasztos föladata, mind az egybejött fényes gyüle­kezetnél fogva. Jelen volt a magas cierus részéről a leg prímás ő eminentiája, Lonovics érsek, Bezerédy és Lévay püspökök, Kovács kanonok; a nagyméltósá­gok közöl a tárnok, a személynök, a váltójeltörvény­szék, a kir. tábla s a hétszemélyes tábla összes tagjai. Tudva levő ugyan előttünk, hogy legfőbb tör­vényhatóságaink üléseit nyilvánosságra hozni nem szabad, miután azonban a jelen ülés nem tényleges igazságszolgáltatással, hanem a törvénykezésre vonat­kozó általános határozatokkal foglalkozott, ennélfogva nem hiszünk véteni, ha annak nevezetes tanácskozmá­­nyait s fontos határozmányait a közönséggel megis­mertetjük. Tárgyát a mai ülésnek legjobban jellemzi az or­szágbíró az ö­nmagának, ki hosszabb távollét utáni megjelenésekor a legmelegebb éljenzésekkel fogadta­tott, következő beszéde: „Örömmel üdvözlöm a nagyméltó­kúriát, midőn a hazai törvénykezés ügyére fordított buzgó törekvé­sének eredményét van szerencsém tudomására jut­tatni. Czélja a m­ai ülésnek véget vetni ama kétes hely­zetnek, melyben siülödött törvénykezésünk azon idő­től fogva, midőn az ideiglenesen fönntartott idegen törvénykezési rendszer részben megszüntetett és tör­vényes bíróságaink helyreállíttattak ugyan, de a­nél­kül, hogy az od­rogrozott magánjogi osztrák törvények és perrendtartás helyett a hazai törvényeknek és tör­vénykezési gyakorlatnak életbeléptetése lehetséges volt volna. Tudva vannak a tni. kúria előtt a nehézségek és akadályok, melyeket e tekintetben legyőzni kellett; nem szükség megemlítenem azon értekezletnek buzgó fáradozását, mely elnökségem alatt működött és mely hazalm­i komoly kötelességének ismerte, mindenütt, a­hol az a jog folytonosságának megakasztása és a ma­gánjognak veszélyeztetése nélkül történhetett, a boci­­­törvényeket d­r­á­g­a ereklye gyanánt a történelem szentélyéből kiszemelve, ismét életbe léptetni. Az országbírói értekezlet munkálata befejezve lévén, az legfelsőbb helybenhagyás véget, fölterjesz­tetett, és ő cs. k. Felsége azt előlegesen 1. k. helyben­hagyni méltóztatott ugyan; de tekintettel lévén arra, hogy ezen munkálatában átmeneti intézkedések is fog­laltatnak, melyekkel a törvény hiányait ideiglenesen, t. i. új törvény hozataláig pótolni kénytelenek valánk, ennélfogva felséges Urunk mind a közvélemény na­gyobb megnyugtatására szolgálónak, mind pedig az alkotmányosság elvének megfelelőnek tartotta, misze­rint e munkálatra nézve, mielőtt életbe léptettetnék, az országgyűlésnek belenyugvása még kieszközöl­tessék. Jelenleg tehát azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy ő cs. k. Felségétől nyert legkegyelmesebb felha­talmazásomnál fogva a nm. kúriával azon határozato­kat közölhetem, melyeket az ország képviselői és fő­rendei a törvénykezés tárgyában, illetőleg az ország­bírói értekezlet javaslatai felett hozni méltóztattak ; mindazoknak, kik abban fáradtak, legfényebb jutal­mára és elégtételére szolgálván, hogy a közjó majdnem legfontosabb ágának előmozdítására szentelt törekvé­seik eredménye mind a Felség, mind pedig az ország­gyűlés részéről is egybehangzó elismerést és helyben­hagyást nyert. Nem akadályoztatja már most semmi a nagy­­méltóságú kúriát, miszerint részéről a legfelsőbb hely­benhagyás, és az országgyűlésnek egyhangú belenyug­vása alapján azon irányt, melyhez eljárását szaba­dja, ünnepélyes határozatában kijelentse, s miszerint mind saját körében a törvényhozást bilincseitől felmentse, mind pedig irányzólag hasson az ország minden bíró­ságaira, hogy hazai törvényeinknek az országbírói ér­tekezlet által javalt mód szerinti alkalmazása mellett feléledjen ismét az igazság egyforma kiszolgáltatása az egész honban és azzal a közbizalom, mely sehol sem nélkülözhető nehezebben, mint a magánjogi viszo­nyok körében. Boldognak érzem magam, hogy a nm. kúriát ilyen tevékenységre hívhatom fel épen most, midőn hazánknak alkotmányos létünk biztosítására és törvé­nyeinknek érvényben tartására nézve megnyugtatásra annyira szüksége van!“ E beszéd folytán felolvastatok az alsó­­s felső­­háznak a törvénykezés ügyében hozott határozatai, melyek úgy , valamint az országbírói értekezlet mun­kálatai a kir. kúria levéltárában örök időkre leendő megőrzés végett letétetni rendeltettek. Ezután kellemest M­e­n­c­z­e­r István személynök ar­a maga válaszolt az országbíró beszédére, s bátran mondhatjuk, hogy nemcsak a fényes gyülekezet, ha­nem az egész ország érzelmeit tolmácsolá, midőn ek­ként szólt : „Alig érhet nemzetet súlyosabb csapás, mint ha törvényeitől megfosztatik. Ezek létfeltételei a rendnek s békének, mik nélkül sem a szellemi, sem az anyagi erőket a társadalom kifejteni, s az egyesek szükségle­teiket beszerezni, vagy nyereményeikkel biztosan élni nem képesek. A törvények ezen befolyásánál fogva a magánjogiak a közjogiaknál talán sokkal fontosab­bak, mert ott, hol a nemzet egész testben alkot, alku­szik, vív a hatalommal, a közjogiak közvetlenül min­denkit nem érdekelnek; míg a magánjogiak a házi tűzhely szentélyéig és felfelé minden egyest érintenek, s azok hatása nemcsak azokra terjed ki, kik a birói szék előtt állanak, hanem azokra is, kiknek épen leg­­bensőbb törekedésük a bíróságokat elkerülni. Sajnálatraméltó, hogy annyiszor látogatott ha­zánktól ezen csapás sem maradt el. Nem kívánom én azon kíméletlen eljárás emlé­két feleleveníteni, m­elylyel minden polgári viszonyra való tekintet nélkül százados magántörvényeink is félretolattak. Elég legyen csak a legközelebbi hóna­pokra visszapillantani, melyek alatt a törvénykezésbe úgyszólván pangás állott be; ezen állapotot csak egy törvényeihez oly híven ragaszkodó tép mint a mienk, tűrhetett ily soká el, azon remény által kecsegtetve, hogy ezen megpróbáltatásból régi alkotmányos törvé­nyei visszakozásával fog türelme megjutalmaztatok Azonban bár­mily nagy az általam érintett baj, úgy annál nagyobb annak az érdeme, ki e bajt részben vagy egészen orvosolhatja. E tekintetben fő s majdnem egyedüli érdeme van négy gróf országbíró úrnak. Ne tartson kegyelmességed attól, hogy én világ­szerte ismert szerénységét tapintatlanul megsértem. Érdemei országosak, azok a történelem sajátjai, s nagyobbak, mintsem hogy egy kimesterkélt, bár­mily válogatott szavakból egybeszőtt bók szűk keretébe lennének vonhatók. De midőn jelenleg az országbírói értekezletről kívánok szólani, akkor azon érdemeket felemlíteni el­­kerülhetlennek látszik, hogy fel lehessen fogni azon munkálat szellemét. Gondviselésszerű volt nagodnak a magyar ügyek, nevezetesen a törvénykezés teréni megjelenése, mert magával hozta a fejedelem benne vetett bizalmát, mi nélkül minden fáradozás mellett nem lehetett volna az elhatározó körökben sikert aratni. Magával hozta kegyelmességed azon államböl­­cseséget, mely a feladat nagyságát öntudatosan fel­fogta a­nélkül, hogy a törvénykezéshez mint szaktudo­mányához apró részletekig szívósan ragaszkodnék. Összealkotta n mged az értekezletet, nem egyön­tetű, nem ugyanazon pártnézettel bíró, de a legkülön­bözőbb fölfogású törvény­tudósokból, és szelid elnézé­sével az ellenvéleménynek, ez eltérő nézetek egyezte­tése által, végre azon részrehajlatlanság által, mely saját akaratát még gyanittatni sem engedé,hozta létre, ezen hazánkra nézve, jól jegyezzük fel, időszakot al­kotandó munkálatot. Csak megalakulta után fejtette ki amagod azon fáradhatlak munkásságot, tapintatot és szilárdságot, melyek annyira sajátai, úgy hogy mint­egy második András a legkétségesb helyezetekben, mihelyt lába alatt biztos alapot érzett, ezen hazánkra üdvöt árasztható munkálatnak keresztülvitelére fordi­­tá összes erejét. Az országbírói értekezletről szólónak nálamnál illetékes­ tehetségek. Ugyanannyi görebbel, sokszor visszás és olvasztó elemek közöl is mindig változatlanul jött ki, legbiztosb elismeréséül annak, miszerint, ha te­kintve a rögtönözést, azon szűk korlátokat, melyek közt az értekezlet mozgott, azon gyöngéd figyelmet a magánjogi viszonyokra, párosultan alkotmányos törvé­nyeink iránti kegyelettel, h­a mind e mellett vannak azon értekezleti munkálatnak gyöngéi, annyi bizonyos, hogy a hazafiaság bélyege mellett, melyet magán hor­dott, nem feledte el azon magasb szempontokat, miket a magán­jogok sértetlensége, a jogfolytonosság, a hi­tel, a létező és időközben alakult viszonyok kímélése igényelnek. Felemelkedett lélekkel mutathat nmlgod ezen művére, s a jogtörténelem nmlgod s az abban bele­nyugodott nemzet dicsőségére egykoron, ha­nem a je­lenkor súlyos tusái keit is, fel fogja róvni azon tör­vénytudót, és állami bölcsességet, melynél fogva ezen ideiglenes szabályok alkotásánál már a megelőzött évek keservei után, nem daczosan követelte vissza kö­nyörtelenül félre­tolt ősi törvényeit, hanem számba vette mindazt, mit a polgári társaság haladása kíván, és nem szenvedélytől elvakítva lépett vissza a puszta legismus terére, hanem gondosan felvett az idegenből is annyit, a­mennyit azon magasztos érzület mellett a hazáért szükségesnek látott. Minthogy már most az értekezleti munkálat életbeléptetése ellen, melyet ő cs. k. Felsége azon fel­tétel mellett nem ellenzett, ha abba az országgyűlés is belenyugszik, az országbíró ő amaga megelőzött kije­lentése szerint, kihez az épen most a kir. tábla részére leérkezett , kegyelmes rendelettel utasítva lettünk, többé semmi akadály fenn nem forog, részemről azon igénytelen indítványt vagyok bátor tenni, hogy az egybegyűlt kir. kúria ő felsége iránti tisztelettől is ve­zéreltetve határozatilag mondja ki, miszerint a királyi kúria mindaddig, míg alkotmányos törvényhozás útján más rendeltetni nem fog, ítélethozásainál az országbí­rói értekezletet fogja szabályul használni. Annál fog­va keressék meg az országbíró­­r, hogy a felek és tör­­vényh­atóságok miheztartása végett ezen határozatot annak módja szerint országszerte kihirdettetni méltóz­­tassék.“ Ezen fényes beszéd az országbíró úr ö­nmaga részéről gyönyörű viszonzást nyert, finom bókkal ki­­jelentvén a méltó gróf, hogy a személynök úr szép be­szédében nem volt ugyan azon tekintettel az ő kiemelt szerénységére, mint ezt bevezetésében kellemes kilá­tásba helyező, mindamellett egy érdemét mégis fölem­líteni elmulasztó, s azért ő maga kénytelen azt emlé­kezetbe hozni, s ezen érdeme az, hogy neki a kir. táb­la s a törvénykezés élére oly jeles személynököt meg­nyernie sikerült. A mai ülés határozatai közöl kiemelendő még az, miszerint országbíró úz ö­nmaga javaslata folytán el­len határozva, hogy a kúria tanácskozásainak nyilvá­nossága az azelőtti törvényes mérvben visszaállittas­­sék, s különösen a kir. táblai jegyzők, vagyis juratu­sok institutuma ismét fölélesztessék, mire nézve a to­vábbi részletes intézkedések a kir. személynökre bí­zattak. Ezenkívül elhatároztatott, hogy több rendbeli alapítványok, melyek szegény perlekedők s elszegé­nyedett ügyvédek számára alkottattak, s melyek iránt utóbbi időben a bécsi legfelsőbb törvényszék magyar osztálya intézkedett s a budai pénzügyi hatóságok ál­tal kezeltettek, a kir. Kúria részére reclamáltassanak. TÁRCZA. Napi újdonságok. — A porosz király elleni merénylet elkövetőjét, Becker Vilmos Oszkárt átalánosan csodálták a keleti nyelvekben, valamint a jog- és gazdászati tanulmányok terén szerzett ismereteiért, de rideg jelleme miatt senki nem szerette. Fleischer tanár, kitől Becker az arab és török nyelvet tanulta, igen elismerőleg nyilatkozott felőle. Becker oroszból németre s németből oroszra több művet fordított. A merényletről következő részleteket kö­zölhetünk most. A végzetteljen reggelen a királyné, Ilon­aiosa nagyherczegnével a Lichtenthaler fasorban sétált, útónok kis távolságban a király. E pillanatot választó ki a gyilkos, s terceroll kétcsövű pisztolyából kétszer lőtt. A király a második lövéskor megfordult s ez mente meg életét. A golyó a kabát gallérján áthatott, s a király nya­kán kis sebet okozott. A közellevő emberek a tettest megragadták, de a király így szólt hozzájok: „Ne bánt­sátok !“ , aztán Beckerhez fordulva, ezt kérdező tőle : „Ismer ön engem ?“ „Igen !“ „Kit akar ön meglőni?“ „ A porosz király ő felségét.“ „S miért?“ „Az okot meg­találja ön jegyzőkönyvemben.“ E jegyzőkönyv így hang­zik : „E sorokban megírom tettem indokát. Meggyőződ­tem arról, hogy a porosz király a mostani körülmények között nem tanúsít annyi erélyt, hogy Németország egye­sülését megvalósíthassa. Azért elhatároztam , hogy az útból elteszem. Baden, 1861. július 16. Becker Oszkár, lipcsei jogtanaié.“ — Szerkesztőségünkhöz következő munkák küldet­tek be : „A fajtakérdés színvonala három év előtt.“ Be­mutatja Schwarcz Gyula bölcsésztudor, több kül- én bel­földi tudományos jársulat tagja. „Földtani elméletek a hellenségnél Nagy Sándor koráig. Schwarcz Gyulától I. kötet 1 füzet. A pesti ág. hitv. gymnasium „Értesí­tője“, 1868,rc. szerkesztette Gregnan Gyula igazgató.­A kimutatás szerint volt e gymnasium 4 osztályában össze­sen 126 tanuló. Ezek közül nemzetiségére 77 magyar, 47 német és 2 szláv.­­ Az „O. D. P.“ egy érdekes rendszabályt közöl 1624-dik évről azon zászlótartók (Föhndrich) számára, kik a főherczegi asztalhoz hivatalozak. „Azon zászlótar­tók, kik még gyanulatlanok, a következő szabályokhoz tartsák magokat: 1-or fényes fegyverzettel, tiszta kabát-és csizmával és józanon jelenjenek meg ö fönsége előtt; 2-or az asztalnál székeikkel ne inogjanak s lábaikat hosz­­szan ki ne terjesszék; 3-or minden falat után ne igyanak, hogy korán el ne ázzanak, a a kancsét minden étel után csak félig ürítsék ki, hanem előbb bajuszukat és szájukat tisztára megtöröljék ; 4 er a tálba kézzel ne nyúlj­anal­, a a lerágott c­ontokat hátuk mögé b asztal alá re hány­ják; 5­ ör ujjaikat le ne nyalják, s az abroszba orrukat ne töröljék; végre 6 ér baromi módon ne vedeljenek, ne­hogy a székről leessenek, vagy egyenesen ne járhassanak. — Indítvány. Tekintettel arra, hogy a tudomány és művészet kifejlődése kérdésében a kezdeményezés a középosztályt illeti leginkább, hogy e kezdeményezés a magyar közép­osztálynak kötelessége annál inkább, nehogy joggal mondathassék : Magyarországnak nincsen közép­osztálya; tekintettel arra, hogy a magyar közép­osztálynak municipiumai közt e kezdeményezés főkép saját testü­le­tünket, mint honunk fővárosának képviselőségét illeti; tekintettel arra, hogy a tudományt és művészetet nem lehet jobba­n pártolni, mint apostolai érdemeinek el­ismerése és kellő jutalmazása által; tekintettel arra, hogy eddig igen távol voltunk az ily jutalmazásnak méltányosság, igazság és szükségessége elismerésétől; tekintettel arra, hogy ha a valódi talentumtól az anyagi jutalmat eltagadjuk, a kézművest sokkal jobb anyagi helyzetbe teszszük, mint azt, ki a kézművest úgy­szólván eleveníti; tekintettel arra, hogy ha a talentummal nem mél­tányosan bánunk , azt elidegenítjük , és munkálkodása után remélhető hasznunkat magunk megsemmisítjük ; tekintettel arra, hogy jövőre ne lehessen a valódi érdemet csupa szellemi jutalommal tőlünk elutasítani, indítványozom: fogadjuk el azon, a­­külföldön kitűnő sikerrel alkalma­zott elvet, miszerint minden építészi közmunkánál s ter­vező és vezető építésznek jutalma az előlege a költségve­tésnek bizonyos percentuallója után határoztat isa, és ne­vezzünk egy bizottmányt, mely ezen elv alapján részletes javaslatot terjesszen a közgyűlés elébe. Henszlmann Imre: Ezen indítvány Pest­ városának júl. 20-án tartott közgyűlésén felolvastatott, és az ugyane város legközeleb­bi közgyűlésén tárgyaltatni fog. — Az „A r m o n i a“ indítványozza, hogy az új üs­­­­tökös az. Péter és Pál nevéről nevettessék el, mivel jún.­s 29-én, az. Péter ünnepén jelent meg az égboltozaton. Mi­uután a csillagok eddig pogány istenekről neveztettek el, a keresztyén műveltség s előrehaladás szép bizonyítvá­nyát üdvözölnék az új üstökös e helyes elnevezésében. A törökök Aziz khánt csináltak már belőle , melyik marad meg most: Péter és Pál-e, vagy Aziz khán ? — Abdul Aziz szultánnak egy neje van csupán (an­gol nő), s ezután is csak egyet fog tartani. Eddig azt mon­dák, nincsen fia , most azonban egy 4 éves fiú termett elő, kiről azt állítják, hogy a szultán törvényes fia. Abdul Medaid, ki a gyermeket régi szokás szerint születése után azonnal megölethette volna, nem cselekvő e zsarnokságot, s a kis­fiú tudtával neveltetett. Neve : Yussuf Selabeddin effendi. — u­j politikai néplap. Heckenast Gusztáv kiadó tulajdonos Hajnik K. szerkesztése mellett „Hírmondó“ újság a magyar nép számára czimű új politikai néplapot ad ki , mely hetenkint egyszer jelenik meg. Előfizetési ára júliustól december végéig 1 ft. 50 kr. postán küldve vagy Budapesten házhoz hordatva. — Bérkocsi-vitelbér-szabály. Pest városa főkapi­tánysága következő bérkocsi-vitelbérszabályt állított föl: I. Napszámra. Egy egész napra reggeli 7 órától esti 9 óráig 6 ft 30 kr. Fél napra reggeli 7 órától déli 12 óráig, vagy délutáni 2 órától esti 9 óráig 3 ft 15 kr. II. Óra­számra. Félórára vagy kevesebbre 50 kr. Egy órára vagy kevesebbre 1 ft. Minden további órára 80 kr. Az óra után következő minden félórára vagy kevesebbre 40 kr. III. Egyes járatokért megállapodás és visszamenetel nélkül. Pest városán belül 70 kr. Budára (a várat is beleértve) 1 ft IV. Meghatározott járatok: 1. A vaspályaudvartól vagy a gőzösök kiszállóhelyétöl. a) Pest minden városré­szeibe 80 kr. b) Buda várába­, Krisztina , Rácz, Vízivá­rosba és Országútra 2 ft e) Újtelepre és Ó Budára 2 ft 20 kr. 2. A vaspályához és a görösök kikötő helyéhez. a) Megállapodás és visszamenet nélkül a III. árszabály­tétel szerint. Kis pogyász, mely magában a kocsiban el­helyezhető, bérmentes; a kocsin kívül elhelyezett po­­gyászért 20 krajezár. 3. Pestről a budai pályaudvar­ba. a) A Bel- és Lipótvárosból 1 forint 50 krajezár. b) A Teréz-, József- és Ferenczvárosból 2 forint. 4. A városligetbe tett járatért, megállapodás és vissza­menetel nélkül 1 ft 20 kr. Ha a kocsi megállással és visszamenetelre használtatik a II. árszabálytétel sze­rint. 5. A temetőbe tett járatért és vissza­temetéseknél 1 ft 65 kr. V. Általános határozatok: 1. Minden bérkocsis­nak szabadságában áll, a megszabott árnál olcsóbban is megtenni a járatokat. 2. A k­norhid és alagút-pénzt min­den járatnál s a visszamenetnél akkor is, ha a kocsi Ura­son megy vissza, a kocsi használója fizeti. 3. Fennebbi dijak csak Pest városa vonalain belül érvényesek és álll­nak minden időjárásra és minden évszakra a nap folyamá­ban, mely reggeli 7 órától esti 10 óráig számittatik ; ko­rábban vagy később a díj felével több fizetendő. 4. Az állomás­helyen álló bérkocsis minden bérlőt haladéktala­nul fölvenni köteles. 5. Az állomáshelyen történő beszál­lásnál a bérkocsis a vendéget az órára való figyelmeztetés­­sel az időre figyelmeztetni köteles. 6. Ha a bérkocsi állo­máshelyéről hivatik el, a járati idő azon pereztől kezdve számítandó, midőn a bérkocsi állomáshelyét elhagyja. 7. Ezen határozatok áthágása iránti panaszok a fő- vagy minden alkapitányságnál törvényes megbüntetés végett bejelenthetők, és minden kiállított városi őr köteles, a fél fő szólitására, a vádolt bérkocsist följelenteni. A főkapitányi hivatal által. — Eg­vfogalu bérkocsi-árszabály. 1. Egyes negyed órára vagy kevesebbre 25 ujkr. 2 Egy negyedórán túl minden negyedórára 20 ujkr. Egyes menetekért, ha a kocsi visszamenetre nem használta­k. A pesti pálya­ud­varhoz 50 njkr. A városligethez és Orczykerthez 60 njkr. A császár fürdőhöz 80 njkr. Általános határozatok : 1. A lánczhíd- és alagút­pénzt, még akkor is, ha a kocsi üresen megy vissza, a kocsi használója fizeti. 2. Fennebbi ársza­bály Pest-Buda vonalain belül, (Budavár kivételével) ms minden évszakra és időjárásra tekintet nélkül a nap folya­mában érvényes. 3. Az állomásán álló kocsi mindenkit fölvenni köteles. 4. A beszálláskor a bérkocsis a vendéget az időre figyelmeztetni köteles. 5. Az idő azon pereztel számittatik, midőn a kocsi állomáshelyét elhagyja. 6. A közönség felkéretik ezen rendeletek áthágóit a fő- vagy alkapitányi hivataloknál feljelenteni. Pest, júniusban 1861. A főkapitányi hivatal. — Elorzott értékpapírok. Jelentetik minap a pesti egyetem orvosi tanszakában történt lopást; közöljük most azon értékpapírok jegyzékét, melyek ez alkalommal tolvaj kézre jutottak. Úrbéri kármentesítési kötelezvé­nyek : Budai 4273 sz. 1000 ft., 4365 sz. 1000 ft, 616 sz. 500 ft, 6604 sz. 1000 ft., 83 sz. 5000 ft., 117 sz. 1000 ft., 1779 sz. 1000 ft. Vojvodinai 1170 sz. 1000 ft. Pozsoni 1336 sz. 500 ft., 4622 sz. 1000 ft., 2062 sz. 1000 ft, 2110 sz. 500 ft, 338 sz. 5000 ft Kassai 494 sz. 500 ft., 1804 sz. 600 ft. Soproni 3504 sz. 1000 ft. 5°/„ Metalliques 33810 sz. 1000 ft., 54655 sz. 1000 ft. 5687 sz. 500 ft, 41260 sz. 500 ft, 12051 sz. 500 ft, 2740 sz 100 ft, 30636 sz. 100 ft., 69621 sz. 100 ft. 168 szám. — 1861 Szerda julius 24. Lapszemle. A „Wanderer“ben ezt olvassuk : „A magyar ud­vari kanczellár, gróf Forgách tegnap (21-én)a ma­gyar udv. kanczellária összes hivatalnokait elfogadó. — Korizmics püspök s udvari tanácsos ez alkalom­mal emelkedett szellemű beszédet tartott, melyben azon reményét fejezé ki, hogy az udvari kanczellár a jelen nehéz viszonyok közt, az ország javát a dynastia érdekeivel összeegyeztetni igyekezendik, s megemlé­kezvén saját dicső elődeiről, a legszebb dicsőséget azon lélekemelő öntudatban keresendő, miszerint min­dig úgy járt el, mint becsületes jó magyar. A gróf me­legen érzett válaszában megígérte, hogy a benne hely­zeti bizalmat tökéletesen igazolandja, s hogy minden esetre s minden körülmények közt saját szép honának htt fia akar maradni. Hangos éljenek követék szavait. Erre B­e­k­e udvari tanácsos s iroda-igazgató ál­tal a jelenlevő urak mindegyikét egyenkint bemutat­­tatá magának, s azokkal a legszeretetreméltóbb mo­dorban beszélgetett. A benyomás, melyet a gróf az összegyűlt hivatalnokokra tett, láthatólag kedvező volt, ámbár nem tagadhatni, hogy az nem törölhető el az eddigi főnöküktőli elválás emlékét. Végül az ud­vari kanczellár a jelen volt araknak kijelenté, hogy Ő Felsége az országgyűlés által szentesítés végett fölter­jesztett ideiglenes országbírói értekezleti határozato­kat épen most megerősítő, s az országbíróra bizó azon időpont meghatározását, melyben azoknak hatályba kellene lépniök. Az újon kinevezett minister, gróf Eszter­­h­á­z­y Mórról azt beszélik, hogy az néhány nap előtt azon alkalommal, midőn egy társaságban német s ma­gyar ministerekről volt szó,­­ akkor nyilatkozott, mi­szerint Deki mindenesetre német ministernek kell len­nie, mivel három mondatot sem képes magyarul jól ki­fejezni. Császár Ő Felsége gróf S­z­é­l s­e­m lelépett mi­nister tegnap elfogadó s annak, önföláldozó, fáradhat­­lan, s a Császárnak s a császári háznak tett hűt szol­gálataiért legteljesebb elismerését fejezé ki.“ A „Pesti Hírnök“ a magas kir. leiratról így szól: A magas leiratnak mindazon helyeinél, melyeket a magyar, alkotmányának sarkalatos elveivel össze­egyeztetni nem képes, a mozdulatokban, arczkifejezé­sekben, tagadó, mosolygó vagy csodálkozó nyilatko­zatokban mindkét házban meglepő elv- és véleményro­konság találkozott. S habár a kegyes királyi válasz merő ellentéte gyanánt tűnt fel annak, mit az országgyűlés, megczá­­folhatlan logikával s törvényességgel szerkesztett fel­iratában kért, — mindazáltal a nemzeti igények eme sajnos devalvatiója a törvényhozó testben sem elkese­redést, sem elcsüggedé­st nem okozott.

Next