Sürgöny, 1861. december (1. évfolyam, 276-299. szám)

1861-12-07 / 281. szám

Első évi foly­ain 281. szám —1861 Hierke Mlő-hivi»t«l: 13 iratok-terv. 7. az. a. földszint, kiadóhivatal: r«I Atok-tar*' 7. szám, földszint KlöfixethozniBn \n «eaten •» kiadó hivatalban, barátok-terv 7. ivAin földszint Vidéken bérp.ente« Icv^hÁtt«' minden posta-hivatal'i sSÜRGÖNY Szombat, deczember 7. Eláfl­.etési árak austriai ertékben. Budapesten hiahol hordva. ft kr . ft kr 16 — Évnegyedre 1 50 MWvra 9 50 Egy bóra 2 — Vidékre, naponkint postás ft kr . kr Egéssévre 19 — Évnegyedre 6 — Félévre 10 — Egy bora 1 — HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 29-töl kelt legfelsőbb határozatával, két ideiglenes itélömesteri ál­lomásnak, még pedig egyiknek a görög-egyesült-, s másiknak a görög nem-egyesült hitü románok számá­ra, — életbeléptetését megengedni, — s ennélfogva ezen két, — valamint a más két megürült itélömesteri állomásra Angyal György rendelkezés alatti orszá­gos főtörvényszéki tanácsost, — Papp Alajost s Bolloga Jakabot, az erdélyi kir. tábla ülnökeit, s Szentgyörgyi Imrét, az erdélyi kir. kormányszék titkárát kinevezői m­éltóztatott. ____________­ ­EMHIVATALOS KÉSZ. Bee*, dec. 5-én. L. Csakugyan a szegény Erdélyre is rá ke­rül­­ sor, nyári tévedéseink árát megfizetni. Volt idő, midőn egy erdélyi hazafi, tudakozód­ván nála a dolgok állásáról, ezt felelte: „Csak iparkodni kell, hogy Magyarország rendezze ügyeit a birodalo­mal, miattunk nem kell ag­gódni, mi aztán könnyen végzünk mindent"­ — Ma Erdélyre körülbelül ugyanazon rendszabá­lyok várnak­, melyek nálunk­­alkalmaztattak s ennyiben meglesz az unió. Az itteni hírek szerint Crenneville altábor­nagy úrnak ma reggel kellett elindulnia Pestről és holnap délre váratik Kolozsvárra. Pap taná­csos úr már elutazott innen. Kozma tanácsos úr, kinek vele kelle­tt volna mennie, epelázba esett. Ma már jobban van, és meglehet, hogy néhány nap múlva lemegy Kolozsvárra, ha egészségi ál­lapota a télen való utazást megengedi. Szombaton Kolozsvárit guberniális ülés leen, s itt azt hiszik, hogy vasárnap már több­­nemű­ rendszabályok fognak közzététetni. A hír, miszerint a megyei gyűlések a test­vér házában is be fognak t­­tatni, alapos Annak utána a municipiumok újjászervezése fog meg­kezdetni. Mily alapokon, azt még nem tudhatni, de úgy hiszem, nem csalódom, ha valószínűnek tekintem, hogy ezen alap nem lesz a 48-diki. Hírlik , hogy az erdélyi kanc­ellária a mu­nicipiumok működését vissza akarja vinni azon utasítások alapjára, melyeknek feltételei alatt annak idejében a megyei közigazgatás visszaál­líttatott. Tous comme chez nous! Továbbá hal­lom, hogy a bizottmányok szervezésére nézve egy újabb utasítás van toll alatt, mely a külön-­­ féle osztályok képviseletét ezen bizottmányok-­­­ban rendezendi. Ezen gyökeres újjászervezésnek bevégezte előtt természetesen országgyűlésről szó sem lehet. Ézen ezen okból valószínű, hogy a szervezeti tervek a legnagyobb erélylyel fog­nak foganatosíttatni, és az országgyűlés tavasz­kor majd csak mégis összegyűlhet. Ennek azon előnye lesz, hogy azon esetben, ha az országgyű­lést mégis csak Károlyfehérvárra találják vinni, a követek legalább szabadban tanyázhatnak, mert hogy ott házfüdél alatt helyet nem találhatnak, azt azon bizottmány is erősíti, mely e végből kiküldetett. Valamelyik lap azt beszélte, hogy házakat építenek Károly­fehérvárr­­ az ors­zággy­űlés tagjai számára. Károlyfehérvári emberek, kikkel a napokban találkoztam, erről mit sem tudnak, s csak azon egy lehetőség maradt, hogy Man­­ger úr fogja hazáját me­glepni, a számára egybe­­gyűlt pénzt országgy­űlési szállások előteremtésére fordítandó. Az itteni lapok folytonosan a budget-kér­­déssel foglalkoznak. A „Vaterland“ beszéli, hogy Plener úr oly határozottan ellenzi az ál­­lamminister úr tervét: a budgetet a birod. tanács elé hozni, miszerint a két minister közt még tö­résre is kerülhet a dolog. A „Vaterland“ nyilván egy kissé igenis eleven színekkel festi a helyze­tet. Plener úr nem állván a szükség parancs­szava alatt, meggondolja , mielőtt megteszi a lépést, mely a mi pénzügyi miniszereinknek már mégis csak kissé szokatlanul esik: a bud­­getnek t. i. egy képviselő testület elé terjesztését, különösen, miután alapos aggályai lehetnek azon tekintetben, vájjon kir­e ezen testület az ő ba­jain segíteni. Talán hiába is keresi ezen testület­ben a financziereket, kik a budget és valuta ügyei­hez kiválókig értenének. Mert Brinz úr nagy jog­­tanár ugyan, Mühlfeld a szőrszálat tízszer is meghasogatja, Giskra mellőzhetten ember, mi­kor világrészeket kell rendezni, a gácshoni és bukovinai parasztok szavazatai nagy nyoma­tékúak , de a pénzü­gyér mesterségét talán még sem értik oly igen, hogy Plener úr tanácsukra nagyon kiváncsi legyen. Fontosabb és alaposabb az, mit ma az „Oester. Ztg“ mond e tárgyban. „Úgy látszik — így szól — ,hogy a kormány még nincs tisz­tában az időpont és a modor felett, melyben a budgetet a birod. tanács elé hozza; (magam is ezt mondom­ mindig, de az „Oster. Ztg" nyolcz nap óta épen annak ellenkezőjét állította a leg­határozottabban­ még a kérdés nem hozatott a miniszertanács elé, még nincsenek meghatározva a­zon pontok, melyeket a ministériumnak közö­sen kell védenie, még nem hallottuk, hogy a bankkal való egyezkedés megtörtént volna, pe­dig ezen egyezkedés okvetlenül szükséges, ha a kormány a bíród, tanácsot ez ügygyel foglal­­koztatni kivánja, mert a bank birtokában van a zálognak s ezt tőle el nem lehet venni, ha szép szerivel ide nem adja.“ Annak idejében bővebben fejtegettem a bank-ügyet olvasóinknak. Hogy a banknak ma­­ sincs nagy kedve, zálogától (az állam­jószágok­­t­­ól) elválni, azt épen ma bizonyította be. Mai ülésében ugyanis a bank bizottmánya elhatá­rozta, hogy részvényeseit közgyűlésre fogja egy­behívni, őket megkérendő, válaszszanak­­bizott­­­­ányt, mely az igazgatóságot az állammal való alkudozásokban támogassa. Ezen sokféle nehézségek közt az is igaz, hogy, mint az „Oester. Zig.“ dió­­dja, különösen az iparos osztály nógatja a birod. tanácsban ülő követjeit, tegyenek valamit a valuta javítá­sára. Az iparosok képezik azon, bár igen tekinté­lyes, de mégis csak egyetlen osztályt a biroda­lomban, mely a birod. tanács tevékenységétől remélt valamit. Követeink ma azt mondják, hogy kell tenni valamit, különben ezen osztálynál is megbukik a birod. tanács. Vannak azonban, kik azt hiszik, hogy akkor is megbuktatja magát, ha tesz valamit. Mikép fog a birod. tanács ezen nem épen kellemetes helyzetből kivergődni, azt el kell várnunk. Az „Ost­ und,West“-nek azon megjegy­zése, hogy Plener úr már huzamos idő óta nem je­lent meg a birod. tanácsban, nem áll. Plener úr tegnap is ott volt az alsó­házban. De könnyen megfogható , hogy a pénzügyér, ur kinek munkálatai most foglalkozatják a miniszertaná­­csot, nem szereti 4—5 óra hosszáig hallgatni a tanácsos urak eredménytelen vitáit. TÁRCZA Gervinus Schlosser személyiségéről. A csodásan túlzott hírek, melyek Schlosser dur­vaságát és makacsságát érdeklőleg Németországban elterjedtek, ezen jeles egyén személyi modorával és tulajdonságaival soha sem lettek volna indokolhatók, hanem világosan írásbeli kitöréseinek hangjából és­­ modorából származtak. Az idegenek közös bányán­­ nem fordultak meg Heidelbergben, kik ismeretségét óhajtották e hirhedt férfiúnak, kik azonban azt hitték, mikép előbb szükség kipuhatolniok : nem fogják-e kellemetlenül z­avarni a duzzogó tudóst tudákos érint-­­­kezéseikkel, nem kell-e attól tartaniok , „az­ ajtón ki­dobatni.“ Az első találkozás alkalmával azonban el­lenkezőt tapasztalva, minő más meglepetéssel tértek vissza. Schlosser egyéniségéről­ előadásuk főleg ak­kor változott, midőn alkalmuk nyílt őt házi életében és foglalkozásaiban közelebbről ismerni meg. Igaz, hogy Schlosser valódi német szobatudós volt, de egészen különös öntett­. Ötven éves koráig, nőtelen állapotban kizárólagosan tudományos foglal­kozásnak élt, és tudni sem akart más menyaszszony­­ról. Reggel 6 órától késő estig, — az ét és séta-órá­kat kivéve — szakadatlanul tanulmányaival foglalko­zott, sőt az étkezés után közvetlenül fennmaradt időt is a hírlapok olvasgatásának szentelte. Vas egéssége lehetővé tette ezen valóban irigylendő kitartást, s egyetlen szemének, — melynek társa már korábban a himlő által raboltatott el, — kel­l erőt kölcsönzött er­­nyedetlen munkálkodásaihoz. Ha az ember első pilla­natra az egyoldalra hajlott testet, tántorgó alapokon bizonytalan mozgásban szemlélte, hasonló physical erőt alig gyaníthatott, de midőn élénk beszélgetésben karjainak és felső testének erős mozgásait látható és érezhangját hallható, oly daczoló erővel érezte magát szemben, mely a természettől adományozva, rend és mértékletesség által tartatott fönn. Ritkán betegedve meg, mielőtt aggkorba lépett volna, egésségváltozá­­sait orvosi segély igénybevétele nélkül, rendesen több napokon és éveken át tartó folytonos alvással űrte el. Halálát — mindennemű betegségektől menten — ere­jének végkimerülése okozta. Étrende mindenkor a le­hető legmértékletesebb volt; az erős és választékos étkeket szerette; sört ivott, bort sohasem; sokat tar­tott a rendes sétára, vagy kertbeni tartózkodásra; fog­lalkozása közepett is mindenkit szívesen fogadott, soha senkit sem jelentettek be nála, honlétét soha senki előtt el nem tagadta. Látogatói rajta és közötte mit sem találtak a né­met könyvszipolyok szokott különc­ségeiből, semmit a tudós szobák por és szennyeiből. S ha nyakravalója és inggallérja megtört is kissé munkálkodásai közepett, de öltözéke tiszta volt és rendezett, a kelmék finomak és választékosak. Gazdag könyvtára csínnal volt fel­állítva, dolgozó­szobája kitsinőleg rendezve, ízléses palisander asztalán csak a legszükségesebb készletek állottak. Első pillanatra talán szegletesnek tetszhetett, de azért sem merev, sem fás nem volt. Még Ubti­ dolgai­ban és ügyeiben is, melyekben egy férfiútól praeticus ügyesség nem is követeltetik, természetes ügyesség és könyvséggel járt kl. Azon then­ estélyeiben, taidon még mint ifjú ember tanítványai kisded csoportját elfogadd, körében ügyesen és figyelmesen szolgált theát s theá­­hoz valókat, a foglalkozás túlbecsülése, de egyszers mint minden hanyagság nélkül.­Midőn már elég későn egy szeretetreméltó élet­társat választott magának, kénytelen len keztyűt húz­ni, pálctát hordani, társaságokat és whist-parthiekat látogatni és kéjutazásokat tenni; de ő mindezen szo­katlanokba is sokkal könyebben betalálta magát, mint mennyire úgy társai, kik között világhírű férfiak is talál­koztak, kibe,ék,és reménylkdték,akik közötte, idegen földön történt találkozások alkalmával is egy tökéle­tes tourista és hajlékony világfiként érezte magát. Megneszülte után a háztartás egyes gondjait az ügyes háziasszonyra ruházta, a nagyobb ügyeket azon­ban azután is azon pontossággal vezette, mely tulaj­dona volt. Vagyonviszonyai mindig a legtökéletesebb rendben valónak. Nyomasztó szabályok nélkül, kellő biztossággal járt el mindenben, boldog közepén a fény­űzés és nélkülözésnek. Nem szerette sem a korláto­zást, sem a hasztalan kiadást, sem a kétértelmű ada­kozást­ határozott alappal bíró felhívásokra, midőn te­­hetlen betegek segélyezéséről, árvaház alapításáról, vagy hasonlókról volt szó, feltűnés nélkül jótékony, sőt mondhatni, pazarló kézzel adakozott. Ezen szigorú rendszeretet mellett különöz és impracticus sajátsá­gul tűnhetett fel, hogy pénzes szekrényeit mindenkor nyitva tartotta, sőt midőn elutazott, sem tűrte, hogy azok bezárassanak. Határozott akarata volt, hogy ha­zához csak megbizható egyének fogadtassanak. A ter­mészettel ember­ ismerő, ki nagy mértékben birt azon ritka adománynyal, h­gy a legkü­lönnemübb emberei felett, a találkozás első pillanatában horoscopot ál­líthasson, s szolgáinak, tanácsadóinak és ügyészeinek választásában a legszerencsésebb és legügyesebb ta­pintatot tanúsította. Schlosser vallási irányzatát érdeklőleg — Ger­vinus többek között — következő becses adatokat szol­gáltat : Schlosser fiatalabb korában, nem minden beeső hajlam és hivatás nélkül, theologusnak rendel­tetett. Hogy határozott hite nem volt, már azt a­, isko­lában tanúsította, hol az előadott hittanok elleni vitái­val a vallástan óráit folytonosan háborgatta; akkor is, midőn Göttingában Planck előadásai­t azt az a rend­szer eredményei vonzották, elveit soha sem adta fel egészen, és fiatalabb éveiben, míg e hivatásnak egészen ellene nem mondott, sokszor vitatkozott a theologia egészbeni átváltoztatásának szükségességéről. A mihez azonban a hithezi ragaszkodás nem késztette, késztette a szemlélődéshezi ragaszkodás, késztette a meleg képzelődés, mely a képes népszem­lélődéseket szellemi alakokban mutatt fel; késztette frankfurti tanári állása, melyben tiszte­len, a fennálló hitet a napi divat frivolitásai s vallásgúny­olódás­ai ellen védelmezni, mely nemes magatartásban az ak­kori időszak legtiszteletreméltóbb férfiaival , Stein, Fichte és Schleiermacherrel osztozott is. A frivol voltairismust csapásnak tekintéss ha már korábban azon bizonyos Aicklard felvilágosultsá­gát lelkesedett melegséggel magasztaló is, ki egy, a XVIII. század által még meg nem tűrhető bölcsészetet tanítva, a vallást az ember erkölcsi lényétől, a hitet az egészséges észtől elkülöníteni nem akarta; mégis ártat­lan örömet érzett, hogy Abü­rd, időszakának iheolo­­giai rendszerét érintetlenül hagyta, s csak azon oldal­ról sikerült azt legyőznie, mely oldalról a gondolkodó­kat is kielégíthető Látnia kellett, hogy a szabadszel­lem ép olyan sikertelenül működik az éltelen szelleműek által, mint magok a lesratlanok, s midőn sajnálkoznia kellett az időkön, midőn a vallási elvek káros követ­kezményeket szültek az életben, még inkább sajnálko­zott volna, ha azok épen semmi következményeket sem szültek volna. Ő nem félt a szabad gondolkodást Fran­­cziaországban jobb oldaláról tekinteni, olyan időben, midőn lehetlen volt „az egész vak hitet, vagy csaló babonaságot ismét felerőszakolni“, de mégis sokkal nagyobb örömmel tekintett Rousseaura, ki „a vak hi­tetlenséget épen úgy üldözte, mint a vak babonasá­got“, még nagyobbal egy Moserre, ki ép úgy gyűlölte a vallás és politikai kény­uralmat, mint a törvénytelen és vallástalan szabadságot, és Lessingre, ki a zelotis­­mus elleni harcz közepett mint bölcsész viselte magát; „kinek kedvesebb volt bármi merev vallás, mint épen semmi vallás“. A színlelőket, kik tetteikkel elveiket gyalázták meg, mindenekfelett utálta; az őszinte pie­­tistát azonban mindenkor kész volt védelmezni a vas­kalapos lutheránusok scholasticismusa ellen ; minde­­nekfelett pedig azt óhajtá, hogy a vallás által az embe­rek azon önérzetre serkentessenek, hogy a dolgok egy magasabb rendéhez tartoznak. —ik— A magyarországi gabonakereskedés. tv. Ilontoui úr állítása szerint a magyar bú­za csak akkor versenyezhetik állandóul az orosz­­országi és du­na fejedelem­ségi búzávál, ha az, Marseillebe szállítva, hectoliterkint (egy hectoli­ter majd annyi mint 11/, mérő, miután 100 hec­­toliterre 162 ’­, mérő esik­ 20 franknál, s Lon­ Napi újdonságok. — Mindazon hazafiak, kikhez a magyar akadémia elnöksége eszközlendő gyűjtés végett aláirisi iveket bo­csátott s kik ezeket mai napig be nem küldették, tisztelet­tel feszólittatnak, hogy a náluk kinn levő aláírási iveket a gyűjtött pénzekkel együtt alulírt pénztári hivatalhoz folyó év végéig okvetlenül beszállítani szíveskedjenek.­ Úgy szinte felszólittatnak az alapítók is, kik az aláírási íveken magukat kötelezték, de szabályszerű kötelezvénye­­ket máigsan ki nem állítottak, hogy az alulirt hivatalnál lészen álló kötelezvény-mintákat kitölteni, s az alá­irás idejétől hátralevő kamatokat vagy részlet-fizetéseket letisztázni méltóztassanak. Kelt Pesten, 1861. dec.­l­ső napján. Tóth Lörincz, m. akad. rendes tag a pénztárnok. * A „Pesti Napló“ egy czikkírója elősorolja mind­­azon kül- és belföldi tudományos társulatokat és intéze­teket, melyekkel a magyar akadémia könyvtára cserevi­szonyban áll. Az akadémia könyvtára semmiféle úton nem gazdagszik annyira, mint e példány-csere által, melynek következtében többnyire oly művek birtokába jut, melyek a tudomány legújabb mozzanatait tüntetik elénk a világ minden részéről s a melyeknek megszerzése egyes tudó­soknak elviselhetlen teher leendene. Sajnos, tény e tudo­mányos kincsekről jelenleg éppen azok, a kiknek megbe­ csülhetetlen forrás volna, alig vehetnek tudomást, mi­nek egyedüli oka az, hogy az akadémia mostani szűk helyiségeiben a külföldről érkező könyv­. A reményeket már nem képes elhelyezni; halomra gyűjtve hevernek ások, a csaknem a hozzá­férhetés is lehetetlenné Tált. Egy nagy okkal több óhajtanunk — igy kiált fel aczik k­­iré, hogy az akadémia uj palotája mielőbb fö épüljön. A könyvhalom most egy pigra mássá, az ügy­­teli iratok­nak nincs helyük, physical és vegytani te­am a pia dez­i­­deriák sorába tartoznak. Mindez tért, elhelyezést kiván. S igy méltán állíthatjuk, hogy akadémiánk biztosabb, ele­venebb és közhasznúbb tevékenysége az akadémia házá­nak gyors építéséről föltételeztetik. * A magyar tudományos akadémia palotájára nézve ismét egy újabb indítvány merült fel. A­z M 0.u szintén megerősíti azon közelebbi tudósításunkat, hogy az akadé­miai épület pályázó terveinek megbírálására alakított bi­zottmány Henszelma­nn Imre tervét ítélte legc­élszerűbb­­nek, s azt is hallja, h­ogy e terv költségvetés tekintetében is legelőnyösebb. De a kiállitási összeg még mindig oly nagy, főleg ha a góth stílnél nélkülözhetetlen freskókat az ámi­­tásba vesszük, hogy akadémiánk pénzereje e kö­z­égvetés fedezésére sem elegendő. S annyival elégtelenebb, mivel az akadémia palotájára szerzett összegek egy rétzét bér­­ház építésére szándékoznak fordítani. Ez indokból kiin­dulva a nevezett lap azt javasolná, hogy az akadémia a bérház építésére használandó telekrészt adja el és tisztán csak a maga czéljaira emeljen palotát. Azt, hogy az aka­démia bérházat toldjon palotájához, ae­thetikai szempont­­ból mi is határozottan ellenezzük; az új javaslat praktikus oldala az, hogy az akadémia a bérháznak felajánlott te­lek egy részét eladván, az által kétszeresen növelné pénzerejét. A bérház építésére nem ke­lene költekeznie, s az eladóból nyert pénzzel a palotára fordítandó összege­ket tetemes­n növelné. * Zala megyében B­otk­a Mihály, volt országgyűlési képviselő ur 1860 év folytán az akadémiai alaptőke gya­rapítására s ház­ épitésére oly szép eredményű gyűjtést eszközlött, mely a hazafias buzgalom és készség példánya­ként említhető fel. E nagy gyűjtés csak készpénzben 1113 ft 78 kr. és 8 darab arany. Ideszámítva még a nagy­­kanizsai tetemes küldeményeket és a zalai nemesi pénztár áldozatát, Zalamegye hazafias lelkességéről kalapemelve kell emlékeznünk. •A pesti kath. legényegylet tagjai e napokban a harmadik munkakiállítást rendezték az egylet helyiségeiben. A munka­kiállítás legfőbb czélja a­z, hogy a különféle mesterségekhez tartozó segédek közt e nemes verseny felébresztessék és ápoltassák, mindenki saját mesterségéből oly készítményt mutatván fel , mely saját keze munkája s mely munkadarabon szorgalma­ és ügyességének világos jelét adja. E szerény munka kiállí­tás mintegy 36 különféle mesterségnek köréből jó és ke­vésnek kivételével, remeknek mondható iparcikkeket honba szállítva, 21 franknál (egy frank 40 kr­us pénzben agio nélkül) többe nem kerül. Ebben igaza van Bontoux úrnak, de az nem áll, hogy jelenleg, vagy még jövő évben is, ha a vasúti vitelbérek megmaradnak, ily­ezért gabonánkat Marseillebe vagy Londonba szállít­hatnánk. Lássuk példában. E fentebbi számítás szerint Francziaország fő kikötőjében Marseille­­ben egy mérő magyar bubának nem volna sza­bad drágábbnak lenni, mint 4 ft 80 kr­uj pénz­ben. De ily árért rendszeresen búzánkat Mar­seillebe nem szállíthatjuk (egyszer mindenkorra megjegyezzük, hogy az agrót, mely úgy is vál­tozó, nem számítjuk). Nézzük a költségeket. A magyar gabona árának zsinórmértékéül Szeged városának piaczát veszi­ü­k, mely épen a Bán­ság, Bácska és Tisza vidéke közt, vagyis a gaz­dag Alföld közepén fekszik, s mind vaspályá­val, mind vizi úttal kapcsolatban áll az ország fővárosával s többi fél gabona-piaczaival. Szege­den az utolsó 10 évi közép­számítás szerint, vagy­is 1851-től 1860-ig bezárólag egy mérő búza ára volt 7 ft 20 kr. új pé­zben. A költségvetés tehát így áll: Összesen 5 ft 10'/, kr. E szerint egy mérő magyar gabona Sze­gedről Marseillebe szállítva nem 4 ft 80 kr., ha­nem 5 ft 16'/, krajczárba kerülne. Pedig ebbe még nincs beszámítva a zsákokra teendő költ­ség és a biztosítás a belföldi vasutakon. Egy mérő búzának biztosítása egy va-pályán s/10 krajezár, ha más pályára is átmegy, */,, kr, s igy Szegedtől Triestig minden mérő után la/10 krajezár. Azaz egy mérő aagyar búza Mar..eige­­ben 5 forint 17V10 krajezárba, franczia pénz­láb szerint 13 frankba, 4 centimbe, s egy hecto­liter 8 forint 62 krba, vagyis 21 frankba s 55 centimbe kerülne, mely ár 1 fran­kkal s 55 cen­timmel múlná felül az alapul fölvett 20 frank ér­téket Londonba szá­litva igy állana a költség­­vetés : Egy mérő bűz* ára Szegeden .... 3 ft 20 kr. Vasúton szállitása Pestre......................— „38 „ Egy mérő búza ára Szegeden. . . . 3 ft 20 kr. Vasutoai szállítása Pestre . . . . — „38 „ A hídon át Budára.............................— ,, 10 „ Vasúton Triestig ...................................— n 83 „ Triestben ki- és berakodás költség . — „10 „ Triestből Marseillebe hajóbér . . . — „ 26'/, „ Franczia beviteli vám..........................— , 13 „ Biztosítási, hajhászi, stb. költség ■ . — „ 16__

Next