Sürgöny, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1862-01-15 / 11. szám
a bírósági teendőkkel megbízott egyénekből szerkeszszék össze. Tudtommal a megyék — minden kivétel nélkül — az országbírói értekezlet ama szabálya szerint lettek megalakítva; mielőtt azonban a bíráskodás voltaképen megindult volna, közbejöttek a legújabb ideiglenes intézkedések, — s áldozatul estek azoknak a megyei és városi törvényszékek is. Szükségkép úgy kellett-e történnie ? — nem akarjuk e helyen vizsgálni; vannak sokan, kik azt hiszik, hogy nem s hogy a törvénykezésnek a municipiumoknak megszüntetése szinte csak heves véralkatunknak következménye, mely már annyi sok nemzeti szerencsétlenségnek volt külforrása. Annyi igaz, hogy törvénykezésünk mai rendezetlen állapotában oly szoros összeköttetésben áll a közigazgatással, hogy ez utóbbiban közbejött bármi változás nem maradhat befolyás nélkül az előbbire. A választott municipális bíróságok öszzeállításukat alig néhány héttel élvén túl, természetesen még csak gyaníthatólag sem tudhatjuk, hogy azok miként feleltek volna meg rendeltetésüknek, egyet azonban bízvást elmondhatunk róluk, hogy feltéve, miként e bíróságok megválasztásánál túlnyomólag a szakismeretre volt tekintet, de szakismerettel párosult legjobb akarat is hajótörést szenvedett volna, ha a bíróságoknál oly kezelési rend nem hozatik be, mely öszhangzásban áll azon, a polgári perlekedésnél új eljárási formákkal, melyek behozatalát a megváltozott viszonyok tették szükségessé. Kell-e ezt ahhoz értő előtt bővebben bizonyítni ? Avagy képzelhető-e pontos és gyors igazságkiszolgáltatás, ha az iktatás, lajstromozás, kiadás, levéltári rendezés valamely bíróságnál nem vág olykép össze, hogy mind a bíró az ügy előzményeiről, mind a fél ügyének mibenlétéről minden perezben nem nyerhet biztos tudomást ? Ez azon gépezet, melyen, mint fent érintettük, a törvénykezés forog, s melynek czélirányos működése nélkül hiába minden tehetség, hasztalan a legőszintébb szándék ; erre a legközelebb múlt időből példát is tudnánk felhozni, egyik legtekintélyesb municipiumunk törvényszékéről, mely a többieknél korábban, s meglepőleg szerencsésen jön összealkotva, mely azonban egyes egyedül a kezelés rendezetlensége miatt a közvárakozásnak épen nem felelt meg. Az országbírói értekezlet a törvénykezési ügyeknek a bíróságok részéről mikénti kezeléséről, az úgynevezett bélkezelésről említést nem tesz; ez tehát úgy látszik, a municipiumok autonomicus intézkedésének volt fenhagyva. Ezen autonomicus működés most fel van függesztve, s a bíróságok — fájdalom — ismét újra szervezendők. A törvényszékek belkezelési rendszerének megállapítása tehát most épen napi kérdés. Miképen oldandó e kérdés meg, s voltakép miképen lenne az maguk az autonomicus municipiumok által is megoldandó, — erre nézve igénytelen véleményünket a jövő czikkben mondandjuk el. várva várt városi új tanácsot, a városházánál igen számos, többnyire előkelők megjelenése előtt kinevezte ; a tanács következőleg van alakítva : Török Sándor polgármester, Lukács József főbiró, Lefevre Antal, v. r. kapitány, Schaeffer Károly, m. r. kapitány, Zsiga Pál, Péter Ferencz, Lovas Ferencz, Alexy István, Ruzsin Ferencz, Burik István, Kardos Károly tanácsbeliek, Gál József főjegyző, Turcsányi Sándor aljegyző, Czakó Pál levél- és pertárnok, Krug Antal ügyész, Resnyi Mátyás hadi adószedő, Juhász Gusztáv ellenőr, Nagy Görgy háziadószedő, Wolf Adolf ellenőr, Ghylányi Mór közgyám, Daubrova János főorvos, Heszterényi Imre sebész, Ozoróczky Alajos igtató, Thalabér Bódog kiadó, Árvai- Nagy Imre számvevő, Juhász Sándor, Potyoró Gábor, Bugyi Pál, Melcker Alajos, Huszka Ignácz és Makk Alajos írnokok, Desper Ferencz gazdasági felügyelő, Szabó György hadnagy, Nékám Alajos szállásmester, Csefka József piaczbiztos, Desper Antal hegybíró, Kasziba Mihály marhavizsgáló biztos, Bajzáth Ignácz ajtónok, Pelles Ilona szülésznő. Miután ezek szerint az előbbi leköszönt tanács hivatalától felmentetett, az uj tanács pedig, — melynek nagy része az alkotmányosok közül van, s melyben 5 ügyvéd foglal helyet, — hivatalos esküjét is letévén beigtattatott, főispáni helytartó ur ő mga mintegy ilyforma beszédet tartott : „Tekintetes tanács ! Ki tagadhatná, hogy nehéz a feladat, melyet önök elfogadnak ! S ki tagadná, hogy vannak emberek, kik azért, mivel önök jól értelmezett hazafiságból hivatalt vállalnak, önökre a jelen politikailag komoly időben megvetőleg pillantanak; azonban, ha önök uraim az ő cs. és apóst. kir. Felsége iránti hűséget, a józan értelemben felfogott hazaszeretetet, s Eger városa lakosainak javát és jó érdekét tartják hivataluk pályáján minden esetben és minden időben szem előtt, — szóval, ha önök hivatásukat betölteni fogják, el fog jönni az idő, midőn önökre nem csak a fejedelem bizodalommal, de a haza, különösen Eger városa lakosai szeretettel és tisztelettel fognak tekinteni, mint olyanokra, kik parányi ugyan, de mégis közvetítői valának a bekövetkezendő rendek és békességnek is akkor valamint önök a jelen fellépésükért szellemi jutalomban részesülni fognak, úgy én is örömmel nézek majd vissza ezen kivételes időre, midőn Eger városának tanácsát rendeztem. — Adja Isten, hogy ezen kivételes idő rövid legyen, s helyébe mielőbb alkotmányos törvény lépjen, melyből Eger városa lakosainak jóléte és boldogsága felviruljon“. Mely rövid, de a hangulatból merített velős beszédre, a jelenlevők tetsző éljenekkel válaszoltak, és miután az uj polgármester ur, ki az alkotmányos időben városi rendőr-kapitány volt, a főispáni helytartó úr fáradalmait megköszönte, és a tanács nevében a köz- és magánérdekekre nézve pontos és lelkiismeretes szolgálatot ígért volna, a gyülekezet azon örömben, hogy a dolgok végre kerékvágásba mennek, a legszebb renddel eloszlott. H. J. — Kecskemét, január 9. Kevés város van a hazában, melynek birtok viszonyai bonyolultabbak volnának mint Kecskemété; — Így nem nagyítjuk a dolgot , midőn azt mondjuk, hogy városunk összes lakossága által óhajtva váratott azon nap, melyen községünk tiszti kara szerveztetni fog. Ezen nap jan. 9 ke volt, melyen pestmegyei 1-ső alispán tek. Benyovszky Vincze ur — városunk birtokos polgárságát — rendezés végett egybegyüjté. A megjelent, volt tisztikar s polgárság tekintélyes száma megtölté a gyűléstermet, a midőn elnöklő tek. alispán ur lelkes szavakkal festé a rendezés sürgős szükségét s a jelenvoltakat arra kéré, hogy komoly s higgadt megfontolással terjesszék elő kívánalmaikat, vonatkozólag a foganatba veendő szervezésre nézve. Mire csakhamar a jelenvolt összes polgárság előterjesztésének s ajánlatának méltánylásával tisztikarunk nagyobbrészt a volt alkotmányos hivatalnokok sorából ekkép alakult meg : Polgárnagy: Csányi János. Főbíró: Nagy Pál. Főkapitány : B. Kiss György. Alkapitány: Gassich József. Tanácsnokok: Décsi János, Balogh Imre, Szabó Antal, Dömötör Károly, Bikari Kovács József, Szabó Imre, Szappanos László, Csereklyei János, Cseh Lajos, Vékony Károly. Főügyész: Huszti Pál. Alügyész: Simonyi Sándor. Főjegyzők : Bogos Endre, Tusnádi József. Aljegyzők : Lukács István, Tantó János. A többi hivatalnokok mindnyájan állomásaikon maradtak. — Körnttczbánya, január 10. Körmöczbánya város, Frank István, barsmegyei kir. biztos ő nagysága által újonnan szervezett tisztikarának névsorát következőben közölni bátorkodom. Polgármester: Campione Sándor. Főbíró : Schindler József. Kapitány : Schreiner György, újonnan kinevezett. Tanácsnokok : Remenár Máté, Kuszma János, Grellnett János, Campione Zsiga, Wagner Károly, újonnan kineveztettek. Főjegyző és tiszt. tan. : Ludvigh Ignácz. Aljegyző : Burkhardt György. Főügyész : Üres. Számvevő : Bobrovszky Ferencz. Pénztárnok : Esczenbaum József. Ellenőr : Aschner Antal. Számsegéd : Rutska János. Főorvos : Ficzek Máté. Sebész : Kovalovszky Rudolf. Erdész : Ruzsicska József. Írnokok : Neuschl József, Salix István, Chabada József, Schindler Antal, Groszmann János. — Nagy-Körös, jan. 8. Népes városunk végtére megérte azon rég óhajtva várt napot, melyen oly szükségessé vált rendezése a városnak megtörtént. Megyei 1-fő alispán tekintetes Benyovszky Vincze ur ugyanis körünkbe érkezvén, f. hó 7-ére községi gyűlésre hívta össze vámosunk birtokos polgárait. E felhívásra nem csak a városi tanács tagjai mindnyájan, hnem a birtokos polgárság is ign szép számmal megjelent. Első alispán ur a gy ülést egy lélekhez szóló alkalomszerű beszéddel nyitá meg, melyben előterjesztvén jövetelének czélját, velős szavakban felkéré a gyülekezetét, hogy tekintetbe vévén a jelen nehéz válságos helyzetet, azon legyenek, hogy a város szent ügye oly egyének kezeibe tétessék le, kik szeplőtlen jellemük által a közbizalmat nem csak bírják, — hanem képességüknél fogva erre hivatvák is. — Mire a jelenvolt polgárság kívánalmainak kellő figyelembe vételével városunk tisztikara, négy-öt egyén kivételével, a volt alkotmányos tisztviselőkből következőleg alakult meg: Főpolgármester: Somogyi István. Alpolgármester: Molnár János. Városi ügyek. — Eger, január 11-én 1862. Főispáni helytartó Földváry János uz ő méltósága mai napon délelőtt, a helyes ismeretével, sem kellő történelmi képzettséggel nem bírtam, — amit rosszul, tévetegen írtam, azt szándéktalanul, öntudatlanul és így büntetlenül cselekedtem ; szándékom alanyilag jó volt. Ismétlem, olvashattam rosszul, de mindazon tévedés, hiba, mely munkámba bejutott, szándéktalanul támadott; megérdemlette a kritikát, de nem érdemlett durva bántalmakat. — Kelt Pesten, 1862 jan. 10-kén. Ifj. Kun Pál. Napi ujdomágok. * Az ország bibornok-hg-primása ujév napján ebédet adott, melyre a lelépett tisztikarból is kilencz egyén volt hivatalos, kik az nap reggelén a volt első alispán bemutatása mellett az örökös főispán üdvözletére mentek. A P. H. azon versiok ellenében, melyek e tisztelgés következtében fölmerültek, csak azon tényt hozza föl, hogy a mondott ebéd alatt az örökös főispán úr jobbján a főispáni helytartó ült, ki a resignált alispán áldomására következő felköszöntéssel válaszolt: „Esztergommegye közönségének nevében emelem poharamat. Engedje meg eminentiád, hogy e két év sarkfordulatán poharamat eminentiádért ürítve, előbb egy pillanatot vethessek a múlt évre, s egy sóhajt a jövőbe. —• Hazánk legválságosb perczeiben léptük át az évnek szélső határát. — Itt e határdombon, komolyabban mint bármikor, int bennünket a nemzetek urának mutató ujja, hogy okulva már egyszer a múlton, ne koczkáztassuk ismét a jövőt! — Ez isteni intés előtt meghajol az egész nép, és visszatekintve a múlt évre, szive mélyéből s meggyőződéséből fenhangon mondja: Ezernyolczszáz hatvanegy; Már ez tovább igy nem megy; Ezernyolczszáz hatvankettő. Ez legyen a kibékítő! És az. — — Az akadémia palotája ügyében e lapokban közlött czikkre Kauser Lipót ur a M. J.-ban válaszolván, következő kitételekkel él: ö meg cáfolja K. A czikkét „nehogy a publicum szép szavak halmaza által hínárba vezettetve mystificáltassék.“ K. A. ur a „közönség szemére fátyolt borítani iparkodik“ „félremagyarázás“ „elferdítés“ és efélék. Azt mondja Kauser úr: »tudományunkat mi sem merítjük a légből.“ — ez meglehet, de hát a gorombaságot tudományából meríti-e ? Mi hatalmazza föl Kauser urat, ki az akadémia építésében pro domo sua beszél, ily modorral élni egy a dologban önzetlen, csak a hazai ügy érdekét szem előtt tartó s modorában Kauser ur iránt kíméletes iró irányában? Nem fél-e Kauser ur, hogy velünk együtt a közönség is azt fogja következtetni czikkéből, hogy kinek írói stylje oly kőmüves-legényi, annak építészi stylje se lehet sokkal jobb ? ? * Hiteles kútfőből állítják, hogy gr. Károlyi György, gr. Szapáry Antal, Lónyay Gábor és Menyhért, Cséry Lajos, Mórocz István, dr Szabó Alajos, Érkövy Adolf, Galgóczy Károly s többen egy állatbiztosítási részvényes társulat felállításáért folyamodtak. A nevezett urakhoz a nevezetes magyar gazdák már is sietnek csatlakozni. Az országosan dühöngött marhavész, melynek pusztítása számos gazdánk marhatartásában súlyos károkat okozott, bizonyosan nagy érdeket fog e társulat mellett támasztani s annak czélszerüségéről és hasznosságáról mindenfelé meggyőzendő az illetőket. Mint halljuk, Pompéry János úr tegnap tarta az akadémia teremében beavatási fölolvasását mint levelező tag. Kár, hogy ily érdekes eseményt az akadémia előre tudtára nem ad a közönségnek, hogy abban részt vehessen. Tárgya volt: „A humor a vígjátékban.“ — Mondják, hogy a Telivér“ szellemdús szerzője megmutatta, miszerint a vígjáték humora tulajdonkép a vígjátékon kívül van. * Hollósy L.-né, jeles első énekesnőnkről ismét más versro kering. Azt állítják, hogy a művésznő még egy évig tagja maradna színházunknak, a mihez az „on dit“ még azt csatolja, hogy előbbi határozatának e megmásítása szerződésének lényeges változtatásával állana összeköttetésben. Nagyobb díj ? az nem lehet; hosszabb szabadságidő ? talán a nyári évszakban három vagy négy hó, ezt meg lehetne adni; természetesen úgy, hogy a színház magát ez esetben a kedvencz énekesnő mellett vagy egy kitűnő másod-énekesnőről, vagy egy jeles vendégművésznőről biztosítaná. * A budai nőegylet tánczvigalmai a „fáczán!"-nál jan. 14-kén és febr. 11-kén tartatnak, a ferenczvárosi kisdedóvoda javára pedig febr. 12-kén lesz a lövöldében tánczmulatság. * A kristály-palota, vagy szerényebben: csarnok eszméje, melyet gyümölcs-, termény-, magvak s egyéb, e szakba vágó kiállítások rendezésére a muzeum-parkban akartak építeni, mindinkább előtérbe lép. Most már a muzeum magas igazgatójának elnöklete alatt egy külön bizottmány foglalkozik ez eszmével, amely e vállalat további részleteit kidolgozandja. * Tomanek franczia tanár csütörtökön (16-kán) estveli 7 órakor nagy előadást rendez a Nádor-szálloda teremében. A franczia társalgási órák ezúttal kiváló érdeket fognak nyerni azon három franczia résztvéte által, kiket Tomanek ur különösen e czélra kért föl; s ezen kitűnő érdeket növelni fogja még azon párisi nő, kit a tanár ur estélyei számára szerződtetvén, a jövő héten ide érkezik. A változatosság kedvéért ezentúl a nevezett estélyeken zene- és ének-előadások is lesznek. Aki csak egy estélyt akar látogatni, 1 ftot fizet, különben egy egész havi folyam 2 ft. * Az angol társalgási estélyek a Vadász-utczában ismét minden kedden fognak folytattatni. * Sopronban, mint hírlik, e farsangra már nem kevesebb mint 23 nyilvános tánczvrgalom van kitűzve. * Dr. Wachtel Dávid a pesti egyetemnél a kór- és gyógyszerészeti tanszék tanárává neveztetett ki. * Az aradi lapban dr. Oroszhegyi Jósa, ki jelenleg Oláh-Foksánban mint a rimnik-kerületi kórház főorvosa működik, szükségesnek látja kijelenteni, hogy ő sem hazáját végkép elhagyni nem szándékozik, sem hű fia lenni meg nem szűnt. * Garré műlovartársulata számára, mely jeles művészek tekintetében Renz vetélytársa lett, nagyban rendezik a Beleznay-kert cirkusát. Mondják, hogy Carré, ha a szerencse kedvez neki, hosszabb ideig szándékozik itt mulatni és mulattatni, s mindazon előadásait ismételendi itt, melyekkel nem rég Dresdában oly rendkívüli tetszést aratott. Carréur társulatával a magyar lóidomitás haladásait, s több, a magyar életből sikerülten componált képleteit is be fogja mutatni; derék lovászmesterünk Petróczky is föllépend egypárszor. * Utczáinkon rég láttunk annyi kóbor- és tolvajtransportot, mint jelenleg; úgy látszik, az új városkapitány erélyes feladatává tette a napjainkban annyira elszaporodott tolvajlásoknak végét vetni, és a várost erkölcsi szemétjétől megtisztítani, — s addig praetor minima non curat, — a másik szemét eltakarításáért nem is zaklatunk senkit. Hogy más oldalról az elfogdosott és üzletképtelenné lett hosszu körmösöket újabb succrescentia igyekszik pótolni, az a farsangi jelenetek közé tartozik. Már nem egypárszor láttuk, hogy népesebb boltjainkból vevőnek bement gyanús egyéneket kilódítottak, kik szokásuk szerint nagyon is olcsón akartak vásárolni. A boltsegédek azonban az ily szép maszkokat többnyire felismerik, s azt mondják nekik : I kennyi, ami jó magyarul annyit tesz : ha nem lódulsz, megkenlek. * A déli vaspálya-társaság főigazgatójául az elhunyt Laperyere helyébe a straszburgi főigazgató Michel nevezteték, ki is pár nap múlva elfoglalja állomását. '•‘ Helyi esetek. Tegnapelőtt a helybeli Sz. Rókushoz czímzett városi kórházba két nő hullája hozatott be, kik a lakszoba erősebb fűtése és a kályhacső elzárása következtében kifejlődött kőszénsavas lég által megfojtottak. Állítólag e feltűnő haláleset szerencsétlen családi viszonyok következtében történt volna , azonban az e tekintetbeni valódi tényállás kipuhatolására a vizsgálat megkezdetett, vájjon öngyilkosság követtetett-e el vagy a halál történetes volt. * Kempelen Győző új népszínműve a „Szép Mara,“ vasárnap jött először színre a budai színpadon, nagyszámú közönség előtt. A szerző nem éppen utolsó érdeme, hogy a budai színházat, mely az utóbbi időkben már többször üresen tátongott, meg tudta tölteni. S ezt azon ügyes tapintatával érte el, hogy Buda lakosságának egy jelentékeny részét, a tabánt tudta érdekelni, miután már a színlap is világosan megjelölő, hogy ezej darabban magyar és szerb nemzetiségi testvérülésre való törekvések fognak legombolyiztatni, mint azt a hirdetett szerb és magyar dalok, melyekhez a zenét a fiatal tehetséges Állaga írta, és a szerb s magyar tánczok testvéri egybefűzése már eleve elárulta. Mint említik, a szerző jól számított, az igazgató sem csalódott, a közönség is mulatott, nyerte a színirodalom valamit.... azt úgy futtában, elegendő meggyőző indok nélkül nem akarjuk sem jobbra sem balra eldönteni. Azon daraboknak, melyek bizonyos kijelölt irányban a napi történethez vannak kötve, ritkán sikerül a költészet országát is meghódítani. Azon nap után, mely őket egy pár órára a közönség lelkesülésével megaranyozza, hogy ha az letűnt, többnyire a homály jut osztályrészökül. Az uj hajnal megint uj alkalmi darabot hoz. * A cs. kir. pénzügyministeriumnak 1862. jan 4-től egy az egész birodalomra hatályos bocsátványa jelent meg, mely a marhasónak eladását és termelési módját szabályozza. A tegnapi ,.W. Ztg.- e bocsátvány teljes szövegét közli. A Többször említettük már, s múltkor megigérek, hogy tüzetesebben szólunk Sattler kosmorámájának jelenben kiállított második osztályáról, mely e hónika óta az országuton, a volt fűvészkertben, fűtött helyiségben látható, s valóban nem bírjuk eléggé sajnálni, hogy Pestnek nem csak műértő közönsége, hanem a művészek, kik a helyes világítást és távnézetet tanulmányozni akarják, eléggé nem méltányolják e jeles kiállítást, mert e képek oly természet-hívek, mikép nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy Sattler urnak, ki azokat a helyszínen festette, művészi hírnevét biztosították. Különösen kiemelendőnek véljük az első szám alatt levő Velencze távnézetét, St.Giorgio Maggiore szigetről. Innen a világhírű köztársasági város minden nevezetességeivel látható; — úgy a harmadik szám alatti Sz.Péter templomának belseje Rómában, mely építészi tekintetben is érdekes ; — nemkülönben természethű és megható az idylli csendben feltűnő ötödik szám alatti Sorrento öböl, holdvilágításnál , úgy az utána következő Krisztus születéshelye. Gyönyörű a gasteini fürdő, a hóreb-hegyi Katharina-kolostor, s a nagyszerű Athene romjai. Egy szóval annyit mondhatunk, hogy a ki néhány perczig a múlt és jelen műemlékeinek természethű remekeit élvezn akarja, Sattler kosmorámájából kielégítve távozand.* * Londoni gyűjteményes kiállítás. (Folytatás.) Terményt küldeni ajánlottak: Idősb Szemző János, Bács-Bodrog megyéből, búzát, zabot, rozsot, árpát, kendert és dohányt. Haibauer I. G. Pesten, sodát, luezerna és lóhermagot, ánizst, köményt, lenmagot, mustármagot, pohánkát, muharmagot, bükkönyt, napvirágmagot, bengebogyót, sáfránt, hamuzsirt, silvoriumot és törkölypálinkát. Koehmeister Frigyes Pesten, rozsnyói dárdányt háromfélét, körösbogarat, alkana és szappangyökeret. Liedemann Frigyes I. S. Pesten, munkácsi timsöt. Schosberger S. W. és fiai Pesten, nyers- és tisztított repezeolajt, lenmagolajt, repeze- és len-olajpogácsát, téli- és nyári reperemagot, len- és napvirágmagot, gyapju-mutatványokat. Herzog M. L. és társai Pesten, gyapju-mutatványokat, hamuzsirt, fehér és vörös borkövet. Grossinger György G. Pesten, silvoriumot, törköly-pálinkát, spiritust, rozs-pálinkát, taplót, hamuzsirt, gubacsot, lucterna- és lóhermagot, fehér és vörös borkövet, gyapju-mutatványokat, szilvát és diót. Kohner Henrik és testvérei Pesten, fosztott és fosztatlan tollat, pehelyt és gyapju-mutatványokat. Morgenstern I. és társa Pesten, virágmagolajt, paprikát, babot, disznózsírt, szalonnát. Szerednyei borcsarnok különféle asztali borokat. Beimel és Herz Pesten, tisztított virágolajt, disznózsírt, gyapjú-mutatványokat, gubacsot, aszalt szilvát és borkövet. Machluss H. és fiai Pesten, ökör-, tehén- és borjúbőröket, ökör- és bivaly-szarvakat, szaruhegyeket és körmöket. Goldstein A. és fiai Pesten, válogatott vadbőröket, nyers és kikészített állapotban. Gerenday Antal Pesten, különféle márvány- és kőnemeket, nyers és simított állapotban. Ullmann Károly Pesten hamuzsírt és gubacsot. Beliczay Imre Pesten, mézet és viaszkot. Bolté Friedrik, az első magyar sóraktár részéről máramarosi kősót. Madarász András Pesten, rezet és nyers vasat. Birnbaum Jakab Pesten, kender-mutatványokat, nyers és elkészített állapotban. Stroh M. L. Pesten, parafinkenőcsöt és szappant. Kösztler Ignácz és társa Pesten, égetett csontmutatványokat és szappant. Hürsch Károly Pesten, lószőr-mutatványokat. Közköltségre adományoztak: Berzeviczy Egyed, Kakas-Lomniczról 8 ftot. Scitovszky János, Magyarország prímása 200 ftot. Popovits Bazil, munkácsi püspök 10 ftot. Idősb Szemző János, BácsBodrog megyéből 24 ftot. Kelemen Albert, Szerepről 10 ftot. Gyapay Miklós, Pesten 10 ftot. Pólya Bálint, Kisújszállásról, 5 ftot. Berzsenyi Miklós, Sörnyéről, Somogyból 4 ftot. Báró Sina Simon, 100 ftot. Dacsó Julia, Keszihoczról 4 ftot. Schaenfellen-Buocz Berta, Keszihoczról 4 ftot. Szász-Coburg herczeg balogvári erdész hivatala 4 ftot. Szász-Coburg herczeg füleki uradalma 8 ftot. Kassovitz Antal Pesten 5 ftot. Olvasóegylet Debreczenből 2 ftot. Szász-Coburg herczeg cserépvári erdész hivatala 4 ftot. Ifj. Tarnóczy József, Abauj Gibártról 13 ft 70 kr. gyűjteményét. Főbiró: Bordács Dániel. Tanácsnokok : Hegedűs Ferencz, Szente János, Farkas János, Szeles Ferencz, Báthory István, Szívós Zsigmond, Biczó Zsigmond, Dézsi Lajos, Fodor Lajos; tiszteletbeli tanácsnokok: Beretvás Albert, Esser Károly. Mezei rendőri kapitány : Szépe Lajos. Főjegyző: Dömötör Pál. Aljegyzők : Szentpéteri Sándor, Szívós Albert. Levéltárnok, tiszteletbeli jegyzői czímmel: Gál Ferencz. Számvevő: Varga Elek. Nem lehet nem kívánni, hogy éljenek a derék férfiak, kik a jelen terhes körülmények közt munkásságukat a város javának szentelik, és engedje az ég, hogy működésük a város érdekében sikeres legyen. K ü 1 f ö I .. V. (Legújabbak szemléje). A veronai érzületnyilvánításokról a külföldi lapokban még nem találunk semmi jelentést, úgy látszik pedig, miszerint Bécsben meglehetős feszültséggel néznek azon benyomás elé, melyet azok külföldön tettek. A veronai jelenetek, úgymond a „Presse“, egyforma jelentősséggel bíznak Austriára úgy, mint Európára. Ez utóbbira nézve tiltakozást képeznek azok a Velencze átengedése iránti föltevés ellen; Austriára nézve pedig azon lelkesedés kifejezését, melylyel a hadsereg az alkotmányos egységi államot üdvözli. A „Presse“ azt hiszi, hogy az európai sajtó egy része el nem mulasztandjó ugyan a Veronában ejtett szavaknak támadási értelmet tulajdonítani, s Olaszország kihívásának kikiáltani; az austria-ellenes párt pedig rá fog mutatni azon ellentétre, mely a veronai nyilvánítások s a bécsi budget-tárgyalások közt létezik, ámde a „Presse“-t tökéletesen megnyugtatja az általános világhelyzet, mely a Trent- Ügy szerencsés bevégzése által némileg földerítve, a napóleoni beavatkozásoknak nem egy kilátását elvonja; megnyugtatja azon pénzügyi kör, melyben szinte az összes hatalmak sínylődnek; ugyan a helyzet a „Presse“ szerint megnyugtathatja egyszersmind Európát i hogy Austria, daczára a Velencze birtoka melletti erélyes nyilvánításoknak, nem táplál támadási szándékot. Legkiváncsiabbak lehetnénk azon hatásra, mit a veronai jelenetek a várnégyszögön túl előidéztek. Innen azonban még folyvást a ministerium vajúdásáról értesítenek. Minghettinek beszéde a turini parlament többségére oly hatást tett, hogy már Ricasoli-Minghetti ministériumról beszélnek. E szövetségbe valószínűleg beletartoznék Farini is. Talán ez okozá, hogy a középpárt, vagyis Ratazzi töredéke is simulni látszik. Közlönye, a „Mon. Naz.“ úgy találja most, hogy pártja tulajdonkép semminemű ellenzékben sem áll a ministeriummal, még közigazgatási ellentétben sem, holott ezt már korábban constatirozá. Francziaországnak Ferencz király eltávolítása