Sürgöny, 1862. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1862-05-08 / 106. szám
Második évi folyam. 'sserkezBtft hivatal: Bartok-tere 7. sz. a. földszint kiadó hivatal. Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7 szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál. 106. szám —1862. Csütörtök május 8. mm ________ mm SÜRGÖNY Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Előfizetési árak austriai értékben. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi apr. hó 16-ról Wild Adám és Wild Jakab gyoroki mészárosmester testvérek vezetéknevének „Vadasi“-ra leendő változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi apr. 18-ról Hildacsik Pál mérnök és Hudacsik László kereskedő, hajdúnánási lakosok vezetéknevének „Hegedűsére változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ő és kir. Apostoli Felsége f. évi apr. 18-tól Schwarczer János jászberényi hites ügyvéd vezetéknevének „Fekete“-re leendő változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi apr. 19-ről Karagyena Mihály gyulai lakos és városi írnok vezetéknevének „Szantai“-ra leendő változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A nagyvárad-budai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztályb a nicsek Camillo dijnokot III osztályú adóhivatali segéddé kinevezte. MMHIVATALOS RÉSZ. Tájé kozt á s. A minister felelősség a parlamentáris kormány lényeges kiegészítő részének tartatik. Az elsőnek a birodalmi tanács, legalább elvben, már örvend; ennélfogva a bécsi centralisták azon hiedelemben élhetnek, hogy az utóbbit is bírják. Az élet azonban gyakran kineveti a logikát s a centralista szabadelvűeket ezen hiedelemből kiábrándítá kissé a birodalmi tanács utolsó ülése, melyben Lasser minister úr azon elméletet fejté ki, hogy a kormány a kezdeményezést elismeri ugyan jogának, de nem ismeri el kötelességének s ennélfogva az államtanács újjászervezése iránt nem is fog törvényjavaslatot előterjeszteni. Egy kis chronológiai pikantéria fekszik abban, hogy a szabadelvű centralistákon ezen apró csalódás épen azon napon esett meg, midőn a „Don. Zig“ egész jegyzékét hozza a franczia hírlapi nyilatkozatoknak, melyek az austriai ministeri felelősségnek a parlamenti kormányzat megszilárdulására gyakorlandó hatásáról magasztalólag szólnak. Ami a birodalmi tanács ezen ülését a többire nézve illeti, utalunk alább olvasható bécsi levelünkre. Egyéb följegyeznivalót ma a belügyek nem nyújtanak , ellenben a külügyi politikára nézve egy fontos jelt kell kiemelnünk, mely nem kevesebbre mutatna, mint hogy a bécsi kabinetnek olasz politikája lényeges fordulatot készül venni. Legalább ily fordulat jelének tartják a „D. Zig“-nak a római kérdésben tegnap hozott czikkét. Ez Rómának az olasz királysághoz csatoltatása esetlegét vevén szemügyre, kijelenti, hogy a pápaság ezen tény által elveszti universalis jellemét s specifice olasz, tisztán román intézménynyé válik, minek folytán a szabadsága autonómia germán elvének reactiója kikerülhetlen lenne, s Austria könnyen s hamar megtalálná a kárpótlást azért, amit vesztett. Egy más helyen a béke föntartatása iránti bizalmát fejezi ki a félhivatalos czikk, kijelentvén, hogy bármik legyenek Goyan visszahivatásának következményei, Austria erejének elemeit feltalálandja erős védelmi állásában, s beváró magatartásában. Végül pedig feltűnő biztonságérzettel fejezi ki azon nézetét, hogy az olasz államférfiak tévednek, ha azt hiszik, hogy Róma megszállása által az ostáblán egy követ nyertek, s most annál öszpontosítottabb erővel vethetik magukat a 2-ik számra, a velenczei kérdésre. Ezen, különösen az első pontban kissé homályos félhivatalos nyilatkozatból azt vonja ki a „Presse“, hogy Austria jövőben szakít a szabadelvűek által úgynevezett concordatumi politikával; hogy bármi történjék Rómában, azáltal magát Velenczében védelmi állásából kizaklattatni nem fogja, s hogy nem hiszi s nem tart attól, miszerint Róma annexiója Velencze megtámadtatását vonandja maga után. Mi nem ereszkedünk ezen deductiók fejtegetésébe; elégnek tartjuk megjegyezni, miszerint a „D.Z.“ fölebbi czikke mindenesetre azt látszik mutatni, hogy a Rómában készülő dolgokról Bécsben nem élnek csalódásban. Vajon igaz-e, hogy a bécsi kabinet a pápa székének jelenetébe áttevése iránti nyilatkozatra azt felelte, miszerint ily esetleg bekövetkeztét nem óhajthatja, ennek megerősítését a „Pressé“-re, mint e hit kútfejére hagyjuk. A porosz közvetlen választások eredményét e jerezben még nem jelenti ugyan a távírda, mind a mellett, mintha már tudnók, annyira nem kétségeskedhetünk abban, hogy az a haladási párt jelentékeny győzelmét fogja hirdetni. A lapok máris azt feszegetik, hogy mit fog a berlini kormány ezen vereséggel szemközt tenni ? Heydt pénzügyminiszernek leleményes esze egy tudósítás szerint már ezzel is tisztában van; ő nem hiába követte el a következetlenségnek azon salto mortaléhoz hasonló lépését, hasznát is akarja venni. Ha egyszer elfogadta a szabadelvű miniszerek pénzügyi programmját, úgy ez áldozatnak meg is kívánja jutalmát. Czélja ezért tüstént a kamra egybelépte után pénzügyi javaslataival állni elő, s ezeket nemcsak egy, de tüstént két évre megszavaztatni. Arra számít, hogy, miután azokat a kamra a szabadelvű miniszertől kívánta, tőle sem utasíthatja vissza, még akkor sem, ha két évre ajánlja. Ha egyszer azokat a kamra elfogadta, ez maga lássa, mi lesz belőle. Heydt úr nem bánja, ha kénytelen lesz is, magát annak látásától két évre is megfosztani. — Állítják azonban, miszerint a király környezetében levő párt ezen még jóval túl akar menni, s úgynevezett államcsínyt forral, melyre szeretné, ha a kamra maga szolgáltatna indító okot, habár kis kravall által is. A porosz kamrában azonban több eszély lesz, semhogy e térbe belemenjen ; valamint másrészt a királynak újabban is ismételt nyilatkozata, hogy az alkotmány megtörésére nem gondol, szintén nem nyújt reményt ezen pártnak tervei valósulásához. A külügyekre vonatkozólag még azon egyet kell kiemelnünk, miszerint Anglia s Francziaország közt a Mexikó elleni eljárásra vonatkozólag ismét egyetértés jött létre. Mind a „Times“ mind a „Morn Post“ föltűnő jóindulattal szólnak most Francziaország eljárásáról. Az entente cordiale e szerint ismét megvan a tengerentúli ügyekben, miből bízvást következtethetni, hogy a két hatalom közt az európai ügyekben sincs e peretben visszavonás. TÁRCZA A műzárlatra utazás. Ki menjen Londonba ? E kérdést most gyakran hallhatjuk. A válasz reá igen egyszerű. Mindenki — ha a megkívántató idővel rendelkezhetik, és 500 ft. o. é. van zsebében — legalább 14 napra menjen Londonba, és aki ezt ily körülmények közt elmulasztja tenni, az saját személye iránt valóságos felségsértést követ el. Egészen elnézve magától London városától, az emberi tevékenység eme csodaépítményétől, a mely a rhodusi colossusként, a világgömb minden más nagy városát fölölmúlja, — az odautazás jelenleg kétszeresen jelentékeny, mert ott már a közelebbi hetekben oly roppant gyülekezete lesz az exotikus nevezetességeknek és valamennyi népfajok képviselőinek, minőt a világtörténelem oly szoros téren még nem mutatott fel. Ott mindenki tanulhat és hoszasabb vagy rövidebb tartózkodás után gazdag gondolatteherrel térhet vissza hazájába, mit aztán a házi tűzhelynél egész életére értékesíthet. Iparosok s gazdák, művészek és kereskedők, tudósok és tudatlanok mindannyian hivatvák, hogy a tudvány eme kiapadhatlan forrásából merítsenek; az ifjú sereg, a gazdag és szegény, a pap meg a világi, a chinai mandarin, valamint a német főkormánytanácsosok se mulaszták el ezen kedvező alkalmat szellemi felüditésükre. Nős e az ember vagy nőtlen ? az itt egyre megy , sőt a ki házas, vigye el feleségét is, ha ez különben utazásra képes állapotban van. De hát mikor induljon az ember ? Se korán, de későn is semmi esetre. A ki megérkezésénél a belsejében szűköjében egészen kész kiállítási épület hatását akarja élvezni, arra nézve tanácsos, hogy május vége előtt ne lépjen a vasútra, mert gyakorlati tapasztalásunk szerint, melyet a londoni, párisi, sőt a müncheni műtárlatoknál is meríténk — a hivatalos programmhoz képest négyhéti el késésre számíthatni. A hydeparki ünneppalota 1861-ben is felavattatott máj e sején, de a megnyitás utáni harminczadik napon is úgy nézett ki némely osztály, mint az amerikai őserdők, melyekben százanként dolgoznak a munkások, hogy a sűrűséget irtsák, és ideiglenes faházakat építsenek, akkor csak jun. 8 dika felé fejezték be a Hydeparkban az ipartárgyak teljes kirakását s felállítását. Ez most sem igen fog másként történni, Párisban pedig a főpalota, melléképületeivel együtt még júniusban is valóságos lomtárhoz hasonlított. A vállalkozók azonban mindezen tapasztalás daczára se akarták az idei műtárlat megnyitását elnapolni, hogy mint jó számítók s telivér angolok, a májusi gazdag bemeneti díjakat el ne halaszszák. Mert a szigetnépesség előtt mindig a vállalat financziális része marad a fődolog; a becsület és nemzeti dicsőség ellenben csak szép beszédmód és mellékkérdés. De midőn a kiutazás késleltetését se tanácsoljuk, azt kettős oknál fogva tesszük. Először, London nagyszerű élete teljes világában s pompa kifejtésében csak július végéig tart, míg később, a parlamenti ülésszak befejeztével, az előkelő s gazdag világ elhagyja a várost, és vagy a szárazföldre, vagy jószágaira vonul. Annyi ezer gazdag ember eltávoztával, a legszebb paloták bezártával az utczai mozgalom is napról-napra észrevehetőleg csökken, és a mérhetetlen világváros ezáltal jelentékenyen veszt fényéből s hatásos külsejéből. A gondos figyelő már augustus végével észreveheti, hogy a még nyárias külsejű London téli álmára készül. Miután azonban a londoni tulajdonképeni idény az utazóra nézve tagadhatlanul a legmeglepőbb élvezetek közé tartozik, igyekeznie kell az iparügyi vándorlással azt is összekötni. De a műtávlati palota ellentétben az idény elegantiásának csökkenésével, az ősz közeledtekor mindig népesebb leend. A Hydeparkban 1851. augustus közepén, az úgynevezett schilling napokon oly nagy volt a tolongás, hogy csak életveszedelemmel lehetett az örökös néphullámzással megküzdeni. Ily körülmény közt gondolni se lehetett nyugalmas szemlélődésre és részletes tanulmányozásra. Mennyivel kiállhatatlanabb még a palotábani tartózkodás, midőn az iskolák és árvaházak növendékei tömegesen kérnek a kapuknál bebocsáttatást, ha a „ragged schools“ és Hue coats“ légiói megszámíthatlan és oly hosszú sorokban jelennek meg, amelyeknek elvonulása a mellékkarzatokon egy órát is igénybe vesz. Ehhez jó még, hogy a nagy gyárvárosokból, minek Manchester, Birmingham, Leeds, Sheffield, Bradford, Glasgow sat, ősz felé tódul tömegesen a munkások serege a műzávlati palotába, és hogy a hadihajók legénysége mindenféle kikötőből ugyanakkor érkezik Londonba szabadsággal, hogy különösen a hajóépítésre és a tengerészetre vonatkozó tárgyakat kénye kedve szerint szemlélgethesse. Az érintett körülmények elég ok gyanánt szolgálnak arra, hogy a Londonba utazók késő őszre ne halasszák kirándulásukat, annyival kevésbé, ha nincs sok pénzük, s ezért a schillinges karzati díjakra utalvák. A Bécsből s a birodalom déli s délnyugati részeiből kiutazni szándékozókra nézve legczélszerűbb, ha Salzburg, München, Strassburg és Párison keresztül mennek. Az északi országokból azonban Hamburgon s Ostenden át vezet a legrövidebb út Londonba. A párisi vonal azért bír előnynyel, mert alkalmat ad az utasnak, a világ második városát, mielőtt még Londont látta, szemle alá venni, ami már azért is tanácsos, mert különben a nagyszerű hatás, melyet Páris az idegenre gyakorol, — ha egyszer a határtalan kiterjedésű Londont látta — jelentékenyen gyöngíttetik. De Páris vonzereje azokra nézve is kiirthatlan, akik azt már ismerni tanulák. Történetének legszomorúbb korszaka után mindig örömmel tér vissza az ember azon szellemdús és mozgalmas nép fővárosába, amely nép az európai emberiség politikai gyermekbetegségein a modern időkben legelőször ment keresztül, és amelyeken talán még keresztül kell mennie. Párisnak megbocsátjuk némely tévelygését, mint a szép asszonynak, épen azért, mert ellentállhatlan. Párának ezen már századok óta tartó, mégis mindig új és lebilincselő kecse az erőszakos államváltozások és politikai események által nem engedi magát összeromboltatni, ha mindjárt két nemzedék élete alatt a makacs akaratosság forgatná is ott kormánykarját. A lakás kérdése minden idegen városban fontos az utazóra, főleg pedig Londonban, ezen város szörnyben, amely már négy angol grófságot nyert el mindenestől. Ezen kérdésre azonban esetről esetre csak úgy válaszolhatnánk tökéletesen, ha az azt intéző megengedné , hogy zsebeit részletes vizsgálat alá vehessük. Átalában véve főszabályul szolgáljon az utazónak, hogy lakását ezen háromszázötvenezer házból álló tartományban, melynek „város“ nevet adtak, és a melynekegyik végétől a másikig 24 óra alatt csak gőzösök és vasutak használata mellett juthatunk el, ne igen távol üsse fel a műtárlati palotától, hol a világlátványosság a legközelebbi héten már kezdetét veszi. . Az utazók legnagyobb részére, főleg azokra nézve, akik iparczélból utaznak ki, kelet felől a „Strand“ot jelöljük ki legszélsőbb pontnak, ahol szállást béreljenek. Aki e vonalon túlmegy, az nézetünk szerint roszul cselekszik. Az ottani távolságok iránt ne ámítsuk , s félre ne, vezettessük magunkat a City-beli vendéglők hirdetései által. Igaz, hogy a londoni omnibusok gyorsabbak mint a mieink, de a mesés távolságok mindemellett sok időt vesznek igénybe. Örömmel adnánk még az utazóknak a londoni állapotokra vonatkozólag némi útmutatást, de azokról saját szemeik vagy helyesebben gyomraik által fognak bővebb tudomást szerezhetni, — és mi ez alkalommal csak azon megjegyzésre szorítkozunk: mikép az angolok, — e nagy nép, mely a világtörténelemben oly kitűnő szerepeket játszik, s ha főzés-mesterségek után ítéltetnének meg, jogosan s elvitázhatlanul neveztethetnének félbarbároknak. Ezen egyéni meggyőződés kinyilatkoztatása azonban senkit se riasszon vissza attól, hogy nyugodt lélekkel menjen a műzárlatra és rettenthetlenül álljon be az angol kosztba. E kínzás után minden szárazföldi , ha mindjárt török is, bizonyára örömmel foglaland ismét helyet saját hazája ételeivel megrakott asztala mellett. És most szerencsés utat! Napi újdonságok. — A magyarországi vízkárosultak javára rendezett gyűjtések folytán a magyar kir. helytartótanácshoz újólag következő összegek érkeztek : Biharmegye főispáni helytartójától 239 ft 97 kr Trencsénmegye főispánjától . 58 „ 33 „ Kassa város tanácsától . . 11 „ 30 „ Esztergommegye főispáni helytartójától ................................................54 „ 56 „ Sopron megye föispáni helytartójától ......................................110 „ 52 V 2 „ Bácsmegye föispáni helytartójától .............................................. 221 „ 77 „ Veszprém megye föispáni helytartójától .............................................. 459 „ 51 „ Szabolcsmegye kir. biztosától . 1 „ — „ Pest város tanácsától . . 1800 „ — „ „Pesti Napló“ szerkesztőségétől 1561 „ — „ „Sürgöny“ szerkesztőségétől . 80 „ — „ Zemplénmegye főispáni helytartójától.............................................. 13 „ 22 V. „ Kövárvidéke főkapitányától 24 „ 94 „ Nagybánya város tanácsától 120 „ — „ és egy ezüst forint. Szabolcsmegye kir. biztosától . 33 „ 31 „ Biharmegye főispáni helytartójától ............................................... 18 „ 70 „ Barsmegye kir. biztosától . . 164 ., 46 „ és egy ezüst huszas. Tolnamegye főispánjától . . . 68 „ 632 „ Krassómegye főispáni helytartójától . . ... . . 27 „ 30 „ Csanádmegye főispáni helytartójától ..................................... . 16 „ 90 „ Somogymegye főispánjától . 80 „ — „ F. évi april 28-án közzétett utólsó kimutatás szerint volt készletben . 169,009 „ 52/2 „ és egy húsz-forintos kölcsönkötvényre szóló igazolvány, érkezett tehát összesen 174,174 ft. 95 kr. egy húsz forintos kölcsönkötvényre szóló igazolvány, egy B forint és egy huszas. ftwdÁ», -M+Grpr ‘ ~ Au 1 802. A magyar kir. helytartótanács elnöksége. — Szabadka város tanácsának fölhivására az árvízkárosultak javára begyűlt adományok jegyzéke. (Ezen adományok az illető fősommákba már be voltak foglalva.) Kekez Pál 20 kr. Giesing Vincze 1 ft. Procáska 50 kr. Martalin 20 kr. Schnier György 30 kr. Simony József 1 ft. Zarits Sándor 30 kr. Sztojkovits Döme 1 ft. Kuntics Koleta 30 kr. Kuntics Péter özv. 40 kr. Valitsek György 30 kr. Deknis Ödön 50 kr. Krauser A. 30 kr. Czedler Pál 10 kr. Oblath Leo 50 kr. Zárics János 20 kr. Zomborcsevits Ferencz III ik adomány 2 ft. Joó Ignácz 1 ft. Hidegh Ignácz 1 ft. Mahácsek József 30 kr. Gyelenics Cecilia 1 ft. Lux János 1 ft. Kocsis Imre 10 kr. Szikra József 10 kr. Illés Péter 30 kr. Leifer 50 kr. Hoffellner József 20 kr. N. N. 2 ft. Himpfner 30 kr. Kuntits Ferencz 50 kr. Ivkovits Gyenő 10 kr. Német János 15 kr. Német Lénárt 15 kr. Szudacsó Andor 10 kr. Kerdelits Ferencz 10 kr. Brajkov Mio özv. 10 kr. Vukov Márkus 10 kr. Vukov József 10 kr. Vukov Pál 10 kr. Csovitz Simon 10 kr. Vojnits Tunits Ferencz 10 kr. Schönstein Móritz 10 kr. Konko Dániel 10 kr. Vojnits Zelit Marian 10 kr. Vojnits Péter 10 kr. Csovits Péter özv. 10 kr. Grünfeld József 15 kr. Csovits István 10 kr. Színes Dávid 10 kr. Tyakits Mihály 10 kr. Sipaits Gergely 10 kr. Milutanovits Jakab 10 kr. Vojnits Tunits Tome 10 kr. Szudorics Mijó 10 kr. Melodanovits Mikola 10 kr. Vitkovits Lamics Ferencz 10 kr. Gabrits Máté 50 kr. Sartaevits Jakovlev József 10 kr. Kidakov Tome özv. 20 kr. Váczi Marko 10 kr. Gabrics Manda 10 kr. Váczi Mihály 10 kr. Bulyovsitz Jerko 10 kr. Váczi Márton 20 kr. Gabrits Sztanko 10 kr. Koluntsits Antal 10 kr. Loktsits Joza 10 kr. Gabrits Márion 10 kr. Vukroanov József 10 kr. Sartsevits Jakab 20 kr. Vidakovits Mukits Máté 60 kr. Sartsevits Kata 20 kr. Halagev Márton 10 kr. Marianusits József 10 kr. Gabrich Pál 1 ft. Vitakovits Kázmér 1 ft. Baits Marián 10 kr. Letits Gyula 10 kr. Beszédes István 10 kr. Budantsev Péter 10 kr. Vidovits Dase 10 kr. Zvekanov Jakab 10 kr. Wiczmann József 10 kr. Vlaovics Sándor 10 kr. Keller József 10 kr. Gabrits Péter 10 kr. Milankov Marka 20 kr. Sartsevics Rúzsa 4 kr. Pavlakov András 10 kr. Barjhov Ádám 10 kr. Leoczki József 10 kr. Milankov Moora 20 kr. Kohajda József 10 kr. Levics Lukács 10 kr. Mikovitz Máté 10 kr. Koluntsik Gergely 40 kr. Gabrits Simo 20 kr. Milankov Máté 10 kr. Vidakovits Pál 10 kr. Tikviczki Máté 10 kr. Malagurszki István 10 kr. Malagurszki Pál 20 kr. Vujkovits Antal 20 kr. Vujkovits István 30 kr.Iskovits Márton 20 kr. Iskovits József és Oliva 20 kr. Babitskov Markó 10 kr. Babitskov Ferenc 10 kr. Peits István 10 kr. Besirev Albe 10 kr. Hoffmann plébános 1 fr. Vujkovits Jova 10 kr. Bukovits István 20 kr. Gyelics Antal 20 kr. Buljovtritz Mária 10 kr. Temunov Klára 10 kr. Gabritz Macza 10 kr. Temunov Joso 10 kr. Tumbas Marko 10 kr. Temunov Antal 10 kr. Temunov Mária 10 krajezár. Gyemis Gergely 10 krajezár. Takács Albert 40 kr. Szabó László 20 krajezár. Folvát Flóris 10 kr. Hoffman Károly 40 kr. Huszka Antal 10 kr. Moskovics Máté 10 kr. Mukits János 20 kr. Mukits István 20 kr. Luits Lujza 10 kr. Vojnics Kuzman 1 ft Kresitzkos Iván 10 kr. Karamazov Mór 10 kr. Ifkovicz Pál 6 kr. Jagitz András 6 kr. Neorszits Bono 4 kr. Pató Berty 20 kr. Lazo Sztipich 40 kr. Ive Rumenyakov 10 kr. Bacsits Jakab 10 kr. Grósz Károly 30 kr. Szagmacher István 10 kr. Vojnics Katalina 10 kr. Kuluncsics Lőrincz 20 kr. Puhbel Sándor 20 kr. Wulletics Simon 20 kr. Pertitg Béla 10 kr. Póka György 10 kr. Ondreovics Pál 10 kr. Mumusits Kata 10 kr. Mumusits Mihály lakatos 10 kr. Bátt Pál 10 kr. Mumusits Becs, május 6-kán. L. A bíródó tanácsadóházának mai ülése meglehetősen nevezetes volt s még nevezetesebb leendett, ha a ministériumnak csakugyan eszeágában volna azzá tenni magát, minek bizonyos centralista lapjaink máris híresztelgetik : parlamentáris kormánynyá. A napirenden az államháztartásnak két részlete állott : az udvar- és államtanács budgetje. Mondanom is fölösleges, hogy a jobboldaliak ismét elhagyák a termet, csak ketten-hárman maradtak hírmondónak. Az udvari budget minden vita nélkül elfogadtatott, de más szint öltött a tárgyalás az államtanácsénál. Olvasóink ismerik a budget-bizottmánynak nézeteit ezen testületről. Kijelentvén, hogy a február 26-diki pátens, mely ezen testületet újjászervezi, nem képezi kiegészítő részét az „alkotmányinak, a ház tehát feljogosítva érzi magát, ezen intézménynek módosítását vagy eltörlését indítványozni. Az államtanács élénk ellenszenvekkel találkozik a házban, mivel általánosan a bureaukratismus fő kútforrásának tekintetik. Azt vetik szemére, hogy a kormány szabadelvű működését gátolja, vagy legalább késlelteti, amint ugyancsak az államminiszer úr is, midőn az alsóház egy sajtótörvény-javaslatnak behozatalát sürgeté, azzal védé a kormányt, hogy az államtanács késlelteté a dolgot. Az alsóház barátságtalan indulatát az államtanács irányában növeli azon körülmény is, hogy ezen magas testületnek elnöke, báró Lichtenfels úr, a felsőházban nagy befolyást gyakorol arra, hogy a követek törvényjavaslatai rendesen s lényegesen módosíttatnak. Általános vitába a budget-bizottmánynak e tárgybani nézetei felett az alsóház nem ereszkedik,hanem azonnal hozzáfogott a tett indítványokhoz, melyek három pontból állanak. Az első pont, mely az államtanács szükségletét 186 ezerről 142-re szállítja, le, vita nélkül elfogadtatott. A megtakarítandó összeg 43 ezer forint volna és