Sürgöny, 1862. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1862-05-08 / 106. szám

Második évi folyam. 'sserkezBtft hivatal: Bar­tok-tere 7. sz. a. földszint kiadó hivatal. Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban, barátok­ tere 7 szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál. 106. szám —1862. Csütörtök május 8. mm ________ mm SÜRGÖNY Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Előfizetési árak austriai értékben. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi apr. hó 16-ról Wild Adám és Wild Jakab gyoroki mészárosmes­­ter testvérek vezetéknevének „Vadasi“-ra leendő változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóz­­tatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi apr. 18-ról Hil­da­c­s­i­k Pál mérnök és Hudacsik László keres­kedő, hajdúnánási lakosok vezetéknevének „Hege­dűsére változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ő és kir. Apostoli Felsége f. évi apr. 18-tól Schwarczer János jászberényi hites ügyvéd veze­téknevének „Fekete“-re leendő változtatását leg­kegyelmesebben megengedni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi apr. 19-ről K­a­­ragyena Mihály gyulai lakos és városi írnok vezeték­nevének „Szantai“-ra leendő változtatását legke­gyelmesebben megengedni méltóztatott. A nagyvárad-budai cs. k. or­sz. pénzügyigazga­­tósági osztály­b a n­i­c­s­e­k Camillo dijnokot III osz­tályú adóhivatali segéddé kinevezte. MMHIVATALOS RÉSZ. T­á­j­é k­o­zt á s. A minister felelősség a parlamentáris kormány lényeges kiegészítő részének tartatik. Az elsőnek a bi­rodalmi tanács, legalább elvben, már örvend; ennélfog­va a bécsi centralisták azon hiedelemben élhetnek, hogy az utóbbit is bírják. Az élet azonban gyakran ki­neveti a logikát s a centralista szabadelvűeket ezen hiedelemből kiábrándítá kissé a birodalmi tanács utol­só ülése, melyben Lasser minister úr azon elméletet fejté ki, hogy a kormány a kezdeményezést elismeri ugyan jogának, de nem ismeri el kötelességének s ennél­fogva az államtanács újjászervezése iránt nem is fog tör­vényjavaslatot előterjeszteni. Egy kis chronológiai pi­kantéria fekszik abban, hogy a szabadelvű centralistá­kon ezen apró csalódás épen azon napon esett meg, midőn a „Don. Zig“ egész jegyzékét hozza a franczia hírlapi nyilatkozatoknak, melyek az austriai ministeri felelősségnek a parlamenti kormányzat meg­szilárdulására gyakorlandó hatásáról magasztalólag szólnak. A­mi a birodalmi tanács ezen ülését a többire nézve illeti, utalunk alább olvasható bécsi levelünkre. Egyéb följegyeznivalót ma a belügyek nem nyúj­tanak , ellenben a külügyi politikára nézve egy fontos jelt kell kiemelnünk, mely nem kevesebbre mutatna, mint hogy a bécsi kabinetnek olasz politikája lényeges fordulatot készül venni. Legalább ily fordulat jelének tartják a „D. Zig“-nak a római kérdésben tegnap ho­zott czikkét. Ez Rómának az olasz királysághoz csatolta­­tása esetlegét vevén szemügyre, kijelenti, hogy a pá­paság ezen tény által elveszti universalis jellemét s speci­­fice olasz, tisztán román intézménynyé válik, minek foly­­tán a szabadsága autonómia germán elvének reactiója kikerülhetlen lenne, s Austria könnyen s hamar megta­lálná a kárpótlást azért, a­mit vesztett. Egy más helyen a béke föntartatása iránti bizalmát fejezi ki a félhivatalos czikk, kijelentvén, hogy bármik legyenek Goyan visszahivatásának következményei, Austria erejének elemeit feltalálandja erős védelmi állásában, s beváró magatartásában. Végül pedig feltűnő bizton­ság­érzettel fejezi ki azon nézetét, hogy az olasz állam­férfiak tévednek, ha azt hiszik, hogy Róma megszállása által az ostáblán egy követ nyertek, s most annál ösz­­pontosítottabb erővel vethetik magukat a 2-ik számra, a velenczei kérdésre. Ezen, különösen az első pontban kissé homályos félhivatalos nyilatkozatból azt vonja ki a „Presse“, hogy Austria jövőben szakít a szabadelvűek által úgynevezett concordatumi politikával; hogy bármi történjék Rómában, azáltal magát Velenczében vé­delmi állásából kizaklattatni nem fogja, s hogy nem hiszi s nem tart attól, miszerint Róma annexiója Ve­lencze megtámadtatását vonandja maga után. Mi nem ereszkedünk ezen deductiók fejtegetésébe; elégnek tartjuk megjegyezni, miszerint a „D.Z.“ fölebbi czikke mindenesetre azt látszik mutatni, hogy a Rómában ké­szülő dolgokról Bécsben nem élnek csalódásban. Vaj­­on igaz-e, hogy a bécsi kabinet a pápa székének je­lenetébe áttevése iránti nyilatkozatra azt felelte, mi­szerint ily esetleg bekövetkeztét nem óhajthatja, ennek megerősítését a „Pressé“-re, mint e hit kútfejére hagyjuk. A porosz közvetlen választások eredményét e jerezben még nem jelenti ugyan a távírda, mind a mellett, mintha már tudnók, annyira nem kétségesked­­hetünk abban, hogy az a haladási párt jelentékeny győzelmét fogja hirdetni. A lapok már­is azt feszegetik, hogy m­it fog a berlini kormány ezen vereséggel szem­közt tenni ? Heydt pénzügyminiszernek leleményes esze egy tudósítás szerint már ezzel is tisztában van; ő nem hiába követte el a következetlenségnek azon salto mortaléhoz hasonló lépését, hasznát is akarja venni. Ha egyszer elfogadta a szabadelvű miniszerek pénzügyi programmját, úgy ez áldozatnak meg is kívánja jutal­mát. Czélja ezért­­ tüstént a kamra egybelépte után pénzügyi javaslataival állni elő, s ezeket nemcsak egy, de tüstént két évre megszavaztatni. Arra számít, hogy, miután azokat a kamra a szabadelvű miniszertől kí­vánta, tőle sem utasíthatja vissza, még akkor sem, ha két évre ajánlja. Ha egyszer azokat a kamra elfo­gadta, ez maga lássa, mi lesz belőle. Heydt úr nem bánja, ha kénytelen lesz is, magát annak látásától két évre is megfosztani. — Állítják azonban, miszerint a király környezetében levő párt ezen még jóval túl akar menni, s úgynevezett államcsínyt forral, melyre szeretné, ha a kamra maga szolgáltatna indító okot, habár kis kravall által is. A porosz kamrában azonban több eszély lesz, semhogy e térbe belemenjen ; vala­mint másrészt a királynak újabban is ismételt nyilat­kozata, hogy az alkotmány megtörésére nem gondol, szintén nem nyújt reményt ezen pártnak tervei való­­sulásához. A külü­gyekre vonatkozólag még azon egyet kell kiemelnünk, miszerint Anglia s Francziaország közt a Mexikó elleni eljárásra vonatkozólag ismét egyetér­tés jött létre. Mind a „Times“ mind a „Morn­ Post“ föltűnő jóindulattal szólnak most Francziaország eljá­rásáról. Az entente cordiale e szerint ismét megvan a tengerentúli ügyekben, miből bízvást következtethetni, hogy a két hatalom közt az európai ügyekben sincs e peretben visszavonás. TÁRCZA A mű­zárlatra utazás. Ki menjen Londonba ? E kérdést most gyakran hallhatjuk. A válasz reá igen egyszerű. Mindenki — ha a megkívántató idővel rendel­kezhetik, és 500 ft. o. é. van zsebében — legalább 14 napra menjen Londonba, és a­ki ezt ily körülmények közt elmulasztja tenni, az saját személye iránt valósá­gos felségsértést követ el. Egészen elnézve magától London városától, az emberi tevékenység eme csoda­­építményétől, a mely a rhodusi colossusként, a világ­gömb minden más nagy városát fölölmúlja, — az odau­tazás jelenleg kétszeresen jelentékeny, mert ott már a közelebbi hetekben oly roppant gyülekezete lesz az exotikus nevezetességeknek és valamennyi népfajok képviselőinek, minőt a világtörténelem oly szoros téren még nem mutatott fel. Ott mindenki tanulhat és hosza­­sabb vagy rövidebb tartózkodás után gazdag gondolat­­teherrel térhet vissza hazájába, mit aztán a házi tűz­helynél egész életére értékesíthet. Iparosok s gazdák, művészek és kereskedők, tudósok és tudatlanok mind­annyian hivatvák, hogy a tudvány eme kiapadhatlan forrásából merítsenek; az ifjú s­ereg, a gazdag és sze­gény,­­ a pap meg a világi, a chinai mandarin, vala­mint a német főkormánytanácsosok se mulaszták el ezen kedvező alkalmat szellemi felü­ditésükre. Nős e az ember vagy nőtlen ? az itt egyre megy , sőt a ki házas, vigye el feleségét is, ha ez különben utazásra képes álla­potban van. De hát mikor induljon az ember ? Se korán, de későn is semmi esetre. A ki megér­kezésénél a belsejében s­zűk­öjében egészen kész ki­állítási épület hatását akarja élvezni, arra nézve ta­nácsos, hogy május vége előtt ne lépjen a vasútra, mert gyakorlati tapasztalásunk szerint, melyet a londoni, párisi, sőt a müncheni műtárlatoknál is meríténk — a hivatalos programmhoz képest négyhéti el késésre számíthatni. A hydeparki ünnep­palota 1861-ben is felavat­tatott máj e­­ sején, de a megnyitás utáni harminczadik napon is úgy nézett ki némely osztály, mint az ameri­kai őserdők, melyekben százanként dolgoznak a mun­kások, hogy a sűrűséget irtsák, és ideiglenes faháza­kat építsenek, akkor csak jun. 8 dika felé fejezték be a Hydeparkban az ipartárgyak teljes kirakását s fel­­állítását. Ez most sem igen fog másként történni,­­ Párisban pedig a főpalota, melléképületeivel együtt még júniusban is valóságos lomtárhoz hasonlított. A vállalkozók azonban mindezen tapasztalás da­czára se akarták az idei műtárlat megnyitását elnapol­ni, hogy mint jó számítók s telivér angolok, a májusi gazdag bemeneti díjakat el ne halaszszák. Mert a sziget­népesség előtt mindig a vállalat financziális része ma­rad a fődolog; a becsület és nemzeti dicsőség ellenben csak szép beszédmód és mellékkérdés. De midőn a kiutazás késleltetését se taná­csoljuk, azt kettős oknál fogva tesszük. Először, London nagyszerű élete teljes világában s pom­pa­­ kifejtésében csak július végéig tart, míg ké­sőbb, a parlamenti ülésszak befejeztével, az előkelő s gazdag világ elhagyja a várost, és vagy a száraz­földre, vagy jószágaira vonul. Annyi ezer gazdag em­ber eltávoztával, a legszebb paloták bezártával az utczai mozgalom is napról-napra észrevehetőleg csök­ken, és a mérhetetlen világváros ezáltal jelentékenyen veszt fényéből s hatásos külsejéből. A gondos figyelő már augustus végével észreveheti, hogy a még nyárias külsejű London téli álmára készül. Miután azonban a lond­oni tulajdonképeni idény az utazóra nézve tagad­­hatlanul a legmeglepőbb élvezetek közé tartozik, igye­keznie kell az iparügyi vándorlással azt is összekötni. De a műtávlati palota ellentétben az idény ele­­gantiásának csökkenésével, az ősz közeledtekor mindig népesebb leend. A Hydeparkban 1851. augustus közepén, az úgy­nevezett schilling napokon oly nagy volt a tolongás, hogy csak életveszedelemmel lehetett az örökös nép­­hullámzással megküzdeni. Ily körülmény közt gondol­ni se lehetett nyugalmas szemlélődésre és részletes ta­nulmányozásra. Mennyivel kiállhatatlanabb még a palotábani tartózkodás, midőn az iskolák és árvaházak növendé­kei tömegesen kérnek a kapuknál bebocsáttatást, ha a „ragged schools“ és Hue coats“ légiói megszámíthatlan és oly hosszú sorokban jelennek meg, a­melyeknek elvonulása a mellékkarzatokon egy órát is igény­be vesz. Ehhez jó még, hogy a nagy gyárvárosokból, mi­nek Manchester, Birmingham, Leeds, Sheffield, Brad­ford, Glasgow sat, ősz felé tódul tömegesen a munká­sok serege a műzávlati palotába, és hogy a hadihajók legénysége mindenféle kikötőből ugyanakkor érkezik Londonba szabadsággal, hogy különösen a hajóépítés­­re és a tengerészetre vonatkozó tárgyakat kénye ked­ve szerint szemlélgethesse. Az érintett körülmények elég ok gyanánt szol­gálnak arra, hogy a Londonba utazók késő őszre ne halasszák kirándulásukat, annyival kevésbé, ha nincs sok pénzük, s ezért a schillinges karzati díjakra utalvák. A Bécsből s a birodalom déli s délnyugati részei­ből kiutazni szándékozókra nézve legczélszerűbb, ha Salzburg, München, Strassburg és Párison keresztül mennek. Az északi országokból azonban Hamburgon s Ostenden át vezet a legrövidebb út Londonba. A párisi vonal azért bír előnynyel, mert alkalmat ad az utasnak, a világ második városát, mielőtt még Londont látta, szemle alá venni, a­mi már azért is ta­nácsos, mert különben a nagyszerű hatás, melyet Páris az idegenre gyakorol, — ha egyszer a határtalan ki­terjedésű Londont látta — jelentékenyen gyöngíttetik. De Páris vonzereje azokra nézve is kiirthatlan, a­kik azt már ismerni tanulák. Történetének legszomo­­rúbb korszaka után mindig örömmel tér vissza az em­ber azon szellemdús és mozgalmas nép fővárosába, a­mely nép az európai emberiség politikai gyermekbe­tegségein a modern időkben legelőször ment keresztül, és a­melyeken talán még keresztül kell mennie. Páris­­nak megbocsátjuk némely tévelygését, mint a szép asszonynak,­­ épen azért, mert ellentállhatlan. Párának ezen már századok óta tartó, mégis mindig új és lebilincselő kecse az erőszakos államvál­tozások és politikai események által nem engedi ma­gát összeromboltatni, ha mindjárt két nemzedék élete alatt a makacs akaratosság forgatná is ott kormány­karját. A lakás kérdése minden idegen városban fontos az utazóra, főleg pedig Londonban, ezen város szörny­ben, a­mely már négy angol grófságot nyert el minde­nestől. Ezen kérdésre azonban esetről esetre csak úgy válaszolhatnánk tökéletesen, ha az azt intéző megen­gedné , hogy zsebeit részletes vizsgálat alá vehessük. Átalában véve főszabályul szolgáljon az utazó­nak, hogy lakását ezen háromszáz­ötvenezer házból álló tartományban, melynek „város“ nevet adtak, és a melynek­­egyik végétől a másikig 24 óra alatt csak gő­zösök és vasutak használata mellett juthatunk el, ne igen távol üsse fel a műtárlati palotától, hol a vi­láglátványosság a legközelebbi héten már kezdetét veszi. . Az utazók legnagyobb részére, főleg azokra néz­ve, a­kik ipar­czélból utaznak ki, kelet felől a „Strand“­­ot jelöljük ki legszélsőbb pontnak, a­hol szállást bérel­jenek. A­ki e vonalon túlmegy, az nézetünk szerint roszul cselekszik. Az ottani távolságok iránt ne ámít­suk , s félre ne, vezettessük magunkat a City-beli ven­déglők hirdetései által. Igaz, hogy a londoni omnibu­­sok gyorsabbak mint a mieink, de a mesés távolságok mindemellett sok időt vesznek igénybe. Örömmel adnánk még az utazóknak a londoni állapotokra vonatkozólag némi útmutatást, de azokról saját szemeik vagy helyesebben gyomraik által fognak bővebb tudomást szerezhetni, — és mi ez alkalommal csak azon megjegyzésre szorítkozunk: mikép az ango­lok, — e nagy nép, mely a világ­történelemben oly kitűnő szerepeket játszik, s ha főzés-mesterségek után ítéltetnének meg, jogosan s elvitázhatlanul nevez­tethetnének félbarbároknak. Ezen egyéni meggyőződés kinyilatkoztatása azon­ban senkit se riasszon vissza attól, hogy nyugodt lélek­kel menjen a műzárlatra és rettenthetlenül álljon be az angol kosztba. E kínzás után minden szárazföldi , ha mindjárt török is, bizonyára örömmel foglaland ismét helyet saját hazája ételeivel megrakott asztala mellett. És most szerencsés utat! Napi újdonságok. — A magyarországi vízkárosultak javára rende­zett gyűjtések folytán a magyar kir. helytartótanács­hoz újólag következő összegek érkeztek : Biharmegye főispáni helytartó­jától 239 ft 97 kr Trencsénmegye főispánjától . 58 „ 33 „ Kassa város tanácsától . . 11 „ 30 „ Esztergommegye főispáni hely­tartójától ................................................54 „ 56 „ Sopron megye föispáni helytartó­jától .­­.....................................110 „ 52 V 2 „ Bácsmegye föispáni helytartó­jától .............................................. 221 „ 77 „ Veszprém megye föispáni helytar­tójától .............................................. 459 „ 51 „ Szabolcsmegye kir. biztosától . 1 „ — „ Pest város tanácsától . . 1800 „ — „ „Pesti Napló“ szerkesztőségétől 1561 „ — „ „Sürgöny“ szerkesztőségétől . 80 „ — „ Zemplénmegye főispáni helytar­tójától.............................................. 13 „ 22 V. „ Kövárvidéke főkapitányától 24 „ 94 „ Nagybánya város tanácsától 120 „ — „ és egy ezüst forint. Szabolcsmegye kir. biztosától . 33 „ 31 „ Biharmegye főispáni helytartó­jától ............................................... 18 „ 70 „ Barsmegye kir. biztosától . . 164 ., 46 „ és egy ezüst huszas. Tolnamegye főispánjától . . . 68 „ 63­2 „ Krassómegye főispáni helytartó­jától . . ... . . 27 „ 30 „ Csanádmegye főispáni helytartó­jától .....................................­ . 16 „ 90 „ Somogymegye főispánjától . 80 „ — „ F. évi april 28-án közzétett utólsó kimutatás szerint volt készletben . 169,009 „ 52­­/2 „ és egy húsz-forintos kölcsönkötvényre szóló igazolvány, érkezett tehát összesen 174,174 ft. 95 kr. egy húsz forintos kölcsön­kötvényre szóló igazolvány, egy B forint és egy huszas. ftwdÁ», -M+Grpr ‘ ~ Au 1 802. A magyar kir. helytartótanács elnöksége. — Szabadka város tanácsának fölhivására az árvízkárosultak javára begyű­lt adományok jegyzéke. (Ezen adományok az illető fősommákba már be voltak foglalva.) Kekez Pál 20 kr. Giesing Vincze 1 ft. Proc­áska 50 kr. Martalin 20 kr. Schnier György 30 kr. Simony József 1 ft. Zarits Sándor 30 kr. Sztojkovits Döme 1 ft. Kuntics Koleta 30 kr. Kuntics Péter özv. 40 kr. Valitsek György 30 kr. Deknis Ödön 50 kr. Krauser A. 30 kr. Czedler Pál 10 kr. Oblath Leo 50 kr. Zárics János 20 kr. Zom­­borcsevits Ferencz III ik adomány 2 ft. Joó Ignácz 1 ft. Hidegh Ignácz 1 ft. Mahácsek József 30 kr. Gyelenics Cecilia 1 ft. Lux János 1 ft. Kocsis Imre 10 kr. Szikra József 10 kr. Illés Péter 30 kr. Leifer 50 kr. Hoffellner József 20 kr. N. N. 2 ft. Himpfner 30 kr. Kuntits Ferencz 50 kr. Ivkovits Gyenő 10 kr. Német János 15 kr. Né­met Lénárt 15 kr. Szudacsó Andor 10 kr. Kerd­elits Fe­rencz 10 kr. Brajkov Mio özv. 10 kr. Vukov Márkus 10 kr. Vukov József 10 kr. Vukov Pál 10 kr. Csovitz Simon 10 kr. Vojnits Tunits Ferencz 10 kr. Schönstein Móritz 10 kr. Konko Dániel 10 kr. Vojnits Zelit Marian 10 kr. Vojnits Péter 10 kr. Csovits Péter özv. 10 kr. Grünfeld Jó­zsef 15 kr. Csovits István 10 kr. Színes Dávid 10 kr. Tyakits Mihály 10 kr. Sipaits Gergely 10 kr. Miluta­­novits Jakab 10 kr. Vojnits Tunits Tome 10 kr. Szu­­dorics Mijó 10 kr. Melodanovits Mikola 10 kr. Vitko­­vits Lamics Ferencz 10 kr. Gabrits Máté 50 kr. Sartae­­vits Jakovlev József 10 kr. Kidakov Tome özv. 20 kr. Váczi Marko 10 kr. Gabrics Manda 10 kr. Váczi Mihály 10 kr. Bulyovsitz Jerko 10 kr. Váczi Márton 20 kr. Gabrits Sztanko 10 kr. Koluntsits Antal 10 kr. Loktsits Joza 10 kr. Gabrits Márion 10 kr. Vukroanov József 10 kr. Sar­­tsevits Jakab 20 kr. Vidakovits Mukits Máté 60 kr. Sar­­tsevits Kata 20 kr. Halagev Márton 10 kr. Marianusits József 10 kr. Gabrich Pál 1 ft. Vitakovits Kázmér 1 ft. Baits Marián 10 kr. Letits Gyula 10 kr. Beszédes István 10 kr. Budantsev Péter 10 kr. Vidovits Dase 10 kr. Zveka­­nov Jakab 10 kr. Wiczmann József 10 kr. Vlaovics Sándor 10 kr. Keller József 10 kr. Gabrits Péter 10 kr. Milankov Marka 20 kr. Sartsevics Rúzsa 4 kr. Pavlakov András 10 kr. Barjhov Ádám 10 kr. Leoczki József 10 kr. Milan­kov Moora 20 kr. Kohajda József 10 kr. Levics Lukács 10 kr. Mikovitz Máté 10 kr. Koluntsik Gergely 40 kr. Gab­rits Simo 20 kr. Milankov Máté 10 kr. Vidakovits Pál 10 kr. Tikviczki Máté 10 kr. Malagurszki István 10 kr. Ma­­lagurszki Pál 20 kr. Vujkovits Antal 20 kr. Vujkovits István 30 kr.Iskovits Márton 20 kr. Iskovits József és Oliva 20 kr. Babitskov Markó 10 kr. Babitskov Ferenc­ 10 kr. Peits István 10 kr. Besirev Albe 10 kr. Hoffmann plébános 1 fr. Vujkovits Jova 10 kr. Bukovits István 20 kr. Gyel­ics Antal 20 kr. Buljovtritz Mária 10 kr. Temunov Klára 10 kr. Gabritz Macza 10 kr. Temunov Joso 10 kr. Tumbas Marko 10 kr. Temunov Antal 10 kr. Temunov Mária 10 krajezár. Gyemis Gergely 10 krajezár. Takács Albert 40 kr. Szabó László 20 krajezár. Folvát Flóris 10 kr. Hoffman Károly 40 kr. Huszka Antal 10 kr. Moskovics Máté 10 kr. Mukits János 20 kr. Mukits István 20 kr. Luits Lujza 10 kr. Vojnics Kuzman 1 ft Kresitzkos Iván 10 kr. Karamazov Mór 10 kr. Ifkovicz Pál 6 kr. Jagitz András 6 kr. Neorszits Bono 4 kr. Pató Berty 20 kr. Lazo Szti­­pich 40 kr. Ive Rumenyakov 10 kr. Bacsits Jakab 10 kr. Grósz Károly 30 kr. Szagmacher István 10 kr. Vojnics Katalina 10 kr. Kuluncsics Lőrincz 20 kr. Puhbel Sándor 20 kr. Wulletics Simon 20 kr. Pertitg Béla 10 kr. Póka György 10 kr. Ondreovics Pál 10 kr. Mumusits Kata 10 kr. Mu­­musits Mihály lakatos 10 kr. Bátt Pál 10 kr. Mumusits Becs, május 6-kán. L. A bíródó tanács­adóházának mai ülése meglehetősen nevezetes volt s még nevezetesebb leendett, ha a ministériumnak csakugyan esze­­ágában volna azzá tenni magát, minek bizonyos centralista lapjaink máris híresztelgetik : parla­mentáris kormánynyá. A napirenden az államháztartásnak két részlete állott : az udvar- és államtanács bud­­getje. Mondanom is fölösleges, hogy a jobbolda­liak ismét elhagyák a termet, csak ketten-hár­­man maradtak hírmondónak. Az udvari budget minden vita nélkül elfogadtatott, de más szint öltött a tárgyalás az államtanácsénál. Olvasóink ismerik a budget-bizottmánynak nézeteit ezen testületről. Kijelentvén, hogy a február 26-diki pátens, mely ezen testületet újjá­szervezi, nem képezi kiegészítő részét az „alkotmányinak, a ház tehát feljogosítva érzi magát, ezen intézmény­nek módosítását vagy eltörlését indítványozni. Az államtanács élénk ellenszenvekkel találkozik a házban, mivel általánosan a bureaukratismus fő kút­forrásának tekintetik. Azt vetik sze­mére, hogy a kormány szabadelvű működését gátolja, vagy legalább késlelteti, a­mint ugyan­csak az államminiszer úr is, midőn az alsóház egy sajtótörvény-javaslatnak­ behozatalát sür­­geté, azzal védé a kormányt, hogy az államta­nács késlelteté a dolgot. Az alsóház barátságta­lan indulatát az államtanács irányában növeli azon körülmény is, hogy ezen magas testület­nek elnöke, báró Lichtenfels úr, a felső­házban nagy befolyást gyakorol arra, hogy a követek törvényjavaslatai rendesen s lényegesen módo­síttatnak. Általános vitába a budget-bizottmánynak e tárgybani nézetei felett az alsóház nem ereszke­dik,hanem azonnal hozzáfogott a tett indítványok­hoz, melyek három pontból állanak. Az első pont, mely az államtanács szükségletét 186 ezer­ről 142-re szállítja, le, vita nélkül elfogadtatott. A megtakarítandó összeg 43 ezer forint volna és

Next