Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1862-10-14 / 236. szám

Az „Ost-Deutsche­ Post“ kimérítőleg rajzolja az austriai birodalom jelenlegi kedvező helyze­tét a külföld irányában , s a ministériumot az utókor előtt is felelőssé teszi, ha e kedvező hely­zetet az alkotmányosság kiépítésére és megala­pítására fel nem használja. És mégis semmi mozgalmat nem lát e tekintetben, sőt a biro­dalmi tanácsos urak, kik eleinte oly nagy buz­galommal fogtak hozzá Austria újjáalakításához, erélyességüket elvesztve lankadni kezdenek ; a kormány orgánumai az egyes országokban most is azok, melyek 1861 előtt voltak; minden a régi állapotban maradt f E lamentatiók után azt hittük, hogy a tisztelt collega valami gyökeres gyógyszert fog javaslani, mely mind e bajokat megszüntethetné. Azonban a terhes hegy egeret szült, mert utóljára kisül, hogy ő legfeljebb is egy pár új minister kineveztetését óhajtaná ol­vasni a „Wiener Zeitung“ hivatalos részé­ben, kiknek egyike persze Kuranda úr legyen. A „Presse“ azt hiszi, hogy a birodalom financziájának szorult állapota legnagyobb in­­dító­ ok volt arra, hogy az előbbi rendszer helyett az alkotmányosság hozatott be. És mégis sze­rinte e bajon az alkotmányos élet semmit sem segített, mely pedig panaceául volt kitűzve. S hogy nem segíthetett, ennek az 1859-iki hadjá­rat utófájdalmain, s az olasz és déli szláv moz­galmakon kívül, legfőbb okául azt tartja, hogy a birodalom egyik felerészében az alkotmány még életbe sem lépett, s igy a külföldi tőzsérek még mindig bizalmatlanok. Ezeket előrebocsátva, a birodalom finánczhelyzetét következőleg raj­zolja : „Az 1863-dik közigazgatási év budgetje, melyben 388,698,000 frt kiadás, s 304,300,000 frt bevétel, és igy 84,398,000 frt deficit fordul elő, legközelebb jóvá fog hagyatni, minélfogva igen időszerűnek látszik az okokra utalni, melyekből a folytonos kedvezőtlen pénz­ügyi helyzetet származtatják. Bármily értékes legyen minden megtakarított krajczár, még­se hisszük, hogy a megtakarítások, miként azok eddig a pénzügyi bi­zottmány által javallattak, lényegesen könnyítsék a hadgetet, és nagyon csalódnánk, ha az 1863-diki defi­cit 80 millióra tett kerekszáma nem volna a legmaga­sabb összeg, melyre a követek reménye terjedhet. De miként fedeztessék e deficit ? A pénzügy­miniszer ugyan adófölemelést javasolt, melynek jövedelme 33,598,000 frt lesz, továbbá 24,592,000 frt mint az 1860-diki sors­jegyek hátralévő jövedelmét a bankszabadalomért ajánlá fordittatni, végre a deficitből még fennmaradt 26.208.000 frt, vagy eshetőleg 22,000,000 frtot egy kö­zelebbről ki nem jelölt hiteloperatív által indítványoz­za fedezendőnek. A már fennálló 110 millió közvetett és 178 millió közvetlen adóteherhez még 33­­2 milliót csa­tolni és e czélból a földadót ’/4 a házosztályadót Va. a jö­vedelemadót Vs, a szelvényadót */S) és a sóárt mázsán­­kint 1 frttal, a bélyegdíjakat pedig V3 részszel fölemelni nem csekélység; ide a népképviseletben nagy erkölcsi bá­torság kell, hogy legyen, annyival nagyobb, s­inél in­­kább bír azon öntudattal, hogy nem az egész birodal­mat, minden népeket, hanem csak annak s ezek egy részét képviseli. Ehhez még 50 millió hitelt, béke­idő­ben megszavazni, melynek fele mindenesetre a bank­szabadalom árán, a bankkali egyesség által lesz meg­szerzendő, míg másik fele az árfolyam tekintet nél­küli kritikája alá eső hiteloperatiót tesz szükségessé, oly dolog, mit azon alkotmányos gyülekezetnek, mely­nek még most kell hitelt szereznie, szintén meg kell gondolni. És mégis azt mondandjuk , a birodalmi tanács­nak meg kell szavaznia, mit a pénzügy­miniszer köve el. A deficit létezik. A polgári igazgatásban keveset le­­t________________________________________________ ] hét megtakarítni, az államradar­ság szükségletéből semmi­­ sem marad fenn, és a katonai budget magasságát a po­litikai helyzet föltételezi; ha tehát a kiadások megvál­­toztathatlanok, miként fedeztessenek az elégtelen kiadá­sok máskép, mint adófölemelés és kölcsön által? Az adót a deficit összegével egyszerre fölemelni nem an­nyit tenne-e, mint azt elviselhetlenné tenni? vagy az egész deficitet kölcsön által födözni nem annyi volna-e, mint a végzetszerű régi pénzügyi politikát követni, melynek minden bölcsesége az államadósság sza­porításából áll. Mit tehet tehát egyebet a birodalmi tanács, hogy az államgépezet meg ne akadjon, mint az adófölemelést s a kölcsönöket jóváhagyni. Ha azon okokra gondol, melyekből a kedvezőt­len pénzügyi helyzet származik, tudni fogja, mi a te­endője. Csak jöjjön magával tisztába, miért szavazza meg oly nehezen azt, a­mit mégis meg kell szavaznia és az iránt is tisztában leend, mily föltételekhez kelle­ne kötnie az adónak 3372 millióval leendő fölemelésé­nek és 5000 millió kölcsön fölvételének megszavazá­sát. Ha békében is ily könnyedén vesszük a dolgot, honnan vesszük az erőt a veszély idejében ? Mit segít a kérdés megoldásának halogatása ? Meglehet, hogy 10 vagy 20 évi türelem után megoldjuk Schmerling programmja szerint az alkotmánykérdést, de mit hasz­nál, ha ezalatt elveszünk? Az államok történelmi kö­telessége a jövőről gondoskodni, de az élő nemzedék­nek is joga van azt kívánni, hogy ne áldoztassék fel egészen a jövőnek.“ Reméljük, a „Presse“ nemsokára commentálni fogja e sokat jelentő nyilatkozatát. TÁRCZA. Napi újdonságok. * Simor János győri megyés püspök f. hó 12 -én vezette be nagy ünnepéllyel az irgalmas testvéreket­ azon intézetbe, melyet egyrészről a szegény betegek ápolására, másrészről a leánygyermekek ingyen oktatására G­y­ő­r- Szigetben nagy költséggel állított. * Ranolder János veszprémi püspök ő excja a tűz által károsult sümegi zárdának nagylelkűen 10,000 db cserépzsindelyt, s a veszprémi tűzkárosultaknak 300 ftot és jelentékeny mennyiségű bort és élelmet ajándé­kozott. * A német bánsági határőrezred legalázatosb feliratot intézett Császár ő Felségéhez az 1862-ik évi ápril 19 -éről kelt engedményekért. Ugyane feliratban az Ügyükbeni pártfogásért gr. Degenfeld hadügyminister urnak is legmélyebb köszönetüket nyilvánítják. * A Szen­t-L­á­s­z­l­ó társulat központi választ­mánya m­a d. u. 5 órakor tartja gyűlését a szokott helyi­ségen. * Doppler Ferencz ur „Wanda“ czímű operájá­ért, mint egy bécsi lap írja, 3000 ft. tiszteletdíjt kap, a szerzői részről természetesen le kell mondania. * Színházi lapok jelentése szerint Braun teno­­ristát az itteni német színház 12,000 ftért szerződtette. * Pozsonból oct. 1- ről írják nekünk. Megyénk sem ment azon csapásoktól, melyek kedves hazánkat újabb időben oly gyakran és sokoldalulag látogatják, — ugyanis m. hó 16 án Hidegkuton 90, és ugyane hó 22 én a Dunántúl, tőszomszédságunkban fekvő Szigetfalun 28 ház égett le; utóbbi tűzvész alkalmával — fájdalom — egy 7 éves gyermek is esett áldozatul, ki ijedtsége folytán az ágy alá bújván, ott a tűz martaléka lett. 16 án egy Pestre kéjutazó bécsi franczia nyelv­tanár az itteni vasúti állomáson a gyorsvonat által itt hagyatván, kies vidékünk megtekintésére rándult, és déltájban a Hidegkuton kiütött tűz színhelyére ment; itt látván a nagy veszélyt, a legkö­zelebb fekvő Lamács helység felé segítség kieszközlése végett minden tájékozás nélkül siettette lépteit ; mialatt azonban emberséges fogadását kivihette volna, az a nél­kül is megrémült nép egy valaki által figyelmeztetett, hogy a tamács siető egyén a tűz okozója; pár percz múlva a szegény tanárt a nép már elfogta és igen kevés­bé múlt, hogy tettlegesen nem bántalmaztatott. Szerencsé­jére azonban a már Pozsonból általjött őrök őtet a nép fenyegető tömege közül kiszabadítván, a városba kisérték. A megyénél történt vizsgálat folyamából teljes ártatlan­sága kiderülvén, szabadon bocsáttatott. Az itteni nemesség és polgárság azalatt dicsérettel legyen mondva, sietett embertársainak sorsát enyhíteni, s kiki tehetségéhez képest már magán a tűz helyszínén is bőven adakozott, azonfelül, a­mint azt az itteni értesítő hasábjaiban közli, még min­dig folynak a pénzbeli adakozások. Hogy azonban a „Vi­ribus unitis“ jelige itt is százszorozza áldását, nagyságos nemes Jablanczy és Udvardy asszonyságok mint megyénk köztiszteletben álló alispánjainak nejei egy hangverseny lét­rehozatalán a hidegkúti és ligetfalusi leégettek javára fáradoztak, mely iránybani nemes fáradozásuk mai napon létesült is és a nagy számmal a megyeházi nagy teremben e hangversenyre megjelent válogatott közönség eléggé biztosította fáradozások gyümölcsét, a szegények áldását és az öntudatot, mely ily tett után magában hordja ju­talmát. A hangverseny műsorozata, melynek minden egyes előadott darabja a közönség általános és méltán megér­­demlett tetszésével és kihívással találkozott, következő volt: I. osztály: 1. Imádság, karének „József és fivérei,“ előadja a pozsonyi dalárda. 2. Souvenir d' Italien, zongo­rára szerző Goria A. 3. Le cheval de bonze, de Auber, felhangon énekli Pruckner Karolina kisasszony, udvari szil .dalnoknő és a pozsoni egyházzene egyletének tiszt. tag­ja. 4 A szerelmes pár, szavalat, előadja Vebers kisasszony. 5. Andalgó egy operatétemény felül, fuvolára szerző és előadja Szeleczky István ur. II. osztály. 6. Ária „Pro­­phéta“ operából Meyerbeertől, mély felhangon előadja Tranta kisasszony. 7. A vén czigány, költemény Vörös­martitól, magyar nyelven szavalja Kövessy Gyula úr. 8. a) A kiváncsi, molnárdal Schuberttól, b) Te gyönyörű édes gyermek, Kirchner Tivadartól, dalok felhangon énekli Pruckner Karolina kisasszony. 9. Andalgó „La Somnam­­bula“ operából, fuvolára szerzé Briccialdi J., előadja Sze­leczky István ur. 10. Karének és solo „Hunyadi László“ operából, zongora-kísérettel előadja a pozsonyi dalárda. T. Pruckner k. a. bécsi udvari szindalnoknő és a pozsoni egyházzene egyletének tiszteletbeli tagja, továbbá az itte­ni dalárda és a többi közreműködő urak minden dij elfo­gadása nélkül fáradoztak e valóban nemes czélra. M . . . k. * F­i­n­á­l­y Henrik, az erdélyi muzeumegylet titká­ra Bécsből Kolozsvárra szállíttatta már ama gyönyörű érem és pénzgyüjteményt, melyet galanthai gr. Eszter­­h­á­z­y László ajándékozott az erdélyi múzeumnak. A be­cses gyűjtemény összesen csaknem 4000 db pénz- és emlék­éremből áll, a melyek nagyobb része magyar és erdélyor­­szági. A nemes gróf — mint a P. N. értesül — e gyűjte­ményhez a szükséges érmészeti könyveket is adta, és egy 5000 frtnyi alapítványnyal a gyűjtemény őrének jutal­­maztatásáról is gondoskodott.­­ Az „Ország“ czímű politikai lap október 10 -i számában közlött azon hír, mintha Radujovácznál, 6 órá­nyi távolságban Turnu Szeverintől a török és szerb határ­szélen a szerbek által készített nagyszerű sánezon napon­kint kétezer ember dolgoznék, — valamint az is, hogy a viddini erősség csatakészen áll, a Dunán 24 hadihajó horgo­nyoz s a vár alatt 36,000 emberből álló sereg táborozik — i­ll­e­t­é­k­e­s h­e­ly­r­ő­l nyert t­u­d­ó­s­i­t­á­s s­z­e­­rint merőben alaptalan. — Több lapokban panaszként emlittetett fel, mintha a Pest-lipótvárosi egyház építési faalkotmányának össze­­hullásakor történt emberéletáldozatok az illetékes pestvá­rosi hatóság által figyelem nélkül hagyattak volna, s a bűnös gondatlanságban netalánt részesek kereset alá vétele is elmaradt volna. Ezen panasz alaptalan és igy méltatlan is, mert az illető hatóság haladéktalanul bizottmányt ne­vezett az esemény minden legcsekélyebb részleteinek ki­­puhatolására s megvizsgálására, s a szükséges bünfenyítő rendőri eljárás folyamatban van.­­ A „Sürgöny“ egy közelebbi számában közlött azon hírrel ellenkezőleg : mintha a megyei pandúrok csak saját megyéikben tehetnének közbiztonsági szolgálatokat, s a rablókat csak a megye határán belül üldözhetnék, ország­hatósági rendelet adatott ki, miként a pandúrok szükség esetében más megyékben is kötelesek biztonsági segélyt szolgáltatni s a gyanúban álló vagy szorongato­tt és kerge­tett gonosztevőket más megyék határaiban is üldözhetik. * Azon kereskedelmi s ipar­folyóirat, mely Rohonyi Géza és Petényi Ottó szerkesztése alatt ez alakjában is elismerésre méltó jó szolgálatokat tett e téren, i. é. oct. 19 kétől mint hetilap fog megjelenni. Előfizetési ára évnegyedenkint 2 ft. Kiadó hivatal szerb utcza 2. sz. a. * „Eszter“ szerzője — mint a „Szépm. Csar­nok“ ban olvassuk — egy négy kötetes regényen dolgo­zik, melynek czime :„A magyar kényura­k.“ *Mosonyi uj operája már tökéletesen elkészült. Zeneértők, kiknek alkalmuk volt ez új szerzemény egyes részeit hallani, elragadtatással nyilatkoznak felőle. * A pesti műegylet múlt szombati bizottmányi ülé­sében Madarász Victor Párisban tartózkodó festész hazánkfiának „Zrínyi Ilona“ czímű történeti festménye, mely eddig a festész édes atyjának volt birtokában, 1500 ftért vásároltatott meg, és 1863 ra az egylet műlapjául választatott, miután Litzenmeyer Sándor történeti képe gr. Károlyi György magán tulajdona lett. Továbbá kisorsolás végett megvásároltatták : a ebrem-tói tájkép Holzertől Bécsben, a velenczei piazetta mel­letti részlet Meklenburg Lajostól Münchenben és W­e­­b­e­r Ede bécsi művész reggeli tájképe. * Egerben f. hó 12-kén nyittatott meg a visszaállí­tott teljes jogakadémia fényes ünnepélylyel. A „veni sancte“-t a lyceumi kápolnában maga az érsek uz ő exoja tartotta. * Gr. Zichy Ferdinánd, ki az 1848-ki korszakból mint Velencze parancsnoka ismeretes, hosszabb betegség után, élte 80 dik évében f. hó 7-kén halt meg Velenczé­­ben. Holt­teste bebalzsamoztatván, f. hó 8 kán szállítta­tott Pozsonból a karlsburgi családi sírboltba. Az első­­szü­löttségi jog e családban most már gr. Z­i­c­h­y Károlyra szállt. * A cs. kir. katonatisztek leányait segélyező nemes nők egylete Sopronban Bognár Henriette cs. kir. ud­vari színésznőt dísztagsági okmánynyal tisztelte meg * A budai népszínház homlokzatának kiépítésére rendezett tánczvigalom a pesti lövölde teremében elég mostohán ütött ki. Úgy látszik, a nagy lelkesedéssel kez­dett népszínház napja leáldozott. Férfiak s köztük a táncz­­rakész ifjúság meglehetősen volt képviselve, de hölgy alig jelent meg egynéhány. Ugyane tánczvigalmon Ketten Henrik fiatal zongoraművész hazánkfiát alkalmunk volt megismerni. A „Szépművészeti csarnok“ második száma a híres fiatal művésznek jól talált arczképét adja. A zenét o­roszul sikerült jótékony tánczvigalmon derék karmes­terünk K­n­­­e­r Béla igazgatta. * Bonaparte Lucian, ki jelenleg Londonban él, egy érdekes könyvet adott ki közelebb, melyben a finn- és bask nyelvek rokonságát igyekszik bebizonyítani. A mű nem adatott könyvkereskedésbe és csak 250 pél­dányban huzatott le; minden példány a herczeg saját kéz­­vonása névaláírásával van hitelesítve. Ezen munka egy példányát a herczeg H­u­n­f­a­l­v­y Pálnak is megküldötte, ki a nyelvészet mezején egyik legalaposabb tudósunk és hasonlókép a finn nyelvet tette tanulmányai tárgyává, hogy ennek a magyar nyelvveli atyafiságát kimutassa. * A pesti kereskedelmi akadémiába az ország csak­nem minden nagyobb kereskedelmi városa küldött tanít­ványokat , s bárha a melléktartományok gyöngébben vannak is képviselve, mint ennekelőtte, a növendékek száma gyarapodott. A bizottmány az ország részéről ta­pasztalt bizalmat meg akarván hálálni, az intézetnél létező 7 szabad helyet tizenkettőre emelte. * Zsombolyáról a következő esetről értesit­tetünk : Folyó hó 5 kén­t..................Sándor, helybeli cs. kir. adóhivatali segéd, midőn a temesvári országos pénzügyi igazgatósághoz egy 50,962 86 ft. krnyi adópénz­­összeget szállítana, a pénzt magában foglaló nyalábkát, egy általa jó előre készített hasonló, de hamis nyalábbal útközben, — midőn a postára ment — felcserélvén, a hamis nyalábot a postára feladta, s az 50,962 ft. 86 krnyi összeggel eltűnt. Azonban a helybeli főszolgabíró Lujano­­vics Vazul urnak, Szauer cs. kir. pénzügyigazgatósági ta­nácsos úrral egyetértőleg sikerült a tettest f. hó - én Pan­­csován kinyomozni, ki is 50,803 forinttal és a zsombo­lyai cs. kir. adóhivatal Wertheim-féle pénztárának egyik kulcsával elfogatott s Temesvárra vitetett. Borsodmegye közönségének fölirata: Császári királyi Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Asszonyunk! A nemzetek történetéből tudjuk, hogy valamint az egyes családok kis körében, úgy a nagy nemzetek életében is vannak egyes oly napok, melyek jelentő­ségüknél s nevezetességüknél fogva családi és nemzeti ünnepeknek méltán tekintetvén, nemzeti büszkeséggel, családi örömmel s hazafias kegyelettel megünnepeltet­ni szoktak. Ily nemzeti ünnepre virradónk fel mi is folyó évi augustus hó 18-ik napján, a midőn Felséged császári királyi Férjének évforduló napját sziveink sugalmából megünneplendök egybegyű­lvén, főispáni helytartónk­nak hazafius érzülettel előadott és a szív mélyéig érzé­kenyen hatott szavaiból értesülni szerencsések valánk, hogy Felséged elöbbeni viruló egésségét visszanyer­vén, a messze távolból kedves övéi és hü népei közé szerencsésen megérkezett légyen. E nap, melynek boldogságát sziveinkben hor­dozzuk, nekünk kettős örömet hozván, s nemzeti nagy ünneppé válván, sietünk az Igek Urának hálákat adni Felséged császári királyi Férjének drága életéért; sie­tünk hálákat adni Felséged helyreállott egésségéért és szerencsés megérkezéséért. E szívből eredt imáink bevégeztével, miként lássa az utókor, hogy a magyar királyát és hazáját minden­kor egy iránt szerette, e nagy napot az utókor mara­dandó emlékéül jegyzőkönyvünkbe feljegyeztük és szűnni nem akaró harsány éljenzések közt megörökí­tettük. A mai napon tartott nyilvános közgyűlésünkből pedig jobbágyi hódolattal sietünk Felséged zsámolyá­hoz letenni azon határtalan örömünket, melyet Felsé­ged viruló egésségének és szerencsés megérkezésének emlékéül nemcsak jegyzőkönyveinkben feljegyeztünk, de kiirthatatlan betűkkel sziveinkben is megörökitet­tünk ; sietünk letenni Felségednek szivünk mélyéből eredő azon hazafias kivonatunkat, miként Felségedet, mint törvényeink és az öröködés szerinti Királynénkat, mint kegy teljes jótékonyságáról az egész birodalom­ban ismert s forrón szeretett asszonyunkat, Felséges császári királyi Férje atyai gondjainak megosztására, Felséges családja boldogitására s htt népei jólétének előmozdítására a magyarok Istene állandó békében és viruló egésségben számos évek során át éltesse, s en­gedje, miként ezen legalázatosabb hazafiai s jobbágyi hódoltunkat Magyarország határai közt a királyi dombon lehető mielőbb lábaihoz letekessük, s nemzeti fénynyel s ünnepélyességgel és dicsőséggel alkotmá­nyos szokásaink s hazai törvényeink szellemében is­mételhessük. Miskolczon, 1862-ik évi October hó­d ik napján tartott első nyilvános közgyűlésünkből. Császári királyi Felségednek legalázatosabb alattvalói Máriássy Ádám m. k. főispáni helytartó. Tomcsányi Menyhért m. k. főjegyző.­­ Hegyes tudósítások. — Turócz-Szt.-Márton, October 1-jén. Ma tiszti ülésünk volt, melyet főispáni helytartó ő méltósága két indítvánnyal méltóztatott megnyitni, — első egy feliratnak szerkesztése a cs. kir. Felsége legkegyel­mesebb asszonyunkhoz, — mely egyhangúlag megsza­vaztatott, — szerkezete és átküldésével a főjegyző megbizatván, a felirat következő : Császári királyi Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Asszonyunk! A hű népek legfőbb öröme szeretett Fejedelmeik boldogsága. Midőn nyolsz évvel ezelőtt Felségedet hymen kö­telékei egy nagy nemzet család-anyjává avatták, a magyar nép történelmileg ismeretes ősi erényeit örö­kölve, fejedelméhez híven ragaszkodván, szeretett Fe­jedelmének ezen kötelék­ szerezte öröme képéré a job­bak legfőbb boldogságát. Fájdalom azonban, mint semmi sem állandó e világon, úgy ezen boldogság is két évvel ezelőtt fájda­lommá változott, midőn Felségedet —veszélyezett egés­­ségi állapotát visszanyerendőt, hazánkból a lágyabb éghajlat felé távozni láttuk ; — szorongva vártuk a drága élet megmentését, a bú és fájdalom némává tet­tek és csak fohászainkkal járulhatunk a mennyei atyá­hoz Felséged drága életének házi- és nép­ családja szá­mára leendő megmentése végett. Nagy a Mindenható kegye és hatalmai meghall­gatta a hivek millióinak fohászait és Felséged vissza jön adva szerettei és híveinek. Miként a bú­s aggodalom elnémitának, úgy az öröm oldá meg a hivek ajkait örömük nyilvání­tására. Fogadja Felséged a boldogok milliói közt ezen, örökké hű vármegye közönségének jobbra fordult egészégi állapota feletti örömét é­s örök hűsége és hódolata nyilvánítását, mellyel magunkat Felséged kegyelmébe ajánlottan vagyunk. Turócz Szt.-Mártonban, 1862. évi October 1 jén tartott nyilvános tisztiszékünkből. Császári királyi Apostoli Felségednek legalázatosabb s örökké hü jobbágyai Turóczmegye közönsége. Mely feliratunknak a jegyzői hivatal által a fő­­méltóságu magyar k. udvari kanczellária utján a maga helyére leendő juttatása eszközöltetett. A főispáni helytartó ur ő méltóságának a tiszti­székben második, élénk színekkel rajzolt indítványa folytán az adó beszedésének a katonai végrehajtások­kal járó kellemetlenségek és károk kikerülése tekin­tetéből a szolgabirák általi átvétele h határoztatván, kik is azt feltételesen elfogadni nyilvánították, feltételül tűzvén ki, az adónak uj kivetéseinél, — kivált személy­kereseti, ház- és jövedelmi­ adónál — közbenjárásuk melletti eszközlését, és az eddigi cs. kir. adóhivatalok­nak velők leendő közvetlen összeköttetését. E tárgyban ő méltósága a főméltóságu magyar királyi udvari kanczelláriához felírni ígért. Ezen tisztiszékben több rendű intézmény felolva­sása mellett, a megyei törvényhatóságok III. negyed­évi működéseik jelentése olvastatván, e szerint: 1. A főispáni helytartó irodájában beadatott Sep­tember végéig 1317 darab, elintéztetett 1306 darab, elintézetlen maradt 11 darab. 2. Első alispánnál, közigazgatási: beadatott 931 db, elintéztetett 893 db, elintézetlen 38 db; törvényke­zési­­ beadvány 758 db, tavalyi elintézetlen 110 db. Összesen 868 db, elintézve 865 db, elintézetlen 3 db. 3. Másod alispánnál : közigazgatási befolyt 452 db, elintézve 436 db, elintézetlen 16 db; törvénykezési befolyt 256 db, elintézve 242 db, elintézetlen 14 db. 4. Megyei törvényszéknél : polgári beadvány 1931 db, múlt évből 105 db, elintézve 1938 db, elinté­zetlen 98 db; fenyitő beadvány 305 db, elintézve 292 db, elintézetlen 13 db; telekkönyvi beadvány 683 db, elintézve 641 db, elintézetlen 42 db. 5. Sz.-mártoni járás szolgabiróságánál közigazga­tási beadatok­ 782 db, elintézve 748 db, elintézetlen 34 db, törvénykezési polgári beadvány 863 db, elintézve 795 db, elintézetlen 68 db, fenyitő beadvány 201 db, elintézve 198 db, elintézetlen 3 db. 6. Blatniczai járás szolgabiróságánál közigazga­tási beadvány 769 db, elintézve 752 db, elintézetlen 17 db, törvénykezési polgári beadvány 851 db, elin­tézve 813 db, elintézetlen 38 db, fenyítő beadvány 192 db, elintézve 183 db, elintézetlen 9 db. 7. Mossóczi járás szolgabiróságánál közigazga­tási beadvány 768 db, elintézve 725 db, elintézetlen 43 db, törvénykezési polgári beadvány 856 db, elin­tézve 821 db, elintézetlen 35 db, fenyitéki beadvány 189 db, elintézve 183 db, elintézetlen 6 db. 8. Znyói járás szolgabiróságánál közigazgatási beadvány 1163 db, elintézve 1139 db, elintézetlen 24 db, törvénykezési polgári beadvány 852 db. elintézve 813 db. elintézetlen 39 db. fenyitő beadvány 197 db. elin­tézve 193 db. elintézetlen 4 db. 9. A jegyzői hivatalnál: a) Egyetemes közigazgatási jegyzőkönyvben, de­ Miskolcz város fölirata. Császári királyi Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Asszonyunk ! A valódi mély érzelemnek nincsenek szavai, s habár fölemeli is töredékeny hangját, annak értelmét csupán a fölfakadó könycseppekből lehet kiolvasni. Mi is csak igy ecsetelhetjük keblünk belsejét, mi­dőn ezen hódolatos feliratunkat, mint mérhetlen érzel­münk parányi részecskéjét császári királyi Apostoli Felséged trónzsámolyára letesszük, s az egész honra gyászt hozott betegségéből lett felgyógyulása felett a széles birodalom millióival együtt érzett örömünket nyilvánítjuk. Annak végetlen tengeréből merített ezen néhány cseppet tehát fogadja el császári királyi Apostoli Fel­séged tőlünk, kik a szenvedések súlyos napjaiban a minden királyok halhatatlan királyához Felséged ja­vulásáért oly sokszor fohászkodánk , s kik a bekövet­kezett szerencsés fordulat által imára hevülve, ugyan­annak most leborulva adunk hálát. Vegye császári királyi Apostoli Felséged üdvös kegyelmének malasztjaival e jelen buzgalom-, hódolat- s örömteljes ömledezésünket legmagasb fejedelmi szemé­lye s uralkodó felséges családja iránti tántorithatlan jobbágyi hűségünk s ragaszkodásunk örök zálogául, mely az időnek bárminő változásában is keblünk erek­lyéje fog maradni, s melytől ösztönöztetve császári királyi Apostoli Felséged s dicsőségesen uralkodó felsé­ges férje első Ferencz József Császárunk s Apos­toli Királyunk hosszú s boldog életéért a mindenség Urának könyörögni meg nem szűnünk. Kik egyébiránt legmagasb fejedelmi boldogitó kegyelmébe ajánlottak, jobbágyi örök hódolattal s ál­dozatkészséggel élünk balunk. Miskolczon, 1862. évi October 9-én tartott tanács­ülésünkből. Császári királyi Apostoli Felségednek legalázatosabb szolgái s leghívebb jobbágyai szabadságok­ Miskolcz város tanácsa s közönsége nevében. L­á­s­z­l­ó József, m. k. főbíró. Györgymester Károly, m. k. főjegyző.

Next