Sürgöny, 1862. december (2. évfolyam, 277-299. szám)

1862-12-07 / 282. szám

282. szám — 1862. Vasárnap, december 7. Második évi folyam. Hí­­­rkedi­ 6-hivatal: Uri-utcza Libaninszky-ház. Kiadó hivatal: Serátok tere 7. sz. a. fi Ida*iát. Előfizethetni Budapesten a kiadó* hivatalban, barátok­ tere 7. szám, földszint. Vidéken bér­mentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Hadapesten házhoz hordva. 1 v­i dékre, naponkint postán ft kr ft kr ' ft kr ti Egégsdvre 16 — Évnegyedre 4 —­­ Kűréssávre 16 — Év­negyedre 1 *~ Félévre 8-­­ Félévre b ~ VEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, dec. 5. L. Ha csak a hírek tarka barkaságától füg­gene a napnak érdekessége, akkor az utóbbi na­pok épen nem panaszkodhatnának. A legneve­zetesebb ezen hírek közül az, mely beszéli,hogy Lasser minister urnál előkelő magyar urak hosz­­szasabban tanakodtak a magyar ügy elintézése felett és hogy ő excellentiája végül magára vál­­lalá a közbenjárást kollegáinál. A ki tudja, meny­nyire van Lasser minister úr közigazgatási ügyekkel elhalmozva, mily roppantul veszik őt ezenkívül ama törvényjavaslatok igénybe, me­lyeket a kormány az új esztendő után megnyi­tandó tartomány­gyűlések elé akar hozni, az kö­nyt­­ elgondolhatja, miszerint a minister úr egyrészt igen szépen megköszönné, ha neki va­laki oly, reá nézve exoticus ügyet, milyen a ma­gyar, nyakába vetne, másrészt pedig az „előke­lő magyar urak“ a túlterhelt minister irányában bizonyosan vannak annyi kímélettel, hogy va­lami rendkívüli áldozatot tőle ne kívánjanak. Más hír, melynek már pár nap óta nagyke­­lete van, a Szerb­ Vajdaságra vonatkozik. Egyik azt mondja, hogy az ügy eldőlt és az ebbeli mi­niszer­tanácsi határozat Ő Felsége szentesítését várja, más pedig tudni akarja, hogy a kérdés felfüggesztetett és elnapoltatok. A­mennyire ma­gam értesítve vagyok, e két adat közül egyik sem áll. Az ügy sem eldöntve, sem felfüggesztve nincs, hanem simpliciter nyugszik, mint már több ízben nyugodott, a midőn közbeeső fontosabb kérdések vették igénybe a kormány­ figyelmét. Ez ügygyel áll összefüggésben azon hír is, mi­szerint Erdélyben román congressus volna ösz­­szehívandó, mely állítólag politikai feladattal foglalkozandnék. Biztonsággal nem mondhatom ugyan, de úgy hiszem, nem tévedek, ha gyaní­tom, miszerint sem román congressusról, sem ennek politikai foglalkozásáról mindeddig leg­alább szó sem volt. Hallik azonban, mőként a ro­mán patriarchátus haladásokat tett, s valószínű­leg ez ügyben fognának bizalmi férfiak egyben hivatni, hogy a román főpapsággal egyetemben felterjesztéseket tegyenek a kérdésnek miképeni megoldása tárgyában. Alkalmasint ezen gyüle­kezet az, mit a hit román congressusnak ke­resztel. A „S. C.“ legújabban azon kedves hirrel lepé meg a magyar olvasó közönséget , hogy a magyar-óvári gazda­képezde nemzeti intézetté fog alakulni, miután a sok­oldalú akadályok, me­lyek eddig ezen törekvésnek útjában állottak, elháríttattak. E hit bizonyosan igen köszönetre méltó, de — miután mi is ismerjük ezen akadá­lyokat, melyek ellen annak idejében a magyar kanczellária szokott erélylyel, de sikertelenül TÁEGZA. A magyar Rákospatak-gőzhajótársulat. Eviczkélő Eviczky Valér­iavér Telivér, pólyában levő nemzetgazdász nyomán buttentott nyelvből szabadon magyarította Kákay Aranyos. írjatok alá! A magyar Rákospatakon mi magyarok, magyar gőzzel akarunk járni, írjatok alá ! Midőn e sorainkat írjuk, már­is 6000 aláírási iv kering az országban. Már­pedig az aláírási iv kész­pénz, tehát e nemzeti vállalat nemzeti tőke alapján tökéletesen biztosítva van, írjatok alá! A­mennyiben azonban még­sem volna tökéletesen biztosítva, ime az angol és magyar tőkéi közti sympa­­thiánál fogva segítve van rajtunk. Az angol és magyar tökék közti rokonszenv honszerető keblünk melegénél bizonnyal szerelemmé fog fokozódni; a szerelmet há­zasság szokta követni, legalább a vígjátékokban ; pe­dig nem vígjáték- e egy szerencsés vállalat, melyben nekem is jut, neked is jut, s a hazának is jut, ha ma­rád ? A házasságon áldás lesz; gyermekek, egésséges gyermekek lesznek eredménye; s e gyermekek a bu­­sás kamatok, miket egyelőre­­ e v­i calculo, a­mi an­nyit tesz — számítás nélkül — körü­lbelöl odavetőlege­sen talán 10—20—3076-ra tehetni; nem számítva a roppant nemzetiségi nyereményt, írjatok alá ! Jőnek az angolok, kínálják a pénzt. Az egész „érdeken nyugvó számítás,mert a nye­reségre kilátás, tőkékben pazar igér­­k­e­z­é­s.u írjatok alá ! Mi ugyan nem írunk alá, hanem imnk mel­lette, fölötte, felette, körülötte. írunk annyit, írnk úgy, hogy akárki is szívesebben aláír, semhogy elolvassa. Kiki úgy ír, a­hogy bírja. Rész ember, a­ki többet tesz, mint tőle telik, írjatok alá ! Sok jámbor ember van ez országban, ki nem akar f­ö­­­­­r­n­i, de nem is tud máskép írni, mint aláírni. Tehát írjatok alá. Hanem úgy veszem észre, van elég hazafiatlan ember, ki mielőtt aláírna, legalább egyszer, de mielőtt fizetne, kétszer is kérdi: várjon van-e kilátás a sikerre, nyereségre ? Mily kérdés?? A Rákospatak, mely méltán nevezhető királypa­taknak, mert itt mosták le királyaink csizmáikról a port, mielőtt a közes országgyűlésbe léptek volna, s melyről még a nóta is azt mondja: „Magyar csonton foly a vize Könyektől sós annak ize“ a Rákospatak tehát elsőbben is sok sót tartalmaz, melynek kifőzése bizonnyal nemi fog annyiba kerülni, mint az, melyet Mármarosból hozunk, mert az utóbbit a baromkinzás a­n­y­a­g­i h­á­t­r­á­ny­ai­v­al ösz­­szekötött lassúság felettébb megdrágítja. Tartalmaz továbbá magyar csontokat, mik eddig halmozva heverő nemzetgazdasági kin­cse­t képeznek, hol­t, értéktelen, veszteg tő­két, hacsak mi fel nem használjuk, csinálandók be­lőle csontlisztet trágyának, vagy a­spodiumot. De mi nem erre fektetjük a fősulyt. Hanem föl­karolják a szomszéd folyamokat, akarom mondani patako­kat is, melyek szabad hullámaikat évezredek óta fölajánlák a nemzeti rákászat­­nak s nem siker nélkül. Határozottan állíthatják, hogy a ráká­szat eredménydús esetlegekkel áll lelkendezve összetákolt számadatok alapján, s a mi nézetünk a rákok forgalmának természetében megfeneklett. Igenis a rákászat! A királypatakban levő rá­kok magyar gőzzel, a magyar hazafiaskodás erős gő­zével való fogdosása, ez azon czél, melyet magunk eb­be alába kitűztünk. Magyar rák, magyar gőz, magyar sós vizben főzve, nemzeti lelkesedéssel megemésztve­ írjatok alá 11 Az igaz agyán, hogy eddig is kifogták a vizekből a rákokat. De csak amúgy parasztosan. Mi gőzerővel, a gyors s tömeges elfogás s olcsó hirtelen szállítás elő­nyeivel szállunk a síkra, és a mi több — a nemzeti lobogó óriási horderejű praktikus előnyével. Mert tudni kell, hogy a rák nem csak telivér ma­gyar, mi abból is látszik, mert nem alkuszik, hanem határozottan megyen — hátrafelé mindenben , hanem a rák szíve hajlamaival mind a mi (t. i. az én) pártunk galopinjeihez tartozik; titokban a rák mind vörös; elárulja ezt azon körülmény, miszerint, ha megfizetik, és igy eszméletét veszti, megvörösödik; akkor ugyanis nem lévén elég diplomatiai ügyessége elrejteni valódi gondolkozását, szint vall, oly igazán, mintha csak a hatalmas „Vezér“ parancsolt volna reá. Azonban nehogy az olvasó azt vélje, hogy mi csak a levegőből beszélünk a levegőbe, ime szolgálunk számadatokkal, miket egy nagy rákász firma szíves­ségéből kaptunk Szinkotáról: e szerint csak az R nél­­­küli hónapokban gyakorolt, tehát szabályszerű ráká­szat eredménye 1861-ben teszen egy milliárd hatszáz­hatvanhét ezer ötvenegy rákot, és egy ollót. Ezen egy évi „exer c­i­tium­o­tu véve alapul —mert hisz az évek közt semmi különbség, — a». R nélküli hónapok száma minden évben egyenlő, (a rákok pedig nem lé­vén szeszélyes állatok, hihetőleg minden évben szabály­szerű szaporodásnak örvendenek csendes családi körükben) — világos, hogy annyit — mennyit, Bokát keveset nyerünk ; de ez nem is a fődolog, hanem az eddigi paraszt rákászokat, s az ott garázdálkodó né­met wanderbar­ckokat is tönkre tesszük, már­pedig ez többet ér a nyereségnél is. Azonban az „eszméink zömét“ fölfogni nem ké­pes hivatalos szolgalap fő fő kályhatütője vészmadár­ként lebegteti az ifjúi honimádat lelkesedése fölött a rideg önérdek blasszi gunyor­ ostorát, s azt mond­ja, hogy gőz lehet akármennyi, de ma holnap majd nem lesz — rák, s akkor a mi megfeneklett né­zeteink eredményét, a nagy ménkő nyereséget elviszik majd a buján kínálkozó szabad hullámok a pokolba! Három négy­kézláb utasítjuk vissza a nemzet­­gazdászati tudatlanság ezen insinuatióit. Sőt ellenkező­leg John Stuart Mill, Chevalier, Roscher, Matt­eus, s va­lamennyi híres nemzetgazdász, kiknek neveit kívülről tudjuk, habár műveiket nem olvastuk is, mind bizo­nyítják érveink érvényét. Az ő tanaikból napfényvilá­gossággal következik, hogy minél több rákot fogunk, annál több marad. Ezt ellenlábasunk nem érti, meg­magyarázzák neki. A népszaporodás, ha nem csalódunk, Malthas szerint (pedig ha Malthas föl nem találja, mi talál­tuk volna föl ezen igazságot) arányban van jólété­vel ; épen így függ az állatok szaporodása eledelük mennyiségétől. Minél több rákot fogunk ki tehát, és minél inkább fogy a föntlevő, vagyis alullevő rá­kok száma, annál több eledelük marad; de az eledel bősége ösztönzi őket a fajszaporítás mystikus tevékeny­ségére és így ismét szaporodni fognak. Ezzel meg van fejtve azon látszólagos ellenmondás , hogy minél ke­vesebb rák, annál több, és minél több, annál kevesebb. Quod erat demonstrandum. Azért is — írjatok alá! Egyébiránt mi az anyagiak, mint a szellemiek terén a fokozatos fejlődés Mesmeri törvényeinek tar­tési kételyek nélkül hódolok azt mondjuk a halhatat­lan Diderot-val: ha nincs rák, együnk halat! E részbeni egyszerű kivihetőségű indítványom oda megy ki, hogy építtessenek az állam költségén a Rákospatakkal összeköttetésbe teendő halas­tavak, s ott a világeszméket kezdeményező,­­ velünk szinte ro­konszenvező, azért nálunk piócza-bérletet űző francziák példájára tenyésszünk halakat mesterségesen. Mi Czernig, Fényes és Kőnek nyomán kiszámí­tott potyka-szaporodás alapján bizton állíthatjuk, hogy az első idény „exercitiuma“ ad nekünk egy millió potykát. Ezeknek darabja kerül a társulatnak egy fo­rintba , a társulat pedig eladja majdan a pesti piaczon darabját 50 krajezárért. Ez után veszítünk ugyan da­rabján ötven krajezárt, hanem a­mit az egyeseken vesztünk, azt behozza a tömeg. A számadás tehát így áll: Bevétel 1,000,000 potyka,500,000 ft. Kiadás 1,000,000 potyka ár 1,000,000 ft. Tesz 1,000,000—500,000 ftot. Hogy tehát ne legyen veszteség, nem kell egye­bet tennünk, mint a minus-jegyből — csinálni plus je­gyet -t­, s megvan az egyensúly papíron, írjatok alá ! Nemzetiségi szempontból pedig elég legyen azon felfedezésre utalni, mely egyébiránt nem tőlünk ered, mely szerint t. i. a virágnak és gyümölcsnek képes az ember mindenféle színeket adni. Az idén is nagy hirre kaptak legjobb dinnyészünk nemzeti szinü dinnyéi, mik­nek kérge zöld, fehér pettyekkel, húsa pedig vörös. — Hasonló okok, hasonló eredmény ! Miért ne lehetne te­hát vegytanilag a halaknak is nekünk tetsző szint adni ? Mily könnyű lesz tehát nemzeti szinü potykákat is állítani elő, hisz szerencsés jóslata előzmények e részben — a nemzeti stockfish­ek, kik, vagyis mik csak­ugyan számosabbak mint a nemes fogak, de igaz, hogy — ízetlenebbek is. Tehát egy szó mint száz :Irjatok al&! A holnapi szent ünnep miatt legközelebbi számunk szerdán december 10-én jelenik meg. küzdött — még inkább megköszönnék, ha a „S. C “ e részben némi biztosabb és bővebb adatokkal örvendeztetne meg. Gróf Apponyi ö­nméltósága Bécsbe érke­zett. Az országbiró ur azonban már két hét óta gyöngélkedvén, az utazás roszul esett neki és ma ágyban kellett maradnia. Remélhető, hogy a baj egy két nap alatt elmúlik ismét. A tűzoltó-intézete­k hasznosságáról. Az anyagi jólét fejlődésének mellőzhetlen föltétele lévén a vagyo­n­b­iztosság az elemi csapások- s ezek közt különösen a tűz pusztítá­sai ellen, az e tekintetbeni intézkedések legfon­tosabb teendőink közé tartoznak. Ösztönszerű sajátsága az minden élő­lény­nek, hogy szerzeményét, megóvni igyekszik s az emberi társadalom történetének lapjai már a legrégibb korban is nyomait tüntetik fel azon értelmes igyekezetnek, mely szerint a természet­­tudomány segélyével törekedtek a tűz hatalmát legyőzni. Az 1593-ik évben jelent meg Párisban for­dítása azon 2000 éves görög iratnak, melyben alexandriai Heron, tanítójának Ktesibiosnak ta­lálmányát a vizipuskát mint a tűzoltásra alkal­mas műszert fejtegeti. S habár a középkorban dívó épitésmódnak tömérdek éghető anyagú szerkezete, s különö­sen Európa nyugoti államainak nagyobb és leg­­többnyire folyóvizek mellett épült városaiban am a körülmény, hogy a házak egészen a folyóba, vagy épen a hidakra épi­tettek s főleg keskeny és szűk utczáik tekintetéből részint a tűzvész gyors terjedésének, részint a viz hozzáférhetlen­­ségének válván okozóivá, sok tekintetben köny­­nyen érthetővé teszik azon végzetteljes ese­teket, midőn a középkori hagyományok bi­zonysága szerint, egész virágzó városok lettek a legirtóztatóbb elem martalékává, s bár tehát elegendő ok lett volna a tűzoltási intézmények rendszerezésére, mégis csak a 17-ik század má­sodik felében történt, hogy Francziaország ki­rályának XIV. Lajosnak rendeletéből támadt Párisban egy tűzoltó­kar. De valamint Japánban még jelenleg is tü­zek alkalmával a­helyett, hogy férfias bátorság­gal okszerű oltáshoz látnának,— a mandarin és főpap vezetése alatt fényes díszruhában járják a tűz körét, s füstölőiknek illatjait legyezik a lán­gok közé, haragos istenségük engeszteléséül, h­ogy a fönebbi, r­ég múlt időkben is a közöny, csökönyösség s polgári kiskorúság csak a legsi­­ralmasb tapasztalások árán okult annyira, hogy 1764-ben, tehát épen 100 évvel ezelőtt Párisban az első rendes tűzoltó-intézet szerveztetek. Minél inkább terjeszkedett ezentúl az ipar, szorgalom, — minél számosabbakká váltak azon telepek, hol a tűz emésztő erejének segélyével az emberi ész hatalma alá hajtotta a természet, nyers erőit, s minél tömegesebb lett a kereskedelem közvetítése folytán a különféle éghajlatok, or­szágok , vidékek terményeinek és gyártmányai­nak halmozódása : annál gyakoriabbak lettek azon rakonczátlankodások s zabálátlanságok, melyekn­ek folytán sok­ becsü vagyon és számos élet esett a tűz áldozatául. A múlt századnak mfíiparában azonban a tűz még csak részben talált alkalmazást, t. i. csak ott, hol közvetlenül hatott a tárgyak és czikkek átalakítására és kikészítésére, s igy szűkebb körre szorult a tűzvészének lehetősége is; de midőn az iparnak újabb korszakában a gőzerő a legáltalánosabb alkalmazást nyerte, s az azelőtti kézműiparnak tevékenységét a gép­erő mindenhatósága alá öszpontositá, és igy majd mind­­n gyáripar mozgató ereje tűzzel szíttatik, — továbbá a gyufák általános haszná­latba átmenetele, s a légszeszvilágítás létrehozása után a tűzveszély lehetősége is aránytalanul nö­vekedett, s a­mennyiben a vagyonbiztosságot fenyegette, úgy indokot is szolgáltatott mind­azon intézkedések megtételére, mik ily vészes elemi csapások elhárítására alkalmasak. Hogy a polgárosodott anyagi fejlődés a tűz­esetek számát növeli, az legvilágosabban ki­tűnik azon arányból, melyben a tűz­esetek száma primitív fejlettségű és előrehaladott iparú álla­mokban egymáshoz viszonylik. Míg Kon­stantinápolyban — bár főleg fából épült, éven­­ként középarányban nem több mint 30—40 tűz fordul elő , addig Londonban évenkint 1000 — 1200 tűz­eset támad, a míg Bécsben 1830-ban csak 40 tűz-eset képezte a maximumot, már 1860 ban majdnem 200 tűz-eset volt. A fennebbivel megfordított viszony mutat­kozik a tüzek terjedelmére nézve, mert míg a fejletlenebb államokban a zabolátlan elemek dühe korlátlanul csapong és a nehéz verejtékkel szer­zett vagyonnak sok ezernyi értékét semmisíti meg, addig a művelt országokban jól szervezett tűzoltó-intézetek várják a garázda lángokat, czél­­szerű­ készleteikkel elfojtandók azokat, mielőtt, nagyobb károkat tehetnének, s míg a roppant tömegű gyarmatárukkal, zsir- és szeszanyagok­kal, fűszer-é­­s növényneműekkel teli londoni dockoknak legiszonyúbb tüzeit is rövid idő alatt a jószerkezetü gőzfecskendőkkel eloltani képe­sek, s legfölebb is egyetlen egy raktárra szige­telik el, — mi egyszersmind az odavaló tűzoltó egyletek kitűnő rendszerének köszönhető: — ad­dig Konstantinápolyban mi idén tűzvésznek sok száz ház esik áldozatul, s hetekig tartó pusztítá­saiban minden vagyont s életet megsemmisít, melyet megmenteni részint a rész építésmód, ré­szint okszerű oltási intézkedések hiánya miat nem sikerül. Az anyagi iparfejlődéssel párhuzamban kell tehát gondoskodnunk a czélszerű tűzoltási intéz­ményekről. Midőn tehát örömmel méltányoljuk ama je­lenségeket, melyek naponkint új iparvállalatok­nak, úgymint : gép-, vas- és fémöntő-, posztó-, selyem-, festék- és vegyészeti, valamint c­ukor­­gyáraknak, gőz- és hengermalmoknak, vasutak­­nak s a légszeszvilágításnak létrejöttét bizonyít­ják, h­ogy másrészről komoly aggodalommal vesszük számba azon körülményt, hogy napi­sajtónk majd minden 3-ik száma egy-egy falu vagy városnak tetemes részben gyászos elham­­vadását jelenti s öntudatára jutunk ama köteles­ségnek, mely e viszonyok közt a tűzoltó-intéze­tek létrehozása tekintetében ránk háramlik. Honunk népesebb községei ugyan nagyobb­­részint el vannak látva oltógépekkel, s azonkívül a­mi a népnek nemes indulatát s bátor, résztvevő lelkületét illeti, erről csak dicsérőleg lehet szóla­lni, a­mennyiben tehát az ország bármely vi­dékén tapasztalható, hogy tűzveszélyek alkal­mával a lakosság minden osztálya tömege­sen tódul a vész színhelyére, és sokan se­gélynyújtási buzgalmukban életöket is veszé­lyeztetik : épen ily esetekben lehet szomo­rúan meggyőződnünk, hogy a lángok elnyomá­sa — daczára a sokaság buzgó részvétének — sokkal több időt igényelt, mint a­mennyi az erők czélszerű felhasználása és rendszeres mű­ködés mellett elégséges lett volna. Sőt itt Pesten — a fővárosban is — daczá­ra a tűzoltó műszerek szép számának, oly h­iá­­nyok vannak a készültségre és kezelésre nézve, hogy egy okszerűen beosztott és szervezett „tűzoltó egyletnek“ létesítése a fő­szükt­ségekhez tartozik. Társadalmi és különösen financziális körül­ményeinkhez legalkalmasabb az „önkénytes tűzoltó egyletek“ rendszere. Ily egyletnek Budapesten való létesítésére nézve a terv­vázlat már­is ki van dolgozva az alapszabályi javaslattal együtt, mely iránt a t. közönség­ figyelmét fölhivandók igyekezni fo­gunk a jövő czikkben ezen ügyet bővebben fej­tegetni. Gróf Széchenyi Ödön. Lapszemle. Az „Oesterreichische Zeitung“, valamint tegnap a „Presse“ is azon törvényekről szól, melyeket legköze­lebb ő Felsége szentesíteni kegyeskedett, s melyek­nek szövegét*„személy bátorsága“ és a „ház k­ü­s­z­öbének szentsége“ képezi. Mind a két tör­vényt e lapok oly fontosnak tartják, mint az angolok­nál a „Habe as Corpus“ s nálunk magyaroknál a Verbőczyn-ik czikke volt a nemesekre. Mi sem Napi újdonságok. * Bécsből írják: Lajos Victor főherczeg az urak háza egyik közelebbi ülésében elfoglalandja ott megillető helyét és leteendi a szokásos esküt. — Ranol­­der János veszprémi püspök ő*ringa f. hó 4 kén Császár Ő Felsége által audientián fogadtatott. — A Holitson tartandó ndv. vadászatra 4 kén reggel az éjszaki pálya külön vonatával elindultak : Rainer, Lipót, Zsigmond fő­­herczegek, a modenai herczeg, Károly badeni herczeg, Fülöp würtembergi herczeg, Wasa herczeg, gr. Forgách­ magyar kir. üdv. kanczellár, gr. Nobili, gr. Thun stb. Paar herczeg és mások. A külön­vonat a vendégek egy­­részével estve 61/1 órakor ismét visszajő. Császár Ő Fel­sége sürgős államügyek miatt akadályozva van e vadá­szatban résztvenni. * A londoni világ­kiállításra vonat­kozólag hiteles forrásból következőkről értesülünk :

Next