Sürgöny, 1862. december (2. évfolyam, 277-299. szám)
1862-12-07 / 282. szám
282. szám — 1862. Vasárnap, december 7. Második évi folyam. Hírkedi 6-hivatal: Uri-utcza Libaninszky-ház. Kiadó hivatal: Serátok tere 7. sz. a. fi Ida*iát. Előfizethetni Budapesten a kiadó* hivatalban, barátok tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Hadapesten házhoz hordva. 1 vi dékre, naponkint postán ft kr ft kr ' ft kr ti Egégsdvre 16 — Évnegyedre 4 — Kűréssávre 16 — Évnegyedre 1 *~ Félévre 8- Félévre b ~ VEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, dec. 5. L. Ha csak a hírek tarka barkaságától függene a napnak érdekessége, akkor az utóbbi napok épen nem panaszkodhatnának. A legnevezetesebb ezen hírek közül az, mely beszéli,hogy Lasser minister urnál előkelő magyar urak hoszszasabban tanakodtak a magyar ügy elintézése felett és hogy ő excellentiája végül magára vállalá a közbenjárást kollegáinál. A ki tudja, menynyire van Lasser minister úr közigazgatási ügyekkel elhalmozva, mily roppantul veszik őt ezenkívül ama törvényjavaslatok igénybe, melyeket a kormány az új esztendő után megnyitandó tartománygyűlések elé akar hozni, az könyt elgondolhatja, miszerint a minister úr egyrészt igen szépen megköszönné, ha neki valaki oly, reá nézve exoticus ügyet, milyen a magyar, nyakába vetne, másrészt pedig az „előkelő magyar urak“ a túlterhelt minister irányában bizonyosan vannak annyi kímélettel, hogy valami rendkívüli áldozatot tőle ne kívánjanak. Más hír, melynek már pár nap óta nagykelete van, a Szerb Vajdaságra vonatkozik. Egyik azt mondja, hogy az ügy eldőlt és az ebbeli miniszertanácsi határozat Ő Felsége szentesítését várja, más pedig tudni akarja, hogy a kérdés felfüggesztetett és elnapoltatok. Amennyire magam értesítve vagyok, e két adat közül egyik sem áll. Az ügy sem eldöntve, sem felfüggesztve nincs, hanem simpliciter nyugszik, mint már több ízben nyugodott, a midőn közbeeső fontosabb kérdések vették igénybe a kormány figyelmét. Ez ügygyel áll összefüggésben azon hír is, miszerint Erdélyben román congressus volna öszszehívandó, mely állítólag politikai feladattal foglalkozandnék. Biztonsággal nem mondhatom ugyan, de úgy hiszem, nem tévedek, ha gyanítom, miszerint sem román congressusról, sem ennek politikai foglalkozásáról mindeddig legalább szó sem volt. Hallik azonban, mőként a román patriarchátus haladásokat tett, s valószínűleg ez ügyben fognának bizalmi férfiak egyben hivatni, hogy a román főpapsággal egyetemben felterjesztéseket tegyenek a kérdésnek miképeni megoldása tárgyában. Alkalmasint ezen gyülekezet az, mit a hit román congressusnak keresztel. A „S. C.“ legújabban azon kedves hirrel lepé meg a magyar olvasó közönséget , hogy a magyar-óvári gazdaképezde nemzeti intézetté fog alakulni, miután a sokoldalú akadályok, melyek eddig ezen törekvésnek útjában állottak, elháríttattak. E hit bizonyosan igen köszönetre méltó, de — miután mi is ismerjük ezen akadályokat, melyek ellen annak idejében a magyar kanczellária szokott erélylyel, de sikertelenül TÁEGZA. A magyar Rákospatak-gőzhajótársulat. Eviczkélő Eviczky Valériavér Telivér, pólyában levő nemzetgazdász nyomán buttentott nyelvből szabadon magyarította Kákay Aranyos. írjatok alá! A magyar Rákospatakon mi magyarok, magyar gőzzel akarunk járni, írjatok alá ! Midőn e sorainkat írjuk, máris 6000 aláírási iv kering az országban. Márpedig az aláírási iv készpénz, tehát e nemzeti vállalat nemzeti tőke alapján tökéletesen biztosítva van, írjatok alá! Amennyiben azonban mégsem volna tökéletesen biztosítva, ime az angol és magyar tőkéi közti sympathiánál fogva segítve van rajtunk. Az angol és magyar tökék közti rokonszenv honszerető keblünk melegénél bizonnyal szerelemmé fog fokozódni; a szerelmet házasság szokta követni, legalább a vígjátékokban ; pedig nem vígjáték- e egy szerencsés vállalat, melyben nekem is jut, neked is jut, s a hazának is jut, ha marád ? A házasságon áldás lesz; gyermekek, egésséges gyermekek lesznek eredménye; s e gyermekek a busás kamatok, miket egyelőre e vi calculo, ami annyit tesz — számítás nélkül — körülbelöl odavetőlegesen talán 10—20—3076-ra tehetni; nem számítva a roppant nemzetiségi nyereményt, írjatok alá ! Jőnek az angolok, kínálják a pénzt. Az egész „érdeken nyugvó számítás,mert a nyereségre kilátás, tőkékben pazar igérkezés.u írjatok alá ! Mi ugyan nem írunk alá, hanem imnk mellette, fölötte, felette, körülötte. írunk annyit, írnk úgy, hogy akárki is szívesebben aláír, semhogy elolvassa. Kiki úgy ír, ahogy bírja. Rész ember, aki többet tesz, mint tőle telik, írjatok alá ! Sok jámbor ember van ez országban, ki nem akar förni, de nem is tud máskép írni, mint aláírni. Tehát írjatok alá. Hanem úgy veszem észre, van elég hazafiatlan ember, ki mielőtt aláírna, legalább egyszer, de mielőtt fizetne, kétszer is kérdi: várjon van-e kilátás a sikerre, nyereségre ? Mily kérdés?? A Rákospatak, mely méltán nevezhető királypataknak, mert itt mosták le királyaink csizmáikról a port, mielőtt a közes országgyűlésbe léptek volna, s melyről még a nóta is azt mondja: „Magyar csonton foly a vize Könyektől sós annak ize“ a Rákospatak tehát elsőbben is sok sót tartalmaz, melynek kifőzése bizonnyal nemi fog annyiba kerülni, mint az, melyet Mármarosból hozunk, mert az utóbbit a baromkinzás anyagi hátrányaival öszszekötött lassúság felettébb megdrágítja. Tartalmaz továbbá magyar csontokat, mik eddig halmozva heverő nemzetgazdasági kincset képeznek, holt, értéktelen, veszteg tőkét, hacsak mi fel nem használjuk, csinálandók belőle csontlisztet trágyának, vagy aspodiumot. De mi nem erre fektetjük a fősulyt. Hanem fölkarolják a szomszéd folyamokat, akarom mondani patakokat is, melyek szabad hullámaikat évezredek óta fölajánlák a nemzeti rákászatnak s nem siker nélkül. Határozottan állíthatják, hogy a rákászat eredménydús esetlegekkel áll lelkendezve összetákolt számadatok alapján, s a mi nézetünk a rákok forgalmának természetében megfeneklett. Igenis a rákászat! A királypatakban levő rákok magyar gőzzel, a magyar hazafiaskodás erős gőzével való fogdosása, ez azon czél, melyet magunk ebbe alába kitűztünk. Magyar rák, magyar gőz, magyar sós vizben főzve, nemzeti lelkesedéssel megemésztve írjatok alá 11 Az igaz agyán, hogy eddig is kifogták a vizekből a rákokat. De csak amúgy parasztosan. Mi gőzerővel, a gyors s tömeges elfogás s olcsó hirtelen szállítás előnyeivel szállunk a síkra, és a mi több — a nemzeti lobogó óriási horderejű praktikus előnyével. Mert tudni kell, hogy a rák nem csak telivér magyar, mi abból is látszik, mert nem alkuszik, hanem határozottan megyen — hátrafelé mindenben , hanem a rák szíve hajlamaival mind a mi (t. i. az én) pártunk galopinjeihez tartozik; titokban a rák mind vörös; elárulja ezt azon körülmény, miszerint, ha megfizetik, és igy eszméletét veszti, megvörösödik; akkor ugyanis nem lévén elég diplomatiai ügyessége elrejteni valódi gondolkozását, szint vall, oly igazán, mintha csak a hatalmas „Vezér“ parancsolt volna reá. Azonban nehogy az olvasó azt vélje, hogy mi csak a levegőből beszélünk a levegőbe, ime szolgálunk számadatokkal, miket egy nagy rákász firma szívességéből kaptunk Szinkotáról: e szerint csak az R nélküli hónapokban gyakorolt, tehát szabályszerű rákászat eredménye 1861-ben teszen egy milliárd hatszázhatvanhét ezer ötvenegy rákot, és egy ollót. Ezen egy évi „exer citiumotu véve alapul —mert hisz az évek közt semmi különbség, — a». R nélküli hónapok száma minden évben egyenlő, (a rákok pedig nem lévén szeszélyes állatok, hihetőleg minden évben szabályszerű szaporodásnak örvendenek csendes családi körükben) — világos, hogy annyit — mennyit, Bokát keveset nyerünk ; de ez nem is a fődolog, hanem az eddigi paraszt rákászokat, s az ott garázdálkodó német wanderbarckokat is tönkre tesszük, márpedig ez többet ér a nyereségnél is. Azonban az „eszméink zömét“ fölfogni nem képes hivatalos szolgalap fő fő kályhatütője vészmadárként lebegteti az ifjúi honimádat lelkesedése fölött a rideg önérdek blasszi gunyor ostorát, s azt mondja, hogy gőz lehet akármennyi, de ma holnap majd nem lesz — rák, s akkor a mi megfeneklett nézeteink eredményét, a nagy ménkő nyereséget elviszik majd a buján kínálkozó szabad hullámok a pokolba! Három négykézláb utasítjuk vissza a nemzetgazdászati tudatlanság ezen insinuatióit. Sőt ellenkezőleg John Stuart Mill, Chevalier, Roscher, Matteus, s valamennyi híres nemzetgazdász, kiknek neveit kívülről tudjuk, habár műveiket nem olvastuk is, mind bizonyítják érveink érvényét. Az ő tanaikból napfényvilágossággal következik, hogy minél több rákot fogunk, annál több marad. Ezt ellenlábasunk nem érti, megmagyarázzák neki. A népszaporodás, ha nem csalódunk, Malthas szerint (pedig ha Malthas föl nem találja, mi találtuk volna föl ezen igazságot) arányban van jólétével ; épen így függ az állatok szaporodása eledelük mennyiségétől. Minél több rákot fogunk ki tehát, és minél inkább fogy a föntlevő, vagyis alullevő rákok száma, annál több eledelük marad; de az eledel bősége ösztönzi őket a fajszaporítás mystikus tevékenységére és így ismét szaporodni fognak. Ezzel meg van fejtve azon látszólagos ellenmondás , hogy minél kevesebb rák, annál több, és minél több, annál kevesebb. Quod erat demonstrandum. Azért is — írjatok alá! Egyébiránt mi az anyagiak, mint a szellemiek terén a fokozatos fejlődés Mesmeri törvényeinek tartési kételyek nélkül hódolok azt mondjuk a halhatatlan Diderot-val: ha nincs rák, együnk halat! E részbeni egyszerű kivihetőségű indítványom oda megy ki, hogy építtessenek az állam költségén a Rákospatakkal összeköttetésbe teendő halastavak, s ott a világeszméket kezdeményező, velünk szinte rokonszenvező, azért nálunk piócza-bérletet űző francziák példájára tenyésszünk halakat mesterségesen. Mi Czernig, Fényes és Kőnek nyomán kiszámított potyka-szaporodás alapján bizton állíthatjuk, hogy az első idény „exercitiuma“ ad nekünk egy millió potykát. Ezeknek darabja kerül a társulatnak egy forintba , a társulat pedig eladja majdan a pesti piaczon darabját 50 krajezárért. Ez után veszítünk ugyan darabján ötven krajezárt, hanem amit az egyeseken vesztünk, azt behozza a tömeg. A számadás tehát így áll: Bevétel 1,000,000 potyka,500,000 ft. Kiadás 1,000,000 potyka ár 1,000,000 ft. Tesz 1,000,000—500,000 ftot. Hogy tehát ne legyen veszteség, nem kell egyebet tennünk, mint a minus-jegyből — csinálni plus jegyet -t, s megvan az egyensúly papíron, írjatok alá ! Nemzetiségi szempontból pedig elég legyen azon felfedezésre utalni, mely egyébiránt nem tőlünk ered, mely szerint t. i. a virágnak és gyümölcsnek képes az ember mindenféle színeket adni. Az idén is nagy hirre kaptak legjobb dinnyészünk nemzeti szinü dinnyéi, miknek kérge zöld, fehér pettyekkel, húsa pedig vörös. — Hasonló okok, hasonló eredmény ! Miért ne lehetne tehát vegytanilag a halaknak is nekünk tetsző szint adni ? Mily könnyű lesz tehát nemzeti szinü potykákat is állítani elő, hisz szerencsés jóslata előzmények e részben — a nemzeti stockfishek, kik, vagyis mik csakugyan számosabbak mint a nemes fogak, de igaz, hogy — ízetlenebbek is. Tehát egy szó mint száz :Irjatok al&! A holnapi szent ünnep miatt legközelebbi számunk szerdán december 10-én jelenik meg. küzdött — még inkább megköszönnék, ha a „S. C “ e részben némi biztosabb és bővebb adatokkal örvendeztetne meg. Gróf Apponyi önméltósága Bécsbe érkezett. Az országbiró ur azonban már két hét óta gyöngélkedvén, az utazás roszul esett neki és ma ágyban kellett maradnia. Remélhető, hogy a baj egy két nap alatt elmúlik ismét. A tűzoltó-intézetek hasznosságáról. Az anyagi jólét fejlődésének mellőzhetlen föltétele lévén a vagyonbiztosság az elemi csapások- s ezek közt különösen a tűz pusztításai ellen, az e tekintetbeni intézkedések legfontosabb teendőink közé tartoznak. Ösztönszerű sajátsága az minden élőlénynek, hogy szerzeményét, megóvni igyekszik s az emberi társadalom történetének lapjai már a legrégibb korban is nyomait tüntetik fel azon értelmes igyekezetnek, mely szerint a természettudomány segélyével törekedtek a tűz hatalmát legyőzni. Az 1593-ik évben jelent meg Párisban fordítása azon 2000 éves görög iratnak, melyben alexandriai Heron, tanítójának Ktesibiosnak találmányát a vizipuskát mint a tűzoltásra alkalmas műszert fejtegeti. S habár a középkorban dívó épitésmódnak tömérdek éghető anyagú szerkezete, s különösen Európa nyugoti államainak nagyobb és legtöbbnyire folyóvizek mellett épült városaiban am a körülmény, hogy a házak egészen a folyóba, vagy épen a hidakra épitettek s főleg keskeny és szűk utczáik tekintetéből részint a tűzvész gyors terjedésének, részint a viz hozzáférhetlenségének válván okozóivá, sok tekintetben könynyen érthetővé teszik azon végzetteljes eseteket, midőn a középkori hagyományok bizonysága szerint, egész virágzó városok lettek a legirtóztatóbb elem martalékává, s bár tehát elegendő ok lett volna a tűzoltási intézmények rendszerezésére, mégis csak a 17-ik század második felében történt, hogy Francziaország királyának XIV. Lajosnak rendeletéből támadt Párisban egy tűzoltókar. De valamint Japánban még jelenleg is tüzek alkalmával ahelyett, hogy férfias bátorsággal okszerű oltáshoz látnának,— a mandarin és főpap vezetése alatt fényes díszruhában járják a tűz körét, s füstölőiknek illatjait legyezik a lángok közé, haragos istenségük engeszteléséül, hogy a fönebbi, rég múlt időkben is a közöny, csökönyösség s polgári kiskorúság csak a legsiralmasb tapasztalások árán okult annyira, hogy 1764-ben, tehát épen 100 évvel ezelőtt Párisban az első rendes tűzoltó-intézet szerveztetek. Minél inkább terjeszkedett ezentúl az ipar, szorgalom, — minél számosabbakká váltak azon telepek, hol a tűz emésztő erejének segélyével az emberi ész hatalma alá hajtotta a természet, nyers erőit, s minél tömegesebb lett a kereskedelem közvetítése folytán a különféle éghajlatok, országok , vidékek terményeinek és gyártmányainak halmozódása : annál gyakoriabbak lettek azon rakonczátlankodások s zabálátlanságok, melyeknek folytán sok becsü vagyon és számos élet esett a tűz áldozatául. A múlt századnak mfíiparában azonban a tűz még csak részben talált alkalmazást, t. i. csak ott, hol közvetlenül hatott a tárgyak és czikkek átalakítására és kikészítésére, s igy szűkebb körre szorult a tűzvészének lehetősége is; de midőn az iparnak újabb korszakában a gőzerő a legáltalánosabb alkalmazást nyerte, s az azelőtti kézműiparnak tevékenységét a géperő mindenhatósága alá öszpontositá, és igy majd mindn gyáripar mozgató ereje tűzzel szíttatik, — továbbá a gyufák általános használatba átmenetele, s a légszeszvilágítás létrehozása után a tűzveszély lehetősége is aránytalanul növekedett, s amennyiben a vagyonbiztosságot fenyegette, úgy indokot is szolgáltatott mindazon intézkedések megtételére, mik ily vészes elemi csapások elhárítására alkalmasak. Hogy a polgárosodott anyagi fejlődés a tűzesetek számát növeli, az legvilágosabban kitűnik azon arányból, melyben a tűzesetek száma primitív fejlettségű és előrehaladott iparú államokban egymáshoz viszonylik. Míg Konstantinápolyban — bár főleg fából épült, évenként középarányban nem több mint 30—40 tűz fordul elő , addig Londonban évenkint 1000 — 1200 tűzeset támad, a míg Bécsben 1830-ban csak 40 tűz-eset képezte a maximumot, már 1860 ban majdnem 200 tűz-eset volt. A fennebbivel megfordított viszony mutatkozik a tüzek terjedelmére nézve, mert míg a fejletlenebb államokban a zabolátlan elemek dühe korlátlanul csapong és a nehéz verejtékkel szerzett vagyonnak sok ezernyi értékét semmisíti meg, addig a művelt országokban jól szervezett tűzoltó-intézetek várják a garázda lángokat, czélszerű készleteikkel elfojtandók azokat, mielőtt, nagyobb károkat tehetnének, s míg a roppant tömegű gyarmatárukkal, zsir- és szeszanyagokkal, fűszer-és növényneműekkel teli londoni dockoknak legiszonyúbb tüzeit is rövid idő alatt a jószerkezetü gőzfecskendőkkel eloltani képesek, s legfölebb is egyetlen egy raktárra szigetelik el, — mi egyszersmind az odavaló tűzoltó egyletek kitűnő rendszerének köszönhető: — addig Konstantinápolyban mi idén tűzvésznek sok száz ház esik áldozatul, s hetekig tartó pusztításaiban minden vagyont s életet megsemmisít, melyet megmenteni részint a rész építésmód, részint okszerű oltási intézkedések hiánya miat nem sikerül. Az anyagi iparfejlődéssel párhuzamban kell tehát gondoskodnunk a czélszerű tűzoltási intézményekről. Midőn tehát örömmel méltányoljuk ama jelenségeket, melyek naponkint új iparvállalatoknak, úgymint : gép-, vas- és fémöntő-, posztó-, selyem-, festék- és vegyészeti, valamint cukorgyáraknak, gőz- és hengermalmoknak, vasutaknak s a légszeszvilágításnak létrejöttét bizonyítják, hogy másrészről komoly aggodalommal vesszük számba azon körülményt, hogy napisajtónk majd minden 3-ik száma egy-egy falu vagy városnak tetemes részben gyászos elhamvadását jelenti s öntudatára jutunk ama kötelességnek, mely e viszonyok közt a tűzoltó-intézetek létrehozása tekintetében ránk háramlik. Honunk népesebb községei ugyan nagyobbrészint el vannak látva oltógépekkel, s azonkívül ami a népnek nemes indulatát s bátor, résztvevő lelkületét illeti, erről csak dicsérőleg lehet szólalni, amennyiben tehát az ország bármely vidékén tapasztalható, hogy tűzveszélyek alkalmával a lakosság minden osztálya tömegesen tódul a vész színhelyére, és sokan segélynyújtási buzgalmukban életöket is veszélyeztetik : épen ily esetekben lehet szomorúan meggyőződnünk, hogy a lángok elnyomása — daczára a sokaság buzgó részvétének — sokkal több időt igényelt, mint amennyi az erők czélszerű felhasználása és rendszeres működés mellett elégséges lett volna. Sőt itt Pesten — a fővárosban is — daczára a tűzoltó műszerek szép számának, oly hiányok vannak a készültségre és kezelésre nézve, hogy egy okszerűen beosztott és szervezett „tűzoltó egyletnek“ létesítése a főszüktségekhez tartozik. Társadalmi és különösen financziális körülményeinkhez legalkalmasabb az „önkénytes tűzoltó egyletek“ rendszere. Ily egyletnek Budapesten való létesítésére nézve a tervvázlat máris ki van dolgozva az alapszabályi javaslattal együtt, mely iránt a t. közönség figyelmét fölhivandók igyekezni fogunk a jövő czikkben ezen ügyet bővebben fejtegetni. Gróf Széchenyi Ödön. Lapszemle. Az „Oesterreichische Zeitung“, valamint tegnap a „Presse“ is azon törvényekről szól, melyeket legközelebb ő Felsége szentesíteni kegyeskedett, s melyeknek szövegét*„személy bátorsága“ és a „ház küszöbének szentsége“ képezi. Mind a két törvényt e lapok oly fontosnak tartják, mint az angoloknál a „Habe as Corpus“ s nálunk magyaroknál a Verbőczyn-ik czikke volt a nemesekre. Mi sem Napi újdonságok. * Bécsből írják: Lajos Victor főherczeg az urak háza egyik közelebbi ülésében elfoglalandja ott megillető helyét és leteendi a szokásos esküt. — Ranolder János veszprémi püspök ő*ringa f. hó 4 kén Császár Ő Felsége által audientián fogadtatott. — A Holitson tartandó ndv. vadászatra 4 kén reggel az éjszaki pálya külön vonatával elindultak : Rainer, Lipót, Zsigmond főherczegek, a modenai herczeg, Károly badeni herczeg, Fülöp würtembergi herczeg, Wasa herczeg, gr. Forgách magyar kir. üdv. kanczellár, gr. Nobili, gr. Thun stb. Paar herczeg és mások. A különvonat a vendégek egyrészével estve 61/1 órakor ismét visszajő. Császár Ő Felsége sürgős államügyek miatt akadályozva van e vadászatban résztvenni. * A londoni világkiállításra vonatkozólag hiteles forrásból következőkről értesülünk :