Sürgöny, 1863. január (3. évfolyam, 2-25. szám)

1863-01-15 / 11. szám

tatása végett egy telekkönyv-kezelő hivatalnok alkal­maztatni fog; az országbírói értek. 27. §-a értelmében szervezett tanács , illetve törvényszék jogtudó tagjai­ból pedig kettő a telekkönyvi birtokváltozások elinté­zésével akként fog megbizatni, miszerint ezek heten­­kint, s a körülményekhez képest kéthetenkint a me­gyei polgári törvényszék telekkönyvi osztályának ülé­sein mint előadók megjelenve, a városunkat érdeklő, a városi telekkönyvi jgtató hivatal számaival számozott beadványokat a megyei telekkönyvi osztály gyűlésé­ben előadják. E móddal meg van mentve a telekkönyv fontos­ságának tartozó megyei együttes ellenőrzés , s elérve egyszersmind az egyesek vagyonérdekét tisztában tartó ezér és gyors elintézés. Városunk telekkönyvi előadókkint két törvény­­széki tanácsost nevezett meg ajáolólag főispáni hely­tartó­k méltóságának, a­nélkül, hogy a fizetéssel járó hivatalnokok számának ez okból való szaporítása szükségesnek találtatott volna. A telekkönyv vezetésére és kezelésére nézve pedig a városi közgyűlés által egy 600 ft. évi fizetéssel ellátandó hivatal szervezése hatá­rozatokig kimondatott. A városunkra oly nagy fontosságú telekkönyvi ügynek ekkép­­ett előleges betervezése után a közgyű­lés egyhangú lelkes éljemnel búcsúzott el a távozó fő­­ispáni helytartó úrtól, ki nem csak a látogatása tár­gyául vett fontos ügy körüli magas érdemei, de a min­denkit megnyerő szívélyes leereszkedése által e nap­nak emlékét mindnyájunk szivében s városunk év­könyvében elfelejthetlenné tette. Alkalmat veszünk itt magunknak e megye ér­demteljes másod alispánja, t. Szeles Mihály urnak is kifejezni hálás köszönetünket azon buzgó törekvésért, mellyel ő a városunk és a magas kir. korona-uradalom közt fen forgó legelő elkülönzési ügyben a barátságos egyesség létrehozása körül a múlt év őszén oly benső buzgalommal fáradozott. Az az Ég, hogy az e részben már-már csüggedezü reményeink végképen el ne vesszenek és a kilátásba helyzett fáradalmas pörtől megmenekülhessünk ; meg vagyunk győződve, hogy másod­piispán úr, kinek személye iránt a koronás uradalom oly nagy bizalom­mal viseltetik, mint eddig, úgy ezentúl is igazságos igényeinknek sikert szerezni igyekezend. Egy harmadik, szintén átalános érdekű ügyünk a bérmérés megváltása. Az ez ügyben folytatólag múlt évben tett lépéseinket az Ő Felsége, a fejedelem zsá­molyához közvetlen benyújtott folyamodásunkkal kez­dettük meg. Ő Felsége az ez ügyben illetékes hatósági közegek véleményeinek meghallgatása után legmagasb kegyének reánk való kiárasztását legkegyelmesben megígérni méltóztatott. Ezen ügy jelenleg a budai or­szágos pénzügyi igazgatóság bureaujában már több hó óta várja az irány- és arányadó vélemény fölter­jesztésének éltető vagy halálos sententiáját. Ha városunk a két utóbbi, urbéri és kir. kisebb haszonvételi természetű­ jognak korlátlan birtoka és tulajdonához jutand, s ezekkel szabadon és közvetlenül rendelkezőleg, a szabad földje és jogairól szóló telek­­jegyzőkönyveit önkede­ében kirondja és élvezendi, ez valóban leszen azon boldog és vágyva várt arany acra, mellyel jövönknek korányló hajnala nyilik, s melytől városunknak anyagi jólléte, polgárisulása, erkölcsi és szellemi emelkedése nemcsak föltételezhető, de méltán remélhető, s várható. rm 1 ——— Legvégül mint constatirozott valóságot írhatom, miszerint városunkban egy, 100 ftos p. értékkel 800 részvényre tervezett takarékpénztár egyelőre 30,000 ft. alaptőkével épen megnyitandóban van, a­mennyiben a legfelsőbb engedély a beterjesztett alapszabályokra már rávezettetvén, — ezen engedélynek a részvény­­társulat kezéhez való juttatása végett a nagyméltóságu helytartótanácsi rendelet jelenleg a tekint. megyeható­­ságnál van, s e sorok közzétételénél az már talán az érdeklettek kezébe jutandott. B­al­k­á­ny­i. — Marm­arosm­egye. Marmarosmegye kir. biz­­­­tosa Jörg József tanoda-igazgató s főelemi tanítónak koronás arany érdemkeresztteli kitüntetése ünnepélyes alkalmából következő beszédet tartott: „Midőn 1849-ik évben a cs. k. Apostoli Felsége legkegyelmesb Frank, Fejedelmünk, az arany érdem­keresztet felállítani méltóztatott, ezen legmagasb cse­­lekvénynek nem volt, nem lehetett más czélja, mint megjutalmazása azon egyéneknek, azon férfiaknak, kik a Felséges Fejedelemhez, Uralkodó­házhoz és a kö­zös hazához hűséggel és érdemekkel tüntették ki ma­gukat Jól tudjuk mindnyájan, miszerint érdemeket sze­rezni polgári erény, ily polgári erényekkel tündökleni pedig valamint megnyugtató öntudatot nyújt a kebel­nek, azon szerint a jól rendezett álladalomban az ily erényekkel tündöklő egyszersmind a közbecsülés han­gos szózatával is találkozik. Ezek előrebocsátása után, midőn önöket ily szép számmal jelenleg üdvözölhetem, különös örömömre szolgál hivatalosan kijelenthetni, hogy ezen összejöve­telünk Ö cs. k. Apostoli Felsége legmagasb Urunk, Fe­jedelmünk egy oly kegyelmi tényét tünteti fel, mely a polgári erény megjutalmazását jellemzi. Ugyanis a cs. k. Apostoli Felsége m. évi nov. 7 én kelt legmagasb elhatározásával Jörg Józsefet, a szigeti róm. kath. főelemi tanoda igazgatóját a koro­nás arany érdemkereszttel feldíszíteni méltóztatott. Az előttünk ülő férfiú az, ki ezen kitüntetésben, — mint a polgári érdem egyik legszebb zománczában részesült, a kinek érdemeit röviden abban sorolom elő, mert Felséges Fejedelmünk, Urunkhoz és az uralkodó családhoz mindenkoron egyforma tántorithatlan hűség­gel viseltetett; s mert az iskolai pályán tanúsított mun­kás kitartása, erélye, tapintatossága és szakavatottsá­­ga a magasabb körök figyelmét ki nem kerülhetvén, ekként a zsenge csemeték ápolása által szeretett ha­zánknak tett eredményes fáradozásai jutalmául a Fel­séges fejedelmi kegyben részesittetni szerencsés volt. Nehéz a tanítói pálya! Mert valamint a gyengé­den ápoló kertész keze nélkülözhetlenül szükséges az éltető jótékony nap sugaraihoz, hogy ekként a csemete megérleltetvén, virágzóvá és gyümölcsözővé váljék, azon szerint a gyöngéd, a gondos, az értelmes és fá­­radhatatlan tanító kezében képeztetik ki zsenge ko­rában a haza egykorom­ derék polgára s a Fejedelem hűséges alattvalója ! Midőn tehát mint e megyének ez idő szerinti királyi biztosa és kormányzója ürömmel ragadom meg az al­kalmat, Ő Felsége legkegyelmesb urunk nevében neve­zett Jörg József elemi iskola-igazgató úrnak a legke­­gyelmesebben adományozott keresztet méltó helyére, a nevezett mellére feltűzni, egyszersmind szivemből ki­vánom, hogy ezen díszjelvényt, mint a polgári erény és érdem jutalmát mellén, az emberi élet legvégső ha­táráig, mindig a Felséges Fejedelem, az uralkodó ház és a közös haza díszére, javára örömmel és megelége­detten viselhesse ! Éljen !“ E beszéd végeztével a megtisztelt tanoda igaz­gató következő köszönő beszéddel válaszolt: Méltóságom királyi biztos ur ! Nagytekintetü gyülekezeti Mélyen meghatva léptem az új év első napján ezen terembe, hol a cs. k. Apostoli Felsége, legkegyel­mesebb urunk 1852. évi augustus 6-én Máramarosme­­gye hódolatát elfogadni és az Ugyefogyottak kérelmeit és panaszait kihallgatni kegyeskedett; hol nagyszerű nemzeti ünnepélyek tartattak és hol e megye jeleslejei szellemi fegyverrel küzdöttek és küzdenek, e megye boldogságát és jólétét előmozditandók; hol méltóságod ezen ünnepélyes órában egy igénytelen elemi iskolai tanítót , cs. k. Apóst. Felsége által legkegyelmesebben­­ adományozott koronás arany-érdemkereszttel szerény érdemeinek elismeréséül földisziteni méltóztatott. Hálaérzet feszíti keblemet, mert én vagyok az első szerencsésen a máramaros-szigeti róm. kath. elemi főtanoda tanítói közt ily ritka kitüntetésben részesül­hettem ; nem mintha ezen tanintézetnél derék tanfér­­fiak hiányoztak volna, hiszen egy Zettler Károly, egy Bedey Mihály, egy Barabás Alajos és mások emléke még most is él sok hálás tanítvány kebelében, hanem mivel azok hiányoztak, kik ezeknek ragyogó érdemeit kellően méltányolva a felsőbbség tudomására jutatták volna. Örömmel üdvözöljük tehát a jelenkort, mely oly férfiakban, kik szivökben hordván a nevelés és oktatás szent ügyét, azt mint a legbecsesebb növényt a legna­gyobb gondossággal ápolják, valóban gazdag. Legmélyebb a hálaérzetem , cs. k. Apóst. Fel­sége legkegyelmesebb urunk és fejedelmünk iránt,ki ha­tártalan kegyelmében engem és általam a népiskolai tanítók rendét oly fényesen kitüntetni kegyeskedett. Mély alázattal esdem, méltóztassék méltóságod ezen szivem mélyében rejlő érzelmemet a legmagasabb trón zsámolyához juttatni. Forró bálámat nyilvánítom gróf Forgách Antal, magyar királyi fökanczellár ur, gróf Pálffy Móricz, ki­rályi helytartó ur és Haas Mihály püspök ur ő excel­­lentiájuknak azon meleg pártolásért, melyben engem részesíteni kegyeskedtek. Örök hálával tartozom méltóságodnak azon ke­gyességéért, mellyel engem oly ritka kitüntetésre aján­lani méltóztatott. Kötelességemnek tartom itt ünnepé­lyesen kijelenteni azt, hogy méltóságodat mint a nép­nevelési ügynek legbuzgóbb pártfogóját mélyen tisz­teljük. Fogadja ezen nagytekintetü gyülekezet minden tagja hálámat kegyes megjelenéséért, mely ezen nap ünnepélyességét emelé-Nektek, kisded tanulók és jó tanítóitoknak, az én szeretett tiszttársaimnak köszönöm, szívem mélyé­ből köszönöm, hogy eljöttetek örömeimben részt venni. Ha éltetek egén az Isten, a fejedelem és a haza iránti szeretet csillagai mindenkoron tisztán ragyogni fognak, akkor nektek is ily és hasonló öröm-napjaitok lesznek. Záradékul hangozzék fennen szivünknek ezen legforróbb óhajtása: Szeretett fejedelmünk, elBŐ Fe­ T Á R G Z A. Napi ujdanságuk. — A ma (f. hó 16-én) tartandó udvari bál, mint Bécsből értesülünk, Ő Felsége gyöngélkedése folytán nem tartatik meg.­­Császár Ő Felsége az Uhlan­d-emlék fel­állítására 1000 ftot ajándékozott s adománya a bécsi fiók bizottmánynak adatott át. •öcs. kir. Apostoli Felsége a vág-ki­­rályfalvai tüzkárvallottaknak 600 ftot ajándékozni mél­tóztatott. — Az erdélyi vasúti bizottmánynak kamatbizto­­sitás iránti folyamodványa, nyert értesülésünk szerint, a kabinetből már átküldetett Rainer Főherczeg Ő Fen­ségéhez, mint minister­elnökhez, hogy az a ministeri tanácsban mielőbb tárgyalás alá vétessék. — Úgy értesültünk, miszerint több itteni lap bécsi levelezőjének „azon állítása, hogy az erdélyi vasúti bi­zottmánynak Ő Felsége általi fogadtatása alkalmával főkanczellár úr ő excja is jelen lett volna, alaptalan ; szintúgy alaptalan a Lloydnak azon közlése is, mely szerint az államminiszer úr azon alkalommal, i­den a küldöttség nála tisztelkedett, többféle nehézségeket emelt volna; ellenkezőleg : excra igen szívélyes volt s a küldöttséget a legjobb reménynyel biztatta. * A magyar tudományos Akadémia nagygyűlése tegnap fejeztetett be. A 200 arany ju­talom Szalay László „Magyarország története“ czímű­ munkájának ítéltetett oda. Az asszonyságok 300 forintos jutalmára összesen 8 feladat volt kitűzve, mindazáltal csak ötre érkezett pályairat, és ezek közt is csupán egy talál­tatott jutalomra méltónak, úgymint egy népszerű átalános természettani földrajz, melynek szerzőjéül Gregusz Gyula, a pesti evang. gymnasium rector tanára tűnt ki. Ugyanő már egy ízben megnyerte a hölgyek diját. A Mar­­czibányi féle 50 arany Hornyik­nak „Kecskemét vá­rosa történetedért. Uj tagokat a következő tudós férfiak választattak meg : I. A philosophiai osztályba: rendes tagul Greguss Ágost. II. Nyelvtudományi osztályba levelező tagoknak: Madách Imre, Szeme­re Miklós, Lévay József. III. Törvénytud. osztály­­ba : Hoffmann Pál, Kabós Lajos. IV. Történettudo­mányi osztályba : Hornyik János. V. Mat­hem. osztályba : Asboth Lajos, Csányi Dániel. VI. Ter­mészettud. osztályba: Halász Géza, Hollósi Jusz­tin, Hazslinszky Frigyes, Preusz Mór, Jendrassek Jenő, Markusovszky Lajos, Duka Tivadar. — Külföldi tagok lettek : Benfey Teodor, Grote Arthur, Prokeseh Osten, 80phi­ley, Spencer, F. Baird, J. Cassin, L. Agassiz, Dana, Atkinson. * Az itteni várostanács egy hirdetménye szerint­­ a pesti adóköteles lakosok emlékezetébe hozatik, hogy az 186%-ks első adórészlet befizetésének határideje e hó végével lejár, és a késlekedők, a­kik adótartozásuknak január végéig eleget nem tesznek, az adó-végrehajtás kel­lemetlenségeinek fogják magukat kitenni. * Aion útnak, írja a „P. L.“ — melyet a múlt év­ben Kubinyi Ferencz, Ipolyi és Henszlmann akadémiai tudósaink múlt évben Konstantinápolyba és Athénbe tet­tek, az év folytán egy képekkel illustrált leírása fog meg­­j­­elenni. Az utazók egyike, Henszlmann közelebb Párisig indult, hogy ott a fametszetek iránt szükséges intéz­kedéseket tegyen. Ugyanő a székesfehérvéri ásatások egyes piece­it tárgyazó photographiákat is köré rajzoltatja ez alkalommal. * B.­Csabáról Írják: 30,000 lakosságunk zöme szorgalmas, jámbor tótság, mely anyanyelvén kivlit a magyart is — a szomszéd magyar községekkeli érintke­zés folytán — meglehetősen beszéli és évről évre jobban elsajátítja. Régóta megszokta, gyermekeit a szomszéd Orosházára és Békésre cserébe küldeni, honnan azok bi­zonyára nem idegenkedést, hanem rokonszenvet hoznak haza a magyar elem iránt. E rokonszenvnek világos kife­jezését láthatjuk abban, hogy az evang. egyháznak pres­byteriuma, melyben pedig 90 tót földmivelő ül, 11 népis­kolájában a magyar nyelvet is taníttatni rendeli és épen most nyomatott ki egy — Szeberényi Lajos által szer­kesztett, a szakértők által igen jónak ítélt — magyar­tót olvasó könyvet, mely szerint a tanítók a zsenge ifjúságot nemzeti nyelvünkben gyakorolni kötelesek. Ezenfelül 20 évvel ezelőtt egy központi felsőbb népiskolát állított az elemi osztályokból kiemelkedett figyermekek számára, melyet a népnek eléggé jellemző óhajtása . magyar­ is­kolának nevezett els melyben valósággal magyarul is foly a tanulás. — Az aradpesti vasút megnyílta óta ér­dekes látványt nyújt városunknak sebes fejlődése. Ma már nem versenyez, hanem túlszárnyalta Gyulát s ipar és kereskedelmi tekintetben kétségkívül a megyének nem­csak legnagyobb, de legfontosabb városává is emelkedett. Természetes következménye ennek, hogy az értelmiség is évről évre láthatólag szaporodik. Tavaly a megye tisztvi­­selőségének csaknem felét Csaba állította ki. Ezen „érte­lem-bőségnek“ visszahatása ismét a gazdászat okszerű emelkedésében és számos közhasznú intézmény alakulá­sában és gyarapodásában nyilatkozik. * Hugó Károly jeles drámaírónk az „Egy ma­gyar király“, „Brutus és Lucretia“, a „Báró és Bankár“ szerzője körünkbe érkezett és mint Dresdában és Bécsben, itt is be fogja mutatni úgynevezett automimikai előadásait magyar, német és franczia nyelven. Legelső előadásán „Bru­tus és Lucretia“ czímű művéből lesznek jelenetek. A nemz.­színház némi méltányosságot tanúsítana e drámaírónk iránt, ha itt mutatása alatt egy pár kitűnőbb darabját elő­­adatná. Mint halljuk, Hugo K. egy pár újabb művet is irt A drámabíráló választmány ezeket szintén megszerez­hetné színpadunk számára, kivált ha általuk eredeti re­­pertoriunkat gazdagíthatná. * A „Mátra“ beszéli, hogy a múlt napokban C. szolgabirót Ivánd és Nádujfalu közt fényes délben egy farkas támadta meg. A lövések, melyeket reá tett, hibáz­tak, míg hosszú küzdelem után végre puskatusával öl­te meg. * Beszterczebányáról jan. 2-káról Írják a „Hon“-nak: Újévi délkor szemtanúi valánk egy igen buzgó és magasztos vallási jelenetnek. Ugyanis a beszterczebá­­nyai ágost. ev. egyház néhány száz főnyi számban saját indulatukból összegyűlt tagjai nagy kocsi- és szánka-vo­­natban városunkból Radvány helységbe kirándulván, hogy ottan nagyérdemű felügyelőjük, méltóságos radványi és sajókazai Radvánszky Antal­­ méltóságának hálájuk, tisz­teletük és szeretetük kifejezését nyilvánítsák. A helybeli evangélikus egyházi papság, és az emlitett nagyszámú egyházi tagok kíséretében egyházi alügyelő F. Dillnber­­ger Károly ur felszólító beszéde után ő méltósága által igen melegen ősi lakhelyén fogadva, ő általa ezen tiszta és őszinte kifejezésből folyó elismerési kinyilatkoztatás bi­zalommal viszonoztatván, az egyház­ tagokat jelenlegi ösz­­szetartásra, buzgó egyházi és igazi vallásos kitartásra szól­ta. * A „Haladás“ czímű derék kereskedelmi és iparlap szerkesztő-tulajdonosa R­o­h­o­n­y­i Géza. Erre vonatkozó minapi közlésünket tehát e szerint kérjük helyreigazít­­tatni. * H­a­l­ás­z Aladár, a „Haladás“ főmunkatársa s egyik jelesb technikusunk s mérnökgépész, legközelebb technikai irodát szándékozik nyitni, azon benső meggyőző­désétől indíttatva, hogy a honi ipar fejlődése s emelésére szakjábani ernyedetlen működése által — kellő pártolás mellett — lendületet hozhatna. Működése tárgyilagos programmját még e hó folytán tudatni fogja a t. ez. kö­zönséggel. Egyelőre is azonban közöljük a t. ez. közön­séggel, hogy technikus barátunk tevékenysége — új gépek mind megszerzése, mind építésére, valamint egész ipartele­pek életbeléptetésére különösen a bel-­s külföldön szakmá­jában több évig gyűjtött ismeretei s tapasztalatai nyomán szerkesztett saját tervei szerint — fog kiterjedni. * Clayton és Sh­uttleworth­ gazdasági gépgyáráról a ,H“ följegyzi, hogy e gyár egymaga már 4200 gőzgépet és 3500 cséplőgépet készített és adott el, melyből csupán a múlt évre 100 darab cséplőgép esik. Az emlitett lap ezt utánzásra méltó például és versenyösz­tönül állítja fel honi gépgyárosainknak, ha a külföldiek­től nem akarják magukat elnyeletni.­­ Az 1862-ki okt. 1-étől dec. 31-éig a m. n. mú­zeum számára részint ajándékozott részint megvett tár­gyak. I. Könyvtár. A nm. m. kir. helytartótanács 6, Az erdélyi múzeumi egylet 1, Zemplén megye főispáni helytartója 36, A „Szent-István-társulat“ 1, A szíriai tör­ténelmi egylet 1, A cs. k. budapesti rendőrigazgatóság 897, A cs. k. temesvári rendőrigazgatóság 3, A cs. k. nagyváradi rendőrigazgatóság 49, A cs. kir. kassai rend­őrigazgatóság 3, A cs k. pozsonyi rendőrigazgatóság 25, Gr. Széchenyi Pál 2, Debreczen városa 4, Az erdélyi ter­mészettudományi társulat 3, Szakolcza városa 1, Sir Rad­­mond Barry 1, Szilágyi Jenő áldozát 1, Baer József 1, Liszt és Francke Lipcséből 1, Mosonymegye 5, Nagy Ká­roly szerző 1, Ács Károly hivatalnok 2, Csányi Dániel ki­adó 1, Karcsanyéky szerző 1, Sasku Károly szerző 1, Wagner Károly és Diwald Adolf szerkesztők 3, Érkövy Adolf szerkesztő 1, Ráth Károly szerkesztő 2, Egri nö­vendékpapság 1,Ényi Czigler Hermina szerző 1,Kerstinger István kereskedő 1, Giesewetter pesti polgár 2, Nagy Elek uradalmi igazgató 1, Demjén József kiadó 1, Szentes La­jos hivatalnok 1, Dobos Antal 1, Barna Nándor múzeumi őrsegéd 1, Steinhart Géza tanuló 1, Jámbor Endre szer­kesztő 1, Länderer és Heckenast pesti nyomdája 76, Emich Gusztáv pesti nyomdája 34, Kozma Vazul pesti nyomdája 25, Burger Zsigmond szegedi nyomdája 8, Ber­talanffy szombathelyi nyomdája 3, Debreczen városának nyomdája 5, Szigler testvérek komáromi nyomdája 3, Tichy Alajos nagyváradi nyomdája 6, Sziládi Károly kecs­keméti nyomdája 3, Schön Jakab bajai nyomdája 1 kötet nyomtatványokat, Hadady Pál 2 okmányt­­ ajándékoz­tak, gróf Széchenyi Lajos alapítványából 420 fton vétet­tek hungarica-re. A budapesti hírlapok és folyóiratok ren­desen, a vidékieknek nagy része beküldetett; a kő-, réz- és aczélnyomatokból alig jött be valami. II. R­é­g i­s­é­g o­s­z t­á l­y: Gr. Batthyány Imre 4 ezüst és 19 rézérmet, Bonnaz Sándor Csanádi püspök 15 ezüst érmet, Pest város tanácsa 1 ezüst és 1 rézérmet, 1 hamvvedret, 1 régi puskalakatot, 2 zászlót és 1 aranyo­zott zászlógombot, Palóczi Horváth Mária 2 régi ezüst kanalat, Láng Farkas gépész­­ Thebe városából magával hozott egyiptomi sírkövet, Ribáry Sándor, helytartótanácsi titkár 5 ezüst érmet, Nim­y Frigyes bányatulajdonos 1 régi kétélű kardot, Tomasek Béla ügyvédjelölt Kemény János erdélyi fejedelem zászlóját, Schmidt János plébá­nos 1 ezüst érmet, Vitek pénzügyi tanácsos II. Ulászló dénárját, Krieshaber Simon tanonct, Frigyes porosz ki­rály rézpecsétnyomóját, Marosy János 1 Üvegkelyhet, Fekete Fülöp ciszterczei áldozat 1 karabélyt az érsek­­újvári erősségből, 1 pisztolyt és 2 lőportartót, Frigl József székesfehérvári karkáplán 1 rézre festett Mária képet, László Donát tábori lelkész 1 ezüst érmet, Piringer János ó­budai szőlőtulajdonos 2 ezüst, 32 rézérmet és 1 emlék­követ, Sipos, Fuad pasa konstantinápolyi főkertésze Ősi­ris kőszobrát, Smetana Rudolf vasúti tiszt 1 ezüstérmet, Takács Tóbiás, gazdatiszt 1 vaskardot, Mészáros Károly 1 kőbe vésett mithrast, dr. Székely Jószef 1 ezüstérmet, Szabó János 1 tajtékpipát, Patay József, földbirtokos 1 rézvésőt és 1 vassarkantyut, Luczenbacher János 1 ezüst és 1 rézérmet, Frecskay István pesti polgár 1 ezüst pe­csétnyomót ajándékoztak. Lonkay Antal felhívására alá­írás útján megszereztetett 1 régi mátra-verebélyi harang. A székesfehérvári régi bazilikánál történt ásatásokból beküldetett 2 ezüst és 4 rézérem, 2 apró rézrégiség, 9 na­gyobb és több kisebb kőtábla és töredékek. A múzeum kézipénztárából megvétetett 1 görög és 5 római ezüst érem. III. Képtár. A pesti műegylet Orlai Pethies Samu „Zách Feliczián“ történeti művét ajándékozta. IV. T­er­m­é­s­z­e­t­o­s­z­t­ály. A) Állatok. Sa­cher Károly lovag 349 bogarat, Schmidt Ferdinand lai­­bachi kereskedő 2 szárazföldi csigát, Németh József ház­mester 1 ezüst-és-sirályt, Habrovszky Lipót bakabányai orvos 1 házityúkot, Metelka Ferencz dabasi gyógyszerész 4 ritkább rovarfajt, Majeszky Ferencz 2 kopasz tyúkot, gr. Forgách Károly 2 pillét Helgolandból, Kanyó Gábor földbirtokos 1 reznek túzokot, Oskó Sándor 1 közönséges kuvikot, Péternelli László 1 hölgymenyétet­­ ajándékoz­tak. A múzeum költségén megvétetett 2 rendkívüli nagy­ságú Ind. B) Növények: Prohászka Anna 1 kukoriczacsö­­vet, Pados János áldozat­­­a fa derekából kinőtt s meg­érett kajszinbaraczkot, Szilassy György több Pándon ter­mesztett gyapotot, Csinger János 2 különös alakú bur­gonyát, Timáry Andrásné, sz. Arizi Katalin 1 csomó rizs­növényt, b. Nyáry Gyula 1 fenyődobozt, Pius Titius tábori lelkész 99 különféle moszatot­­ ajándékoztak. C) Ásványok: Gr. Széchenyi Pál Czenken talált gyep vasat, Pettkó János bányatanácsos 2 példány „Enar­­git“ nevű ásványt. Az oraviczai bányaigazgatóság 2 darab aranytartalmú vasérczet ajándékoztak. D) Őslénytani tárgyak: Herrich Károly fő­mérnök 1 őselefánt agyarat, Schreckenstein Ferencz bá­nyamérnök 2, Rodler Gyula 1, Zeck János bányamérnök 12 darab növénylenyomatot, Kálmán Károly őselefántzáp­­fogat, Csuka Mihály iparos 1 fél mastodon fogat ajándé­koztak, megvétetett ], a kőbányai mészben talált őscsont­­töredék. E) Mű­tani tárgyak: Erdélyi György csizma, diamester 3 pár topánt küldött be. Pesten, 1863-­ január 1-én. K­u­b­i­n­y­i Ágoston, a magy. nemz. muzeum igazgatója. rencz József csiszárunk és apostoli királyunk éljen ! Édes hazánk viruljon. Máramaros-Szigeten, jan. 1. 1863. Jörg József, tanodaigazgató és főelemi tanító, koro­nás arany-érdem keresztes. — Zágráb, január 12. A folytatott közgyűlés­ben többek közt Szerémmegye átirata is tárgyaltatott, melyben tudatja, mikép főispánja vezérlete alatt kül­döttséget menesztett Bécsbe, hogy ez a karloviczi ha­tározatok legmagasabb megerősítését kérje. — Zágráb­­megyét ezen kérésnek legfelsőbb helyen leendő támo­gatására hiván fel. Gróf Kulmer e támogatás ellen nyi­latkozók­­­ba — úgymond — az ország integritását fenn akarjuk tartani, egy darabot se lehet tőle elsza­kitni. Vrbancic kinyilatkoztató, mikép a szerb testvérek nemzeti óhajait valamint 1848-ban, úgy most is gyámo­­­lni kell; azonban a szerémi főispán lépését nem helye­selheti, mert nem alkotmányos,­­ mert G épen nem volt feljogosítva ily fontos államjogi kérdésben saját fejétől, önhatalmúlag a trón elé járulni, így eljárást gyámo­­lítni annyi volna mint veszedelmes elvet alapitni meg, melyet talán több más megye is követhetne. Oci­ első alispán azon nézetben volt, hogy e tárgy az ország­gyűlés elé tartozik, a­mely a képviseleti rendszeren alapszik ; előbbi időkben a megye mindenesetre más­ként cselekedhetett volna. Szónok a szerémi kérvény­­támogatása ellen nyilatkozott. A főispán is ily szel­lemben szólván s indítványa folytán a szerb testvérek iránti rokonszenv Zágráb megye részéről jegyzőkönyvi­leg kifejeztetvén, a fenforgott kérdésben az érintett ér­telemben mondatott ki a végzés. Városi ügyek. Eperjes városa felirata folytán főkanczellár ur ő exéja következő választ intézett e város polgármes­teréhez: „Tekintetes polgármester úr 1­6 császári királyi Apostoli Felsége szabad ki­rályi Eperjes városának a Felséges Császárné és Ki­rályné szerencsés fölgyógyulása és visszatérése alkal­mából legfelsőbb helyre intézett üdvözlő felírását leg­kegyelmesebb tudomásul venni s nekem megparan­csolni méltóztatott, miszerint ezen város közönségének mind a cs. kir. Apostoli Felsége, mind pedig a Felsé­ges Császárné és Királyné legmagasb elismerése fidsssék tudtára. Mely legfelsőbb parancs folytán tekintetes pol­gármester urat fölkérem, hogy ő Felségeik legmagasb elismerését Eperjes város közönségének tudomására juttatni szíveskedjék. Tekintetes polgármester urnak Bécsben, 1862 évi deczember 26-án készséggel valója: gróf Forgách Antal s. k.“ Kairóid. ANGOLORSZÁG. Mint a „Francéinak London­ból írják, a washingtoni kormánynak az alsóházban levő párthívei legközelebb vizsgálati bizottmány kine­vezését indítványozandják, az „Alabama“ dél-állami kalóz­hajónak az angol kikötőkben fe­lfegyverzésének kérdése iránt. Az „Observer“ megjegyzi: Nem igaz, hogy Na­

Next