Sürgöny, 1863. március (3. évfolyam, 65-73. szám)
1863-03-31 / 73. szám
Harmadik évi folyam. 73. — 1863. Szerkesztő-hivatal: Uri-utcza Libasinszky-ház. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- s hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Vidékre,naponkint postán Budapesten házhoz hordva. Félévre 850 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Félévre 10 forint. I Negyedévre 5 „ Előfizetési felhívás 99 SÜRGÖNY“ I-dik évnegyedig folyamára. Előfizetési ár: ápril.júniusi egy negyed évre 5 forint.A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége folyó évi mart. 16-ról Breiuer Samu gyöngyösi orvostudor vezetéknevének „Gyöngyösi“-re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. «HIVATALOS RÉSZ. Országbírói körlevél az összes váltótörvényszékek elnökeihez. A nmlgy m. kir. kúria a váltótörvénykezésre vonatkozólag többrendű ülésekben a következő , fennálló hazai törvényeinkben gyökeredző elveket állapította meg, melyeket a megvizsgálása alá terjesztendő ügyekben követni fog, jelesen : 1. A magyar váltótörvénykönyv I. R. 99. §-a szerint, a váltó, ha el nem fogadtatik, vagy csak részben fogadtatik el, „amennyiben elfogadva nincsen,* az óvástétellel azonnal lejárván, a 104. §. szerint pedig ily esetben a váltótulajdonosnak egyenesen készfizetési vészkeresethez lévén joga , ezen szakaszoknak az I. R. 102. §-ának összetartásából, mely utóbbi szerint, ha az adós csőd alá esett, a váltót a bukott értéke gondviselőjének kell fizetés végett bemutatni, következik, hogy az elfogadónak csőd alá jutása esetében a váltó az elfogadó irányában lejártnak tekintendő, az előzők tehát egymás irányában azonnal viszkeresettel élhetnek. 2. Tekintve a váltótörvénykönyv II. B. 214. §-át, mely szerint, ha az idézendőnek tartózkodása nem tudatik, az idézés a váltótörvényszék kapuira szegezendő, meg nem jelenése esetében pedig számára gondnok rendelendő és összevetve ezen szakaszt a váltótörvénykönyv II. R. 47. s az ideigl. törvényk. szabályok I. R. 166. §-ával, a váltóhitelező elhalt váltóadósának előtte ismeretlen örökösei megidéztetése végett a felbírt 214. §. alkalmazását az illető váltótörvényszéknél szorgalmazhatja. 3. A váltóperekben hozott marasztaló határozatok és végrehajtási végzések a váltótörvénynél későbbi telekkönyvi rendelet 84. 92. stb. §§-ai értelmében a beperelt adós telekkönyvezett ingatlan vagyonára, a váltójog veszélyeztetése nélkül bekebeleztethetnek, illetőleg előjegyeztethetnek. 4. A váltóhitelező kérelmére a végrehajtási foglalás, a váltótörvénykönyv II. B. 150. §-a Szószerinti szövegével s szellemével egyezőleg, az elmarasztalt váltóadósnak mind ingó, mind ingatlan vagyonára ugyanazon váltótörvényszéki végzésben elrendeltethetik és ez esetben az illető alispáni hivatal vagy városi tanács az elrendelt végrehajtásnak akkor leendő eszközlése végett megkeresendő, hogy a végrehajtást az ingatlanokra csak akkor sikeresitse, ha az ingók nem elégségesek vagy épen hiányoznak. 5. Tekintetbe vévén, miszerint hazai törvényeink, különösen a H. T. K. NI. R. 68. s III. R. 28. czimei, Mátyás VI. decret. 29., Ulászló I. decret. 89. 90. és 91. czikkei és az 1840. IX. t. sz. 41. §-a szerint az adóssági fogság alkalmazható , az arra nézve az adós állapotához képest fennállott különbség pedig az ideigl. törv. szabályokban kimondott jogegyenlőség folytán megszűnt, sőt a bűnvádi eljárást illetőleg ezen szabályok III. B. 2. §-ában a nemesek elleni eljárásnak nem-nemesekre leendő kiterjesztése világosan kimondatott, tekintetbe vévén továbbá, miszerint a váltókötelezettségnek a vtk. I. R. 1. §-ában megállapított fogalmából következik, hogy a váltóhitelező késedelmes adósa irányában kevésbé szigorú kényszereszközökkel, csekélyebb biztosítékokkal ne bírjon, mint a köztörvényi hitelező, tekintve végre , hogy a vtk. II. / 191§-a értelmében az ingatlanokra vezetendő végrehajtás elrendelése, habár a polgári törvények átalános rendelete szerint az illető birtokbíróság által eszközlendő, mégis a váltótörvényszékre bízatott, a váltóhitelezőnek jogában áll, a vagyoni végrehajtás sikertelensége esetében, vagyis kielégítési alap hiányában, adósa személyének saját, azaz a hitelező költségén leendő bírói letartóztatása végett az eljáró váltótörvényszékhez folyamodni, mely azt elrendelvén, az illető alispánt vagy városi bírói hatóságot annak olykép leendő eszközlése végett tartozik megkeresni, hogy ha a hatósági tisztességes fogságban letartóztatott adós 15 nap alatt hitelezőjével ki nem egyezkednék, aláírásával is ellátandó jegyzőkönyvbe felveendő esküt tegyen le arra, mikép hitelezője elől semmi vagyont el nem titkolván, még személyes keresményének egy harmadát is hitelezője kielégítésére fordítandja; ha pedig ezen esküt letenni vonakodnék, a hitelezőnek joga fennmarad, adósa személyének további letartóztatását az illető bírónál szorgalmazni; nemkülönben, ha adósa a letett eskü megszegésével keresményének illető részét hitelezője kielégítésére nem fordítaná, vagy bármikor kitűnnék, miszerint hitelezője kijátszása végett vagyonát eltitkoló, az utóbbinak jogában marad szorgalmazni azt is, hogy az ilyen roszhiszemü adós „mindazon bűntársaival együtt, kik a vagyon eltitkolásánál vagy más káros cselekvényeknél tudva és szándékosan közremunkálnak“, mint csalók, az 1807. XII. t. ez. s egyéb hazai törvényeink alapján bűnvádi eljárás alá vétessenek. Nehogy ezen elvek nem-ismerése miatt a .........váltótörvényszék eltérőleg eljárván, az illető feleknek esetleg tetemes hátrányt s hasztalan felebbezési költségeket okozzon, azokról ..........kellő tudomás s további intézkedés végett értesiteni kivántam. Pesten, 1863. évi böjtmásbó 26-ik napján. Birodalmi és tartományi ügyek. A morva országgyűlés ekkorig az egyedüli, mely a járási képviselet intézményét elfogadta. Ez nem történt meg heves vita nélkül a centralisták s autonomisták közt. G is kr a nagy erélylyel kelt ki a bizottmányi javaslat ellen, s nevezetes beszédében főleg az, hogy ő, a mindent nivellírozni szerető, a históriai jogok és intézmények védőjéül lépett föl. Főleg azért nyilatkozott a járási képviseletek behozatala ellen, mert ezeknek Morvaországban semmi történeti alapjuk nincs. Továbbá azon körülményt igyekezett érvényessé tenni, hogy ily képviseletekben mindig a vidéki községek birnak túlnyomósággal, s hogy a városok nem találják meg azokban a hozzájok illő képviseletet. Dr. Prazak mint előadó felhozá ellenben, hogy mig sok más intézmény, mely nem bir históriai alappal, s mégis behozatott, igy a szűkebb birodalmi tanács, s míg a históriai intézményeknek azon előnyük van, hogy életképességük már bebizonyult, az ily intézményeknek csak a jövőben kell megmutatniok, hogy életképességgel birnak. Kiemeli, miszerint a járási képviseletek már az 1849-dik évi községtörvényben kilátásba vannak helyezve; de, mert csak papiron maradtak, azért sülyedtek le a községek a bureaucratia marionettjeivé. E beszéd , mely a jobboldali centrumnak nagy tetszésére volt, heves ellenmondásra talált a baloldal részéről s gróf K i nsky és Giskra tiltakozó szót emeltek, szintúgy a helytartó is óvást tett a szűkebb kir. tanácsot s a bureau cratiát illető kifejezés ellen ; mindamellett Giskra elnapolási indítványa 48 szóval 40 ellen elvettetett, minek folytán az orsz. bizottmány megbizatott, hogy a közelebbi ülésszakban törvényjavaslatot terjesszen elő. szerint a hamburgi comité által különösen is meghivatott , képviseltetni is fogja magát a helyszínen. Örömmel mondhatjuk, hogy mind a kettő megtörtént. Az országos gazdasági egyesület a kiállításra küldendő termények összegyűjtésére, rendezésére és kiszállítására való ügyelettel, saját kebeléből egy bizottmányt nevezett ki, melynek tagjai: gróf Szapáry Gyula, Bezerédj László, Jankó Vincze, Szabó József tr. és Moricz István urak, kikhez a kiállítani szándékozók bárminemű utasításért egyenesen fordulhatnak. Kimondotta az egyesület igazgató választmánya azt is, hogy annak idejében (a kiállítás 1. évi július 1- től 20-ig tart) küldöttséget is fog kinevezni, kik országos intézetünket Hamburgban képviselték. Sőt miután az ottani comité arra is felhívta az egyesületet, hogy a kiállítási jurybe egy tagot a maga részéről is nevezzen, ilyenül Egan Eduard és gróf Waldstein János urak választattak meg, (kettő azért, hogy az egyiknek lehető akadályoztatása esetére hiány ne támadjon). Nem tehetjük, hogy a hamburgiak barátságának jeléül föl ne említsük, miszerint Hachmann Gerhard úr, a bizottmány titkára, azt is kijelenté levelében, hogy a Magyarországról küldendő jury-tag utazási költségeit a hamburgi comité vállalja magára. Mely előzékeny szívesség azonban természetesen nem fog igénybe vétetni. Most tehát nincs egyéb hátra, mint hogy gazdáink, nem tévesztve szem elöl azon nagy fontosságú okokat, melyeket épen e lapokban gróf Wadstein János és Korizmics László ő magaik kiemelve mondottak, boraikkal, gyapjúikkal, gabonával, kenderrel, dohánynyal stb. minél tekintélyesebb mennyiségben és minőséggel jelenjenek meg ott, hol bennünket oly megelőző szívességgel várnak, s hol terményeink bizonyosan és oly méltó figyelmet fognak hazánk gazdaságára vonni, mint a minőt keltettek Angliában. Teljesen rajtunk áll, hogy még jobban magunk felé fordítsuk az érdekeltséget, s még több vevőt és piaczot szerezzünk terményeinknek. Boraink már helyt fognak állani Hamburgban, ez bizonyos, mert a gazdasági egyesület azon, majd kétezerféle mustrát, mit hozzá az ország borvidékeiről beküldöttek, ki fogja állítani. S ne feledjük, hogy e század elején már egyszer Hamburg volt borainknak Brittaniába szállítója!“ A hamburgi nemzetközi gazdászati kiállítást illetőleg Szathmáry Károly a „P. N.“ ban e kérdésre: Érdekli-e különösebben e kiállítás Magyarországot? s lehet-e abból gazdasági terményeinkkel való kereskedésünkre hasznot várni? — következőleg felel: „Hamburg nemcsak Németországnak, de az egész európai szárazföldnek első kereskedő városa. S mint ilyen, eső váltó piacra is. Földrészünkön mindkét tekintetben csak Londonnak van nálánál nagyobb forgalma. Egyenes összeköttetésben áll a világ majd minden részeivel; zászlói minden tengeren lobognak s Németország neve és ipara, Hamburg közbenjárása nélkül, sok országban, hihetőleg, mai nap is ismeretlen volna. Saját ipara is oly nevezetes, hogy már 1856 ban gyári- és kézmüipar-czikkeiből 33,431,000 bankó mark kivitele volt. De mindez fel sem tűnik amaz óriási forgalom zajában és tömérdekségében, mely Hamburgot kiválóan kereskedelmi piaczczá, szállitóhelylyé teszi, s mit leginkább geographiai fekvésének köszönhet. Központul szolgálván Német- és a többi, túlnyomóan mezei gazdálkodással foglalkozó országok közt: Anglia, Francziaország, Belgium, Hollandia, Dánia, Svéd- és Oroszországgal szakadatlan üzleti érintkezésben áll, és sokoldalú kereskedelmi viszonyainál fogva Európán kívül is, Amerika minden részével, Nyugat- Afrikával, Kelet-Indiával és szigeteivel, szóval a világ minden tájaival összeköttetésben van. S egy mákszemnyit sem túloz a kiállítási comité, midőn Hamburgot mindennemű mezei gazdasági termény, gyapjú, gabona, dohány, bor stb. s a marha- és lókereskedés központjának tekinti és vallja, s mint ilyet, kiválólag hivatottnak tartja a kiállítás-tartásra, mint ahol valamennyi ország gazdái összemérhetik eszközléseiket, kicserélhetik nézeteiket, s terményeik számára új piaczokat találhatnak. E tekintetekből kiindulva, e sorok írója már e folyó év elején bátor volt a magyar közönség figyelmét e kiállításra felhivni, s egyszersmind azon reményét kifejezni, hogy az országos m. gazdasági egyesület nemcsak, segédkezet nyujtana kiállítani szándékozó gazdáinknak, de viszonzásán azon figyelemnek, mely Névetek a földhitelintézet érdekébeni birtokbecslés tárgyában. Azon nézet s meggyőződésből indulva ki, mely szerint mindenki tartozik hazafias kötelességét a tőle telhető módon leróni, határoztam el magamat jelen soraim írására. Miután a földhitelintézet nem csak hogy megalakult, hanem már működését legközelebb meg is kezdendi, időszerintinek véltem, ezen nagy horderejű intézet egyik eljárási módjára nézve igénytelen nézetemet közölni. Ha a kívánalmakat ezáltal ki nem elégitném is, mindenesetre azon öntudat nyugtat meg, hogy bűnös mulasztással nem vádolhatom magamat ; ha pedig csak némileg sikerül is ez által ezen sokoldalú ügy egyik vagy másik szempontból vett részletére világot derítenem, örömömre szolgáland annak tudata, hogy habár csak porszemmel járulhattam is az ezen nemzet anyagi jólétére nézve új korszakot képezendő intézményhez. A magyar földhitelintézet czélja: a fekvő birtokot egyesületi úton, kölcsönös jótállás alapján, jelzálogi első fél értékig biztos hitelezési képességre emelni. Miből önként következik, hogy az intézeti ügykezelés mintegy sarkkövét azon eljárás képezendi, mely a kölcsön alapjául szolgálandó fekvő vagyon értékének kipuhatolására vezet, mely eljárási mód végeredményében birtokbecslésnek mondható. Hogy ezen eljárási mód, vagyis becslés a lehető legnagyobb szigorral és pontossággal, de egyszersmind a legnagyobb szakavatottsággal és lélekismerettel, s minden czéltévesztés nélküli, lehető idő- és költségkíméléssel teljesítessék, azt az egyik ügy, valamint a másik fél érdeke egyiránt megkívánja, mert valamint egyrészről az intézet szilárdságát megingathatná, ha nagyobb hitelt nyitna, mint mennyit az alapul szolgáló birtok valódi értéke megbír, úgy másrészről az intézetnél kölcsönt kereső földbirtokos szenvedne, vagy szenvedhetne rövidséget, ha birtoka, valódi értékén alul becsültetvén, ennek következtében nem részesíttetnék az őt különben szabályszerűleg megillető teljes hitelben. A becslés feladata tehát: ezen kölcsönös kívonaluaknak legnagyobb szabatossággal és gyorsan megfelelni. Mivel a hitelképesség minimuma, az alapszabályok 4. §-nak értelme szerint 1000 osztr. ért. forintban határoztatott meg, s a hitel az 57. § nál fogva a birtok értékének felére terjesztetik, ebből önként következik, hogy a 2000 osztr. irtot érő birtok már hitelképességgel bir ; miből látszik, hogy az intézet működését oly tágas alapokra fektetendi, miszerint áldásos malasztjában a lehető legtöbbeket részeltessen. E szerint tehát kisebb, középszerű, nagyobb és legnagyobb birtokrészek képezendvén a becslés tárgyát, igen természetes, hogy az eljárásnak olyannak kell lenni, mely alkalmazható minden előfordulható egyes esetben, de e mellett a közös érdeknek is minden oldalról megfeleljen. A birtokbecslés, ha nem is egészen egymástól elváló, de mégis különböző szempontból történhetik, éspedig vagy a birtok értékét, vagy ennek évi tiszta jövedelmét véve fel alapul. Első tekintetre ezen két eljárásmód egyenlő eredményűnek látszik ugyan, bővebben vizsgálva azonban különböznek azok egymástól; az első szempontból véve a dolgot ugyanis, minden birtok annyit ér, amennyiért megvehető, vagy eladható; az utóbbi szempontból véve annyit ér, amennyi hasznot hajt; csak hogy valamely jószág Péternek jövedelmezhet többet, Pálnak ellenben kevesebbet, és megfordítva. — E szerint tehát, ha valamely birtoknak tiszta jövedelme vétetik alapul, a subjectivus érték, — vételi és eladási árát véve alapul, az objectivus érték jön tekintetbe. Kedd martius 31. A becslés tehát két szempontból történhetik: 1) azon nézetből, mely szerint „Restantum valet, quanti emi,ant vendi potest“ s ez esetben a földbecslés jó alkalmazásba, — vagy pedig 2) azon nézetből, hogy minden birtok annyit ér, a mennyi tiszta hasznot nyújt, s ez esetben az évi jövedelem adván az irányt, itt két alapot nyerünk: a) ha házilag kezeltetik a birtok, akkor a számadás szerinti tiszta jövedelem; b) ha pedig bérletileg kezeltetik, az évi bér veendő számításba. Lássuk tehát egyenként, melyik becslésmód felel meg legjobban a czélnak ? Az örök árom eladásnál nagy szerepet játszik azon körülmény, vájjon az eladandó birtoktest kicsiny, középszerű vagy nagy, de a legdöntőbb szerepet a vevők gyérsége vagy sokasága, szóval a concurrentia játsza. De midőn arról van főképen szó, hogy mi a valóságos belső értéke valamely fekvő vagyonnak, hanem szabad is egészen szem elől téveszteni a fentebb említett körülményt a bekövetkezhető eladási eshetőség miatt, azért mégis főleg a föld mineműsége és fekvése, a vidék népességi aránya, kereskedelmi összeköttetései mindannyi befolyással bíró tényezők a kútok értékének meghatározásánál. Továbbá lényegesen változtat a fekvő vagyon viszonlagos értékén azon arány, amelyben a szántóföldek a réthez állnak, amiért is külön becslési rovat alá veendők: a) szántóföldek, b) a rétek, c) a legelők, d) az erdők (különös tekintetbe vételével annak, hogy hány éves vágásokra vannak beosztva), e) a szőlők *). Mindezek több osztályra oszthatók a fennebb előszámlált tényezők változása szerint. A házi kezelés alatt levő birtokok évi tiszta jövedelmének kiszámításánál két osztályzatot különböztethetni meg: 1) A fizetéses egyénekkeli kezelést, vagyis nagyobb birtokokat, és 2) a tulajdon, azaz saját kezelést, ahol t. i. a tulajdonos maga helyettesíti a tisztet, vagyis a kisebb birtokokat, és az 1) alá tartozó birtokok legnagyobb számáról fel lehet tenni, hogy rendes számadásokat vezetnek, melyek nyomán a szakértő által az évi tiszta jövedelem kiszámítható, mert azon számadásoknak a száma, ahol semmi utólagos helyreigazításokra szükség ne lenne, úgy hiszem, hogy igen csekély lesz. De egy évnek a tiszta jövedelme természetesen alapul fel nem vehető, hanem legalább is az utolsó 5 évnek; de, ha csak lehetséges, 10 évnek az átlagát tartanám szükségesnek későbben, most egyelőre az 5 éves átlaggal lehetne beérni, mert a 10 éves átlag által sokan, kiváltképen a nagyobb birtokosok, tetemes rövidséget szenvedhetnének. Ugyanis tudvalévő dolog, hogy az 1848-diki időszak készületlenül lepvén meg a földbirtokosokat, az elesett úrbéri erőt nem lévén képesek azonnali majorsági erővel pótolni, kénytelenek voltak úgy, ahogy lehetett, gazdálkodni, nem ritka esetben saját kárukkal. Ha tehát a birtok hitelképességének meghatározásául szolgáló évi jövedelmi mérlegek közé néhány ilyen deficites év csúszna be, igen lenyomná a terhek serpenyőjét. Nem kisebb mértékben igényli a figyelmet azon körülmény, várjon a hitelt kereső birtok az utolsó években emelkedésnek vagy hanyatlásnak indult-e, amely körülmény sokkal fontosabb, mintsem hogy annak bővebb taglalásába bocsátkozni se lehetne, mert az első eset néhány m érték-emelkedést, az utóbbi ellenben néhány °/o levonást vonhat maga után. P. o. tegyük fel, hogy egy birtok, mely 2000 h. szántóföldből, 500 h. rétből, 1600 h. legelőből, összesen tehát 4000 holdból áll, az utolsó 5 évben a számadásokból következő tiszta jövedelmet mutat fel: 1858 ik évben 40000 forintot 1859 „ 42000 „ Összesen az 5 év alatt 191000 „ Tehát az 5 éves átlagos jövedelem tenne 38,200 forintot, lenne tehát ezen birtok hitelképessége az alapszabályok 57. §-a értelmében 282,000 frt. Első tekintetre úgy látszik, hogy ezen birtok hanyatlófélben van, mert míg 1859-ben 42,000 volt az évi jövedelme, fokonkint mindig alább-alább szálvén, 1862 ben már csak 34.000 forintot mutat fel évi jövedelműl, mit párhuzamba téve az 1859. év jövedelmével, 8000 ft hanyatlás mutatkozik, vagyis általában holdankint 1 ft, tehát majd 1/s részszel, vagyis 20 u/o-val csökkentnek látszik az évi jövedelem. Azonban a számadásoknak tételről tételre szoros átvizsgálása alkalmával kiderült, hogy 1860-ban 2000 forintnyi szénavásárlások történtek trágyaszaporitás tekintetéből, 1861. pedig a fogatok száma sza*) Miután az alapszabályok értelmében a hitelképességgel biró birtok minimuma 2000 frt értékben határoztatott meg, ezen körülmény gyaníttatni engedi, hogy az intézet igénybevételétől a szőlő-tulajdonosok sem zárattak ki; ellenben, ha tekintetbe vesszük azon körülményt, hogy a hitelképesség a birtok értékének felében állapíttatott meg minden kivétel nélkül, az ellenkező gondolatot támaszthatja, mert míg a szántóföld értéke a lehető legroszabb, legnagyobb, vagy zsaroló mivelés mellett sem veszíthet eredeti értékéből 500/l-it, a szőlőtelepek, elhanyagoltatás esetében, néha tetemesen alábbszállhatnak értékekben, amihez még azon körülmény is hozzájárni, hogy a szőlőtelepek, átalában emelkedettebb helyeket, sőt némely esetekben igenis meredek hegyek oldalait foglalván el, ezek felette ki vannak téve a vízmosásnak ; hogy a szántóföldeknél ez szintúgy megtörténhetik, az is igaz, csakhogy ezeknél a meredek fekvés kivételes eset, de minden esetre még ezen kivételes esetekre is tekintettel kell lenni a becslésnél. 1860 „ 39000 „ 1861 „ 36000 „ 1862 „ 34000 „